RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Én is egy alaptézissel kezdeném. A cigányság felzárkózása, integrálása csak a tanuláson és a munkán keresztül történhet meg. Ha valakinek nincs megfelelő végzettsége, nincs esélye a munkaerőpiacon elhelyezkedni; ha a munkaerőpiacon nem helyezkedik el, nincs munkája, akkor pedig nincs is integrálva a társadalomba.

Nyakó István némi nosztalgiával emlegette a Kádár-rendszert, amikor a legjobban állt szerinte a roma integráció. Igen, de aztán jött a rendszerváltás, és kiderült, hogy ez az integráció egy virtuális integráció, piaci körülmények között a cigány emberek jelentős részének nem volt piacképes tudása. Mára a helyzet egyébként sokkal rosszabb lett, mint volt 20-22 évvel ezelőtt, hiszen felnőttek úgy generációk, hogy gyakorlatilag nem látták a szüleiket dolgozni.

Szabó Timea egyébként pontosan ugyanazokat az állításokat fogalmazta meg, amiket az elmúlt 20 évben az SZDSZ-től hallottunk éveken keresztül, hogy a romák tanulni akarnak, dolgozni akarnak, csak ez a galád többségi társadalom nem engedi őket. Eközben egyébként a többségi társadalom pedig ennek pont az ellenkezőjét gondolja. Azt gondolják, hogy rengeteg közpénzt áldoztunk arra, hogy a romákat integráljuk, felzárkóztassuk, és azt látják, azt tapasztalják, hogy ez a munka bizony sikertelen, és ezzel egyébként szépen lassan szembe is kell nézni.

Az oktatás területén egyébként az MSZP-SZDSZ-kormányok stratégiája folyamatosan az volt, hogy egyre és egyre lejjebb és lejjebb kellett tenni a lécet. Úgy próbálták az integrációt elősegíteni, hogy ha nem tanultak a gyerekek az iskolában, hát tiltsuk meg a buktatást, ha nem végezték el a nyolc osztályt, akkor ne kössük innentől kezdve ahhoz, hogy a jogosítványt csak nyolc osztály elvégzése után lehet megszerezni. Ha nem járt a gyerek iskolába, semmi gond, akkor is fizessük számukra a családi pótlékot.

Tegyük fel azt a kérdést, kedves képviselőtársaim: segítettünk annak a roma gyereknek, segítettünk annak a roma családnak, akinek úgy is kifizettük a családi pótlékot, hogy a gyerek egyébként nem járt iskolába? Ideig-óráig igen, hiszen a család megkapta a pénzt, akkor kicsit jobban élt. De mihez kezd ez a gyerek 18 éves korában, mondjuk, általános iskolai végzettség nélkül?

Tisztelt Képviselőtársaim! Meggyőződésem, hogy ez egy vakvágány. Nekünk nem a lécet kell egyre lejjebb és lejjebb tenni, hanem az a feladatunk, hogy olyan oktatási rendszert építsünk, amibe be tudjuk vonni egyébként a hátrányos helyzetű gyerekeket is, és meg tudjuk őket tanítani arra, hogy a lécet átugorják. Ha ezt nem tesszük meg, akkor legkésőbb a munkaerőpiacon szembesülni fogunk az oktatási rendszerünk következményeivel.

Szembe kell nézni azzal is, és ki kell mondani, hogy a kitörés nem fog menni egyébként a romák aktivitása, teljesítménye nélkül. Ezért mi egy olyan rendszert szeretnénk az oktatásban is építeni, ami teljesítményelvű is.

Sajnos a magyar oktatási rendszer olyan, hogy a szülők végzettsége gyakorlatilag meghatározza a gyerekek lehetőségeit, és ha megnézzük a statisztikákat, akkor az OECD-országok közül nekünk van a legszelektívebb oktatási rendszerünk, ami konzerválja és újratermeli az egyenlőtlenségeket.

Számomra kicsit furcsa, hogy egyébként azok a pártok, amelyek ezen rendszer kialakításának a legfőbb kimunkálói voltak, akik ezt a rendszert leginkább működtették, azok kiabálnak most egyébként a leghangosabban az integráció érdekében, és egyébként azok védik a leghangosabban egy héttel ezelőtt, mondjuk, az oktatás területén ezt a rendkívül szelektív oktatási rendszert. El kell dönteni a szocialistáknak, hogy ezt az oktatási rendszert akarják, ami ebből a szempontból a legrosszabb Európában, vagy pedig valami más úton szeretnének járni.

S hogy mit tettünk mi? A leszakadás, nézzünk szembe vele, már akkor elkezdődik, amikor a gyereket beíratják az iskolába. Miért? Mert olyan hátrányokat hoznak otthonról nagyon sokan a hátrányos helyzetű családokból, hogy már az első osztályban jelentős hátrányban vannak kortársaikhoz képest. Nagyon sokat segíthet ezen a területen, hogyha a gyermekeket hároméves kortól óvodába íratjuk. Ezért szerintem kulcsfontosságú az integráció területén, hogy hároméves kortól kötelező óvodáztatást ír elő az új köznevelési törvény.

(14.10)

Az átlagos populációban a 3-5 éves gyerekek 88 százaléka jár egyébként óvodába, a roma gyerekek esetében ez az arány 42 százalék. Ha ezen tudunk változtatni, akkor már, amikor az iskolába bekerül a gyerek, jobb lehetőségek vannak.

De ezt az utat folytatjuk akkor, amikor az egésznapos iskola elterjesztését is az oktatási törvény megfogalmazta, hiszen pontosan ezek azok a családok, ahol sokat segítünk a gyereknek akkor, ha a gyerek egész nap iskolában van, hiszen tudjuk, hogy ha hazamegy, nagyon sokszor nincsenek meg a lehetőségek arra, hogy a következő napra felkészüljenek.

Az iskolákban ösztöndíjprogramokat indítottunk. Két számot hadd mondjak: az Arany János programban 4500 diák tanul, az Útravaló ösztöndíjprogramban pedig 20 ezer diák és 8 ezer mentortanár. Azt nem lehet elmondani, hogy ez nem jelentős előrelépés, ez jelentős, és azt hiszem, ez egy olyan ügy, amiben az LMP-től a Jobbikig mindenki egyetérthet. Mindenki látja, hogy ez nagyon fontos előrelépés.

A következő területen már kicsit nagyobb viták vannak, ez a szakképzés területe. A szakképzés Magyarországon nemzetközi felmérések alapján szintén katasztrofális. Most hagyjuk azt, hogy a szakképzésben részt vevő gyerekek 80 százalékának például a szövegértési képessége vagy elégtelen, vagy a kettest alig éri el. Ráadásul a szakképzésben részt vevő gyerekek 30 százaléka lemorzsolódik, a hátrányos helyzetű gyerekek 50 százaléka. Mi történik? Át akarjuk alakítani a szakképzési rendszert, gyakorlatorientáltabbá kívánjuk tenni, és közben egyébként azok a pártok, amelyek itt most az integráció fontosságáról beszélnek, krokodilkönnyeket hullatnak ezért a szakképzésért, amely nyilvánvalóan nem működik ma Magyarországon.

A felsőoktatás területén is vannak előrelépések, kedvezményes pontok járnak a felvételinél a hátrányos helyzetű gyerekeknek. El kell mondani, hogy ezt az előző kormány idején vezették be, de hadd emlékezzek meg a HÖOK-mentorprogramról, ahol idén 1244 hátrányos helyzetű tanuló vett részt. Itt sajnos nem lehet pontosan megmondani, hogy ebből mennyi a cigány gyermek.

Azt kell mondjam, hogy vannak önkormányzatok is - több is -, amelyek nagyon pozitív programokat indítottak útjára. Lehet beszélni a zeneoktatásról, amiről Kupper képviselőtársam is beszélt; vannak a világon országok, ahol ezen keresztül próbálnak sikerélményeket juttatni a gyerekeknek. De például Kőbányán a hátrányos helyzetű óvodában, cigány óvodában mi sakkoktatást indítottunk, és az a helyzet, hogy az óvónők is elképedtek, hogy ennek milyen sikere volt, milyen sikere van a gyerekek között, és azt gondolom, nagyon sokat fogunk segíteni a gyerekeknek, amikor iskolába kerülnek. Ez nem egyedi, mert gondoljanak Borsod megyében Hejőkeresztúrra, ahol szintén ezt az oktatást nagy sikerrel veszik, és miközben a környező településeken sikertelen, kudarcos gyerekek vannak ugyanilyen közegből, a hejőkeresztúri iskolában ezek a gyerekek csodákra képesek.

Még lehetne folytatni a sort az oktatás területén, de a legfontosabb, hogy a finanszírozást átalakítjuk. Megszüntetjük azt a rendszert, hogy a szegény önkormányzatok keveset fognak tudni fordítani az oktatásra, hiszen állami felelősségvállalás lesz az oktatás területén, és ezzel fogjuk nagyon jelentősen csökkenteni egyébként az esélyegyenlőtlenséget. Úgyhogy ezért nem is teljesen értem Osztolykán Ágnes felvetését, hiszen az oktatás területén minden lépés egyébként azt szolgálja, hogy az esélyegyenlőség növekedjen.

Végezetül hadd mondjam el, mindannyian tudjuk, hogy Magyarországon nagyon kevés gyerek születik, és ha ez így van, akkor azzal is szembe kell nézni, hogy nem mondhatunk le egyetlenegy gyerekről sem. Úgy kell átalakítani az oktatási rendszerünket, hogy minden gyerek, a hátrányos helyzetű és a cigány gyerek valódi lehetőséget jelentsen Magyarország számára.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu