VÁGÓ GÁBOR, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Állampolgárok! Az az adócsomag, amiről most vitatkozunk, sok tekintetben csak kisebb jelentőségű kiigazítások sora. Egy normális ügymenetben nagyobb lélegzetvételű beszédet sem érdemelne.

Egy benyújtott költségvetéshez szükséges jogszabályi változások, a tapasztalatok alapján egyes szabályozások finomítása természetes dolog volna. Ma azonban nincs normális ügymenet. Már két éve nincs normális ügymenet. S ez az év különösen tisztán hozza azt a kormányzati káoszt, amit önök gazdaságpolitikának neveznek. Egy dolog kiszámítható ma a magyar gazdaságpolitikával kapcsolatban: ez a kiszámíthatatlanság. Nem tudni előre, melyik lesz az a társadalmi csoport, melyik lesz az a gazdasági szektor, amelyiknek az életébe úgy belenyúl a kormányzat, hogy ellehetetleníti azt. Senki nem tudja azt, hogy mit hoz a holnap Matolcsy-csomagja.

A költségvetés részletes vitája el lett napolva, mert rájöttek, mint ahogy ezt már az LMP nyár elején is elmondta, hogy nincs megalapozva ez a költségvetés, óriási lyukak tátonganak benne. Nem tudnak számolni ugyanis. Ezt maguk is elismerték, amikor a két Matolcsy-csomagot most októberben beterjesztették.

(12.40)

Az eddigi több ezer, összesen több ezer milliárdos Matolcsy-csomagokból igazán futotta volna egy számológépre a Nemzetgazdasági Minisztériumnak. Javaslom az eszközbeszerzési listára fölvenni.

A káoszt tovább növeli, hogy az említett megszorító csomagokat megalapozó törvényi változtatások nincsenek is benne ebben a törvényjavaslatban. Majd azok később jönnek, ha jönnek. Miközben a parlament elvileg arról tárgyal, hogy milyen jogszabályi változások szükségesek a jövő évi költségvetés megalapozásához, valójában nem alapozza meg őket, a lényegi módosítások és a valódi változások csak ezután jönnek - valamikor, majd jönnek. Ez a kiszámíthatatlanság politikája.

Számtalanszor elmondtuk, de úgy látszik, nem elégszer: a szabályozók állandó, hetenkénti változása tönkreteszi a gazdaságot, megkeseríti a gazdasági szereplők életét, a kicsikét és a nagyokét, bár a kicsikét hatványozottabban. Hiszen a nagyok meg tudják fizetni a saját adótanácsadóikat, nekik ez csak egy költség, amit be tudnak árazni. A kisvállalkozó azonban ahelyett, hogy a tevékenységének a minőségét fejlesztené, ahelyett, hogy a saját vállalkozásának jobbításán gondolkozna, vagy egyszerűen csak dolgozna, az adószabályok folyamatos változását kell követnie, nyomoznia, míg teljesen bele nem bolondul. Nem csoda, hogy a beruházások történelmi mélyponton vannak.

Hiába mesél itt a gazdasági miniszter tündérmeséket, és röhögteti ki magát minden lehetséges hazai és nemzetközi fórumon mindenkivel, a beruházások hiánya a növekedés elmaradását fogja fokozni, ez pedig az adósságspirál újraéledését. Nincs apelláta, nincs kibúvó, ez a gazdaság vastörvénye. Ismétlem: a kiszámíthatatlan adószabályok, az állandó változtatgatás nem azért rossz, mert kényelmetlen a vállalkozóknak, hanem mert a beruházások elmaradásán keresztül a növekedés elmaradását hozza, ezzel pedig a kormányzat egyik legfőbb célja, az adósságszolgálat könnyítése is ugyanúgy meghiúsulni látszik.

Tényleg, mi kellene önöknek ahhoz, hogy elfogadják, amit mindenki, és még az önök szakértői is mondanak, hogy minimális kiszámíthatóság nélkül nem működik a gazdaság? Hogy kéthetente megszorító csomagokat bejelenteni nem ravaszság, hanem a tökéletes alkalmatlanság jele. Orbán Viktor szeret meglepetéseket okozni, azt gondolja, hogy a politikai térben ez előnyhöz juttatja. A politikában lehet, ám a gazdaságot tönkreteszi, az hótziher. Talán ideje lenne egy olyan miniszterelnök után vagy gazdasági miniszter után nézni, aki konyít valamit a gazdasághoz. A gazdaságot és elsősorban a talapzatát alkotó kis- és középvállalkozásokat ellehetetlenítő adójogszabály-rángatás és az adóötletelés betiltása alapvető nemzeti érdek.

Ezért is nyújtotta be az LMP idén is azt a törvénytervezetet, ami megtiltaná, hogy egy évben többször lehessen módosítgatni az adószabályokon. Eszerint törvényszegő lenne az a magatartás, amit a kormány idén is folytatott, hogy csupán a költségvetés miatt beadott egy adócsomagot júniusban, most, és a két a Matolcsy-csomag miatt legalább lesz még egy, és közben is folyamatosan módosítgat mindent, új adókat vezet be, egész szektorokat szüntet meg egy tollvonással. Ez az az eljárásrendi káosz, ami a gazdaságpolitikai káoszt és a recessziót is okozza hazánkban. A félszuperbruttó kivezetése, ami az egykulcsos adó mint ősbűn csúcsra járatásaként csúcsosodik ki ebben a törvényjavaslatban, véleményünk szerint a legmeghatározóbb ezen törvényjavaslati csomagban.

Tisztelt Ház! Az önök kétéves gazdasági ámokfutása odavezetett, hogy a gazdaság recesszióban van, a társadalom pedig szakad ketté. Milliók csúsznak le a létminimum alá, miközben kevesek dőzsölnek. Ennek a politikának a sarokköve az egykulcsos személyi jövedelemadó, amit önök betonba öntöttek, s mintegy ez a betontömb nyomja agyon az országot, nyomja agyon több millió dolgozó magyar állampolgár életét.

Az egykulcsos adó ezen törvény szerinti úgynevezett kiteljesítése, a félszuperbruttó kivezetése az utolsó balga lépés ezen az úton, mert már ott vagyunk a szakadék szélén. Ez a lépés 110 milliárd forintot vesz ki a közös kasszából, 2 százaléknyi adócsökkentést adva az átlag felett keresőknek. Ennek az ára azonban hatalmas. A 2 százaléknyi csökkentést még a kedvezményezett rétegeknél is elviszi az infláció növekedése és más adók emelése. Pedig a jól keresőknek már eddig is 300 milliárdos csökkentés jutott a kormánytól ajándékba. Az átlag alatt keresőket pedig nyomorba taszítja ez a politika, ennek tudatában kell lennünk, és a felelősség önöket terheli, tisztelt képviselőtársaim, akik ezeket a csomagokat megszavazzák.

Nem támaszkodhatnak a nemzetközi viszonyokra és trendekre sem. Eddig Közép- és Kelet-Európában sok helyen vezették be az egykulcsos adózást. A válság azonban megmutatta, hogy ez nem tartható. Szlovákiában is táncoltak belőle vissza, Litvániában pedig épp most nyerte egy olyan párt a választásokat, amelyiknek az egyik legfőbb követelése a progresszív adó visszahozása volt. Ha a gazdasági miniszter nem lázálmokat kergetne és vizionálna sosem volt nemzetközi trendekről, hanem a valós környezetet nézné, láthatná ezt az irányváltást.

Önök, pontosabban Orbán Viktor, hiszen önöknek se tudásuk, se akaratuk bármit dönteni vagy meghatározni (Felzúdulás és közbeszólások a kormánypártok soraiból, köztük: Szerényebben!), azt az utat választották, hogy a társadalom felső 20 százalékát hozzák jobb helyzetbe, kerül, amibe kerül. Nos, ez borzasztóan sokba kerül. Emiatt kell leépíteni az állami szolgáltatásokat, tönkretenni az oktatást, kivéreztetni a pedagógusokat (Derültség a kormánypártok soraiban.), olyan adókat bevezetni, amik agyonvágják az alsó 80 százalékot és a gazdaságot is. A szürkegazdaság ismét nő. Hová tűnt 250 ezer adózó munkahely? Mindenki menekül: ki külföldre, ki a feketegazdaságba. Megéri ez, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim?

Hiszen az egykulcsos adótól várt előnyök illúziónak bizonyultak. A kedvezményezett rétegek nem váltak vállalkozóvá, nem forgatták vissza a gazdaságba a többletet, nem teremtettek munkahelyeket, nem építették ki a multiszektorral versenyezni képes hazai gazdasági szektort. Elrakták a pénzt. Köszönik szépen. A többletet még csak nem is fogyasztásra költötték, legalábbis nem hazai termékek vásárlására, így még a fogyasztáson keresztüli gazdaságélénkítési hatás sem volt észlelhető. Ez, hölgyeim és uraim, teljes csőd, a régóta hangoztatott politikájuk teljes csődje, ideje volna levonni a tanulságokat.

Önök azt hirdetik, tisztelt képviselőtársaim, hogy a középosztályt gondolják megerősíteni. Ehelyett a különböző állami beruházások korrupciós útra csatornázásával a Közgép-osztályt erősítik meg. A középosztály az önök uralkodása alatt - mert ezt kormányzásnak nevezni eléggé eufemisztikus volna -, a középosztály annyira elvékonyodott, hogy már nyomokban sem található a magyar társadalomban. Ezzel szemben az LMP határozottan azt képviseli, és az adórendszerváltás programjának is markáns része, hogy a gazdasági fejlődés és az ország szétszakadásának a megakadályozása érdekében a 80-20 politikáját kellene folytatni. Egy olyan személyi jövedelemadó-táblát kellene kidolgozni, ami 80 százaléknak kedvez, és a felső 20 százaléktól magasabb hozzájárulást kér. A személyi jövedelemadó természetesen csak egy az adófajták közül, s rendszerben kellene nézni azt, hogy a terhek eloszlása hogyan alakul. Ám a progresszív jövedelemadó fontos sarokköve egy igazságosabb adórendszernek. Mint ahogy fontos eleme a tőkét és a vagyont terhelő adók és illetékek rendezése, a munkabér terheivel egy szintre hozása, ezzel a jelenlegi törvényjavaslat öröklésiilleték-csökkentése szintén ellentétes.

Az igazságosság elvének megjelenése az adózásban nem valamiféle jótékonykodás vagy osztozkodás, ahogy a kormány neoliberális gazdaságpolitikája szeretné ezt beállítani, hanem alapvető gazdaságfilozófiai és morális kérdés: ki mekkora részt viseljen a közös intézményeink és szolgáltatásaink fenntartásából? Mi úgy gondoljuk, hogy a méltányos teherviselés az, amikor a teherviselő képességei arányában szabjuk meg a hozzájárulását. Ezt pedig a progresszív szja testesíti meg. Hiszen minden másban egykulcsos adók léteznek, az áfától a jövedéki adón át a társasági és kamatadóig. Így a kevesebbet keresőknek is lesz lehetőségük túlélni és feljebb kapaszkodni. Higgyék el, kérdezzék meg az állampolgárokat, hiszen önök szokták azt hangoztatni, hogy önök nem járják az országot, hanem élnek benne. Akkor beszéljenek azokkal az emberekkel, akik vesztesei az egykulcsos adónak, hogy nem lehet túlélni Magyarországon ennyi fizetésből.

(12.50)

Próbálják önök is megérteni azt a léthelyzetet, amibe nagyon sok millió polgártársunk került.

Csak egy érzékletes példa: egy óvó néni egy gyermekkel idén 2200 forinttal keres többet, mint 2010-ben. A 177 ezres bruttó fizetés mellett ez azt jelenti, hogy a reálbére 8 százalékkal csökkent, azaz 14 ezer forinttal csökkent, mivel az infláció nőtt. Papcsák Ferenc képviselőtársunk - habár most nincs itt - 160 ezer forinttal visz többet haza, mint 2010-ben (Márton Attila: És te?), annyival többet, mint az óvónő egész fizetése. Vajon melyikük munkája fontosabb az ország jövője szempontjából? (Márton Attila: És te?) Valóban, tisztelt képviselőtársam, én is többet viszek haza, viszont én úgy gondolom, hogy úgy volna ez igazságos, ha mi, képviselők és a társadalmi és a gazdasági elit is szolidáris volna, és lemondanánk az adórendszeren keresztül erről a többletjövedelemről azért, hogy ne szakadjon ketté a magyar társadalom végletesen.

A morális érvek mellett szikár gazdasági megfontolások is szólnak a 80-20 politikája mellett. A kevesebbet keresők fogyasztásában magasabb az alapvető megélhetési javak aránya, az élelmiszer, lakásfenntartás és más, elsősorban hazai termék és szolgáltatások fogyasztása. A nekik adott könnyítés sokkal inkább szolgálja a hazai gazdaság fennmaradását és fejlődését, mint a milliós fizetésekből adott százezres csökkentések, amelyek aztán egzotikus nyaralóhelyeken vagy mondjuk, az Azori-szigeteken landolnak. A 80-20 politikája a helyi gazdaságot támogatja.

A kiszámíthatatlanság növelése és a vállalhatatlan egykulcsos szja kiteljesítése mellett ez az adócsomag arról is szól, hogy egy újabb lehetőséget szalasztunk el arra, hogy a gazdaságunkat fenntarthatóbbá tegyük. A törvényjavaslat összesen kilenc ponton nyúl hozzá a környezetvédelmi és mezőgazdasági adó szabályaihoz, összességében azt mondhatjuk, szinte teljesen feleslegesen. Ennyi változtatással akár egy ökológiai minimál-adóreformot is végre lehetett volna hajtani, a termékdíj, az energiaadók, a gépjármű-adóztatás, a jövedéki adók átalakítása kirajzolhatna akár egy olyan csomagot is, amely a gazdaság szereplőit kisebb ökológiai lábnyomú, fenntarthatóbb, az egészség szempontjából is előnyösebb magatartásra, munkahelyek teremtésére ösztönözi.

Sajnos, ilyen határozott és pozitív irányt a módosító javaslatok nem mutatnak, sőt a helyzet ennél rosszabb: semmilyen irány nem látszik, hacsak olyan nem, mint amikor az ökör könnyít magán. Nézzük például a gépjárműadókat! Most úgy áll a dolog, hogy az elektromos autók regisztrációs adója nulla forint, a hibrideké - a nagy teljesítményű "A" hibrid luxusterepjárókat is ideértve, amelyeken csak egy nagyobb teljesítményű generátor és egy óriási akku imitálja a hibrid hajtásláncot - egységesen 76 ezer forint. Az LPG-s, tehát autógázos autók után viszont a benzinesekével azonos regisztrációs adót kell fizetni, annak ellenére, hogy környezetvédelmi szempontból sokkal előnyösebbek az autógázos autók. Ez önmagában még nem lehetne teljesen tragédia, ha kompatibilis lenne a szabályozási és gazdasági környezettel, de nem az. Az elektromos autók például gyakorlatilag eladhatatlanok itthon, mert nincsen hozzájuk töltőhálózat. A hibridhajtás differenciálatlan adókedvezménye a leggazdagabbaknak nyújtott, gépkocsinként többmilliós autóvásárlási támogatásként működik a gyakorlatban. Az LPG-hez kiépült, beszerelést végző vállalkozások és töltőállomások hálózata - hát igen, ezeket most a kormány megfojtja az LPG jövedéki adójának emelésével. Vagyis sem a környezetvédelmi, sem a gazdaságfejlesztési, sem a munkahely-teremtési célok nem érvényesülnek, ebben az esetben pedig teljesen felesleges évenként hozzányúlni a szabályozáshoz, megsokszorozva az érintettek adminisztratív terheit.

Ugyanez a helyzet a kereskedelmi gázolaj esetében. A kormányzat nagyvonalúan eltekint 25 milliárd forintnyi adóteher befizetésétől, éppen azoknak a közúti fuvarozóknak a körében, akik a közúti közlekedéssel összefüggő legtöbb környezetszennyezésért és az utak károsodásának legnagyobb részéért felelősek. Tévedés ne essék, ez a lépés nem a hazai fuvarozókat támogatja, ez a kamionokra vonatkozik, a kisebb teherautók, így velük a hazai termelőket és piacot kiszolgáló kisvállalkozók ebből semmit nem kapnak. Az LMP azt mondja, hogy fizessenek a szennyezők, ne az adófizetők fizessék ki azon környezetterhelésnek és útkárosításnak a díját, amiket ezek a kamionok okoznak. Önök inkább könnyítenek a kamionosok terhein.

(A jegyzői székben Nyakó Istvánt Göndör István
váltja fel.)

Mindezt teszik - az Orbán-kormány esetén már nyugodtan mondhatjuk - természetesen, hatásvizsgálatot, összehasonlító számításokat, mérlegkészítéseket nélkülözve, vagyis értelmetlenül és feleslegesen. Közben pedig azért, hogy néhány száz millió forintnyi támogatást megspórolhassanak, pontosabban a vasúton utazó kamionok után járó pályahasználati díjat ne kelljen elengedni, a kormányzat veszni hagyja a kelet-nyugat irányú RoLa-forgalmat és az ahhoz kapcsolódó mintegy száz munkahelyet. Ennél kevesebb értelmetlenebb dolgot művelt eddig Orbán Viktor kormánya. Mivel a RoLa-forgalom megszűnik, a pályahasználati díj természetesen nem folyik be a MÁV kasszájába, a munkahelyek elvesznek, nő a légszennyezés, a zajterhelés, ráadásul felgyorsul az utak, sztrádák amortizációja, a veszteség minimum tízmilliárdokban mérhető évente, nyerni pedig szinte nem nyertünk semmit.

Összefoglalva az előttünk fekvő törvényjavaslatot, ezt az adósalátát: mondhatjuk, sok apró, akár ésszerű reszelgetés mellett újabb eleme a kiszámíthatatlanság növelésének, történelmi bűne az egykulcsos szja véglegesítése, és újabb elszalasztott lehetőség arra, hogy gazdaságunkat olyan irányba fordítsuk, hogy gyermekeink egy élhető országban nőjenek fel, ne egy bűzölgő szemétdombon.

De még nincs vége az adótörvények tárgyalásának, hiszen nem tudjuk, mit hoz még a Matolcsy-2. csomag, lesz-e Matolcsy-3. csomag. Önök ahelyett, hogy megalapoznák a költségvetést, és valódi, működő adótörvényekről tudnánk most vitatkozni, nem terjesztik be ezeket az adótörvényeket, nem terjesztették be az érdemi változtatásokat, semmit nem tudni még arról, hogy milyen jogszabályi változtatások fognak a 2013-as évben életbe lépni. Így nem lehet kormányozni, így a parlamenti munka teljes mértékben ellehetetlenül. Kérem tisztelt kormánypárti képviselőtársaimat, gyakoroljanak nyomást a kormányzatra azért, hogy a parlamenti munka egy rendes mederbe terelődjön ismét vissza, és ne kelljen folyamatosan utánvarrásokkal és a törvényi változtatások utáni állandó szaladással megoldani azokat a hibákat, amiket a saját kormányuk okozott. A kiszámíthatósághoz az eljárásrend kiszámíthatósága az első lépés.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP és az MSZP soraiból.)

Forrás: parlament.hu