GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Sokáig hezitáltam, főleg Bencsik képviselő úr után, hogy szabad-e nekem szólni, mert valójában, feltehetően én a tékozló fiú kategóriájába tartozom, mert sem a kárpótláskor nem kértem vissza szüleim földjét, amit pedig öröklésül kaptam, azt meg értékesítettem, mert az én rögeszmém az, hogy a föld azé legyen, aki megműveli, az én számomra elsődleges az, hogy a földterület művelt legyen.

Mielőtt a részletekbe mennék, azért nem foglalkozom 2014. május 1-jével és a spekuláció különböző eseteivel, mert ezekben egyetértek. Tehát akkor, amikor a miniszter úr is azt mondta az expozéjában, és ahogy a felvezetőben is van, hogy a spekuláció alól kihúzni valamilyen formában a talajt, ezzel messzemenően egyetértek. De amit nagyon sokan és a kétpercesekben érintettek, a működőképesség, a versenyképesség kérdése, és erre fogok nagyon sok egyedi példát is hozni.

Számomra mint ötödik ciklusomat töltő képviselő, azt mondom, hogy ebben a Házban mindig jelen volt az a kérdés, amit itt valaki nagyon szépen úgy tett föl, hogy kié lesz a föld. Ha ebben memorizálok, akkor azt mondom, hogy először volt, hogy azért legyen, hogy eladhassa majd jó pénzért, ha bemegyünk az Unióba, aztán jött az új elem, a földalapú támogatás kérdése. Tehát valójában számomra ez a törvény akkor lenne jó, és akkor elfogadható, ha valóban azokra a dolgokra adna garanciát, ami a föld megművelését, és lehetőleg...

Ángyán képviselő úr használta a közjó kifejezést, engem egy korábbi törvény kapcsán már megtámadtak amiatt, hogy túl liberális a felfogásom, de számomra a közjó az, amikor a fogyasztó hozzájut ahhoz a termékhez, a jó minőségű termékhez, amire szüksége van, és a lehető legkedvezőbb áron. És igazán, Hanó képviselő úr többször mondta, hogy piacgazdasági viszonyokra kell alkalmazni, igen, tisztelt képviselő urak, képviselő hölgyek, azt gondolom, hogy ez árutermelés. Lehet, hogy az én környezetem félelmetes, de mondok önöknek néhány példát.

Itt bérmunkásokról beszéltek, hogy nagygazdaság, kisgazdaság, bérmunka. Én ebben azt erősítem, amit Gőgös képviselő úr mondott, hogy egy néhány száz lelkes faluban három gazda kárpótlás és egyéb vásárlásokkal megszerezte az összes, falu körüli földtulajdont, és a falu minden lakója úgy, ahogy Turi-Kovács Béla mondta, nem bérmunkás, hölgyek, urak - zsellér. Jóformán alig kap többet, mint ami a megélhetéséhez szükséges, és őt a szó szoros értelmében kizsákmányolják.

Egyetértek Kiss Sándorral, mert többen említették, hogy igen, ebben a kérdésben mindegy, hogy egy hektár vagy 10, vagy 300, és ezt használja a miniszter úr is. Igen, a mezőgazdaságban termelt jövedelem, mert, ha nincs jövedelem, akkor nem lesz igaz az, amiről Ángyán képviselő úr beszélt a leghevesebben, hogy növekedjen kis és közepessé, de ahhoz neki jövedelem kell, mert jövedelem nélkül nem fog tudni fejlődni, és én szeretném önöknek elmondani a következő példát. Az a még családi gazdaságnak sem nevezhető őstermelő, aki baromfit tart, hogy a tojást eladja, és a csirkét eladja, a vevői meg döntenek aszerint, hogy 35-ért vagy 30-ért kapják; tehát, ha akarjuk, ha nem, és ebben erősítem Gőgös Zoltánt, hogy nekem ezzel a törvénnyel ez a bajom, hogy mi mint jogalkotó meghatározhatunk egy irányt, hogy merre akarunk menni, és milyen pályát jelölünk ki a magyar földművesek és földtulajdonosok számára, de ezt nagyon óvatosan és fokozatosan kell tennünk, mert ebből nagyon nagy kára lehet a fogyasztónak, a felhasználónak. Ezért értek egyet, amikor azt mondják - de ezt maga a miniszter úr is elismerte -, hogy az üzemszabályozási vagy a családi gazdaságra vonatkozó szabály szükséges.

Egyetértek azokkal, akik azt mondták, hogy ez egy egészen más kategória, és itt adózási kérdések is szóba jönnek. És én hiszem, hogy lesznek önök közül néhányan, akik egyetértenek velem, számomra nem lehet őstermelő az, aki a nagybani piacon évi egymillió körüli összegért tud magának standot fönntartani, és itt mehetünk vissza oda, hogy ebből ki és hogyan fizet adót. Tehát igenis, meg kell mondanunk, hogy ki az az őstermelő, ki az, akit ezek után ilyen-olyan támogatásban részesítünk, hogy a gazdaságát fejleszteni tudja, és lehetőség szerint tényleg erősödjön meg.

De szeretném elmondani azt is, hogy a közvetlen környezetemben két olyan földműves család tragédiáját látom, ahol kárpótlás révén a család a földet visszakérte, de a három gyerek közül egyik sem akar a földön dolgozni, és most nem tud mást tenni az apa, mint a földet eladja. És ha most belegondolnak, hogy itt a földeladás kérdése hogy van szabályozva, és ő részletekben fogja eladni a földjeit, egy ponton túl beleszaladhat abba az akadályba, ami itt azt jelenti, hogy bizonyos üzemméret alá nem csökkenhet.

(18.10)

A másik egy állattartó telep. Számomra egy gyönyörű családi gazdaság, mintagazdaság, mindig szoktunk volt elmenni kirándulni is, és megmutatni, hogy a gyerekek lássák, milyen egy valódi paraszti gazdaság. Kérem, ugyanez a helyzet. Három gyerek, kesergő két szülő, és a gazdaságot, úgy, ahogy van, mindenestől eladták. Nincs, aki folytassa. Tehát a gondom ez, és ugyanúgy megyek még tovább. Amikor szerveztünk arra, hogy a kertészet, mert azt gondolom, hogy a kertészet lehet az a másik terület, ahol viszonylag kis üzemméretben, tehát kis földterületen nagy jövedelmet lehet elérni, a termálvíz hasznosításáról beszélünk, és az elkeseredett idős gazda azt mondja, hogy a gyerekeinknek ebből van az autó, a ház, minden, de már nem jönnek vissza hozzánk, és nem akarnak részt venni a zöldségtermesztésben. Tehát ezeket a körülményeket, azt gondolom, nekünk minden körülmények között figyelembe kell venni.

Hadd menjek vissza oda, hogy az adózás kérdése! Igen, úgy érzem, nem megkerülhető, és ezt a kérdést nem egyszer és mindenkorra, de valahogy rendbe kellene tenni, hogy azt mondjuk, mekkora az a jövedelem, amit még elfogadok, mint családi gazdálkodás, és mekkora az, amit már valóban árutermelő gazdaságnak nevezek, amelyből megfelelő, arányos közterheket kell viselni.

A társas gazdálkodások esetében, igen, egyetértek mindazokkal, akik beszéltek a génmegőrzésről és a vetőmagról vagy egyebekről. Azt hiszem, számomra itt szimpatikus volt, amikor hallgattam Fazekas miniszter úr expozéját, aki beszélt arról, amiről Bencsik képviselő úr is, és azt hiszem, a mi korosztályunk az, aki megélte, hogy a nagyszüleik hogyan vesztették el az értékeiket, de mi éltük meg azt, hogy ezek a gazdaságok egy idő után - ezt maga a miniszter úr is elismerte - gondoskodtak az ellátásunkról, a jó minőségű ellátásunkról. Ezért mondom azt, és egyetértek, ő is így mondta, hogy bizony '90-ben a kárpótlás hihetetlen nagy kárt okozott a mezőgazdasági termelés kapacitásában, az a kárpótlás, ami egy nagyon durva szétszaggatás, mindenféle cél nélküli szétszaggatás volt, és lett belőle - még szóba hozom azt is, amit néhányan említettek -, bizony, egy nem megfelelő támogatásból alakult ki az, hogy három egymás mellett lévő kisgazdaság vásárolt magának uniós támogatásból traktort, de ettől a költségei hihetetlenül fölmentek, és ott keseregtek egymás mellett, hogy most mi legyen, mert egy is elég lett volna a településen minden megművelhető föld megművelésére.

Ami még számomra rettentően hiányzik ebből a törvényjavaslatból, az állami földek hasznosításának a szabályozása. Azt gondolom, ennek is itt van helye, mindenképpen kell ezzel foglalkozni, mert ha már egyszer igaz, és nekem ezért vannak kételyeim, amit Font képviselő úr elmondott - nem akarok tételesen, nem rabolom az időt, de kevés is az időm ahhoz -, hogy hány olyan pontot találok ebben a törvényben, amely a hatóság számára... - vagy ennek a földbizottság a korrupció melegágya lehet. Tehát hol, kinek és milyen feltételekkel ad ma egy felmentést, amellett, hogy sajnálom, képviselő úr, én most újra megnéztem, mert megdöbbentem, amikor azt mondta Kiss Sándornak, hogy benne van a hatályba léptetőben. Nincs bent, képviselő úr! Tehát a földbizottságra vonatkozóan, hogy az hogyan jön létre, ki és milyen körülmények között, arról nincs még joga sem egyelőre a miniszternek, hogy erre valamilyen rendeletet alkosson. Tehát lehet, hogy ön már tudja, én töredelmesen bevallom, még nem láttam a módosító indítványokat, én csak erről az előterjesztésről tudok beszélni. Tehát azt hiszem, jogalkotóként óriási felelősségünk van abban, hogy olyan megoldást alkalmazzunk, amely lehetőség szerint a korrupció számára nem teremt újabb lehetőséget és újabb pályát.

A végére hagytam, szóval, megint erősítem azt, amit Turi-Kovács Béla ugyan más összefüggésben mondott, de azt hiszem, ahhoz, hogy ebből a jogszabályból egy tényleg koherens és jó szabály legyen, hosszabb időre lenne szükség. Én egyetlenegyet emelek ki önöknek, egészen az elején, az 5. oldalon, amikor azt mondja, ki a főfoglalkozású földműves. Az árbevétel, az egyéves árbevétel nem haladja meg az éves jövedelem felét. Gondolják végig: egy mondaton belül az árbevétel és a jövedelem. A jövedelem egy adózási kategória, és ha az árbevétel a jövedelmének a fele, akkor honnan van az a jövedelem? Szóval, azt hiszem, az ilyen szörnyűségeket mindenképpen ki kell irtani, vagy meg kell találni, hogy mi volt a jogalkotó szándéka. Én hiszem azt, hogy itt feltehetően az volt, hogy a mezőgazdasági tevékenységből származó bevétele az egyéb bevételeinek az 50 százalékát kell hogy elérje, nem pedig a jövedelmének. Tehát ilyen belső problémáim is vannak.

Tehát ezzel együtt az a befejező mondatom, hogy így, ebben a formában valóban nem lehet támogatni ezt a törvényjavaslatot, de hiszem, ha a kormánynak van szándéka rá, és ahogyan láttam Turi-Kovács Béla szavaiból, hogy a kormánypárti képviselőkben is van arra késztetés, hogy erről további egyeztetés történjék, és tényleg egy olyan törvényjavaslatot fogadjunk el, ami az agrárium, a földművelés számára hosszú távú, évtizedekre szóló olyan megoldást biztosít, ami számunkra mint fogyasztók számára tartósan biztosítja hosszú távon a jő minőségű termékkel való ellátást.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr.

Forrás: parlament.hu