VARGA LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Én is szeretnék visszatérni a témához kedves szocialista képviselőtársam nosztalgiázása után.

Bár én is egy kis nosztalgiával kezdem (Tukacs István: Csak az keresztény nosztalgia, biztos!), amikor azt mondom, hogy a magyar és a cigány együttélés több évszázados, évezredes együttélés. Megvolt a cigányságnak is a maga feladata a magyarok között, a magyarok társadalmában. Az irodalomban nagyon sokszor találkozunk a pozitív cigány alakkal a múltra nézve is. Megvolt nekik a tipikus foglalkozásuk. Még a hatvanas években is, amikor én Tiszakécskére kerültem, a Sanyi cigány minden László-napkor eljött, és nagyon kedvesen muzsikált az ablakom alatt és minden névnapos ablaka alatt, és megbecsült tagja volt Tiszakécske társadalmának a zenészbarátaival együtt, akik a lakodalmaknál szolgáltak, dolgoztak. De tőlük vettük a disznóvágás bélmosó teknőjét meg a cirokseprűt és a hóseprőt (Gőgös Zoltán: Ez így van!), és a vályogot is tőlük vettem a hétvégi házam megépítéséhez. És sokszor megjelentek a tollat és vasat gyűjtők is.

Igen, így éltünk együtt akkor. Azonban épp itt vitázom, nem is a fiatal képviselővel, hisz mit tud ő erről (Derültség a Jobbik padsoraiból.), megírták nekik a beszédét, inkább Nyakó képviselőtársammal, amikor nosztalgiával emlegette a Kádár-korszakot, azt, amikor a feketevonatok hozták föl a Nyírségből meg Szabolcsból a saját közösségükből kiszakított cigány embereket.

És itt igazat adok annak a szocialista képviselőtársamnak, aki azt mondta, hogy a cigány embert nem biztos, hogy a szalag mellé kell állítani, hanem a sajátos munkáját kell megtalálni neki (Osztolykán Ágnes: Mi az a sajátos munka? A cirokseprű...), mert akkor... (Szabó Timea felé:) Kedves Timikém! Én meghallgattalak téged, egyem meg a szívedet! (Derültség és taps a Jobbik és az MSZP padsoraiból. - Szabó Timea széttárja a karját: Én nem... Lacikám, nem én voltam! - Az elnök csenget.)

Forrás: parlament.hu