LENGYEL SZILVIA, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Az LMP nemzetpolitikájának alapja, hogy nem Budapestről kell osztani az észt, nem Budapestről kell meghozni a határon túl élő közösségek helyett a döntéseket, hanem segíteni kell őket döntéseik megvalósításában. Senki, de különösen a magyar kormány nem teheti meg azt, hogy a külhoni magyar szervezeteket jó és rossz szervezetekre, a külhoni magyarokat pedig jó és nem jó vagy igaz és nem igaz magyarokra osztja, ahogyan ezt több határon túli magyar szervezettel együtt az LMP is jelezte tegnap a MÁÉRT ülésén immáron többedszerre.

Továbbra is azt gondoljuk, hogy mindenkit egyenlő mércével kell mérni, és a helyi közösségek által megválasztott legitim szervezetekkel kapcsolatot kell tartania, együtt kell működnie. Nem lehet legitim határon túli szervezeteket elkülöníteni, megbélyegezni, hamisan vádolni, megszégyeníteni. A kisebbségi jogok és az emberi jogok tekintetében is Magyarország akkor tud kellő erővel és hitelesen fellépni az Európai Unióban, ha a magyar politika, a magyar kormány is egyenlő mércével mér.

Nemzetpolitikánk másik fő célja a szülőföldön való megmaradás, hogy még sokáig szülőföldjükön tudjanak élni honfitársaink. Ennek egyik legfontosabb tényezője lehet a határon túli magyarok önrendelkezési jogának kivívása, legyen ez az autonómia bármilyen formája. Ezért az LMP az összes határon túli magyar közösség autonómiatörekvését támogatja, és minden segítséget megadunk, illetve európai testvérpártjainkon keresztül minden eszközünkkel támogatjuk törekvéseiket, különös tekintettel az elkövetkezendő időben benyújtásra kerülő európai polgári jogi kezdeményezéseket. Szintén a szülőföldön megmaradást segíti a gazdasági kérdések köre, amelyekről sajnos nagyon kevés szó esett az elmúlt években.

A határon túli magyar közösségeket a kivándorlás sajnos nagymértékben érinti, amelyeknek már nem Magyarország, hanem Nyugat-Európa az iránya. Ha nincs gazdasági fejlődés, ha nincsenek munkahelyek, a fiatalok elköltöznek, a közösségek kiürülnek, szétesnek. A Lehet Más a Politika többször kezdeményezte már, hogy minél intenzívebben kezdjünk el azon gondolkodni, hogy a határon túl élő magyar közösségek gazdaságilag hogyan erősíthetnek, hogyan lehetnek támogathatóak, hogyan lehetne a magyar befektetéseket határon túlon is ösztönözni. Gondoljunk arra, hogy vannak határokon átnyúló gazdasági régiók, ezeknek segítése, fejlesztése alapvető érdekünk, és hisszük, hogy egy hatékony és fenntartható támogatáspolitikának ezeket a tényezőket figyelembe kell vennie.

Sajnos, továbbra is csak egy újabb üres szlogen a Kárpát-medencei gazdaságfejlesztési terv, a Wekerle-terv és ennek az erdélyi alprojektje, a Mikó-terv, amelyre egyetlen forintot sem költött és továbbra sem szán a kormány, és amelyről kiderült, hogy sem az erdélyi szervezetekkel, pártokkal, sem pedig a szomszédos országok kormányaival nem történt semmilyen egyeztetés, sem előrelépés. És ha a szülőföldön megmaradásról beszélünk, akkor nem felejthetjük el, hogy fontos tényező az a természeti örökségünk, amelyből kulturális hagyományaink származnak. Akkor tudjuk megőrizni identitásunkat, kulturális hagyományainkat, ha a természeti értékeinket is védjük.

Az LMP nem tudja elfogadni a határozati javaslatot, mivel a kormányzati retorika ellenére sem a költségvetésben, sem annak végrehajtásában nem érhető tetten a határon túli magyarság érdekeinek valódi képviselete, valamint véleményünk szerint a Bethlen Gábor Alap működésében súlyos anomáliák figyelhetők meg. A Bethlen Gábor Alap létrejöttével megszűnt a lehetőség, hogy a külhoni magyar szervezetek részt vehessenek a támogatásokról szóló döntésekben. A korábbi testületeket a kabinet egy hazai kormánytisztviselőkből álló, csak döntés-előkészítő szerepkörrel rendelkező kollégiumra redukálta. A külhoni magyarság képviselőinek a konkrét támogatási döntésekből történő kizárása nem csupán a helyi ismeretet zárta ki a döntéshozatali folyamatból, de bizalmatlanná tette a magyar közösségeket.

A Bethlen Gábor Alap pénzeiről a törvény értelmében egy háromtagú bírálóbizottság dönt a nemzetpolitikáért felelős miniszter helyett, a felelősség azonban továbbra is a miniszteré marad. Az LMP javaslata szerint a jelenlegi egy darab kollégium helyett támogatási célok szerint szervezett, valódi döntési hatáskörrel rendelkező kollégiumok jönnek létre, amelyekben fele-fele arányban kapnak helyet a külhoni magyar szervezetek és a testület vezetőit is adó felelős kormánytisztviselők. Sajnos, a kormánypártok továbbra is inkább a központosítást, a kegyúri szerepet választották az átláthatóság és az együttműködés helyett, és lesöpörték az asztalról a javaslatainkat.

Továbbra sem átlátható a működés, az oktatási-nevelési támogatások a múlt tanévben fél évet késtek. A rossz és kapkodó szervezés, a bankkártyák átvétele és a fiókokhoz való eljutás és a pénz felvétele sok ezer határon túli magyar család életét nehezítette meg. A támogatások elosztása körül is nagyon komoly aggályok merültek fel, gondolok különösen a Horvátországi Magyar Egyesületek Szövetségére, akik egyetlenegy pályázaton sem nyertek a 2012-re kiírt pályázatokból, miközben a kormánynak kedves HMDK komoly támogatásokat kapott. De gondolhatunk a csángó magyar oktatás körüli mindmáig homályos és kínos gyorsasággal átszervezett pénzügyi támogatásokra.

Ugyancsak fájó hiányosság, hogy sem 2010-ben, sem 2011-ben, de úgy tűnik, hogy idén sem jut elég pénz arra, hogy a magyar-magyar kapcsolattartás legfelsőbb fórumának, a MÁÉRT-nek és szakbizottságainak egy honlapja legyen. Mindezekkel együtt a határozati javaslatot nem tudjuk támogatni.

Köszönöm a szót. (Taps a Jobbik és az MSZP soraiból.)

Forrás: parlament.hu