SZABÓ REBEKA (LMP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A szakmaközi szervezetekről szóló törvény módosítása a mezőgazdasági termékek esetében felmentést adna a versenykorlátozás tilalma alól. Nos, hallhattuk már az előző felszólalásokban, hogy a mezőgazdasági termék, mivel élelmiszercélja van, természetesen nem ugyanolyan, mint bármilyen más árucikk, amit forgalmazunk, és ezzel a Lehet Más a Politika a legteljesebb mértékben egyet tud érteni.

Ugyanakkor nem tekinthetünk el attól a ténytől, hogy ezt a javaslatot Pócs János fideszes képviselő nyújtotta be, aki egyébként civilben meglepő módon dinnyével is kereskedik, és alkalomadtán olasz dinnyét is forgalmaz. Gondolom, természetesen fel sem vetődhet annak a gyanúja, hogy akár a saját érdekeit is szeretné képviselni ezzel a törvényjavaslattal. Ha én dinnyetermelő képviselő lennék, akkor egy ilyen törvényjavaslatot direkt megpróbálnék kormányzati szinten benyújtatni, és nagyon ügyelnék arra, hogy végigmenjen minden létező társadalmi egyeztetési kötelező metóduson, pontosan azért, hogy a gyanú árnyéka ne vetülhessen rám. Ez elegánsabb megoldás lett volna, képviselő úr.

Ez a javaslat ráadásul folyamatban lévő ügyekre is vonatkozna, ha jól értem, megvédve a nyári minisztériumi szervezésű dinnyekartell részvevőit, az áruházláncokat a Gazdasági Versenyhivatal bírságától, ugyanis úgy tudom, hogy a Gazdasági Versenyhivatal egy sor cég, illetve szakmai szervezet ellen indított eljárást. Számomra rendkívül aggályos ez a fajta visszamenőleges törvényalkotás, amikor egy független szervezet folyamatban lévő ügyét próbáljuk megváltoztatni úgy, hogy közben gyorsan hozunk egy ezzel ellentétes tartalmú törvényt.

Pócs János javaslata azt mondja ki, hogy mezőgazdasági termékek esetében a GVH nem is állapíthat meg versenykorlátozást, vagyis kartellt, ameddig a verseny torzítása a gazdaságilag indokolt, méltányolható jövedelem eléréséhez szükséges mértéket nem haladja meg, és ettől a jövedelemtől a piaci szereplők nincsenek elzárva. A javaslat szerint a miniszter lenne jogosult eldönteni, hogy mikor is jogos a kartell. Mezőgazdasági termékek esetében ezért az elvileg a kormánytól független GVH-nak is ki kéne kérni a véleményét.

Meglepő, hogy a kormánypárti képviselők milyen eszközökkel próbálják a mezőgazdaságot talpra állítani. Ezek az egyéni képviselői rögtönzések mindent mutatnak, csak alapos, hosszú távú tervezést nem. Pont két hete tapasztalhattuk, ahogyan Tiffán Zsolt próbálta meg átrajzolni a hegyközségek működésének alapvető szabályait, és ez a kísérletezése, mint tudjuk, botrányba is fulladt. Most pedig egy, az ágazatban szintén érintett kormánypárti képviselő kísérletezik a hazai mezőgazdaságon, ezúttal az árrögzítés eszközével. A gazdákkal való egyeztetés feltehetőleg itt is hiányzott, csakúgy, mint az előbb említett hegyközségi esetben. Ennek legalábbis nem találni nyomát. Ez egyébként kérdés is a tisztelt előterjesztőhöz.

Az LMP szerint a jó kormányzás alapvető feltétele lenne, hogy a társadalom lehető legszélesebb rétegei kapcsolódhassanak be a jogszabályok előkészítésébe, de ez itt nem történt meg.

A tárgyalt törvénymódosítás kapcsán egyébként jogosan merül fel a kérdés: a fogyasztók és a zöldség-gyümölcs termékpálya szereplői közül tulajdonképpen kiknek az érdekét szolgálja ez valójában. Van-e garancia arra, hogy az ármegállapodás a magyar mezőgazdaságot és a termelőket fogja valóban segíteni? Szerintünk nincs, hiszen a törvénymódosítás által lehetővé tett megállapodás nem arról szól, hogy a termelőktől magasabb áron vásárolják fel a dinnyét, hanem csak arról, hogy a kereskedők ne adják olcsóbban egy bizonyos árnál. A termelői és a fogyasztói ár különbözete ettől a törvénymódosítástól még ugyanúgy a felvásárló és a kiskereskedő áruházlánc zsebében köthet majd ki, mint korábban, ráadásul adott esetben a fogyasztókat károsítjuk meg ezzel, mert nekik kell magasabb árat kifizetni.

Tehát nem feltétlenül igaz a törvénymódosítás indoklása, hogy ha egy versenykorlátozó magatartás horizontális jellegű, például egy szakmaközi szervezet keretében jön létre, akkor egyik versenyző piaci szereplő sem kerülhet előnybe általa a többihez képest. Erős csúsztatás a hazai mezőgazdaság védelmeként beállítani az előttünk fekvő törvénymódosítást. Másrészről felvetődik az a kérdés is, hogy a pár millió fogyasztó és a termelők ezreinek érdekében nem kellene-e más intézkedéseket fontolgatni inkább, például a gyalázatosan magas áfát legalább a gyümölcsök és zöldségek esetében lejjebb vinni.

A Budai Gyula, a VM parlamenti államtitkára által kezdeményezett dinnyekartell kapcsán a nyáron úgy foglalt állást az LMP, hogy a dinnyetermelők támogatása megoldható lenne már meglévő törvényes eszközökkel is. Amikor ezt mondtuk, akkor egyáltalán nem arra gondoltunk, amivel Pócs János jelenleg próbálkozik, hogy ha egy államtitkár az aktuális szabályok szerint lehetségesen valamilyen törvénytelent tesz, adott esetben kartellt szervez, akkor gyorsan csináljunk rá egy törvényt, és hipp-hopp, utólag legalizáljuk ezt a cselekedetet.

Véleményünk szerint rengeteg olyan valóban legális és törvényes eszköz lenne, amely hosszabb távon is megoldást nyújtana arra, hogy a magyar dinnye versenyképes maradjon az importtal szemben. Lehet államilag garantált felvásárlási árat alkalmazni, lehet segíteni a marketinget és a "helyi termék" logók bevezetését. Elő lehet segíteni a közvetlen terjesztést, és a fogyasztókat a helyi termelői piacokra lehet csábítani. Az LMP szerint a kistermelők helyzetén általában a szövetkezéssel és a termelők közötti együttműködéssel lehet javítani. A termelők érdekeit a termelői értékesítési szövetkezetek hatékonyan tudják érvényesíteni a forgalmazó áruházláncokkal szemben, miközben képesek a termelési költségek csökkentésére, valamint munkahelyteremtésre is.

Ha valóban a mezőgazdasági termelők megvédése lenne az előterjesztő célja a felvásárlókkal vagy a kereskedőkkel szemben, akkor a közöttük lévő szövetkezések ösztönzésével elérhetné ezt. A szövetkezetek és a jól működő tészek létrehozására kellene pénzt, időt és kormányzati akaratot szánni. Ettől nőhetne a termelési és értékesítési biztonság is, függetlenül attól, hogy éppen kevesebb vagy több dinnye terem az adott évben. A szövetkezetek jobb árérvényesítése vezetne a dinnyetermő területek növekedéséhez is, így a fogyasztók kedvezőbb áron juthatnának egészséges hazai zöldséghez és gyümölcshöz, ugyanakkor a termelőknél is több maradna ezek árából, és mindez, kedves képviselőtársaim, törvényes keretek között.

A hazai zöldség-gyümölcs termesztő ágazat, ahogyan a hazai mezőgazdaság legnagyobb része, a termékpályák szétaprózottságán kívül a külföldi behozataltól és a feketekereskedelemtől szenved leginkább, attól, hogy az olcsó és gyakran rosszabb minőségű importáru magyarként van eladva, és attól, hogy ez lenyomja a belföldi árakat és tönkreteszi a hazai termelőket.

Budai Gyula az előbb hiányolta a dicsérő szavaimat amiatt, amit a nagybani piacon véghezvitt. Azt gondolom, ez egy jó első lépés lehet, kedves államtitkár úr, ugyanakkor én mégis azt javasolnám önnek és Pócs Jánosnak is, hogy magánakciók helyett inkább vegyék rá a kormányt a feketegazdaság elleni erőteljesebb és rendszerszintű fellépésre. Államtitkár úr, ne csak alkalomszerű razziákat tegyen a nagybani piacon a kamerák előtt, hanem legyen a nagybani piacokon állandó hatósági ellenőrzés! A bizonytalan eredetű zöldség-gyümölcs áruk elkobzása jelentsen olyan nagy kockázatot a nepperek számára, hogy ne érje meg ezzel spekulálni, tehát a feketén forgalmazott áruk ne törhessék le a belföldi árakat. Mindehhez nem kell állandó államtitkári jelenlét sem.

Az LMP szerint tehát nem visszamenőleges törvényalkotással és a kartellezés legalizálásával lehet tenni a magyar mezőgazdaság kiszolgáltatott helyzete ellen, hanem a hazai szövetkezés ösztönzésével, integrációval és a feketekereskedelem visszaszorításával.

Mindezek miatt mi nem tudjuk támogatni a szóban forgó törvénymódosító javaslatot.

Forrás: parlament.hu