SZÁVAY ISTVÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A Jobbik Magyarországért Mozgalom és minden külhoni testvérünk, minden felelősséget érző honfitársunk nagy várakozással állt az új kormányzat elé, a nyolcéves szocialista-liberális regnálás ugyanis a teljes nemzeti önfeladást, az idegen érdekek messzemenőkig történő kiszolgálását és az elszakított területeinken élők arculcsapását hozta. Talán ez volt az a terület, a nemzetpolitika, ahol a legnagyobb változásra, egy valódi nemzeti fordulatra lett volna szükség.

Egyértelmű pozitívumnak tekinthetjük a kettős állampolgárság bevezetését, amelyet egyébként a Jobbik megalakulása óta sürgetett. A pozitívumok sora azonban sajnos itt nagyjából véget is ért. A nemzetpolitikai államtitkárság elmúlt egy-másfél éves munkája kapcsán egyetlenegy olyan ügy van, egyetlenegy olyan téma, amit kifejezetten üdvözlünk, kifejezetten jónak tartunk és a továbbvitelére biztatunk: ez a "Külhoni magyar óvodák éve" program volt.

A tény az, hogy a jelenlegi magyar kormányzat a költségvetésnek csupán 1 ezrelékét fordítja a nemzet egynegyedének támogatására. Kimondani is szörnyű, de ez ma - az államtitkár úr szavaival ellentétben - reálértéken számolva kevesebb, mint amennyit a szocialisták adtak. (Dr. Rétvári Bence közbeszól.) Ez mutatja talán a legjobban, hogy érdemi változás vajmi kevés történt.

Sajnos, nem tapasztalható lényegi változás a támogatáspolitika terén sem. A Bethlen Gábor Alapról szóló törvény beterjesztésének és elfogadásának módja előrevetítette azt a kapkodást, hozzá nem értést, amely végigkövette és sajnos ma is jellemzi az Alap működését. Magam már akkor is jeleztem, hogy ez a sürgősségi beterjesztés ártani fog a végeredménynek. A Jobbik szerint egy ilyen mérvű támogatáspolitika átalakítását a MÁÉRT elé kellett volna vinni, amely megfelelő fórum lett volna a külhoni szervezetekkel való egyeztetésekre, ehelyett azonban csupán az ügy súlyához méltatlan folyosói megbeszélések történtek.

Beszédes az is, hogy Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes csupán egyszer, akkor is több hónapos várakozás után jelent meg a Bethlen Gábor Alappal kapcsolatos bizottsági üléseken. Felháborítónak tartom, hogy a miniszterelnök-helyettes úr azon túl, hogy két és fél év alatt egyetlenegyszer sem válaszolt parlamenti interpellációra vagy kérdésre, még azt sem érezte feladatának, hogy legalább most bejöjjön, és előterjesztőként nevét adja ehhez az egyébként számos elemében elfogadhatatlan beszámolóhoz. De sajnos egyéb ügyekben is sokszor az volt az érzésünk, hogy Semjén Zsolt számára sokkal fontosabb, hogy védett kismadarakat tegyen kilőhetővé, semmint hogy az elcsatolt területeinken élő magyarság problémáival foglalkozzon.

A BGA új pályázati bírálati rendszere jelentős visszalépés a Szülőföld Alap korábbi gyakorlatához képest. Természetesen nem vitatjuk, hogy a magyar költségvetési támogatások elosztásakor a mindenkori kormánynak döntő szava kell hogy legyen, célszerűnek és méltányosnak tartottuk volna ugyanakkor, hogy az ellenzéki pártok is részt vehessenek a döntési vagy legalább az előkészítési folyamatokban, de önök az erre vonatkozó javaslatainkat sem fogadták el. Fontos lett volna, hogy a MÁÉRT mellett működő szakbizottságok az egyes szakterületekre vonatkozóan elvi, szakmai iránymutatást adhassanak a források elosztására, azonban önök ezen javaslatunkat is lesöpörték.

A szakszerű működés hiányára vonatkozó félelmeink sajnos hamar beigazolódtak. A Bethlen Gábor Alapkezelő Nonprofit Zrt. bejegyzésére csupán 2011. április 18-án került sor. Felfoghatatlan számunkra, hogy miért négy hónap csúszással történt ez csupán meg. Az Alap létrehozásáról szóló törvényt az Országgyűlés már 2010 decemberében sürgősséggel elfogadta. Akkor még annyira sürgős volt ez az ügy, hogy a november 26-án, pénteken benyújtott javaslatot már a következő hétfőn tárgyalta is az illetékes bizottság. A Jobbik már akkor is a felháborodásának adott hangot, amiért egy ilyen súlyú javaslat áttanulmányozására csupán egy hétvégét hagyott a kormány. Érthetetlen és felfoghatatlan, hogy ilyen hosszú idő alatt a kormány nem volt képes egy saját maga által kezdeményezett törvény alapján létrehozott zrt. bejegyzésére.

Ennek eredményeképpen hónapokig bizonytalanságban tartották a külhoni magyar szervezeteket, a Szülőföld Alap már megszűnt, a BGA pedig még nem jött létre. A folyamatban lévő pályázatok kifizetése akadozott, az újak kiírására pedig az Alap hiányában nem kerülhetett sor, sőt az erdélyi oktatás-nevelési támogatások kiírása további heteket késett a budapesti nemzetpolitikai káosz miatt. Erről a jelentős csúszásról ez a jelentés szemérmesen hallgat, csupán a Szülőföld Alap és a Bethlen Gábor Alap közötti pénzmozgásokat említi.

Külön kiemelném az ifjúságpolitikai keret kérdését, azaz hogy a Bethlen Gábor Alapon belül legyen egy külön keret az ifjúságpolitikai célokra. Ez a magyar ifjúsági ernyőszervezeteket határon innen és túl tömörítő Magyar Ifjúsági Konferencia régi kérése volt. 2010. december 11-ei fórumuk alkalmával is kérték erre a kormányt. Maga Répás Zsuzsanna helyettes államtitkár asszony személyesen is ígéretet tett ennek megvalósulására, ám ez szintén nem teljesült. Akkor többek között Kövér László házelnök és Soltész Miklós szociális, családügyért és ifjúságért felelős államtitkár is támogatásáról biztosította a szervezetet. Sajnos úgy néz ki, hogy ennyit ér az önök adott szava.

A Bethlen Gábor Alap elindulását övező kaotikus viszonyok közepette egyedül a határon túli intézmények és szervezetek támogatásának előirányzott összegei tűntek bizonyosnak. A Kárpát-medencében minden külhoni magyar szervezet, intézmény és programszervező abban bízott, hogy bár késik a pályázatok kiírása, de előbb-utóbb lezajlanak az elbírálások, ráadásul a kormányzati ígéret szerint sokkal több területen, sokkal hatékonyabban fog az anyaország segítséget nyújtani, mint a Gyurcsány-, Bajnai-rezsimek idején.

Ezután jött a feketeleves. Bár a nemzeti összetartozás bizottságának 2011. március 22-ei ülésén feltett kérdésemre, miszerint érintik-e a tervezett megszorítások a nemzetpolitikai célokat, Répás Zsuzsanna egyértelmű nemmel felelt, aztán, bármit is mondott, végül mégis megrövidítették a külhoni magyarokat, nem is kevéssel. Az említett bizottság két és fél hónappal későbbi, június 7-én tartott ülésén Ulicsák Szilárd miniszteri biztos, akkori elnök-vezérigazgató elmondta, a megszorító intézkedések Répás Zsuzsanna előzetes ígéretével szemben érintik a nemzetpolitikai támogatásokat is, így ebben az évben a kormány 600 millió forintot zárol ezen a területen. Az elvonás komolyan érintette a kulturális programokat, az egyházi és gazdasági támogatásokat, valamint a kormányzat a már előre beígért, halaszthatatlan épületrekonstrukciókat is átütemezte, magyarán: törölte a 2011-es céltámogatások közül. Különösen sajnálatos, hogy ez a megszorítás mélyen érintette a komáromi Selye János és az erdélyi Sapientia Egyetemet, valamint a kárpátaljai magyar felsőoktatási intézményeket is. A jelentés erről is elfelejt említést tenni.

Nagy a baj a gyermekeiket magyar iskolába járató külhoni magyar családok számára folyósítandó oktatás-nevelési támogatások háza táján is. Ahogy a jelentésben szereplő táblázatból is kiviláglik, messze ez a legnagyobb kifizetési tétel a Bethlen Gábor Alapnál, a szórványkutatással és csángó magyarok támogatásával együtt eléri a 6 milliárd forintot. Ennek ellenére a jelentés nagyon szűkszavúan beszél erről, amit a történtek ismeretében nem is csodálok. Többször felhívtam, többször felhívta a Jobbik az önök figyelmét bizottsági üléseken, de itt az Országgyűlésben is arra a problémára, hogy a pénzek sokszor már nem megfelelő helyre jutnak el. Példaként hoztuk fel a délvidéki Horgos, Péterréve és Martonos településeket, de mondhattam volna a felvidéki Királyhelmecet is, ahol cigány gyerekek tömegével jelentkeznek magyar iskolába, adott esetben érdemi nyelvtudás nélkül, egyetlenegy szándékkal, hogy családjuk az oktatás-nevelési támogatást fölvehesse. Aztán persze eldorbézolják ezt a pénzt, és a gyerek meg másnap ugyanúgy lyukas cipőben megy iskolába, és ugyanúgy a másik tízóraiját eszi meg. Olyan állapotok alakultak ki, hogy magyar szülők azért viszik el gyermekeiket a magyar iskolából, mert az antiszociális cigány gyerekek miatt nem érzik magukat biztonságban, ezért inkább a többségi iskolát választják. Teszem hozzá, még csak nem is magyar anyanyelvű romákról beszélünk Délvidék esetében, hanem Koszovóból menekült albán cigányokról. Ezt önök mintha meg sem hallották volna, bár ez természetesen nem lep meg túlzottan, hiszen a csonka honban is hasonló struccpolitikát folytatnak, ha cigányproblémáról van szó.

Szintén felháborodást váltott ki a külhoni magyarok között a 2011. évi oktatás-nevelési támogatások folyósításának jelentős csúszása. A külhoni magyar családok hiába várták, hogy a kormány teljesíti ígéretét, és az előző évekhez képest egyszerűbb ügyintézéssel juthatnak hozzá a támogatáshoz, ehelyett önök 250 ezer embert köteleztek bankszámla nyitására, így tovább lassítva és bonyolítva az eljárást. Bár a 2012. évi költségvetés ismét nem növelte érdemben az elcsatolt területeinken élő nemzetrészeknek szánt összegeket, nem emelte a tíz éve változatlan, 20 ezer forintos oktatás-nevelési támogatást sem, számos magyar család számára még így is jelentős segítségről lenne szó. Ezzel az óriási bakival ismét bebizonyosodott, hogy a kormányzat a nemzetpolitikát érintő legalapvetőbb adminisztrációs feladatok normális ellátására is képtelen.

(10.20)

A Bethlen Gábor Alap működését a teljes káosz és a fejetlenség jellemezte. A Jobbik már hónapokkal az eset előtt felhívta a figyelmet a problémákra, már akkor jeleztük, hogy a megítélt pályázati pénzek kifizetése akadozik. Semjén Zsolt akkor visszautasította a feltételezést, hogy a Bethlen Gábor Alap rendszerével problémák lennének, sőt külön leszögezte: a Felvidéken és Erdélyben a közelmúltban történt változások növelik majd a hatékonyságot.

A külhonba irányuló magyar osztálykirándulásokat lebonyolító Határtalanul-programnál ki kell emelnem egy nagyon komoly szakmai hibát, méghozzá azt, amelyről itt kormánypárti képviselőtársaim is szemérmesen hallgattak, vagy megkerülték ezt a kérdést, hogy a csonka országi diákok nem utazhattak Muravidékre és Drávaszögbe, ezt a két régiót ugyanis nemes egyszerűséggel kifelejtették a pályázati kiírásból. Különösen rossz üzenet ez az ottani magyarságnak, akik egyébként is gyakran a magyar nemzetpolitika perifériájára szorulnak.

Arról már ne is beszéljünk, hogy az úton-útfélen óriási sikerként hirdetett program messze nem új kezdeményezés, már vagy tíz éve működik. Erre fel óriási kormánypropaganda mellett Semjén miniszterelnök-helyettes úr azt ígérte: a kormányzati ciklusuk végére évente egy teljes évfolyamnyi diák, azaz százezer fő utazhat majd állami finanszírozásban jelenlegi határainkon túlra. Ehhez képest csupán 14 ezren vehettek részt a tavalyi programban. Az idei és az azt követő évre sincsen forrásbővítés előirányozva. Az erre vonatkozó költségvetési módosító javaslatunkat pedig lelkifurdalás nélkül szavazta le a forradalmi kétharmad.

Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Kérem önöket, vegyék komolyabban ezt a többre érdemes kezdeményezést, hogy egyszer valóban minden magyar gyermek eljuthasson az elszakított területeinkre.

A nyár második fele sem telt el unalmasan a BGA Zrt.-nél, hiszen Ulicsák Szilárd vezérigazgató úr, valamint a teljes vezetőség lemondott. Ezt szintén csak szőrmentén érintették itt képviselőtársaim. A történtek hátteréről nem tudunk sokat, de a jelentés sem szól erről. Bár a parlamenti zuhanyhíradó ugyan szaftos részletekkel is tudósított, miszerint például az egyik tag indoklásként igen plasztikusan fogalmazva azt mondta, azért mond le, mert nem akar börtönbe kerülni, de ezek valóságtartalmával inkább ne foglalkozzunk. Tény azonban az, hogy 2011. szeptember 13-án, a nemzeti összetartozás bizottságának ülésén erről a kérdésről megkérdeztem Répás Zsuzsanna helyettes államtitkár asszonyt, aki megkerülte a válaszadást, még a jelenlévők számára sem mondott részleteket, pedig az alapkezelő rövid történetének ez egy komoly eseménye volt. Az illetékes parlamenti szakbizottság tagjai egyébként - meglehetősen méltatlan módon - csupán a sajtóból értesültek a történtekről.

Azért is volt jelentős a váltás, hiszen nem csupán a vezérigazgató személye változott, hanem a BGA Zrt. egész vezetőségi szerkezete: az öttagú igazgatóság helyét egy személyben vette át dr. Lélfai Koppány vezérigazgató úr. A jelentés erről sem tesz említést. Ebben az esetben is levonható a szomorú tanulság, miszerint a nemzetpolitikai államtitkárság sok esetben semmibe veszi a nemzeti összetartozás bizottságát.

Ami a BGA Zrt. székhelyét illeti, személyesen is többször meggyőződhettem arról, hogy a Magyarság Háza elképesztően rossz állapotban van, ehhez képest a beszámolóban meg sem említik az épületet. Külön nem térnék ki rá, de azért megemlíteném, hogy létezik egy rendezetlen körülmények között tengődő Magyarok Háza is, amelynek funkciója elvileg ugyanaz lehetett volna, mint most a Magyarság Házának. Kíváncsi vagyok, hogy esetleg jövőre létrehoznak-e majd mondjuk, egy magyar házat, most már ugyanis bármi elképzelhető, annak fényében meg főleg, hogy a nemzetpolitikai államtitkárság és a Nemzetpolitikai Kutatóintézet után tegnap óta már van Nemzetstratégiai Intézetünk is. Utóbbinak a vezetését egyébként nem is akárki, mint Szász Jenő kapta bánatpénzként az erdélyi politikából való kivonulásáért cserébe. Ez nyilván jelzi is egyben az új és bizonyára rettentően hiánypótló intézmény komolyságát.

De visszatérve a Magyarság Házára, a Jobbik úgy gondolja, hogy nagyon fontos szerepet kellene szánni ennek az igen szép épületnek. Az eddigi tapasztalataim szerint a programok sincsenek túl jól meghirdetve, arról nem is beszélve, hogy ha mondjuk, a Széll Kálmán téren kérdezősködnénk, tíz emberből tíz nem tudná, hogy a negyedórára sem lévő Magyarság Háza létezik; azzal együtt egyébként, hogy elismerésre méltó és komoly szakmai konferenciák zajlanak az épületben, hozzátéve, hogy nem vagyok benne biztos, hogy csángó konferenciát 12 millió forintnál olcsóbban ne lehetne megszervezni.

Ugyancsak kifelejtették a gazdasági támogatások legalábbis tervszerű megjelenítését, említését. Itt az Országgyűlésben bizottsági ülésen és sajtótájékoztatón is kifejtettem többször: a külhoni magyar támogatáspolitikát csak úgy lehet eredményesen folytatni, ha minden külhoni támogatás egy helyen van, hiszen csak így látható át, és igen, ebbe beletartoznak a gazdasági támogatások is, hiszen annak hatásai a többi területre is kihatnak. Az egységesen kezelt források hiányát egyébként még az Állami Számvevőszék is felrótta önöknek tavalyi jelentésében.

A Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. 2011. évi működéséről és bírálati mechanizmusáról személyesen is meg akartam győződni, így 2012. február 23-án hivatalos levélben betekintést kértem a nem nyilvános dokumentumokba, pályázati elszámolásokba is. A válasz igencsak meglepett, hiszen arról tájékoztattak, hogy az egyes pályázati elszámolások, valamint a pályázók személyével kapcsolatos adatigény jogszerű teljesítéséhez szükséges egységes jogértelmezés biztosíthatósága érdekében - szó szerint így volt - állásfoglalási kérelmet nyújtottak be a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatósághoz. Ez az állásfoglalás-kikérés természetesen csak időhúzás volt, hiszen az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló törvény alapján ezek az adatok hozzáférhetők. Végül két és fél hónap után érkezett meg a hivatalos állásfoglalás, mely szerint valóban minden adat hozzáférhető számomra.

Május 31-én, két és fél hónappal levelem után nyertem betekintést az általam kért bírálati papírokba, táblázatokba, illetve a közbeszerzési szerződésekbe. Idő híján itt csak két dolgot emelnék ki, bár bőven lenne miről mesélni. Nem vagyok gazdasági szakember, de azt egy bölcsész is észreveszi, ha egy kuratóriumi tag február 5-én lemond, majd másnap a cége 12,5 millió forintos szerződést kap szervezetfejlesztés címszó alatt attól a BGA Zrt.-től, amelyben addig dolgozott. A szóban forgó cég úgy nyerte el a BGA megbízását, hogy előtte tulajdonosa a kollégiumban rálátott a szervezet anyagi ügyeire, folyamatosan kapcsolatban állt az alap vezetőségével, rendszeresen meghallgatta és a pályáztatás módjáról faggatta őket, így jól ismerte a részvénytársaság működését.

Aztán szóljunk e körben arról is, hogy 15,5 millió forint plusz áfa ellenében minden vezetőségi tag külön szolgálati gépkocsit kapott. A költségkímélés érdekében szolgálati járműveken még az államtitkárok is megosztoznak, eközben a BGA, amely sokszor forráshiányra hivatkozva utasít vissza fontos pályázatokat, vezetőinek mindegyikét új szolgálati autóval furikáztatja. Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy a BGA költségvetésének 7 százalékát működgeti el, magyarán: költi saját magára, amelyet elfogadhatatlanul nagy összegnek tartok, főleg ilyen színvonalú munka ellátása mellett.

De botrányosnak tartom azt is, hogy a több millió forintért üzemeltetett bgazrt.hu weblapon hónapokon keresztül nem volt elérhető a támogatás-nyilvántartó rendszer. 2012. május 24-én erről írásban tájékoztattam Lélfai Koppány vezérigazgató urat, kérve tőle a nyilvánosság mielőbbi helyreállítását. Miután változás nem történt, ezen kérésemet a BGA Zrt. irodájában május 31-én történt látogatásomkor szóban is jeleztem. Ezután eltelt újabb két hét, de a kérdéses menüpont továbbra sem volt elérhető. Június 13-án végül kénytelen voltam írásbeli kérdéssel fordulni Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úrhoz.

Önök tehát a tisztességet, az átláthatóságot és az ellenőrizhetőséget csak szavakban tisztelik. De ezen is túlmutat az a tény, hogy már a saját maguk által alkotott törvényeket sem tartják be, az alap előző évi tevékenységéről május 31-éig kellett volna beszámolnia az Országgyűlésnek, ehhez képest most október közepén járunk. A fentiek értelmében a kormány törvényt sértett, de továbbmegyek, személy szerint Semjén Zsolt ment szembe a törvénnyel. De gondolom, ennek sem lesz semmiféle következménye, mint ahogy az elmúlt két év kudarcainak sem.

A kormány nemzetpolitikája megbukott, a szomszédos országok választásaiba úgy kontárkodott bele, hogy egyre inkább ártott, mint hogy használt volna az ott élőknek. Az elmúlt húsz percben pedig a támogatáspolitika csődjét elemeztem, a diplomáciai kiállás, a határozott érdemi fellépés hiányáról most már sajnos nincs időm beszélni. Sajnos, nem volt nehéz felkészülni erre a vezérszónoki beszédre, sőt inkább az esett nehezemre, hogy milyen fontos dolgokat hagyjak ki, hogy beleférjek az időkeretembe, hiszen nincsen többórás felszólalási lehetőségem, pedig annyi időt is ki tudtam volna sajnos tölteni a gondok sorjázásával.

A Jobbik Magyarországért Mozgalom csalódott a kormány külpolitikájában, és csalódott a fentiekben vázolt támogatáspolitikájában is. A választások előtt nagy garral beharangozott nemzetpolitikai fordulatnak nyoma sincs. Továbbra is méltánytalanul kevés pénz jut az elszakított magyarság céljaira, és az önök hozzá nem értése, munkatársaik sok esetben fájó dilettantizmusa, néha pedig érzéketlensége miatt továbbra is kaotikus állapotok uralkodnak a nemzetpolitikai intézményrendszer egészében.

A Jobbik szerint a magyar nemzetpolitikának egységes állásponton kellene nyugodnia, annak érdekében, hogy a következő ciklusokban bármilyen kormány is legyen hatalmon, a külhoni magyarsággal kapcsolatos fő célkitűzések ne változzanak, hiszen csak így lehet valóban felelős, értékteremtő és tervezhető nemzetpolitikát folytatni.

(10.30)

A kormány nemzetpolitikája azonban messze nem ilyen. Szavakban az egység fontosságát hangsúlyozza, a gyakorlatban azonban kirekesztő az ellenzék irányában, és kirekesztő minden olyan külhoni magyar szervezet felé, amelyek nem azonosulnak teljességében a Fidesz politikájával. Ez a fajta megkülönböztetés pedig világosan tetten érhető a támogatáspolitikában is. A fent felsorolt részben szomorú, részben felháborító tények és folyamatok okán a Jobbik Magyarországért Mozgalom a Bethlen Gábor Alap beszámolójának elfogadását határozottan elutasítja. Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu