MICHL JÓZSEF (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Magyarország átalakulóban van. 2010-ben az emberek a változásra, a megújulásra szavaztak, így többséget adva a Fidesz-KDNP képviselőjelöltjeinek. Ugyanakkor nagyon súlyos gazdasági időszak van egész Európában, amely súlyosan érinti Magyarországot is. Súlyosan érint bennünket az az adósságteher, amelyet elődeink ránk hagytak, és amelyet most, ez alatt a rövid időszak alatt kell visszafizetni. És van még egy nagyon súlyos érintettségünk, ez pedig a csökkenő népesség.

Ebben az átalakulásban és ebben a nehéz időszakban a Magyar Országgyűlés új alaptörvényt alkotott; új közigazgatási rendszert hozott létre, létrehozta a járásokat, az önkormányzatiságot átalakította, fejlesztette. És az egészségügy mellett, természetesen most az összes gazdasági irányt nem fogom felsorolni, a legfontosabbak között szerepel az oktatás fejlesztése is. Megszületett az új köznevelési törvény, létrejöttek a felsőoktatás megújítását szolgáló és a szakképzés megújítását szolgáló törvények.

Előttünk van még a felnőttoktatás feladata, a felnőttoktatás újjászervezésének a feladata, és azok a praktikus feladatok, amelyek az iskolák átszervezését, az új fenntartás megoldását jelentik. Ez a törvényjavaslat fekszik most itt előttünk, erről szólna ez a jelenlegi vita is. Van példa már előttünk, nem most kerül hasonló tartalmú törvénytervezet a Ház elé, hiszen akár a kényszer szülte esztergomi megoldást mondhatjuk, de még inkább példaként áll előttünk a megyei intézmények átadása és a megyei intézményfenntartó központok átszervezése.

Azt szeretném aláhúzni, és azért volt érdekes az előző kétperces hosszú vitasorozat, mert egyetlen ellenzéki képviselőtársam sem tudott példát hozni arról, hogy mondjuk, bedöglött az oktatás, tönkrement az oktatás, meghalt az iskola Esztergomban; vagy a megyék által fenntartott intézmények mindegyike tönkrement, nem tudom én, hány pedagógust elbocsátottunk volna, hány iskolát bezártunk volna. Érdekes módon, kedves ellenzéki képviselőtársaim, akiknél itt a szemben lévő padsorokban egyre inkább ritkul a sor, erről egyetlenegy szót nem ejtettek az elmúlt kétperces sorozatban. Pedig hogyha valami komoly érvet szeretnének mondani arra vonatkozóan, hogy ez a mostani átalakítás és átszervezés miért nem fog sikerülni, akkor innen kellene hozniuk a példákat, de eddig egyetlenegyet sem hoztak föl.

(11.00)

A szülők és a gyerekek abból az átalakításból, hogy a megyei intézményfenntartók átvették a megyei intézményeket, semmit meg nem éreztek, legfeljebb biztonságot érezhettek és javulást. Pontosan ez a feladatunk most is, olyan módon kell végrehajtanunk ezt a köznevelési törvény által megfogalmazott átalakítást, amelynek most a részletszabályozása van itt előttünk, hogy ebből a szülők és főleg a gyermekek lehetőség szerint semmi negatívat ne érezzenek meg. Sőt, én azt mondom, a pedagógusoknak is csak pozitív élményük lehet ez után az átalakítás után, akinek ezzel igazán komoly munkája lesz, azok az iskola vezetői és a felálló tankerületek irányítói.

A köznevelés átalakításának a célja, hogy közszolgálattá tegyük, a felnövekvő nemzedék érdekében a magyar társadalom hosszú távú fejlődésének feltételeit teremthessük meg az új köznevelési rendszerrel. Mindennek a garanciáit az állam kívánja a jövőben biztosítani, mivel állami feladatról van szó, amikor köznevelést mondunk. Ezek a mostani intézkedések érdemben kell hogy segítsék a hátrányos helyzetű településeken a térségekben működő köznevelési intézményeket oly módon, hogy kiemelt támogatást nyújtson nekik, az ott tanulók, dolgozók felzárkóztatását segítse, és egyúttal egységes és átlátható szabályozási mechanizmusokkal irányítva a köznevelés rendszerének legnagyobb állami ágát - áll a törvényjavaslat indoklásában.

Tisztelt Országgyűlés! A jogszabályok eddig még nem rendelkeztek arról, hogy a települési önkormányzatok és társulásaik fenntartásában működő köznevelési intézmények, az ott tanuló diákok, az ott dolgozók és a települési önkormányzatnál foglalkoztatottak, a köznevelés helyi irányítását ellátó közszolgálati tisztviselők hogyan, milyen szabályok alapján kerülnek át az önkormányzati fenntartású köznevelési intézménnyel egy időben a központhoz. Erről szól ez a jogszabály. Az a vita, ami az imént végigment, természetesen ennél nagyobb kitekintést is adott, ami abszolút érthető és természetes, hiszen lényegesen nagyobb rendszerről van szó. Ez a mostani törvény azt a szeletét vizsgálja és azt oldja meg, hogy ez az átmenet praktikusan, gyakorlati szempontból hogyan oldódjon meg, hogyan valósuljon meg.

Sokak által hangoztatott kifejezés, és sajnos a média is átvette, és a hírekben is a megszólalások tekintetében sokszor azt a kifejezést halljuk, hogy államosítás történik. Államtitkár asszony a bevezetőjében újra felhívta erre a téves megfogalmazásra a figyelmet. Én szeretném ezt újra megerősíteni. Nem államosítás folyik, hiszen azt az MSZP elődpártja és annak elődpártja ezt az 1948-50-es években elvégezte, amikor magántulajdont egy tollvonással vettek el.

Itt nem erről van szó, mert semmilyen magántulajdont nem vesz el az állam, egyszerűen az átszervezése, újjászervezése folyik az oktatásügynek, a köznevelésügynek. Ehhez van szükség arra, hogy az állam azt a feladatot, amelyet kötelezően a törvények őrá tesznek, elvégezhesse, és ezt ő oly módon szeretné elvégezni, hogy ennek az irányításában, a fenntartásában lényegesen nagyobb szerepet kíván vállalni a jövőben, mint tette ezt eddig.

Az államosítás helyett újjászervezés lesz. Lamperth Mónika közben kiment, de ő kérte, hogy mondjuk meg, hogy mitől lesz jobb. Azt gondolom, hogy legalább három dolgot egészen biztosan mondhatunk. Az újjászervezés következménye lesz a biztonság, ami azt jelenti, hogy nem a helyi önkormányzatok teherbíró képességén múlik az, hogy azon a településen működik iskola vagy nem működik, hanem azon múlik, hogy hány gyermek van azon a településen, és ezeknek a gyermekeknek az oktatását 8 kisgyerek jelentkezése esetén kötelezően fogja az állam helyben megszervezni.

Az újjászervezés a biztonság mellett színvonal-emelkedést is kell hogy hozzon. A pedagógusmunka tisztelete nőni fog a következő időszakban. Az új köznevelési törvény erre nagyon sok oldaláról ad lehetőséget, erősíti meg és ismeri el azt a munkát, amelyet az iskolákban a pedagógusaink végeznek, azzal, hogy a jövőben annak a segítségét is megadja az iskolák számára, hogy ezentúl a szakmai munka segítése és ellenőrzése nemcsak azzal jár, hogy az igazgató irodájában kellő számban és szépen bekötve sorakoznak-e a szabályzatok, hanem a tekintetben is, hogy a tanteremben milyen munka folyik.

A harmadik pedig az esélyegyenlőség, ami szintén szóba került már itt, a vita során, amelyet szintén ez az újjászervezés - több képviselőtársam érvelését már hallották, nem akarom elismételni - biztosítani fog.

Ha az a kérdés, hogy gyorsak vagy lassúak vagyunk akkor, amikor ezt az új törvénytervezetet tárgyalhatjuk, akkor nagyon érdekes mindig az ellenzéki képviselők véleménye, hiszen ha valami nem kellő időben kerül ide őszerintük a törvényhozás elé, akkor egyfolytában lassúak vagyunk, ha valamit gyorsabban szeretnénk megoldani - a múltkor óriási vitát gerjesztett a baloldali gondolkodók körében éppen a játékgépek, pénznyerő automaták azonnali eltüntetése az országból, hatalmas védekezés indult, hogy hadd dobálják a szerencsétlen emberek továbbra is a pénzüket ezekbe az automatákba -, ott pedig az volt a probléma, hogy milyen gyorsan lépünk ebben a kérdésben. Tehát jó lenne, ha eldöntenék, hogy a sebességváltót ők mikor, melyik állásban látják szívesen, de természetes ez az ellenzéki szerep, tisztelettel vesszük ezeket a kritikákat és meghallgatjuk.

Tisztelt Országgyűlés! Néhány előttem felszólalónak a mondandójára hadd reagáljak én is! Botka László polgármester úr biztosan fontos teendői miatt nincs itt, sajnálom, hogy el kellett mennie. Olyan jelzőket használt, amit képviselőtársaim már visszautasítottak. Én ezt szeretném megerősíteni, és visszautalnék arra, amit az elején mondtam, például a megyei intézmények átszervezésével kapcsolatban. Ő - mint egy megyei jogú város vezetője - egyetlenegy kritikát nem fogalmazott meg azzal kapcsolatban, hogy az ő megyéjükben ezen iskolaátszervezésből bármilyen gond fakadt volna, és most, merthogy már több hónapja így működik, láthatóan bizonyítékokkal szolgálna. Ehelyett viszont olyan dolgokat mondogatott, ami mindenképpen visszautasítandó. Például szeretném őt megnyugtatni, hogy sem ebben a törvénytervezetben, sem a korábbi köznevelési törvényben, sehol máshol én nem találtam, hogy Szegedről el kívánja vinni bárki is az iskolákat. Tehát nyugodjon meg, továbbra is ott maradnak ezek az iskolák Szegeden, továbbra is a szegedi gyerekek számára biztosítják az oktatást, továbbra is azt reméljük, hogy nagyon sok nagyon tehetséges és szorgalmas, a gyerekeket szerető szegedi pedagógus fog oktatni a szegedi iskolákban.

Az viszont érdekes, hogy ő maga elismerte, hogy a működésük alatt hány iskolát kellett bezárni, hogy az iskolákban folyamatosan csökkent az iskolák fenntartására adott normatíva. Ezt is elismerte, és utána azt veti a szemünkre, hogy csökkent volna a normatíva az elmúlt két évben, amivel legalább neki kellene tisztában lennie, aki a helyi önkormányzat költségvetéséért felel, hogy egyetlen fillérrel sem csökkent a normatíva az elmúlt két esztendőben. Most nem akarom felsorolni, hogy bezzeg az ő idejükben mennyivel.

Viszont az is érdekes, hogy azt mondja, hogy több iskola, új iskola nem fog létrejönni Magyarországon. Nem tudom, hogy ő ezt honnan veszi, hacsak nem onnan, hogy megint saját magából indul ki, amikor Magyar Bálinttal karöltve az ő frakciójuk több száz magyar iskola megszüntetésében közreműködött és jártak el. Ahogy szokták mondani, Klebelsberg Kunó ezer iskolát hozott létre Magyarországon, Magyar Bálint ezzel a névvel pedig ezer iskolát szüntetett meg ebben az országban.

(11.10)

Az, hogy hány helyen fognak felújítani iskolát és hány új iskola épül, egyrészt az önkormányzatokon is múlik, illetve minden magyar családon, hiszen iskolát építeni csak ott lesz értelme a jövőben is, ahol lesznek gyerekek, ahol több gyermek lesz.

A hozzászólások sorában Osztolykán Ágnes - aki szintén nincs itt - az esélyegyenlőséget emlegette megint, szokásához híven, amit én nagy tisztelettel hallgatok. Egyetlenegy dolgot szeretnék még az esélyegyenlőséghez hozzátenni - a képviselőtársaim szintén erre is reagáltak -, hogy az esélyegyenlőséget arról az oldalról is vizsgáljuk meg, hogy ki megy el ma tanítónak, ki megy el ma tanítani az iskolába. Az is az esélyegyenlőség része, hogy hajlandóak lesznek-e a magyar pedagógusok a jövőben is kistelepülésen is munkát vállalni, kistelepülési iskolában is jó tanítónak lenni, vagy pedig a kontraszelekció működik, és minél kisebb település, minél kisebb iskola, annál gyengébb pedagógust tud csak fogadni.

Én azt remélem, hogy ez a mostani átalakulás - és ennek egy része csak ez a ma tárgyalandó törvény - abban lesz nagy segítségünkre, hogy az esélyegyenlőség ebből a szempontból is (Az elnök csenget.) komoly változáson megy keresztül.

Köszönöm szépen a figyelmet és a türelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu