DR. STÁGEL BENCE (KDNP), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Lenin utca, Vörös Csillag utca, Kun Béla utca, Szamuely Tibor utca, Tanácsköztársaság utca - szomorú tény, hogy több mint 20 évvel a diktatúrából történő szabadulásunk óta az ország egyes településein járva különös időutazásnak lehetünk szemtanúi. A mai napig több száz utca, tér, közterület van elnevezve a kommunizmus tömeggyilkos rendszerének vezetőiről, kiszolgálóiról, eseményeiről és szimbólumairól. Néphadsereg, munkásőr, Vörös Hadsereg, Münnich Ferenc, népköztársaság - ma már csak a XX. századról szóló történelemkönyvek fekete lapjaira való nevek és fogalmak kellenének hogy legyenek.

A XX. században két diktatúra elszenvedői is voltunk, ezért mi, magyarok a XX. századi történelmünkben megtapasztalhattuk, milyen, amikor diktatórikus eszközökkel, a nemzeti identitás elnyomásával, erőszakos módon korlátozzák mindennapjainkat. A rendszerváltás után felnőtté vált nemzedék számára elfogadhatatlan, hogy Magyarország bármelyik településének utcáin a hazánkat és a világ szerencsétlenebbik felét romlásba taszító, fejlődésünket évtizedekre visszavető kommunista diktatúra emlékét őrző nevekkel találkozhassunk.

A rendszerváltást követően több civil szervezet, politikai szereplő, közszereplő tiltakozott a kommunista diktatúra itt maradt közterületi elnevezései miatt. Számos önkormányzat lépett is ez ügyben, hol az ott lakók nyomásának engedve, hol maga az önkormányzat érezte, hogy például egy EU-s pénzből felépített új wellness-szálló, amely idegenforgalmi vonzerővel is bír, talán nem szerencsés, ha éppen egy Lenin utcában található.

A diktatúrák eszmeiségével történő teljes és kötelező szakítás azonban a közterületi elnevezésekkel kapcsolatosan a mai napig a teljes politikai szféra régi adóssága maradt, részben adminisztratív okok miatt, részben pedig azért, mert sok helyen úgy vélték, sokkal fontosabb problémák is vannak a mindennapok során.

2011-ben a Kereszténydemokrata Néppárt ifjúsági szervezete, az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség tagjai - megelégelve a halogatást és a mellébeszélést - egy tematikus honlapot indítottak a témában www.zsakutca. iksz.net néven. Az ifjúsági szervezet célja az volt, hogy a diktatúrák nyomait hordozó közterületek lakói saját településük kifogásolható elnevezéseit beküldve üzenhessenek nekünk, döntéshozóknak. Az eredmény nem is maradt el. Alig két hónap alatt több száz megkeresés, bejelentés érkezett az egyes településeken élőktől. Ezeknek, az állampolgárok által kifogásoltnak vélt közterületi elnevezéseknek a listáit találhatjuk a törvényjavaslat indokolásában is, ami nem taxatív felsorolást jelent, csupán jelzést annak érdekében, hogy a probléma rendezést kíván.

A polgárok aktivitása, a változás, változtatás iránti igény mind erőteljesebbé válása az előttünk fekvő törvényjavaslat elfogadásával orvosolhatja majd a több mint két évtizedes mulasztásunkat. Reményeim szerint egy olyan törvényjavaslatot fogadhatunk majd el, amelyet minden parlamenti párt támogatásáról biztosít majd, ezzel is jelezve a demokrácia iránti elkötelezettségét, hiszen 2010-ben a választók minden eddiginél nagyobb felhatalmazást adtak a változásokra, a változtatásokra. Eljött az idő, hogy a kommunizmus még megmaradt szimbólumai mielőbb végleg eltűnjenek a magyar emberek hétköznapjaiból, és ilyen tekintetben is lezárjuk a rendszerváltást.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat tárgyalásakor elengedhetetlenül szükséges röviden áttekinteni hazánk közterületi elnevezéseinek történetét és gyakorlatát. Névtani szakirodalmunkban közhelynek számít az az megállapítás, amely szerint a hivatalos utcanévadás hűen tükrözi a társadalmi, politikai viszonyokat is. Így érthető, hogy az 1990-ben kezdődő rendszerváltás a hivatalos utcanévanyag ideológiai, politikai szempontból kifogásolható neveinek megváltoztatását is előtérbe állította.

A legrégebbi időktől körülbelül az első világháború végéig terjedő periódust a természetes utcanévadás korának szokás nevezni. A természetes névadási mód nincs korhoz kötve, a legrégebbi időktől napjainkig keletkezhetnek ilyen nevek. Ebben az időben azonban még kizárólagosnak vagy majdnem kizárólagosnak tekinthetjük a természetes névadási módot, hiszen a mesterséges, hivatalos névadás - ahol egyáltalán van ilyen - még csak átveszi a népi neveket, új elnevezéseket nem vagy csak elvétve alkot. Zömmel e korszakból származnak az olyan közterületi elnevezések, mint a Nagy utca, Kis utca, Alvég, Felvég, Alsó utca, Felső utca, Malom utca, Templom utca.

Az első világháború végétől az 1945-ig terjedő időszak a hivatalos utcanévadás első szakasza. A korszak fő jellemzője az utcanevek számának szembetűnő gyarapodása, és ez a lélekszám növekedésével új utcák, településrészek nyitásával van szoros kapcsolatban. Kisebb mértékben nyomon követhető ez a falvakban is, de még inkább a városokban.

A továbbra is élő természetes eredetű névadás mellett megjelenik, illetve rendszeressé válik a hivatalos utcanévadás is. A korszak hivatalos neveinek jelentős részét 1926, illetve 1938 táján adták. 1926 időszaka a nemzeti identitást erősítő ideológiának a névadása; ne feledjük el, hogy ekkor csak néhány évvel vagyunk Trianon után. Az 1938 körüli periódus sajátos színfoltja, hogy nagyon sok helyi, jelentős vagy kevésbé jelentős személyiségről neveztek el utcát. A kistelepülések nagy részén a hivatalos névadás megjelenése nem eredményezett kettősséget. A hivatal csupán átvette a népi neveket, újakat nem alkotott helyettük. A néhány kivétel nem veszélyeztette a természetes eredetű helynévanyagot.

A hivatalos utcanévadás második korszaka 1945-től az 1989-es rendszerváltásig tartott. Ekkor lényeges változás ment végbe. Ezt a korszakot sem tekinthetjük egységesnek, ebben is két periódust különíthetünk el. 1945 és 1956 között jelentős átalakítást végeztek a hivatalos szervek az utcanévanyagban. E változások jórészt ideológiai, politikai indítékkal történtek, de magát az utcanévrendszert is alapjaiban érintették.

(14.50)

A típusváltás főként a személynévi előtagú nevek körében figyelhető meg, de másutt is tetten érhető. Az irredenta, reakciós indítékúnak vélt utcaneveket teljesen kicserélték, helyükbe az új történelmi kor eszményeinek megfelelő elnevezések kerültek. Így jelentek meg a kommunista rendszer kiszolgálóinak emléket állító nevek, illetve a szocializmus eszméjét, fogalmait megörökítő nevek: Rákosi Mátyás utca, Sztálin tér, Schönherz Zoltán utca, Marx Károly utca, Szovjet hősök útja.

A korszak második periódusának az 1956-tól az 1989. évi rendszerváltásig terjedő időszakot tekintjük. 1956-nak a hivatalos utcanévadás szempontjából kettős következménye volt. Ekkor szüntették meg a személyi kultuszra utaló neveket, illetve a személyi kultusz és az októberi forradalom kommunista áldozatairól ezt követően neveztek el utcákat: Rajk László utca, Kállai Éva utca, Kalamár József utca vagy éppen Mező Imre utca.

Érthetetlenek ugyanakkor azok a kritikák, amelyek azt kérik számon, hogy miért a kommunista diktatúra nyomait hordozó közterületi elnevezések szerepelnek indoklásként a törvényjavaslatban. Nos, ennek egyszerű oka az, hogy 1989-es rendszerváltást megelőzően több mint négy évtizeden keresztül kommunista diktatúra volt Magyarországon, és központi ideológiai célzatból felső utasításra köteleztek arra településeket, hogy a rendszert szolgáló, megalapozó, arra közvetlenül utaló elnevezések, személyek köszönjenek vissza az ország legkisebb településeinek közterületi tábláiról is.

A hivatalos utcanévadás harmadik szakasza az 1989. évi rendszerváltástól a napjainkig eltelt éveket öleli fel. A rendszerváltást követően országszerte sor került a települések utcaneveinek felülvizsgálatára. Az új kormányzatok és a mögöttük álló pártok ugyanis szorgalmazták a letűnt szocialista rendszer ideológiai-politikai felfogását tükröző névanyagának kicserélését. Ennek lebonyolítása a túlterhelt, sok más fontos problémával bajlódó helyi önkormányzatok hatáskörébe tartozott. Nagyobb városainkban körültekintően, nyelvész, helytörténész szakemberek bevonásával igyekeztek megoldani a feladatot. A kisvárosokban és a falvakban azonban ritka kivételtől eltekintve az önkormányzati képviselőkre, tehát zömmel laikusokra volt bízva ez a nagy hozzáértést igénylő munka, amelynek kivitelezése sem volt egyszerű dolog. Ez általában a következőképpen zajlott le.

A kifogásolt utcaneveknél javaslatot tettek az új névre, majd a lakosság érintett részével véleményeztették, elfogadtatták. Ha nem volt lakossági ellenjavaslat, a képviselő-testület döntött az új név vagy nevek bevezetéséről. A községek esetében megállapítható, hogy a kis lélekszámú, egy-két utcás falvak zömében nem volt szükség névcserére, hiszen a Kossuth utca, Dózsa utca neveket az új társadalmi-politikai rendszer is magáénak érezheti.

A rendszerváltás után eddig végrehajtott utcanévrendezés nyilvánvaló pozitívumai ellenére is inkább az elmulasztott lehetőségek időszakaként értékelhető. Kétségtelen, hogy az utcanév-változtatást lebonyolító szervek, önkormányzatok a hivatalos utcanévadás több jó módszerét, mintáját felhasználták a feladat elvégzéséhez. Összességében azonban elszalasztották azt a lehetőséget, amely a természetes és a mesterséges névadás 1945 előtt még többé-kevésbé meglévő összhangjának visszaállítását eredményezhette volna. Pedig éppen a rendszerváltás mutatott rá, hogy a társadalmi-politikai rendszerekhez, ideológiákhoz köthető utcaneveknek vagy névtípusoknak csak nagyon indokolt esetekben van helyük egy település belterületi nevei között.

A "Hogyan tovább?" kérdését is fel kell vetnünk, hiszen az 1990 után elkezdett munka, amint a példák is mutatták, még nem mindenütt fejeződött be, illetve sokfelé még el sem kezdődött. Tudathasadásos állapot ez. Különösen a felnövekvő nemzedék nevelésében jelenthet gondokat, ha a fiatalok utcanevekben látják megörökítve Lenin vagy Kun Béla, Münnich Ferenc, Szamuely Tibor emlékét. Az anyagi és egyéb gondok ellenére rendet kell tehát tennünk városaink és falvaink utcanévanyagában, de lehetőleg a lakosság körében ma is élő népi nevek hivatalossá tételével.

Itt a lehetőség, hogy a törvényi szinten rendezett névváltoztatás szükségességével az egyes települések - lokálpatrióta identitásukat erősítve - híres szülötteikről, művészekről, sportolókról, neves eseményeikről nevezhessék el utcáikat, tereiket, ne pedig központi utasítás alapján, diktatúrák emlékeit hordozó közterületi elnevezések csúfítsák el a településeket.

Tisztelt Országgyűlés! Tekintettel tehát arra, hogy hazánkban jelenleg egyre erősebb nyomás érezhető mind a lakosság, mind a média irányából, a diktatúrákhoz, elsősorban a kommunista diktatúrához köthető személyekről elnevezett utcanevek, intézmények, társadalmi szervezetek nevének megváltoztatásával kapcsolatban indokolttá vált, hogy a szabályozás egységessége érdekében a közterületi elnevezéseken kívül a tárgyi hatály alá tartozzanak a civil szervezetek, a gazdálkodó szervezetek, a közintézmények, valamint a sajtótermékek is.

Az önkényuralmi politikai gyakorlattal történő teljes körű szakítás megköveteli, hogy ilyen ideológiákhoz, pártokhoz, jelképekhez kötődő elnevezések ne maradhassanak fenn, illetve a jövőben se jelenjenek meg. Ezzel eleget teszünk annak a társadalmi elvárásnak, hogy utcáink, intézményeink, szervezeteink csak olyan elnevezést viseljenek, amelyek méltóak a demokratikus jogállam eszméjéhez.

A javaslat e célnak megfelelően széles körben megtiltja az önkényuralmi rendszerekhez kötődő elnevezések használatát. Szó sincs tehát kettős mércéről. Diktatúra és diktatúra között nincs különbség, ezért világossá kell tennünk minden nemzedék, különösen a fiatalok számára, hogy a nemzeti- és a nemzetközi szocializmus megjelenési formái soha többé nem lehetnek részei az emberiség történelmének.

A közterület-elnevezés, -átnevezés joga továbbra is teljes mértékben önkormányzati hatáskörben marad. Az önkormányzatoknak a hatályos szabályozás alapján is lehetőségük van arra, hogy megváltoztassák a közterületek megnevezését, ezzel a lehetőséggel, ahogy említettem, már sok önkormányzat élt is, ugyanakkor az általános, a KDNP és az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség által korábban már szorgalmazott tilalom kimondása érdekében a kérdést magasabb szinten, törvényben szükséges szabályozni, hiszen számos önkormányzat a mai napig elmulasztotta véghezvinni a szükséges változtatásokat.

Korábban több kísérlet is történt hazánkban közterületek nevének megváltoztatására, de ezek kudarcba fulladtak, sok esetben arra is hivatkozva, hogy jelentős többletköltséget rónak a lakosságra és a vállalkozókra. A közterületek neveinek költségtakarékos megváltoztatása érdekében a törvényjavaslat kimondja az állami vagy önkormányzati döntés alapján történő utcanév-változtatások miatt szükségessé váló hatósági igazolványok - például a személyi igazolvány, vállalkozói igazolvány és forgalmi engedélyek - cseréjére vonatkozó hatósági eljárások általános illetékmentességét.

Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat szerint tehát cég, civil szervezet, sajtótermék elnevezésében nem szerepelhet, illetve közintézmény vagy közterület nem viselheti olyan személy nevét, aki a XX. századi önkényuralmi politikai rendszerek megalapozásában, kiépítésében vagy fenntartásában vezető szerepet töltött be, vagy olyan kifejezést vagy olyan szervezet nevét, amely a XX. századi önkényuralmi politikai rendszerrel közvetlenül összefüggésbe hozható. Kétség esetén a Magyar Tudományos Akadémia állásfoglalását kell bekérnie az illetékes hatóságnak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem önöket, hogy az általános és részletes vitában konstruktív javaslataikkal segítsék a törvényjavaslat elfogadását annak érdekében, hogy a kifogásolható, elsősorban közterületi elnevezések minél előbb megváltozzanak. Zárjuk le ebben a témában ezt a több mint két évtizedes vízgereblyézést, és tevőleg járuljunk hozzá a diktatúrákkal való szimbolikus szakításhoz is! Erre utal Nemzeti hitvallásunk is, hiszen valljuk, hogy a XX. század erkölcsi megrendüléshez vezető évtizedei után múlhatatlanul szükségünk van a lelki és a szellemi megújulásra.

Kérem önöket, hogy ennek a lelki és szellemi megújulásnak a jegyében támogassák a törvényjavaslatot. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a Jobbik padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu