SZABÓ TIMEA (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Én még Salamon képviselőtársam hozzászólására szerettem volna reagálni. Abszolút egyetértünk szerintem, azt én is elmondtam, hogy történt egy igencsak pozitív elmozdulás itt a cselekvőképesség tárgykörét tekintve. Elmondtam, hogy üdvözöljük azt, hogy a szabályozásban a fogyatékosság orvosi modellje mellett megjelenik egy társadalmi szemlélet irányába mutató környezeti tényezői kör is, továbbá azt is, hogy most már csak ügycsoportokra lehet, tehát nem lehet általánosan kimondani a korlátozást.

Azt is elmondtam, hogy sajnos több mint 50 ezer embert érint még mindig a korlátozó vagy a kizáró gondnokság. Ezeknek a nagy része egyébként kizáró gondnokság alatt áll, azt jelenti, hogy például nem választhat. Szélsőséges esetekben a jelenlegi rendszerben olyanok kerültek kizáró gondnokság alá, akik egyébként mondjuk, súlyos depresszióban szenvedtek vagy diszlexiások voltak, tehát tényleg egészen elfogadhatatlan az a rendszer, ami most működik.

Én két dolgot emeltem ki, amiben szerintem még lehetne javítani, illetve amiben mi még mindig nem látunk egy valódi elmozdulást. A paradigmaváltás szükségessége: utaltam az ENSZ-egyezményre, illetve annak kihirdetett magyar vonatkozására. Ennek az a lényege, hogy nem a cselekvőképesség korlátozása, hanem a cselekvőképesség gyakorlásának elősegítése lenne a lényeg. Tehát itt nem látunk egy ilyen paradigmaváltást.

A másik pedig, amit kifogásolunk, leginkább kifogásolunk, az, hogy a teljes korlátozás felülvizsgálatára a tervezetben szereplő tíz év rengeteg idő. Azt gondoljuk, hogy ezt át kellene gondolni. Most tényleg, egy 20 éves embernél legközelebb 30 éves korában van lehetőség egy felülvizsgálatra, úgy gondoljuk, ez borzasztóan hosszú idő. Tehát itt nem lehet sem humanizálásról, sem paradigmaváltásról beszélni ebben a tekintetben, úgyhogy ezt átgondolásra javasoljuk.

Köszönöm.

Forrás: parlament.hu