DR. HOFFMANN RÓZSA, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! "A köznevelés helyzetéről" címmel rendezett a parlament vitanapot. Bevallom, arra számítottam, hogy sok olyan kérdés terítékre kerül, amely mind-mind egymással szoros összefüggésben a köznevelés nagyon fontos területeit érintik. Némi csalódásomnak kell hangot adni, mert egyetlen szó sem esett például a művészetoktatásról, a mindennapi testnevelésről, egyáltalán a nevelés esélyeinek a latolgatásáról, a pedagógiai szakszolgálatok megváltozott szerepéről, a pedagógiai intézetekről, és sorolhatnám még mindazt, amiről nem volt szó. Ezzel szemben az ellenzéki képviselők mintegy megismételték - igen nagy számban - azt az általános vitát, amely a parlamentben a köznevelési intézmények átadása-átvétele kapcsán elhangzott. És megismételték ugyanazokat a téves állításokat, amelyeket akkor tettek, így én sem tehetek mást, mint hogy néhány ilyen ismétlésbe bocsátkozzam, mert nem volna helyes, ha ezek az állítások cáfolat nélkül maradnának a mai napon.

Először is nem államosításról van szó, ahogy ezt kormánypárti képviselőtársam helyre tette, bár önök, tisztelt ellenzéki képviselők, rendre és következetesen ezzel a kifejezéssel fenyegetik a hallgatóságot. Nem államosításról van szó, hanem nagyobb állami szerepvállalásról és felelősségről van szó.

Megismételték ismét nagyon sokszor a feltételek hiányára vonatkozó állításokat, hivatkozva azokra a háttértanulmányokra, amelyekről mindannyian tudjuk, hogy miről szólnak, miközben az azóta eltelt idő sok változást hozott, és szeretném a figyelmüket felhívni, kedves képviselőtársak, arra, hogy a költségvetést az Országgyűlés még nem tárgyalja, majd a költségvetési tárgyalás során kell ezekre visszatérni. Partnerek leszünk abban, hogy a lehető legjobb kondíciókat elérjük mind az oktatásügy, mind pedig a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ számára.

Szeretném megismételni azt a két héttel ezelőtt elmondott véleményemet is, amelyet nagyon sokan osztanak, hogy az önkormányzat és az állam nem egymás ellenfelei, hanem egymás partnerei, míg az előbbi a helyi érdekek képviseletére, az utóbbi a központi érdekek képviseletére szerveződött. És jóllehet, az elmúlt időszakban ez nem mindig így nyilvánult meg a valóságban, mi egy olyan kísérletbe kezdtünk, amelynek sikerében hiszünk, amelyben bebizonyosodik, hogy a közjóért tenni akaró jóakaratú emberek képesek a helyi és a központi érdekeket egyesíteni, hiszen Magyarország fejlesztésének az iránya éppen ez, hogy a közösségi érdek, a csoportérdek és a helyi érdek valahogy harmóniába kerüljön.

Nagyon sok - hát, információhiányon alapuló - téves állítás hangzott el ellenzéki képviselők sorából, ezekről szeretnék néhány reflexiót kifejteni. Így például hallottuk azt, hogy a pedagógus-életpályamodell nincs beillesztve a pedagógusképzésbe. Ez nem igaz, a kettő szervesen összekapcsolódik. A pedagógusok helyzetére vonatkozó kritikus megállapításokkal és az életpálya bevezetésének időzítésével kapcsolatban szeretném megismételten felhívni a figyelmüket nemcsak arra, amit én mondtam, hanem amit Rogán Antal képviselő úr, a Fidesz frakcióvezetője mondott, nem beszélve jeles kormányzati szereplők korábbi nyilatkozatairól.

(14.50)

Azt hallottuk, hogy nem lesz a falvakban iskola; két jobbikos képviselőtársamtól is hallottam. Miközben nem győzzük elégszer mondani, amit törvénybe is iktattunk, hogy minden olyan településen, ahol legalább nyolc gyerek igényli, és a fenntartása néhány évre biztosítható, az általános iskola alsó tagozata működhet, és működni fog. Nem rajtunk múlik, hogy erre kevés igény jelentkezett, mert elszoktatták a falusi embereket attól, hogy ott iskola legyen. Ez az állítás tehát nem igaz.

Nem igaz az sem, hogy nem működnek a tankerületek. Múlt héten a tankerületi igazgatók is hivatalba léptek, és mint tudják, az állami fenntartásba vétel jövő év január 1-jétől kezdődik, ezért furcsa is lenne, ha több száz fős apparátus már működne, az előkészítő munkálatok pedig rendben zajlanak. Az igaz, hogy 30 munkanap van hátra, bár nem számoltam ki a naptáron, de önök nem számolnak azzal a sok elkötelezett emberrel, akik bizony a hétvégéjüket is a munkának szentelik ezekben a napokban éppen azért, hogy minden feladatot időben el tudjunk végezni.

És egy kicsit szégyenkezve hozom ide azt a témát, amit MSZP-s képviselőtársam ismét itt kritikaként megfogalmazott, hogy a gyerekek érdeke nincs benne a törvényben. Tisztelt Hiller úr, egy mondaton ennyit kell lovagolni? (Dr. Hiller István: Igen.) Mikor felolvastam a törvénynek a bevezető szövegét: egyértelműen a gyerekek érdekéről szól (Dr. Hiller István: Nem.), jóllehet, nem abban a megfogalmazásban, ahogy önök ezt kérték. (Dr. Hiller István: Nem mi, mindenki.) Az egész törvény szellemisége, célja mind a gyerekek érdekét mondja.

A hatáskörhöz felelősséget nem rendeltünk - mondta Káli Sándor képviselő. Éppen hogy az államnál a hatáskörhöz a felelősség rendelése fog most megtörténni ezzel az átállással. Még azt is hallottuk, hogy azonnali tárgyalást követel az egyik független képviselő a szakszervezetekkel, miközben elhangzott itt is, és mindannyian tudjuk a sajtóból, hogy a tárgyalások megkezdődtek, és ma pedig folytatódnak, hiszen október 17-én én magam tárgyaltam a szakszervezettel.

Néhány ellentmondásra szeretném felhívni a figyelmét azoknak a képviselőknek, illetve az Országgyűlésnek, akiknek talán elkerülte ez a sok információ a figyelmét; arra, hogy bizony nem eléggé következetesek voltak néhányan a mondataikban. Azt hallottuk, hogy a 16 éves korig való tankötelezettség nem segíti a felzárkóztatást. Ugyanez a képviselő asszony elmondta, hogy 15 éves korig fejlődnek a gyerekek, utána már amit addig nem tanultak meg, azt nem tudják megtanulni, majd kárhoztatta a Híd-programot, mint olyat, ami nem segít a felzárkóztatásban.

Ez olyan önellentmondás, hogy égbekiáltó. A Híd-program éppen azt a célt szolgálja, hogy - miután az ember fejlődése nem egyenes vonalú és nem egyforma - segítséget nyújtson azoknak a gyerekeknek, akiknek 14-15 éves koráig nem sikerült oda eljutni, mint a többieknek. Minden adat azt bizonyítja egyébként, hogy 16 éves kor után maradnak ki a legtöbben az iskolából. Ennek az oka pedig az, amit képviselőtársaim itt többször is elmondtak, hogy bizony a szakiskolákból 33 százaléknyian kimaradtak. Miért? Mert nem kaptak olyan egyéni fejlesztő programot, mint amit a Híd-program kínálni fog. Ez nem egy kötelező kényszer lesz, egy olyan felzárkóztatási lehetőség, amit egyébként az egész szakma jól fogadott.

A jobb iskolarendszerhez nem a tanszabadság felszámolásán keresztül vezet az út - mondta egy másik képviselő. Ugyanez a képviselő asszony az LMP-ből azt megelőzőleg sokáig sorolta a mai oktatási rendszer kritikáját, holott máig tanszabadság volt, nem volt előírt tartalom, az iskolák teljesen maguk alkothatták meg a helyi tantervüket. Képviselő asszony elfogadta, hogy nagyon rosszak a közoktatás eredményei. Nos, akkor a tanszabadság mihez vezetett? - kérdezem én.

Tévút a KDNP oktatáspolitikája - hallottuk. A KDNP oktatáspolitikájának az eredményeit még nem lehet felmérni. Ugyancsak elhangzott az, hogy bizony az oktatásban az eredmények nem mutatkoznak meg egy csapásra. Milyen alapon állítja ez a képviselő, hogy tévút a KDNP? Arról nem beszélve, hogy ez nem a KDNP oktatáspolitikája, ez kérem, a kormány oktatáspolitikája, amit az Országgyűlés nagy többsége szentesített.

Az is érdekes volt, amikor mintegy kissé szemrehányó attitűddel hallottuk, hogy mi minden ismeretről nem hallott az a fiatalasszony, aki Kanadába kényszerül kitántorogni. Valóban, engem is megrendített az eset, mert nagyon képszerűen írta le a képviselő asszony, de hozzáteszem: pont ezt a helyzetet akarjuk orvosolni azáltal, hogy a Nemzeti alaptantervben végre ismét tartalmi szabályozást hozunk be. Tehát a helyzet leírása és a probléma megoldása itt találkozott, bár ez nem hangzott el.

Nos, az LMP-s képviselő asszony törésvonalról és szakadékról beszélt. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy néha nekem is voltak és vannak ilyen érzéseim, hogy idestova szakadék van az ellentétes vélemények között, de ugyanakkor ezen nincs mit csodálkozni, hiszen nagyon különbözőek vagyunk, és különbözőképpen gondolkodunk világról, országról és jövőről. Azt azonban vissza kell utasítanom, az olyan állításokat, amelyek növelik a szakadékot, hovatovább befedhetetlenné teszik, amikor megkérdőjelezi ellenzéki képviselő a törvényalkotók morális felelősségét.

Kérdezem: milyen alapon? Amikor köszönet Hiller Istvánnak, hogy elismerte: a céljaink lehet, hogy közösek, de az úttal ő nem ért egyet. Másik képviselő viszont egyáltalán a moralitásunkat kérdőjelezte meg. Ezt a leghatározottabban visszautasítom, mint ahogy azt is, hogy több ízben hazugsággal és bűnnel vádolt bennünket. Legalább ötször kiejtette a száján a bűn szót, amelyet a leghatározottabban és a leghangosabban vissza kell hogy utasítsak. Ilyen feltételezéssel élni felesküdött országgyűlési képviselőkkel szemben, akik arra tettek esküt, hogy munkájukat legjobb tudásuk szerint a haza javára fordítják, ez kérem szépen, több mint felháborító. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

Viszont rámutatnék néhány olyan bűnre és hazugságra, amely itt hangzott el; az idő nagyon szalad, ezért csak kevésre. Azt mondja az egyik képviselő, hogy a NAT a lexikális tudást helyezi középpontba, és nem a kompetenciafejlesztést. Kérem szépen, nem igaz. Egyensúlyt teremtett a Nemzeti alaptanterv a lexikális tudás és kompetenciafejlesztés között, csak éppen visszahozta azt a tartalmi szabályozást, amely megismétlem: egészen 2003-ig érvényben volt.

A magyar közoktatási progresszióval szembefordulunk - hangzott egy állítás. Nem felel meg a valóságnak. A magyar közoktatási progresszióban benne van az, hogy állami iskolarendszer van, hogy az állam a tartalmakat szabályozza, mi több, ellenőrzi is, hogy ugyanaz történik-e az iskolákban, mint amit előírtunk. Ez fog most történni, és ez a magyar közoktatás legjobb hagyományait eleveníti föl.

Ahogy megalkottuk a törvényt, a PSZ egyetértése nélkül - hangzott megint a kritika, hazug kritika. A PSZ-nek nincsen egyetértési joga. Törekedtünk velük közös nevezőre jutni, nagyon sok javaslatukat be is fogadtuk annak idején a törvénybe; egyetértés nem született, de erre a törvény nem kötelez bennünket.

Az ellenőrzés veszélyezteti a tanítás szabadságát - állítja az egyik képviselő. Kérem szépen, ennél rosszabb és helytelenebb megállapítást még soha nem hallottunk. Az ellenőrzésben pont az az állami felelősség nyilvánul meg, amelyet ugyanez a képviselő számon kért rajtunk. Majd azzal vádolt meg, hogy a számonkérhetőséget hangsúlyoztuk, illetve hangsúlyoztam. Vázlatom van az előadáshoz, emlékezetem szerint egyetlenegyszer mondtam az állammal összefüggésben, és ha valaki vagy valami számon kérhető, az éppen az állam, mert felelősséggel tartozunk az állampolgároknak itt a parlamentben és minden színtéren. Nem a pedagógusok és nem mások számonkéréséről volt szó, ott ellenőrzésről, objektív ellenőrzésről volt szó.

Volt-e egyetértés? - kérdezte Hiller István képviselő úr. Erre válaszolt Sági István, amikor rámutatott, hogy igen, én is ismerem az MSZP programját, a célok, az ott szereplő jelszavak, amelyeket olvastam, lényegében akár a mi törvényünkből is kiolvashatók, viszont a megoldás mikéntjében ott vannak az ellentétek, sajnos erre nem sok sor került.

Végül köszönetet szeretnék mondani mindazoknak a kormánypárti képviselőtársaimnak, akik előrevivő megjegyzéseikkel alátámasztották mindazt, hogy helyes törekvéseink vannak.

(15.00)

És nagyon köszönöm azt a képviselői megjegyzést Michl József képviselőtársamnak, aki rámutatott a mai vitanap legfontosabb céljára, legfontosabb értelmére, sajnos erről is keveset hallottunk. Ez így hangzott, hogy milyen világot is akarunk építeni. Miért van ez az egész nagy köznevelési átalakulás, ami kétségkívül jár némi felfordulással, jár némi bizonytalansággal, ugyanúgy, mint egy ház átépítése, egy lakás átrendezése, ahol nem lehet mindent előre centiméter pontossággal kiszámolni. Ugyanakkor az iskolák működnek, az óvodák működnek.

Nyugalomra volna szükség, nem pedig pánikkeltésre, nem pedig rémhírkeltésekre. Ebben kérném nagy tisztelettel a szakszervezetek együttműködését, akikkel ma délután Balog Zoltán miniszter úrral együtt a tárgyalásokat folytatjuk. Hogy milyen eredménnyel, azt nem tudom elővételezni, mindkettőnk jó szándékán és közös jóakaratán múlik.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu