VARGA GÉZA (Jobbik): Elnök úr, köszönöm a szót. A felszólalásomban valóban azokon a pontokon szeretnék végigmenni, amelyeket rendkívül fontosnak tartunk a változtatásra, és amelyekre módosítót is adtunk be.

Frakciónk jelenleg olyan 70 körüli módosítónál tart, én magam 40-nél is többet jegyzek ebből. Ez valóban az egész törvénytervezetet igyekszik úgy átdolgozni, hogy az megfeleljen, elsősorban a Jobbik programját tekintem alapnak természetesen, de érdekes módon a kormány programjában, a vidékfejlesztési stratégiában, a nemzeti fenntartható fejlődés stratégiában és sok helyütt másutt is ugyanazok a szempontok vannak, amelyeket mi is helyesnek tartunk.

Ha egy mondattal akarnám érzékeltetni, hogy miben gondoljuk, hogy ennek a földforgalmi törvénynek módosulnia kellene, akkor azt mondhatom, hogy úgy tudná ez a közjót leginkább szolgálni... De ez akár egy közös nevező is lehetne közöttünk, jobboldal, baloldal, ilyen párt, olyan párt között, hogy a közjóra arra alakítsunk ki egy szűrőt, nézzük meg, hogy mit tekintünk annak.

(19.10)

Van, aki azt mondja, ha a mezőgazdaság élelmiszert állít elő, az már maga a közjó, és ne kívánjunk többet a gazdától. Mi ezzel így nem értünk egyet, mert a közjó ennél természetesen sokkal több. A foglalkoztatás, a környezetvédelmi szempontok, a vidék megtartóképessége, a mezőgazdaság helyi gazdaságban való részvétele és sok minden más tartozik a közjó körébe.

Ha röviden akarnám megfogalmazni - és ezzel menjünk haza, hogy a Jobbik mit is szeretne -, akkor azt mondanám, úgy tudnánk a fejéről a talpára állítani a rendszert, hogyha nem mezőgazdaság szempontú lenne a gondolkodásunk, amikor a vidékről beszélünk, hanem vidékfejlesztő szempontú. Tehát ha elfogadnánk azt, hogy a mezőgazdaság a vidékfejlesztés része, és nem a vidékfejlesztés a része a mezőgazdaságnak. Meg kell mondjam, nem vádolható a magyar kormány azzal, hogy ebben különösen kilóg a sorból az EU-tagállamok tekintetében, mert az Európai Unió sem így tekinti, a vidékfejlesztés ott is a kilencvenes években kezdett el megjelenni, akkor, amikor a nyolcvanas években már nyilvánvalóan látszott az, hogy a mezőgazdasági szemlélet, az egyedül a hatékonyságra törekvő mezőgazdaság mekkora károkat okozott a vidék testén. A nemzetek vidékchartája - ami ma délután már említésre került, különösen Ángyán államtitkár úrtól - is világosan erről beszél. Ha az egészet abban a kontextusban néznénk, hogy vidéken nem néhány ezer vagy néhány tízezer gazdaságról vagy üzemmel rendelkező tulajdonosról kellene beszélünk, hanem arról a 3-4 millió emberről, akiket érint az, hogy vidéken a földet, illetve magát a mezőgazdaságot valóban úgy tekintjük-e, mint semmi mással nem pótolható munkahelyteremtő eszközt, és akkor a járulékos munkahelyteremtésre is ki tudnánk tekinteni. A módosító javaslatainknak ez az általános szemlélete, és remélem, hogy ezzel nehéz vitatkozni. Ha ebben az irányban találhatnánk valamilyen konszenzust, akkor talán még egy konszenzusos törvény is születhetne. Rögtön leszögezem, hogy a jelenlegi ettől nagyon messze van.

Délután végigmentem a törvényen, és elmondanám tételesen, hogy miben is javasolnánk változtatást, illetve miben ütközünk a törvény jelenlegi szövegével. Vegyük mindjárt a "földműves" fogalmát. A "földműves" valóban egy ízes, szép, nagyon sok mindent kifejező magyar szó. Nem fogom elfelejteni Jakab képviselőtársam bizottsági ülésen elhangzott hozzászólását, aki azt mondta, hogy az ő édesapja foglalkozásaként "földműves" volt bejegyezve és ő erre büszke. Egyetértek vele, legyen is rá büszke, én is büszke vagyok az összes ősöm földműves voltára. De azt javaslom, hogy a "földműves" fogalmát toldjuk meg a "gazda" szóval, mégpedig abban az értelemben, ahogy ezt a törvény használja. Ugyanis ez a földtörvény a "földműves" alatt a földtulajdonhoz jutó, földet művelő személyekre gondol, és aki földtulajdonhoz jut, az már nemcsak egyszerűen földműves, hanem földműves gazda. Ez látszólag csak nyelvtani ügyeskedésnek, okoskodásnak tűnhet, de nagyon kérem képviselőtársaimat, hogy gondolják meg a mögöttes tartalmát.

A "földműves" szót megtartanám arra a nagyon sok vidéki, mezőgazdaságból élő alkalmazottra, akiket már ma is többször neveztek bérmunkásnak, vagy amikor nagyon csúnya szót akarnak használni, akkor bérrabszolgának, elsősorban a szocialisták soraiból. Vidéken valóban vannak olyan emberek - és ezt nem lehet tagadni -, akik soha nem akarnak majd vállalkozni, mert nem tudnak, nem képesek rá, nem akarnak, nem ambicionálják, de a mezőgazdaságban dolgoznak. Ha a "földműves" szót megtartanák az ő számukra - hiszen ők is elvitathatatlanul a magyar földet, a hazánk földjét művelik -, és azokat a földműveseket, kvázi egy másik célcsoportot, amelynek a tagjai tulajdonhoz is jutnak, a "földműves gazda" szóval illetnénk, akkor befogadóbb lenne ezáltal a törvény. Tehát nemcsak egy elnevezésről van szó, hanem arról, hogy befogadóbb lenne ez a törvénytervezet abban az értelemben, hogy befogadja azt a többi vidéken élő embert is, aki a mezőgazdaságból él.

A másik a "helyben lakó" fogalmának a kérdése. Már sokat beszéltünk a helyben lakásról, de a Nemzeti Földalap pályáztatásai során szerzett tapasztalatokból látjuk, hogy vidéken nagyon nagy a felzúdulás a tekintetben, hogy miért nem csak a településen élőket tekintjük helyben lakónak. Arra kérem kormánypárti képviselőtársaimat, őszintén gondolkodjanak el azon, hogy miért is nem lehet a helyben lakót helyzetbe hozni. Természetesen mindenki tudja azt, hogy ha helyben nincs jelentkező az eladandó földterületre, akkor bővíthető a kör, de ez nem fog konfliktust okozni, ettől nem fognak - ahogy egy LMP-s képviselőtársam mondta - kaszát egyenesíteni az adott településen, hogy egy máshonnan jövőt hozunk helyzetbe. Ha tehát a kormány szándéka őszinte, és valóban a helyi gazdaságot akarja erősíteni, akkor véleményem szerint nem lehet akadálya annak, hogy a helyben lakó a településen élőt jelentse. Majd bővítsük ezt a kört - most csak javaslatként mondom - másodlagos helyben lakóval, aki tíz kilométeren, vagy a harmadlagossal, aki húsz kilométeren belül él. Tehát gyakorlatilag ők is juthassanak termőföldhöz akkor, ha a szűkebb körön belül nincs ilyen. Azt gondolom, ezzel közelebb tudnánk kerülni egyfajta társadalmi béke megvalósulásához.

Ma délután már szintén sokat beszéltünk a földhasznosítási bizottságokról. Én ezeknek sokkal nagyobb rangot adnék, mint az előttünk lévő törvénytervezet. Ezeket helyi földhasznosítási bizottságoknak nevezném, és ahogy a vezérszónoki felszólalásomban elmondtam - de a kormánypárti képviselők közül Bencsik János és Ángyán József is utalt rá -, felmerült az együttdöntési jog kérdése is. Úgy tudom, hogy erre vonatkozóan ők is adtak be módosító javaslatot. Ebben teljesen szinkronban vagyunk, én is azt gondolom, hogy a helyi földhasznosítási bizottságoknak együttdöntési jogot kellene adni. Ez az együttdöntési jog mutatná meg igazán a kormány őszinteségét, azt, hogy a társadalmi egyeztetés során nem csupán addig tud elmenni, mint a kérdőíves dolgokkal, amit most nem akarok minősíteni, mert minősíthetetlen.

Én a helyi földhasznosítási bizottságok jogkörét is kiterjeszteném, be kellene venni a törvénybe, hogy a helyi földhasznosítási bizottságok tudják vizsgálni a jelenlegi külföldi földhasználókat, akik - ezt Font képviselőtársamtól tudjuk, de egyébként is - ma jogszerűen használják Magyarországon a földet. A helyi földhasznosítási bizottságok vizsgálhassák ezeket is. Ha ezek együttdöntési jogot kapnának, akkor sokkal inkább látnánk a biztosítékát annak, hogy a jelenleg zsebszerződéssel lapító egyének nem tudnának érvényre jutni. Gondoljanak bele, képviselőtársaim, egyre fokozódik a globális gazdasági helyzet - mondhatnám egy jól ismert idézet alapján -, de egyre nehezebb a világgazdasági helyzet. Azt gondolom, hogy ebben a világgazdasági helyzetben nem lesz olyan kormány - szerintem már ez sem az, de a következők bizonyosan nem lesznek olyanok -, amelyik az emberek, a nép nélkül tudna kormányozni, ezért el kellene kezdeni az emberek bevonását is a sorsuk intézésébe. A helyi földhasznosítási bizottságok erre kiválóan alkalmasak lehetnének.

Miniszter úr arról beszélt, hogy fondorlatokkal vagy furfangokkal fogjuk megvédeni a magyar földet. Szerintem ez is tartozhatna a furfangok közé, nevezetesen az, hogy a helyi földhasznosítási bizottságok szubszidiaritáshoz való jogát még az Unió sem vitatja el. Az Unió nagyon sokszor beszél arról, hogy a döntéseket ott kell meghozni, ahol azok hatása a leginkább érezhető. Nos a földértékesítésnek és ezeknek a helyi gazdaságban való szerepe a településen érzékelhető igazán. Ha a helyi földhasznosítási bizottságoknak a szubszidiaritás elve alapján adnánk meg a jogot, akkor sokkal nyugodtabbak lennénk mi is mint ellenzék, mint Jobbik, de a társadalom is a tekintetben, hogy valóban az fog ebből a törvényből kijönni, amit néhány kormánypárti képviselőtársunk pillanatnyilag csak beleolvas ebbe a törvénybe. Tehát ez volna az a garancia, ami valódi megoldást jelenthetne.

(19.20)

A térmértékek kérdése nagyon fontos. Kormánypárti képviselőtársaim, ugye, nem vitatják, hogy ez a törvénytervezet felfelé nyomja a térmértékeket? Vajon mi motiválja azt, hogy ez így történik? Itt mondtam, és nem csak politikusi szófordulatként, hogy gyakorlatilag ebben a kormány, a Fidesz és az MSZP gyakorlatilag egy platformon van, mert mindegyik a nagyobbakban látja, de számunkra ez nem ideológiai kérdés. Nem azért, mert mi érzelmi alapon pártolnánk vagy szeretnénk a kicsiket, hanem egyszerűen tessék belegondolni, hogy ezzel, hogy a térmértékeket felfelé tolja ez a törvénytervezet, és ha a kormány ezt így elfogadja, és ezek a térmértékek maradnak, akkor mi történik, mire ösztönöz ez: arra ösztönöz egy gazdát, aki eddig 300 hektárból nem tudott megélni mint családi gazdálkodó vagy egyéni gazdálkodó, hogy az négy- vagy ötszázat akar. Megértem, hogy a kormánynál most lobbierővel rendelkeznek ezek a magántulajdonosok vagy családigazdálkodó-jelöltek, de akkor az nyilván a szántóföldi növénytermesztés felé akar elmenni. Mert ha a multifunkcionalitását akarná növelni, diverzifikálni akarná a tevékenységét, akkor bőven elég volna neki a jelenlegi térmérték maximális mértékéhez a 300 hektár.

Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy akkor azon tessenek elgondolkodni, hogy ez a saját szándékukkal ellentétes, ugyanis, ha ezek a gazdák fellélegeznek, hogy további 200 hektárt vásárolhatnak - mondhatnám a többi térmértéki kasztot is -, akkor ők fellélegeznek, hogy jaj de jó, akkor a kombájnom még nagyobb területen fog búzát, kukoricát, repcét, napraforgót termeszteni. Hol lesz akkor a kormány munkahelyteremtő ígérete? Hol lesz akkor az egymillió munkahely tíz éven belül, vagy annak az időarányos része négy év múlva? A saját programjukat nem fogják tudni teljesíteni, ha ezt így hagyják, ezért én azt gondolom, hogy ezeket jelentősen át kellene gondolni.

A lízingről nagyon röviden csak azt mondom, hogy semmi helye nincs ebben a törvényben. A lízing egy olyan jószágra lett kitalálva, amelynek a lízing futamideje alatt csökken az értéke, amortizálódik, és a végén valóban helye van egy maradványértéken azt megvásárolni. A föld nem ilyen. Nem hiszem, hogy ehhez különösebb magyarázat kell. Ezt úgy, ahogy van, ki kell törölni onnan.

Nagyon fontos még a haszonbérlő kérdése, a haszonbérlők és a foglalkoztatás. Sokat vitatkoztunk erről, hallottunk a szocialisták padsoraiból is erre javaslatot, hogy ez most sok vagy kevés. Legalább 15 főt korábban foglalkoztatnia kellett, ha 300 hektárt akar, és így mennek a térmértékek egészen föl. A jelenlegi szöveg álnokságára még jut egy rövid idő, de, elnök úr, máris kérnék egy percet rá, ha lehetséges.

Forrás: parlament.hu