DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az az igazság, hogy ez az előterjesztés egy skandalum, és igaza volt Puskás Imre képviselő úrnak, hogy egy még nagyobb botrány megelőzése érdekében terjesztették elő. De mielőtt belemerülnék, hogy valami jót is mondjak a képviselő úrnak, a névnapja alkalmából fogadja jókívánságaimat (Taps.) - ez a jó, amit ezután mondok, az már kritikusabb lesz.

Ugyanis ez a törvényjavaslat egyértelműen bizonyítja azt, amit ön is elmondott a hozzászólásában - majd nézze meg a jegyzőkönyvet, nem fogják érte megdicsérni kormányzati körökben vagy a kommunikációs körökben -, hogy nem ez az első rés a falon. Ez így igaz, képviselő úr, ez már a sokadik rés a falon, és abban is igaza van, hogy nem tükrözi vissza a korábbi előterjesztés a valós viszonyokat, mert szinte törvényszerű, hogy nem is tükrözheti vissza. Amit májusban, júniusban megírnak, és július 12-én elfogadják mint a jövő évi költségvetés fő számait - különösen fittyet hányva mindenféle szakmai véleményre, javaslatra, teszem azt, ellenzéki kritikára -, akkor nehéz azt gondolni, hogy egy ilyen költségvetési előterjesztést az élet képes lesz igazolni.

Visszatérve erre az előterjesztésre, amely az államháztartásról szóló 2011. évi törvény módosítására vonatkozik. Ez egy technikai lehetőség - minden korábbi, normálisan kialakult szabályt áthágva -, hogy valahogy abból a zsákutcából visszajöjjenek, amibe ezzel a vagabund húzással, hogy önök fél évvel a szokásos menetrend előtt költségvetést fogadnak el, belehajtották magukat. Ez az előterjesztés, ez a törvényjavaslat biztosítani kívánja a kormány számára, hogy a költségvetés fő számai és a fejezetek bevételi és kiadási főösszegét megállapító határozat elfogadása után is módosíthassa ezeket, és módosító indítványt nyújthasson be a fő számokra vonatkozóan - a leírtak szerint -, ha a kormánynak olyan kötelezettségei keletkeznek, amelyeket köteles átvezetni a költségvetési törvényjavaslaton.

Mi úgy gondoljuk, hogy minden valós számítást köteles lenne a kormány eleve betervezni, de hát itt önök kiemelnek négy esetet, hogy a törvényjavaslat alapján ilyen módosító javaslat benyújtására akkor lenne lehetőség - tehát ez a négy kiemelt ok. Egyrészt, ha a Költségvetési Tanács költségvetésről alkotott véleménye ezt szükségessé teszi. Ez azért nagyon furcsa - ez egy gumipont -, mert gyakorlatilag azt jelenti, hogy bármikor. Mert ki a Költségvetési Tanács? Szakemberek olyan triumvirátusa, amelyek azért be tudják látni, ha rosszak azok a számok, mert képesek rá vagyonnyilatkozattól függetlenül, azzal együtt vagy anélkül, fegyelmezés mellett vagy anélkül, tehát ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy bármikor módosíthatják bármilyen esetben, ha a vélemény úgy alakul.

Aztán a következő három olyan szempont, ami nyilvánvalóvá teszi, hogy oktalanság volt benyújtani a költségvetést, mert folyamatban van egy nemzetközi szervezettel történő tárgyalás. Tehát önök kivételes esetnek tekintik azt, ha egy nemzetközi szervezettel megkötésre kerülő szerződés alapján az feltétlenül szükséges. Hát mi lehet ez a nemzetközi szervezet? Hát az a bizonyos hárombetűs szervezet, amit önök nagy elánnal kiebrudaltak innen 2010-ben, akkor kipaterolták, merthogy a pénzügyi helyzet lehetővé tette, most meg úgy tűnik, hogy külön törvényt kell módosítani, az államháztartási törvényt, hogy ha a nemzetközi szervezettel hosszú idő után esetleg meg tudnak állapodni, és ezzel kedvező finanszírozási helyzetbe tudják hozni az országot, akkor ez érvényesíthető legyen a költségvetésben.

A harmadik szintén olyan, amit normális kormány, normális előterjesztő lát. Lehet olyan döntés az Alkotmánybíróság részéről, prognosztizálható olyan döntés az Európai Unió Bírósága részéről - a telekomadó például ilyen, ami nyilvánvalóan európai törvényekbe ütközik -, illetve más bíróság döntése alapján az állam által teljesítendő olyan mértékű fizetési kötelezettség keletkezik, amelyre a megállapított kiadási főösszegek nem biztosítanak kellő fedezetet. Egy vagabund kormányzás mellett ez úgy néz ki, hogy bármikor előfordulhat, tehát valószínűleg nem úgy kellene a kormányrudat, a kormánykereket forgatni, ahogy önök teszik, mert ez be van kódolva, hogy erre a pontra sajnos szükség lesz, sajnos szükség lehet.

A negyedik ilyen úgymond kivételes eset: a Magyarországgal szemben fennálló túlzotthiány-eljárás megszüntetése érdekében, ha ez szükséges. Na, ez a pont miről szól?

(23.20)

Ez a pont arról szól, hogy ha az önök hiteltelen kormányzása eredményeként az, ami be lett nyújtva akár konvergenciaprogramként, akár költségvetésként, nem elég meggyőző azok számára, akik erről a túlzotthiány-eljárásról döntenek. Ugyanis önök mondják ezt a szégyenpadot, de azért az eddigiekben a konvergenciaprogramot Magyarország teljesítette. Szégyenpad akkor lesz belőle, mint nyár elején volt vagy ez év első felében volt, amikor nem meggyőző a kormány programja arra vonatkozóan, hogy a konvergenciapálya mentén tud haladni a kormány. Az idén fordult elő először, hogy szankciót helyezett kilátásba az Unió a kohéziós alapok redukálásának formájában.

Egészen eddig a túlzottdeficit-eljárás keretében erre nem került sor, tehát a szégyenpad csak ebben az évben állt elő, eddig a korábbiakban az eljárás folytatása mellett is Magyarország a konvergenciaprogram mentén haladt, azt az Unió elfogadta, respektálta.

Tehát itt valószínű, hogy a kivételesen sürgős eljárás oka az lehet, hogy az Európai Bizottság e hét szerdáján, november 7-én hozza nyilvánosságra az országjelentését, amely a statisztikai adatokat tekintve, a tényleges adatokat tekintve, amit ön is említett, képviselő úr, hogy mennyiben tükrözi vissza a jövő évi költségvetési tervezetük a valós viszonyokat, kicsi az esélye, hogy egy elfogadó megállapítás lenne a kormányzat elképzeléseiről. A javaslat így alátámasztható, hogy a túlzottdeficit-eljárás megszüntetése érdekében akarnak további kiigazításokat tenni, holott a saját kormányzati munkájuk eredménye ez a rossz gazdasági teljesítmény, és ennek a korrekciójára van szükség. Tehát alaptalan volt, és - hogy mondjam - egy rossz előrejelzés, amikor azt mondták július 12-én, hogy kőbe vésték ezeket a számokat. Egy kiszámítható kormányzati munkát kellett volna kőbe vésni, amire sajnos nem alkalmasak.

Tehát szóltam arról, hogy a július 12-én elfogadott költségvetés már az elfogadása időszakában valószínűtlenné vált, tehát nem volt megalapozott, erről számos szakmai fórum véleményt mondott, még maga a Költségvetési Tanács is.

A költségvetés módosító javaslatainak szavazását szeptember 17-ére tervezték, de a Fidesz-frakció javaslatára a parlament elhalasztotta a határozathozatalt. Tehát ez már a szembenézés első jele volt szeptember 17-én, hogy nem szavazták végig a módosítókat, mert belátták, hogy abban az esetben még nagyobb lenne a probléma.

A jelen törvényjavaslat előterjesztésének valódi célja, hogy a 2013. évi költségvetésről szóló törvényjavaslat visszavonása nélkül lehessen átvezetni a további megszorításokat - és ez a fájó az egészben -, kiigazításokat a fő számokon és a költségvetésen. Hagyományos eljárásban készülő költségvetésnél ez a probléma ugyanis elvileg fel sem vetődhetne. Ez az a zsákutca, amiről beszéltem, hogy önök belenavigálták magukat. Hiszen a normális menetrendben a fő számokat november 30-ig kell elfogadni. Vagyis megfelelő ütemű és körültekintő tervezésnél, kiszámítható és fenntartható gazdaságpolitika esetén nem fordulhatnának elő azok az esetek, amelyekre a törvényjavaslat megoldást kénytelen találni. Tehát egy fenntartható gazdaságpolitika esetén nem fordulhatnának elő a törvényjavaslat szerint beiktatásra javasolt kivételek, mert fel sem merülne.

A kivételes eljárás időzítéséről, hogy ezt most két nap alatt végig kell tárgyalni, sőt igazából a mai nap letárgyalni és holnap megszavazni, a szerdai európai bizottsági országjelentés valószínűsíthető. A javaslat valójában további lazítást jelent a költségvetés megalkotásának eljárási rendjén, és ez viszont már elvi hiba. Ez nem erősíti a kormány költségvetési és gazdaságpolitikájának kiszámíthatóságával és fenntarthatóságával kapcsolatos megbízhatósági kritériumokat, nem erősíti az ezzel kapcsolatos üzleti várakozást, nem erősíti azt, amire nagyon szükség lenne, hogy hiteles legyen ez a kormánypolitika. Ez a módosító javaslat sajnos beleillik abba a sorba, amit ön mondott, képviselő úr, amelyik lehet, hogy szándékát tekintve a gazdasági stabilitást akarta elérni, de ami ténylegesen részleteiben bent van, az pont az ellenkező érzetet kelti. Amit a Házszabállyal tesznek, az intézményesíti a kapkodást, hogy átgondolás nélkül, igazi parlamenti vita nélkül, órák alatt, napok alatt tudjanak törvényeket elfogadni, és ez a rossz gyakorlatnak a folytatása, amit most behoztak. Ön szintén nézze meg a jegyzőkönyvet, hogy mit mondott, hogy a gyakorlathoz akarják igazítani a szabályokat.

Sajnos ez egy rossz gyakorlat, és ehhez igazítják most a szabályokat, ami elfogadhatatlan. A gyakorlat is rossz, károkat okoz az országnak, a szabályok, hogy ha törvényt hoznak rá, akkor még intézményesítik is ezt a rossz gyakorlatot, ami azt vetíti előre, hogy a későbbiekben is kárt fog okozni az országnak. Úgyhogy ezt sem elfogadni, sem támogatni nem lehet, sőt én arra szólítanám fel önöket, józanabbul gondolkodó fideszes képviselőket, az MSZP-frakció részéről, hogy gondolják át ezt az egész gyakorlatot. Nézzenek szembe a valósággal, nézzenek szembe azzal, amitől a miniszterelnökük hisztériarohamot kap, hogyha feltesznek neki egy kérdést a tények oldaláról, és próbálják meg korrigálni ezt a gyakorlatot, mert lehet vitanapot folytatni a felelősségről, de az élet azt mutatja, hogy két és fél év kormányzati munka után a felelősség az önöké, és ez nemcsak a kormányra, hanem önökre, képviselőkre is kiterjed. Akármilyen kevesen is hallják ezt, próbáljanak érvényt szerezni egy józanabb megközelítésnek, és visszatekinteni azokra a tapasztalatokra, amelyek mentén jó gazdasági eredményt is el lehet érni.

Elsőnek is volt egy jó szavam, most zárásnak is ez a jó szavam, hogy térjenek jobb belátásra. Köszönöm a figyelmet.

Forrás: parlament.hu