DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Igyekszem rövid lenni, és a lényeget megfogalmazni, annak ellenére, hogy elvitatkoztunk már kétpercesekkel. Ugyanis valóban az volt a kiindulópontja ennek a javaslatnak, ami egyrészről az alkotmányügyi bizottságban támogatandó volt, hogy kerüljön ide a plenáris ülésre, és vitassuk meg, hogy bizonyos módosító javaslatok korábban kerüljenek a frakciók elé, a képviselők elé. És ebben az esetben valóban, ebben a pontban előrelépést jelenthet, hogy a kijelölt bizottságok módosító javaslataikat meg kell hogy tegyék a módosító javaslatokról való szavazások előtt 24 órával, az ülés megnyitása előtt 24 órával.

Ez egyrészről jól hangzik a jelenlegi gyakorlathoz képest, tehát elnök úrral egyetértek abban, ebben a részében, hogy előbb megérkeznek ezek a javaslatok. Mert jelen pillanatban a záróvita lezárásáig, a végszavazás előttig lehetett javaslatokat benyújtani, ami sok esetben a koherenciazavaron is túlterjeszkedett, ezért jött be a háromolvasatos vita kérdése. Hiszen ha nem egy koherenciazavart próbálunk kiküszöbölni, hanem érdemi módosításról van szó, akkor értelemszerűen újrakezdjük a vitát, vagy újranyílnak azok a lehetőségek, amelyek alapján ezt meg lehet vitatni.

(15.30)

Viszont legalább megvan rá az a lehetőség a jelenlegi szabályozásban, hogy itt a Ház előtt szót lehessen emelni ezekről a sok esetben egyébként túlterjeszkedő és mondjuk, a kormányzati politikát nagyon gyorsan változtató és néha átláthatatlan javaslatokról itt a plenáris előtt, ha nagyon szűk körben is, de lehet egy vitát folytatni, egyébként pont akkor, amikor minden képviselő jelen van, hiszen a záróvita és a zárószavazás előtt minden képviselő vagy a képviselők jó része a szavazások miatt itt van.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Tehát a dilemma kettős, és ezt próbáljuk itt ellenzéki oldalról megértetni, hogy mi a jobb, melyik a jobb lehetőség: hogyha megkapjuk korábban, és igaz, hogy magára a módosítókra való szavazásra fel tud készülni a frakció, de ott külön már nem tud hozzászólni, csak a bizottságban, megvan, valóban több mint 24 órával előbb ezek beérkeznek, de itt a plenárison már ezeket nem lehet kivesézni, akkor se, hogyha ezek alapjaiban forgatják fel a javaslatot; vagy a másik eset, amikor az utolsó pillanatban kapjuk meg, viszont ezen utolsó pillanatban még szóvá lehet tenni a nyilvánosság és a közel négyszáz képviselő jelenléte előtt.

Erre persze lehet azt mondani, hogy amit mi mondunk, nem pusztán erről szól, de valóban, az alkotmányügyi bizottság ülése után, amikor ez a javaslat megfogalmazódott, és első körben ez száz százalékig támogathatónak tűnt, felmerültek olyan körülmények, hogy a jó célok és a jó szabályozás mögött milyen problémák lehetnek, amiket esetleg első körben nem lehetett észlelni, vagy olyan kiskapukat nyitnak ki, amelyek esetleg lehetővé teszik, hogy itt a plenáris ülésen nem lehet ezekről a témákról megnyilvánulni.

Tehát a valódi vita szerintem erre kell hogy folytatódjon, vagy ebbe az irányba kell hogy menjen, hiszen azzal is egyetértek, amikor Salamon elnök úr elmondta, hogy valóban, kapcsolódó módosítókról nincs külön vita a plenáris ülésen. Igen ám, de egy normális jogalkotási folyamatban az lenne az elvárható szerintem mindenhol a világban, illetve demokratikus körülmények között ezt próbálják tartani, hogy ahogy megyünk bele a vitába, és megyünk előre az általános vita, részletes vita szakaszain, és haladunk a zárószavazás felé, egyre inkább technikaibb jellegűek a módosítások. Tehát így lenne természetes.

A bizottságokban eldöntjük, hogy egy adott törvényjavaslatra van-e szükség. Ha van szükség, akkor megindul ennek a vitája, aztán az Országgyűlés eldönti természetesen, hogy napirendjére veszi-e ezt a javaslatot, általános vitában nagy általánosságban meg lehet ezt vitatni, hogy tulajdonképpen az egész javaslatra és a szabályozásnak az ilyen formában való megtételére az Országgyűlésnek van-e szüksége. A részletes vita még szintén egyfajta kardinális módosításokat tartalmaz magában, de már az adott tárgyhoz, tehát elfogadva azt, hogy mondjuk, szabályozni kell egy területet, viszont bizonyos képviselők elképzelése alapján ezt máshogy kellene megtenni, erre be lehet nyújtani a módosító javaslatokat, és a kapcsolódó módosító javaslatok, illetve a koherenciakiküszöbölés már-már a technikai irányba hat.

Tehát ha ezt egy lineáris jogalkotási menetnek fogjuk fel, akkor az utolsó fázisban nem merülhet fel, hogy az egész javaslat áttúrásra és átforgatásra kerül. Persze, extrém példának lehet mondani akár az egyházügyi törvényt, ahol, azt hiszem, aznap négy alkotmányügyi bizottsági ülés volt, és tulajdonképpen mindig más javaslattal találkoztunk. Tehát vannak ilyen extrém példák; egyébként nemcsak ez volt, hanem több is. De a lényeg az, hogy még az ilyen extrém példáktól eltekintve is még kisebb esetekben sem elfogadható az, hogy valami olyan érdemi módosítás, ad absurdum egy teljesen meg nem nyitott törvény módosítása megtörténhessen egy törvényjavaslat végső stádiumában, amikor már csak a technikai csiszolgatásokra lenne lehetőség, amikor már csak tulajdonképpen a központozási hibákat és a nyelvtani, apróbb dogmatikai hibák kijavítására kellene hogy sor kerüljön.

Ha ez az ideális rendszer megvalósulna, és ez az ideális rendszer fennállna, akkor természetesen Salamon képviselőtársamnak ezer százalékig igaza lenne, hiszen ez egy jobb lehetőség, mindenképpen jobb lehetőség lenne a beterjesztetthez, a jelenlegihez képest, kiskapuk nélkül, ahogy mondjuk, Angliában megvannak a hagyományok, amelyektől nem térnek el. Hogyha nálunk is így lenne, akkor ezzel nem is lenne gond.

A probléma, ahogy említettem, ott van, hogyha ettől eltérünk, és ezeket nem vesszük olyan szigorúan, mert akkor tulajdonképpen a három olvasat se lenne elég, mert ha mindig az utolsó pillanatban be lehetne terjeszteni olyan javaslatokat, amelyek az egész törvénynek nemcsak a szellemét, hanem esetleg még egyéb, oda nem tartozó törvényeket is módosítana, akkor tulajdonképpen egy ilyen végeláthatatlan folyamatos törvénymódosítási lázban éghetne a Ház, és soha nem lenne vége, ahol ezt le lehetne zárni.

Pont emiatt, és elnök úrnak is csak annyit tudok mondani, hogy amiatt is, amit gyakran tapasztalunk itt a jogalkotásban, amit tudom, hogy sok esetben kormánypártiként se jó megélni, és sok esetben vannak korlátok, amiből nehéz kilépni, de engedtessék meg, hogy mi meg a gyakorlat alapján és a tapasztalataink alapján ítéljük meg a jogszabályokat. Ebben az esetben, elismerve azt, hogy örülünk neki, hogy bizonyos esetekben korábban meg lehet kapni ezeket a módosító javaslatokat, viszont felhívjuk a figyelmet itt a plenáris ülésen arra - a jövőben ne történjen meg, de Farkas képviselőtársam pont erre utalt -, hogy a félelmünk az, hogy bár lépünk egy lépést előre, viszont előáll az a helyzet, hogy lesznek olyan javaslatok, lesznek olyan kardinális, a kormányzat által a kijelölt bizottságon keresztül beterjesztett érdemi, az egész törvény szellemét vagy akár egyéb törvényeket módosító javaslatok, amelyek sajnos itt a plenáris ülésen még egy korlátozott záróvita formájában sem vitathatóak meg. Ez a probléma. Értem én, hogy lehet, hogy ez túlmutat a szabályozáson, de mivel most van ez a szabályozás terítéken, és most került be ez a szabályozás, itt azért ezt mindenképpen el kell mondani, és fel kell hívni a figyelmet.

Úgyhogy összegzésként ennyit szeretnénk, hogy erre teremtsük meg a lehetőséget, küszöböljük ki ezt a hibát, és legyen ez egy olyan javaslat, amit az ellenzék is nyugodt szívvel tud támogatni, mert olyan esetekben is, ami eltér a kívánt medertől, és mondjuk, egy kardinális változtatás jön be az utolsó pillanatban, még meglegyen legalább az a lehetőség, hogy hozzá lehessen szólni. Ennyi, és nem más, amit kérünk.

Ahogy említettem, Farkas képviselőtársam is természetesen arra a problémára koncentrált, nem azokra a jogi finomságokra, hanem a technikai lényegre, és Farkas képviselőtársamat tökéletesen megértem abból a tekintetből, hogy ő abból a szempontból közelítette meg a témát, hogy mi az, amit a jövőben esetleg, annak ellenére, hogy egy lépést előre tesz a javaslat, mégis meg tud gátolni, vagy mi az, amit mint egyfajta kiskaput azért fenntart. Úgyhogy ezért kérjük, hogy ezt a javaslatot ilyen formában még dolgozzuk át, és a megfelelő módon fogadjuk el.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu