GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Azzal, amit az előterjesztő mondott a mezőgazdaság speciális helyzetéről, sőt államtitkár úr is utalt rá, én egyetértek. Ha valakinek, nekem nagyon sok vitám volt a Gazdasági Versenyhivatallal, hiszen elég hosszú előkészület után közösen kialkudott etikai kódex elfogadása is problémás lett versenyjogi oldalról. Ennek ellenére azt mondom, hogy nagyon rossz üzenet egy ilyen jogszabálynak ilyen típusú beterjesztése.

Abban teljesen biztos vagyok, hogy ez a jogszabály, ez a törvényjavaslat a normál közigazgatási eljárás rendszerét nem bírta volna ki. Tehát ez teljesen biztos, hogy ez azért került önálló indítványként benyújtásra, mert ebben vannak olyan momentumok, amelyek szerintem az európai versenyjoggal is ellentétesek, de most ebbe nagyon ne bonyolódjunk bele, mindenkinek az az érdeke, hogy nálunk szigorúbb ne legyen, mint Európában.

(12.50)

Azért egyet szeretnénk hangsúlyozni: az Európai Unióban is tilos a kartell. Tehát bárhogyan csűrjük-csavarjuk az ügyet, a kartell a fogyasztókkal szembeni károkozás.

Amit itt Obreczán képviselőtársam elmondott, ha arra a konkrét nyári esetre visszautalunk, akkor a fogyasztó szempontjából úgy vetődött fel az a dinnyeügy, hogy a 69 forinttal szemben, aminek a hirdetése is megjelent az egyik áruházláncnál, 100 forint lett a dinnye ára, és tartósan annyi is maradt, ami 30 százalékos pluszárat generált a fogyasztói oldalról. Én azt gondolom, akkor lett volna ez sikeres termelővédelmi akció, hogyha a 70 forintos ár mellett tudta volna elérni a kormányzat, illetve az ebben az ügyben érintettek, hogy legalább a 26-30 forintot megkapják a termelők. Ugyanis nem olyan nagy kunszt 30 forintot fizetni egy termelőnek, aki lehet, hogy ennek örült, mert különben az is elképzelhető, hogy nem kapott volna ennyit - én ezt nem vitatom, mert erről beszélgettünk a mezőgazdasági bizottság ülésén -, de ez olyan áron lett, hogy 100 forintba került a dinnye, ahelyett, hogy mondjuk, abban próbált volna meg hatást gyakorolni a szereplői kör, hogy ez alacsonyabb fogyasztói ár mellett jelentkezzen. Én nem hiszek abban, hogy ilyen típusú ármegállapításokkal termelési szerkezeti, összefogás-hiányos és egyéb problémákkal küszködő ágazatokon jövedelem szempontjából segíteni lehet. Ezt a normális világban úgy csinálják, hogy összefognak.

Amikor itt almáról meg egyébről beszélünk, szeretném fölhívni a figyelmet, hogy Dél-Tirolban, ami Európa legnagyobb almaövezete, Ausztriát is érinti és Olaszországot is, egyetlenegy tész van. Ott ugye, nem kérdés, hogy kartelleznek-e vagy sem, ha az értékesítés egy szervezeten keresztül zajlik. Ott nem kell senkinek senkivel megegyezni, de minden termelőnek be kell tartani a termelési meg az egyéb mezőgazdasági szabályokat. Ez az, ami egyelőre Magyarországon még mindig nem működik, és ez sokkal többet segítene az ágazat szereplőin, mint az, hogy a miniszter beleszólhat versenyjogi ügyekbe. Ez egy életveszélyes fegyver, én azt gondolom, mert elkenhet, eltussolhat bekövesedett struktúrákat, ahelyett, hogy próbálnánk versenyképességi oldalról javítást eszközölni, és mondjuk, olyan helyzetbe hozni a magyar termelőket, hogy versenyképesek legyenek az európai egyéb termelőkkel.

Nyilván vannak speciális ügyek, amik nem egyformán érnek nálunk meg máshol, kifutó, utolsó fázisú áruk, egyéb, erre kell figyelni, meg erre lehet is. Csak erre meg azt tudom mondani, Pócs képviselőtársam említette, hogy ne árasszon el bennünket az olcsó élelmiszer; képviselő úr, a magyarországi jövedelemszinten még mindig jobb az olcsó élelmiszer, mint hogyha nincs. Tehát ha valakinek abból kell választani, hogy nem eszik, vagy megvesz valamit, amiről nem biztos, hogy teljesen tudja minden paraméterét meg egyebet, még mindig jobb, ha megveszi és eszik.

Én ezért azt javaslom, hogy amikor ilyeneken gondolkodnak, akkor azon is gondolkodjanak el, hogy ahelyett, hogy most megint a szuperbruttó kivezetésével 200 milliárdot egy olyan körnél hagytak, amelynek biztos, hogy nem probléma az élelmiszer megvásárlása, ahelyett, hogy ugyanebből a 200 milliárdból - nem is kellett volna ennyi -, mondjuk, az alapvető élelmiszerek árát vitték volna lejjebb. Tehát amikor itt a nagy, hangzatos termelővédelmi meg szegényember-védelmi szavakat halljuk, akkor közben szembemegy ezzel egy nagyon durva kormányzati cselekvés. Ezzel a történettel ez a legnagyobb probléma, képviselőtársaim, nem az, hogy készül egy ilyen jogszabály.

Az már csak hab a tortán, hogy az egyik érintett a benyújtója, a másik meg a kormány részéről megindokolja, hogy ez miért jó. Ilyeneket nem kellene csinálni, elhitelteleníti a történetet. Ezért mi adtunk is be egy módosítást, hogy ne legyen visszamenőlegesen érvényes. Ne hozzunk már visszamenőleges szabályokat, még akkor sem, hogyha enyhít bizonyos dolgokat. Igenis, hogyha valaki valamiben hibázik, azért vállalja a következményeket, és ne próbáljuk szerecsenmosdatással, jogszabály-korrekcióval ebből a történetből bármilyen módon is kihozni. Nem elegáns!

A másik: az államtitkár úr említette a nagybani piacot. Én ehhez kifejezetten gratulálok, hogy a nagybani piacon próbálnak rendet tenni, csak azért emlékezzenek vissza egy dologra. Amikor mi elkezdtük az őstermelői igazolványoknál, hogy csak annak adunk őstermelői igazolványt, aki termőterületet és tevékenységet tud mögé igazolni, akkor kígyót-békát kiabáltak ránk. Igaz, hogy rögtön a 700 ezerből 380 ezer őstermelő lett. Hozzátéve, hogy három-négy hónappal ezelőtt engem az őstermelők árulójának kiáltottak ki, amikor egy Banános Joe kapcsán, akitől megkérdeztem, hogy ki felügyeli éppen most a kolumbiai banánültetvényét, amikor őstermelői igazolvánnyal déligyümölcsöt árult a piacon, akkor utána én azt kaptam meg a minisztériumtól, hogy én egy nem is tudom, milyen ember vagyok, hogy tönkre akarom tenni a magyar kistermelőket. Utána csak rájöttek, hogy azért nincs minden rendben az őstermelői körben, mert a neppereknek nem biztos, hogy őstermelői igazolványt kell adni. Ez egy üdvözölendő dolog. Sőt, én azt gondolom, hogy valahol az is megállja a helyét, amit az államtitkár úr elég határozottan kijelentett, hogy minden második magyar őstermelő csaló. Én tudom, hogy ezek kemény szavak, de sajnos maga a rendszer generálja ezt a problémát ebben a dologban.

Azért arra is nagyon oda kell figyelni, hogy mindig halljuk - ezt elmondtam a bizottsági ülésen is -, állandóan sír a magyar borásztársadalom, hogy Magyarországra érkezik be az olcsó bor. Kedves hölgyeim és uraim, az olcsó bort a magyar borászok hozzák be, és ők forgalmazzák. Ráadásul most viszonylag sok tejet adunk el Olaszországba, még nagyon fuvarköltség sincs, mert ugyanaz a kamion hozza vissza az olcsó olasz bort. Az még külön jó, hogyha ezt nem próbálják meg magyar borként értékesíteni, de csak az elmúlt időszakban mennyi olyan embert fogtunk meg vagy fogtak meg a hatóságok - nagyon helyesen -, akik ráadásul magyar tájborként akarták ezt eladni.

Ezt a dolgot egyértelműen látni kell, hogy az élelmiszer-ellátás egy nagy üzlet. Ha a termelők azon a szinten maradnak szervezettségben, amin jelenleg vannak, és sorra buktatják meg a tészeket, és úgy tűnik, hogy ez valahol még mindig egy szitokszó, ahol keverik a tészt a téesszel - ezt nem is értem, mert a kettőnek abszolút semmi köze nincs egymáshoz -, addig bizony nagyon nehéz lesz őket az egyébként jól szervezett kereskedelemmel szemben megvédeni. Inkább ezeken a dolgokon is közösen kell gondolkodnunk.

Értve a szándékot, egyébként mi magát a szakmaközi szervezeti törvényt se támogattuk, mert mi azt gondoljuk, hogy nincs ennek még meg az európai jogi teljes körű háttere, ez a versenyjogi ügy meg véleményünk szerint nem megoldás ezekre a problémákra, ezért nem is fogjuk megszavazni. De azt azért kérem, hogy ha saját magukat legalábbis ebből a történetből jól akarják kihozni, akkor legalább azt a módosítót, hogy ez ne legyen visszamenőleges hatályú, fogadják el majd tőlünk.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu