ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A közeli napokban ismét a vita tárgyává lett az, hogy Magyarország hogyan és milyen formában fogja visszafizetni az államadósságát. Évről évre szembesülnünk kell azzal a ténnyel, hogy a magyar államadósság visszafizetési kötelezettsége óriási terheket jelent a költségvetésen belül.

Tisztelt Képviselőtársaim! Beszéljünk őszintén! 2002 és 2010 között a magyar államadósság brutális növekedésen ment keresztül. 2002-ben 8600 milliárd forint volt a magyar államadósság összege; 2010-ben meghaladta a 20 000 milliárd forintot. Nominálisan is óriási növekmény, a gazdasági teljesítmény százalékában is óriási növekmény: ez a GDP százalékában meghaladta a 80 százalékot.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezzel szemben közép-európai versenytársaink - Lengyelország, Csehország, Szlovákia - államadósság-adatai lényegesen kedvezőbbek, hiszen Csehországban az államadósság alig haladja meg a GDP 30 százalékát, Szlovákiában és Lengyelországban is a 30-55 százalék közötti tartományban mozog. Ennek megfelelően ezek az országok minden évben jóval kevesebbet költenek az államadósság visszafizetésére.

Magyarország minden évben a GDP 4 százalékát meghaladó terhet kénytelen vállalni; a szlovákok, a lengyelek ehhez képest a GDP 1,5-2,5 százaléka közötti államadósságterhet vállalnak egy esztendőben.

(13.50)

A különbség tetemes, százmilliárdokban mérhető összeg. A nagy különbség, tisztelt képviselőtársaim, az ellenzék, főleg a baloldali ellenzék és a mi hozzáállásunk között abban volt, hogy ezt miből és milyen formában fizetjük vissza. Mi, tisztelt képviselőtársaim, azt mondtuk, hogy nem vagyunk hajlandók az államadósság visszafizetésére ugyanazt az eljárást választani, mint 2009-ben a Gyurcsány-Bajnai-kormányok, amikor egyhavi nyugdíjat, egyhavi fizetést elvettek az emberektől, illetve drasztikus, a családokat terhelő megszorításokat léptettek életbe, többek között például bevezették az úgynevezett félszuperbruttót, amellyel egyébként jelentősen megemelték a családok adóterheit. Tisztelt Képviselőtársaim! A következő esztendőkben a Bajnai-kormány utolsó örökségétől is megválunk azzal, hogy Magyarországon az adórendszerből kivezetésre kerül a félszuperbruttó, 4 százalékkal csökken a középosztály adóterhe.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mi azt mondtuk, hogy mi az adósság visszafizetését a bankadóból és a multinacionális vállalatokat sújtó válságadókból tervezzük megoldani. Önök ezt mindvégig ellenezték. És közeledik az igazság pillanata, tisztelt képviselőtársaim. Azért örülök, hogy LMP-s képviselőtársaim ideadták a programjukat, már természetesen olvastam a világhálón is, de abban feketén-fehéren benne van, mik a baloldali ellenzék tervei. Tisztelt Képviselőtársaim! Önök radikálisan meg akarják emelni a személyi jövedelemadót. (Zaj a kormánypártok soraiban.) 2014-től itt az szerepel, 1,5 millió forintos éves jövedelmig, ami havi 125 ezer forintot jelent, havi 125 ezer forinttól önök 25 százalékra emelnék az adókulcsot. (Zaj a kormánypártok soraiban.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Az is kiderül ebből a dokumentumból, de más számokból is, hogy az adóterhek megemeléséből és a családi adókedvezmény reformjából, magyarul: a gyerekek után járó adókedvezményt is csökkenteni akarják, abból be akarnak szedni 283 milliárd forint bevételt a költségvetés számára. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a szám kísértetiesen hasonlít arra az összegre, amit bankadó formájában és válságadó formájában beszed a magyar állam. Magyarul, miközben önök a szegények támogatásáról beszélnek, azt akarják csinálni, amit eddig is csináltak: 2014-től a baloldali ellenzék eltörölné Magyarországon a bankadót, eltörölné a multinacionális vállalatokat sújtó adókat, és ezeket a terheket a személyi jövedelemadó radikális emelésén keresztül a családokra vetné ki. Ez a különbség, tisztelt képviselőtársaim, amit mi nem voltunk hajlandók támogatni itt a parlamentben 2010-től kezdve egyetlenegy évben sem, és értelemszerűen nem fogunk támogatni a jövőben sem.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu