Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Most, hogy kiderült, hogy csak átmenetileg üresedett meg az a bársonyszék, megnyugodva folytathatjuk a vitát. Fontos arról is egypár szót ejtenünk, hogy ha ezt az előterjesztést bárki elfogadja, belesüllyed abba a kormányzati mocsárba, ami az utóbbi hónapokban egyre inkább csak mélyült. Azért mondhatjuk, hogy mélyült, mert a zárószavazás előtti módosítóknak "köszönhetően" és ezen előterjesztést szemlélve fel kell tenni a kérdést: hogy jön a köznevelés az egészségügy többletforrásaihoz. Hogy jöhet az az őskáosz létre, amit önök létrehoztak, hogy teljes mértékben oda nem illő zárószavazás előtti módosítókkal lényegében saját maguk sem tudják, hogy miről szavaznak, de azért megnyomják a gombot, mert különben bírságot kapnának.

(18.10)

Nevetséges ez a metodika és elfogadhatatlan, még akkor is, hogyha az előterjesztés mögött húzódó alapcélokkal, miszerint az egészségügy jusson többletforrásokhoz, nyilvánvaló, hogy mindenki egyetértene, én magam is egyetértenék ezzel.

A problémám az, hogy nincs az előterjesztésben garancia semmiféle többletforrásra az egészségügy számára, tehát a nagyon szép célokat nem sikerült cselekvéssel alátámasztani, és olyan egészen elképesztő dolgokat rejtettek ebbe bele, amelyek egész egyszerűen vállalhatatlanná teszik az elénk lerakott tervezetet.

Példának okáért: mit csinál a kormányzat? A szájával arról beszél, hogy hát a városi tömegközlekedést is gázolajalapúvá kell tenni, vagy legalábbis olyan üzemanyagot keresni hozzá, ami a legkevésbé terheli a környezetet, egy kímélő üzemmódba kívánná átállítani a városi tömegközlekedést, a taxisokat, a személyszállító szolgáltatókat is erre próbálná rábírni. És mit tesz a kezével? Ezen üzemanyagfajta adótartalmát növeli azért, hogy egypár milliárdos költségvetési bevételt generáljon, és mindezt teszi az egészségügy többletforrásai érdekében látszólag, de tudjuk, hogy nem erről van szó. Teljesen egyszerű és primitív költségvetési behajtási módozatról van szó.

Azt is láthatjuk, hogy az előttünk fekvő előterjesztés van, akire vonatkozik, van, akire kevésbé. Példának okáért a legnépszerűbb üdítőitalokat forgalmazó cég esetében termékenként mindösszesen 5 forintra korlátozódik az a tehertétel, amiről itt beszélünk. Tehát azokat a multinacionális hálózatokat, amelyek felmérhetetlen károkat okoznak a magyar nemzetgazdaságban, vagy nem terheli, vagy alig terheli a kormányzat terve, miközben nyilvánvaló, hogy a magyar kiskereskedő, a magyar kisvállalkozó megint a rövidebbet húzza, és nem számíthat segítségre. A multinacionális hálózatok érdekében történik mindez, hangsúlyozom még egyszer.

Viszont olyan területeket pedig nem adóztat a kormányzat, amelyeket lehetne. Példának okáért az aszpartám mint összetevő - bizonyítottan káros, bár nem Európában, de a tengerentúlon bizonyítottan káros összetevő - előfordulásával nem is foglalkozik, még csak tárgyalási szinten sem.

Tehát látható az, hogy amikor arról beszélünk, hogy az alapcélokat támogatjuk, mert támogatjuk, akkor mellette el kell vetnünk mind azt a módszertant, ahogy a kormányzat ezt elénk teszi, mind pedig azokat a teljesen ész nélküli, különböző lobbierők között flippergolyóként himbálózó kormányzati játékot, ami ezen előterjesztés mögött áll.

Ezért a Jobbik frakciója, bármilyen furcsán hangzik is, de egy "izmos" tartózkodás pártján fog állni, mégpedig azon megfontolásból, mert az alapcélokat, az egészségügy többletforrásainak a megteremtését (Az elnök csenget.), átcsoportosítását mi magunk támogatnánk, de nem ilyen formában, nem ilyen úton és nem ilyen szánalmas, mocsárba süppedő módon, mint ahogy a kormányzat próbál törvénykezni, még egyszer mondom, belehozva az egészségügy többletforrásaiba és a chipsadóba a közneveléssel kapcsolatos módosításait.

Szedjék össze magukat, mert ez nagyon kevés, ez nem törvénykezés, ez valami egészen szánalmas kísérlete annak, amit fénykorában ez a parlament törvénykezés címszava alatt elő tudott adni!

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu