KEPLI LAJOS (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Azt a két héttel ezelőtt megkezdett sorozatot szeretném folytatni, amelyben hazánk egyik páratlan természeti kincsének, a Balatonnak a problémáival foglalkoznék. Nyilván magánemberként és Balaton-parti országgyűlési képviselőként is fontosnak tartom ennek a problémának az Országgyűlés elé hozatalát.

A pozitív lépéseket elismerve is azt látjuk, hogy sok területen nagy a káosz, és általában arra az egyszerű kérdésre vezethetők vissza, hogy kié is a Balaton tulajdonképpen. Jelenleg három régió, a nyugati, a közép- és a dél-dunántúli régió, valamint Zala, Veszprém és Somogy megyék, valamint több tucat állami és civil szervezet is a sajátjaként kezeli a tavat. Nem is lenne ezzel baj, ha működne a közös munka, s lenne egy közös fejlesztési koncepció, valamint az állam részéről is lenne egy irányelv, hogy miként is szeretnék látni a Balatont és környékét évek, évtizedek múlva. Azonban ez hiányzik. Régiónként, megyénként eltérőek a fejlesztési tervek, és az állami cégek munkája sincs összehangolva, ami ahhoz vezet, hogy a Balaton mindenkié, és mégis senkié.

Az elmúlt hetekben több terület szakembereivel találkoztam és beszéltem a Balatont érintő problémákról. Mindenkinek az volt a végső mondata, hogy minden nehézség arra vezethető vissza, hogy nincs egy igazi gazdája a Balatonnak. Az idei évben több olyan probléma is előtérbe került, amelyet egy évek óta dolgozó felelős gazda meg tudott volna oldani, de a jelenlegi helyzetben csak súlyosbodtak a problémák. A Balaton vízállása több évre, évtizedre visszatekintő probléma, mégsem született megoldás arra, hogy kezelni tudjuk a túl magas vagy a túl alacsony vízszintet, ami jelenleg is sújtja a legnagyobb tavunkat.

A 2000-es évek eleji kisvíz idején sok ötlet elhangzott a helyzet orvoslására, de amikor visszajött a víz, akkor mindenki hátradőlt a fotelban, és már nem volt fontos a Balaton vízszintje. Aztán amikor nagyvizek mosták a déli parti területeket, ugyanazok a hangok követelték a víz azonnali leeresztését, akik most az ismételt kisvíz idején keresik a felelősöket, hogy miért nincs víz a strandjaikon. Nyilvánvaló, hogy ez így nem mehet tovább.

Másik területnek említhetném a turizmust. Több tucat település küzd sokszor önerőből vagy másokkal összefogva, hogy magukhoz csábítsák a turistákat. De miért is jöjjön bárki a Balatonra? A települések nagy részén kevés pénz jut a fejlesztésre, a strandbüfék nosztalgiahangulatát csak az árak látványa töri meg. A strandokon kívül szinte alig lehet lejutni a partra, ahol a hazai vagy külföldi vendégek a Balaton partján sétálhatnának vagy éppen horgászni tudnának. De csónakba se nagyon lehet szállni, mert a jövő évtől a csónakok jelentős része is kiszorul a vízről, mivel kevés a megfelelő, engedéllyel rendelkező kikötő. Így marad a strand, amiért sok helyen tetemes összegeket kell fizetni, főleg egy nagyobb családnak, ami elképesztő, már csak azért is, mert a Balaton mindnyájunk közös kincse, miért is kell ezért egyáltalán fizetni.

A Balaton partjára látogató vendégeket szinte minden településen hasonló programok fogadják, jórészt helyi vagy környékbeli csoportok fellépésével. Önkormányzatok nem tudnak drágább programokat finanszírozni. Jelenleg a turisztikai időszak alig három hónap, amit sokan igyekeznek bor- és egyéb gasztronómiai fesztiválokkal kitolni, több-kevesebb sikerrel.

Sokan küzdenek a balatoni horgászturizmus felvirágoztatásáért, de amíg az állam az egyik legnagyobb hátráltatója ennek az ágazatnak, addig ebben sem remélhetünk áttörést, a Balaton-parti lakosok, vállalkozók. De beszélhetünk a munkalehetőségekről is. A Balaton-parti emberek számára elsősorban a turizmus jelenti a megélhetést, de a turisztikai időszak egyre rövidül, és ha a lehetetlen gazdasági környezetben egyre több vendéglátó-ipari egység kénytelen bezárni, akkor ezek a szezonális lehetőségek is egyre fogynak. Meg kell találni azokat a termelési egységeket, amelyek a Balaton mellé telepíthetők anélkül, hogy a környezetre gyakorolt hatásukkal ártanának a turizmusnak vagy akár a Balatonnak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Legutóbbi napirend utáni felszólalásomban is kértem a segítségüket, közös munkánkat, akkor a balatoni horgászat fellendítésének érdekében. Most szintén arra kérem önöket, hogy az egész Balatonért tegyünk közösen, legyen egy külön régiója hazánknak, egy Balaton-régiója, ahol a tenni akarók dönthetik el, merre fejlődjön a Balaton és környezete. Legyen egy egységes Balaton-koncepció, ami részletesen tartalmazza a balatoni víz, a környezet, a turizmus, a munkalehetőségek fejlesztésének irányelveit, és legyen végre egy olyan gazdája a Balatonnak, aki ez alapján tud dolgozni, és el tudja látni a gondos gazda feladatát.

Elfogadhatatlannak tartom, hogy a vízügyi problémákról, kikötőlétesítési kérelmekről a Balatontól 50 kilométerrel távolabb, Székesfehérváron döntenek, holott helyben is megvannak a megfelelő szakemberek, akik magas szinten el tudnák látni ezeket a feladatokat.

És még sorolhatnám tovább ezeket a problémákat, amelyek hazánk egyik legdrágább és legértékesebb természeti kincsét, a Balatont sújtják. Mindenesetre, tisztelt képviselőtársaim, arra kérem önöket, hogy óvjuk együtt a Balatont, törekedjük arra, hogy méltán híres turisztikai, természeti érteke és célpontja legyen nemcsak a hazai, de a külföldi vendégeknek, turistáknak is. Dolgozzunk együtt a Balaton szebb jövőjéért.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a Jobbik padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu