VARGA GÉZA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! Talán abban minden érdekelt fél egyetért, hogy égető szükség van még egy olyan földforgalmi törvényre, amely közép- és hosszú távú megoldásokat fogalmaz meg a termőföld mint különleges és nem szaporítható jószág körüli anomáliák orvoslására. Ezt nagyjából minden felszólalótól hallottuk az előzőekben, csakúgy, mint az expozéból.

A Jobbik elvárásai egy jó földtörvénnyel szemben a következők. A hazánk területét képező tájat ne a tőke egy fajtájaként kezelje. Itt szeretnék tenni egy kitérőt Font Sándor képviselőtársam vezérszónokijára. Igen, ismerjük a Deutsch Tamás által feltett kérdést az Európai Bizottsághoz, de ismerjük a választ is, amit Michel Barnier úr válaszolt erre. A kérdés - tessék megnézni az ismertetett számon - a mezőgazdasági földtulajdonra vonatkozott, a válasz viszont az ingatlanra, en bloc. Ebben az értelemben ez egy kitérő válasz, olyasmi, mint ahogy a Fidesz a földtörvénytervezet koncepciójának a vitájában felteszi a kérdést Brüsszelnek: ugye, hogyha mi ezt így és így kezeljük, akkor nem tetszenek bennünket majd diszkriminálni és szabálytalansági eljárás alá vonni. Mi ezzel abszolút nem értünk egyet. Tehát félrevezető az, amit Font Sándor képviselőtársam ezzel kapcsolatban mondott.

A következő szempont, amit a Jobbik elvár a földtörvénnyel szemben, hogy szolgálja hosszú távon nemzetünk élelmiszer-önrendelkezését, és minden polgára számára az élelmiszer-ellátás biztonságát. Az élelmiszer-ellátás biztonságával több felszólaló egyetértett, az élelmiszer-önrendelkezés azonban ennél sokkal több, ezt az általános vitában tovább fogjuk fejteni.

Úgy szabályozza a földforgalmat, hogy az a lehető legnagyobb mértékben be tudja tölteni a vidéken semmivel nem pótolható munkahelyteremtő funkcióját. Kétségtelenül törekvése a törvénynek, hogy ezeknek megfeleljen, azonban a birtokméretek felfelé tolása ellentétes ezzel, tehát egyszerűen ellentmondás.

A következő szempontunk az, hogy megőrizze hazánk területi integritását, tehát a földtörvény segítsen hozzá ehhez. A fő rendező elve pedig a közjó lehető legteljesebb szolgálata legyen, és ne egyes csoportokat szolgáljon, legyenek azok kicsik vagy nagyok. Itt szintén visszautasítanám Font Sándor képviselőtársamnak azt a beskatulyázási kísérletet, amelyet a Jobbik felé alkalmaz. Mi soha nem vagyunk egyik szektornak sem az ellenségei, mi mindig is a közjó szempontjából azt kérjük, hogy ahhoz, hogy agrárbéke legyen, végre a közjó szűrőin kellene átszűrni valamennyi szektor tevékenységét. És ha ezen fennmarad az ország, a közjó érdekében a nagyüzem, akkor üdvözöljük, de attól tartunk, hogy ez nem maradna fenn abban a mértékben, abban a formában, ahogy az ma van. Azért tűnhet úgy, hogy mi a kicsiket pártoljuk jobban, mert azokat nem pártolja sem az MSZP, sem pedig a Fidesz, ezért mi mindig ott igyekszünk segíteni és azokat támogatni, akik a legelesettebbek, és jelenleg a térmértéki határok felfelé tolásával a Fidesz egy platformra került az MSZP-vel, mind a kettőnek ez az érdeke.

Az előttünk fekvő tervezet elfogadása csak jelentős módosítás után fog megtörténni. Nagy érdeklődéssel és kíváncsian várjuk azt az ígéretet, hogy befogadják az ellenzéki módosítókat. De mik is a legjelentősebb problémagócok a tervezetben? A legfontosabb talán az, hogy fogalmazásában nem egyenes és nem őszinte, mert érezhetően a kettős megfelelés kényszerének a béklyójában feszeng a jogalkotó. No, ez a feszengés jön ki abból, amit Barnier úr levele kapcsán Font Sándor is elmondott. Kínosan meg akar felelni az EU elvárásainak, de ott lappang az a tudat is, hogy a magyar nép túlnyomó többsége ezt már nem akarja. Egyre nagyobb térmértékű földet akar juttatni a nagy és még nagyobb gazdaságok számára, miközben tudja, hogy nem a földkoncentráció a társadalom elvárása.

(11.40)

Ez a többszintű kettős kényszer teszi azután, hogy a kormány - a miniszterelnök úrral az élen - felszínt panelekben leképező kommunikációja egész más képet ad, mint amikor a tervezet részleteiben elmerülve elemezzük az írott szöveget. Ennek legérzékletesebb példája Fazekas miniszter úr, amikor az egyik azonnali kérdésemre adott válaszában azt mondta, de ez ma is elhangzott, hogy a kormány szándéka, hogy az új földtörvény a magyar földműveseket juttassa termőföldhöz. Ezzel illusztrálni szeretném azt, amit mondott. Ez a magyar földművesek földhöz juttatása sem leírva, sem szellemében sehol nincs az írott szövegben, részben ebből adódik az óvatosságunk vagy az aggodalmunk, hogy tehát a szó elszáll, az írás pedig megmarad. Szeretnénk tehát, hogyha ezek a szövegben is visszaköszönnének.

Nem értünk egyet azzal, hogy a tervezet a térmértéki határokat egyre feljebb tolja, miközben a francia és európai modellről hallunk a kormánypárti kommunikációban. Ezek a térmértékek, amelyek a földtörvénytervezetben vannak, sem a francia, sem pedig az európai átlagnak vagy tendenciának nem felelnek meg, tehát tessék szíves lenni abbahagyni ezt a típusú kommunikációt, mert ez ismét csak félrevezetés. Ez valóban inkább a dél-amerikai rendszer felé halad, és ezen az sem javít, hogy a mezőgazdasági termelők üzemméreti maximumát életszerűtlenül nagy foglalkoztatáshoz köti. Tehát itt, ha tetszenek figyelni, akkor én most védem ezzel a nagyüzemeket, abban az értelemben, hogy életszerűtlenül nagy foglalkoztatást a nyakukba sózni, az nem fog megvalósulni, és tudjuk, egy törvény annyit ér, amennyit abból meg lehet valósítani. Én magam egy szövetkezet vezetője voltam, tudom, hogy nálunk 6 usque 10 hektár elegendő egy munkahelyteremtésre, mi ezt megoldottuk. De ugyanakkor azt is tudom, hogy ehhez mekkora erőfeszítés kell, és azok az üzemek, amelyekre a törvény utal, 2014-től ezeknek nem fognak tudni megfelelni. Tehát éppen hogy a gyakorlat oldaláról tudom ezt mondani.

Ugye, könnyebb volna elfogadni vagy bírálni az egyes kategóriákhoz tartozó térmértékeket, ha tudnánk, hogy a kormány utána az őstermelőket, a családi gazdaságokat, a mezőgazdasági termelőket az üzemszabályozási törvényen keresztül vagy éppen a családi gazdaságokat szabályozó törvényen keresztül, vagy éppen az őstermelőket szabályozó törvényen keresztül milyen egyéb juttatásokban, milyen egyéb kedvezményekben akarja részesíteni. Gondolok itt mondjuk, egyszerűen arra, hogy az őstermelőknek van bizonyos elszámolásuk és adminisztratív könnyítésük, ezt akkor milyen mértékben akarják, tehát ahhoz tudnánk akkor jobban összehasonlítani, és érdemben bírálni, hogy akkor most az őstermelőkre kirótt 50 hektár sok vagy kevés. Ez így a levegőben lóg.

Tehát ezzel a mezőgazdasági termelő esetében már ebből a tervezetből is kiolvasható azonban, hogy ebben a kategóriában az üzemméretnek gyakorlatilag a csillagos ég a felső határa, ezt többen elmondták, bizonyára még el is fogják mondani, mert ez így van, az 1200 hektárba a tagjaitól, illetve a névre szóló részvényeseitől haszonbérelt föld nem számít bele. Ez, ugye, felfelé teljesen nyitottá teszi a rendszert. Ezzel az álnok törekvéssel a Fidesz, illetve a kormány teljesen azonos platformon van az MSZP-vel, mindkettő a nagy és egyre nagyobb üzemméretben látja a jövőt, egy számában szűkülő, de annál erősebb lobbierővel bíró érdekcsoportnak való megfelelés jegyében, ahelyett, hogy egy sokkal kiegyensúlyozottabb szerkezetre törekedne, ahol tehát a kicsi, a közepes és a nagy megtalálja a közjó szempontjából a maga helyét.

A Jobbik szerint magasak a térmértéki felső határok, mert elméletileg és tendenciájában a felfelé kerekítve 5 millió hektár mezőgazdasági földterületből, ha az őstermelők méretét vesszük, tehát az 50 hektárt, akkor az 100 ezer üzemet jelent. Ha tendenciájában egy több évtizedes törvényről beszélünk, akkor azért okunk van arra gondolni, hogy ez a tendenciája, és nem változtatja meg egyik következő kormány sem - az MSZP-nek nyilván nem lesz rá lehetősége, más kormány egyelőre nem akarja ezt megváltoztatni -, tehát tendenciájában el fogja érni a törvény a célját évtizedeken belül. Akkor tehát, ha 50 hektár üzemenként, mindenki őstermelő akarna lenni, akkor 100 ezer üzem jönne létre, ha mindenki egyéni gazdálkodó akarna lenni a 200 hektáros felső üzemmérettel, akkor 25 ezer gazdaság jönne létre, ha az 500 hektár családi méretet vesszük, akkor 10 ezer gazdaság vagy üzem jönne létre, ha pedig az 1200 hektárt felülről nyitottan tekintjük, akkor 1 usque 4 ezer gazdaság jönne létre. Tehát mindegyik szám messze alatta van annak a kormánypárti és agrárkamarai törvénynek - az Agrárkamara itt ülő tisztelt képviselői, a Magoszra és az Agrárkamara elnökére gondolok -, 400 ezer gazdaságról beszélünk, hogy annyi volna kívánatos, és várhatóan az Agrárkamara hatókörébe annyian fognak bejelentkezni, most ezek földnélküliek lesznek akkor, hogyha ezeket a tendenciákat figyelembe vesszük. Tehát még hogyha ezeknek a tendenciáknak, amelyeket én nyilván abszolút számokban értékeltem, egy keverékét vesszük is figyelembe, ezek a térmértékek akkor is ilyen 50-60 ezer gazdaság létrehozását és létjogosultságát fogják biztosítani. Ugyanakkor viszont vidéki keresőképes lakosként legalább 3 millió emberrel kellene számolnunk, akik ebben a struktúrában mind csak bérmunkásai lehetnek - csúnyább szót nem akarok használni rá, ez szokásos itt a parlamentben, de nem teszem -, tehát ezek legfeljebb a bérmunkásai lesznek ennek a néhány tízezer üzemméretnek. Ugye, ez semmilyen szinten nem szolgálja a közjót.

Nekünk nem hit kérdése és nem egyfajta, valamilyen érzelmi elköteleződés a kicsik, nagyok, egyebek között, hanem egyszerűen tényleg azt kellene megnéznünk végre, és csak az teremthetne agrárbékét, ahogyan már említettem, ha a közjó szűrőjén szűrnénk át ezeket, és akkor a közjó szempontjából, azt gondolom, 3 millió vidéki munkakereső személlyel számolni és az ő érdeküket megvizsgálni azért talán az egy elfogadható vagy legalábbis meggondolandó felvetés egy ilyen tervezetnél.

A földműves középpontba állításával a legmesszebbmenőkig egyetértünk, azzal már annál kevésbé, hogy ennek bármely, úgynevezett tagállami állampolgár, beleértve a társult államok polgárait is, könnyedén meg tud felelni. Ahogyan a tegnapi ülésen is kifejtettem, a jelenleg legálisan haszonbérlő külföldiek, akiknél ott lapul a zsebszerződés, csak egy ilyen törvényre vártak, ami legalizálja a helyzetüket. Ők azok, akik már a 2010-ben hozott rendelet nyomán, APEH-igazolással visszaigazolták visszamenőleg, be kellett fizetniük, befizették a 3 évre, adóellenőrzést hajtottak végre, így kifizettek valami büntetést, és 3 évre visszamenőleg beadták az adóvallásukat, így hatósági papírjuk van, hogy ők már 3 éve Magyarországon mezőgazdasági tevékenységet folytatnak. Ugye, 2010-ben hoztuk, azt hiszem ősszel, ezt a rendeletet.

Most tehát, ha ezt figyelembe vesszük, akkor 2014. május 1-jén itt minimum 3, 4, 5 éves helyben lakással és magyarországi foglalkozással, mezőgazdasági tevékenységgel foglalkozó külföldieket fogunk találni. Azt, hogy feltételezzük, a miniszter úr részéről őszinte a szándék, akkor ezeket majd ez a hatósági ellenőrzés során fogja kiszűrni a helyi földbizottságok véleménye alapján, ha ez a szándék helyes is, de én azt gondolom, akkor fogunk szembekerülni az Unióval, akkor fog egy német állampolgár vagy éppen osztrák állampolgár az Unióhoz fordulni, ha a jelenlegi szövegtervezet ezeket a kiskapukat lehetővé teszi, mert ha ez a külföldi megfelel az objektív kritériumoknak, amit ez a törvény most szab... - bocsánat, ez azonban nem fog menni, mert hogyha a külföldi megfelel az objektív kritériumoknak, a jelenlegi törvénytervezet alapján nem lesz mód nemet mondani, illetve, ha akkor nemet mondunk, az EU-bíróságon eredményesen lesz az támadható. Ezt, gondolom, nem akarja a kormány.

A külföldiek nemkívánatos térnyerésének gátat jelenthetne a helyi földhasznosítási bizottságok egyértelműen szabályozott együttdöntési joga. Ezt a szót akkor a kisebbségi véleményemnél használtam először, mert mi azt szerettük volna, hogy a vétójog érvényesülhessen a helyi földbizottságoknál, ezzel kvázi a részvételi demokrácia felé egy picit elvinné ezt a demokráciadeficites hazánkat. Az érezhető, hogy azért a vétójogot nem akarja biztosítani a kormány ezeknek a helyi közösségeknek, de a javaslatunk szerint tehát akkor legalább egy együttdöntési jogot fogalmazzunk meg ebben a törvényben, hogy a helyi érdekeket képviselő, a helyi szubszidiaritás elvének megfelelő bizottság valóban érdemben tudjon ehhez hozzászólni. A kormány álnokságát vagy őszintétlenségét - hogy valami szép, szelíd szót találjak - mi sem bizonyítja jobban, hogy ezeknek az egyébként nagyon fontos szerepet betölthető földhasznosítási bizottságoknak még a fogalommeghatározásban sem találjuk a helyét.

(11.50)

Még arra sem volt méltó ez az új fogalom, a földhasznosítási bizottság, hogy legalább a tervezet fogalommeghatározásába ezt bevegyük, és ott legalább két sorban szabályozza, hogy mit is értünk alatta. Tehát ez a komolytalanságát jelenti, és ez okozza az óvatosságunkat egyáltalán a tervezettel szemben. Ha ezt a kormány megtenné, akkor azt gondoljuk, hogy olyan idők jönnek a világgazdaságban, Európa gazdaságában, hazánk gazdaságában, amikor 2014 után vagy '18 után - teljesen mindegy - egyetlen kormány sem fog tudni újra a nép, az emberek nélkül kormányozni, csak feszültséget tud gerjeszteni, és a feszültséget tudja fokozni. Én azt gondolom, egy résnyire ez az ajtó nyitva van, tehát a szubszidiaritás felé, ha mondjuk, a LEADER-programokra utalok. Most ezt az ajtót egy picit szélesebbre nyithatnánk, ha ezeknek a helyi földhasznosítási bizottságoknak valódi jogot adnánk abban, hogy beleszólhassanak a sorsukba, és legalább együttdöntési joguk legyen.

Hasonlóan elfogadhatatlan a társadalom, így a Jobbik számára a "helyben lakó" jelenlegi meghatározása a törvénytervezetben. Erről már a kisebbségi véleményben is szóltam; ha a kormány őszintén gondolja, amikor helyi gazdaságfejlesztésről beszél, amikor a kistermelők piaci megjelenését segítő törvényeket hozott - a közbeszerzési törvényre gondolok és hasonlókra -, tehát ha komolyan gondolja a kormány, hogy a helyi gazdaságot erősíteni kell, akkor nem értjük, hogy miért nem fogadható el az, hogy a helyben lakás első körben kizárólag a település közigazgatási határán belülre legyen érthető. Rengeteg feszültséget tudna eloszlatni ismét a Nemzeti Földalap pályázatai kapcsán is. De ha ebbe a törvénybe ezt beletennénk, akkor rengeteg feszültséget tudna megelőzni. Mi ezzel megint csak nem azt mondjuk, felfogjuk, hogy ha van egy 600 lelkes kis település, és elöregedő a népessége, és nincs már helyben lakó, aki földet szeretne vásárolni, akkor második körben az elővásárlási sorrendben természetesen a következő legyen a tíz kilométeres körön belül lakó, a húsz kilométeres, és akár helyben lakónak el tudjuk fogadni a megye területén lakót is, ha ebben a sorrendben nincs őt megelőző érdeklődő, hiszen ezt szolgálná őszintén a helyi gazdaság megerősítését.

Végül csak felsorolásszerűen rámutatnék néhány ellentmondásos részletre. A tervezet nem vesz tudomást a mezőgazdaságunk kétszintű rendszeréről, mondhatom, a duális rendszeréről. Itt szembeállítjuk, a kormánypárti kommunikációban, ugye, az nagyon jól hangzik, hogy az MSZP nagygazdaságpárti szélsőség, a Jobbik meg egy kisgazdaságpárti szélsőség. Ez egyáltalán nem így van, mert a mezőgazdaság kétszintű rendszeréről van szó. Ahogy már említettem, mi csupán azért szólunk az alsó rendszer érdekében, mert úgy tűnik, hogy a kormány deklaráltan is, a miniszter úr az expozéjában is világosan mondta, hogy ha megfigyelték, a "kis" már elkerült a közepes gazdaságok elől, volt olyan mondata, amikor már közepes gazdaságok megerősítéséről beszélt. Ez világos beszéd, és ki is jön a tervezetből, csak így éppen a magyar mezőgazdaságnak vagy a vidéki létnek a duális jellegét tagadni, azt gondolom, tisztességtelen dolog és történelmi hiba.

Ezért, amikor mi a duális rendszerben akarjuk az alsókat és a kicsiket felhozni, hiszen eddig őket nem támogatta senki, elég, ha az MSZP idejében a támogatási rendszerek arányainak az odaítélésére és egyebekre gondolok, akkor felsorolásszerűen a 6. § 2. pontja azt mondja, hogy "a földvásárláshoz és haszonbérléshez előzetes hatósági engedély kell", de az igazgatási szerv igazolhatja, hogy mégsem. Hát ez a megfogalmazás! Ebbe bele van építve, hogy jó, a hatóság ott van, persze ő fog dönteni, és kell az az igazolás, de a hatóság eldöntheti egy kérvényre, vagy nem tudom, bizonyos narancsbárók igényére, hogy az oligarcha szót egy kicsit lecseréljem, akármilyen igényre, egy kérvényre dönteni fog, hogy nem. Így megfogalmazni egy törvényt és komolyan gondolva a Ház elé hozni, azt gondolom, ez súlyos hiba, felelőtlenség és tisztességtelen. Erre utaltam, amikor a szövegtervezet őszintétlenségéről beszéltem.

A lízing szabályait mi is ugyanúgy elvetjük, ahogy Jakab képviselőtársam a többségi vélemény elmondásakor már megfogalmazta, hiszen a föld, annak az értéke nem hasonlítható össze egy traktor lízingjével, ahol a lízingidő alatt a végén maradványértéken meg tudom vásárolni a traktort, mert valóban leamortizálódott időközben, és lízingformában fizetem a bérletet. Ez a földnél teljesen elfogadhatatlan így. Nem is tudom megint, hogy ez milyen nyomásra került be; talán a bankoknak jó, vagy nem tudom.

Igaz, hogy a tervezet a földforgalmat a földműves irányába tereli, ami helyes, egyetértünk vele, de arról viszont hatásvizsgálatot kellene készítenünk, hogy ha itt szűkítjük nagyon helyesen, tehát a lehetséges vásárlók körét, akkor az nyilván egy kereslet-visszafogást fog eredményezni, ami viszont a föld árának az ismételt lenyomását jelenti majd. Ha az árat lenyomjuk, akkor ebből megint a tőkeerővel rendelkező külföldiek lesznek azok, akik erre le tudnak csapni. Lett volna még néhány pont, de a megosztás miatt és a Font Sándor képviselőtársam által mondottakra való reagálás miatt a többi részletet az általános vitában fogjuk elmondani.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik, a Fidesz és az LMP soraiból.)

Forrás: parlament.hu