DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Örülünk neki, hogy a Ptk. vitája folytatódni tud, hozzátéve így felvezetésként, hogy majd vélhetően ki fog derülni, hogy a csúszásnak vagy a vita eltolásának mi volt az indoka. Azt tudom feltételezni, hogy némely módosító javaslat készül a kormány részéről, illetve a kormánypárti képviselők részéről, ami természetes is, de várjuk természetesen ezeket a javaslatokat. Az interneten, az Országgyűlés honlapján még nagy számban nem találhatóak meg, de gondolom, hogy a részletes vitában is hosszú vitáknak lehetünk majd tanúi.

Engedjék meg, hogy a Nyolcadik könyvvel kezdjem, ami ugyan az utolsó, de az értelmező rendelkezések az egész Ptk. rendszerére fontos szabályokat és alapelveket is meghatározhatnak, ilyen formában úgy gondolom, annak ellenére, hogy ez a végén szerepel, az elejére kell venni a tárgyalás során.

Amit már több esetben elmondtunk, és nemcsak a mi sérelmünk, hanem jogtechnikailag sem tökéletes megoldás, hogy az uniós jognak való megfelelést, hogy a törvény pontosan mely uniós irányelveknek, rendeleteknek felel meg, beleveszik a Ptk.-ba. Ez azért káros, mert egyrészről nincs erre jogalkotási kötelezettség, viszont ha a jövőben kijön egy új európai uniós jogszabály, akkor ez azzal fog járni, hogy meg kell változtatni a Ptk.-nak nemcsak esetleg az adott jogintézményre vonatkozó, hanem a zárórendelkezések között meglévő szakaszait is. Ez talán túl gyakori módosításokhoz vezethet, hozzátéve, hogy nem is néz ki túl szépen, hogy a kódexünk, a polgári jog kódexének a végén mindenféle európai uniós joganyag felsorolásra kerül, épp elég lenne, ha a kódex tartalmi részeiben ez kifejezésre kerülne.

Aztán ami szintén nagyon fontos, és nem is értem, hogy önök miért ragaszkodnak ehhez ilyen konzekvensen, az a fogyasztó fogalma és abból a kisvállalkozások, vállalkozások kivétele. Önök a fogyasztót csak természetes személyre értik, aminek első hallásra lehet is megfelelő indoka, viszont ha belegondolnak, számtalan olyan kis-, közép- vagy mikrovállalkozás van Magyarországon, amelyek abban az esetben, ha üzleti tevékenységükön kívül álló okból vagy területen vesznek igénybe bizonyos szolgáltatásokat, akkor bizony ugyanúgy fogyasztónak minősülnek. Például a sarki bolt vagy a sarki zöldséges a közüzemi szolgáltatók felé ugyanúgy fogyasztónak minősül, és ugyanúgy meg kellene adni azokat a jogokat, amelyek őt ebben a viszonyrendszerben védik, mint akár egy természetes személynek. Nagyon rossz irány, ha ezt kivesszük. Korábban egyébként a Ptk.-ban úgy szerepelt, hogy mindenki fogyasztónak minősült, aki gazdasági vállalkozási tevékenységén kívül eső indokból vesz igénybe bizonyos szolgáltatást.

Szintén a Nyolcadik könyvben, tehát a zárórendelkezéseknél található meg a hozzátartozó fogalma, amely esetében kiterjeszteni lenne indokolt a megváltozott családi, családi jogi és együttélési viszonyokhoz igazítva az élettársnak az egyenes ágbeli rokonára és testvérére. Lévén, nagyon sokan élnek olyan formában házasság nélkül, de egyébként hosszú kapcsolatban, akár több gyermeket nevelve is, ahol ez a korlátozás adott esetben a Ptk. rendszerét ronthatja le, ha az élettárs egyenes ágbeli rokona és a testvére nem minősül hozzátartozónak a szabályok alapján.

Áttérve a Harmadik könyvre: több helyen tapasztaltuk, és ezeket módosító javaslatokkal meg is próbáltuk orvosolni, reméljük, elfogadásra kerül, hogy nagyon sok helyen, nem is értem, hogy miből adódik, a koncepció a jogszabály és a törvény kifejezést mintha felcserélné. Lévén, hogy a jogszabály keretébe az önkormányzati rendeletek is beletartoznak, a törvény esetében ez nem áll fenn. Sok esetben olyan garanciális szabályok vagy meghatározások válnak értelmezhetetlenné azáltal, hogy jogszabályra és nem törvényre utalnak, mint például jogi személyek tevékenysége, egy jogi személy például milyen tevékenységet folytathat, vagy milyen szabály ruházhat fel jogalanyisággal egy jogi személyiséggel nem bíró egyéb szervet.

Abban az esetben például, ha a jogszabályoknak engedjük meg, hogy ezt megtegye, vagy jogszabályokban kerüljenek ezek a megfogalmazások kifejtésre, akkor odajuthatunk, hogy akár önkormányzati rendeletekben is meg lehet határozni például, hogy ki bír jogalanyisággal. Egyébként a törvényben ez sok helyen visszatér, nemcsak a jogi személyeknél. Tehát nagyon fontos lenne azt tisztázni, hogy azokban az esetekben, ahol a törvény nagyon sok helyen jogszabályt említ, ott törvényre legyen ez kijavítva, hogy önkormányzati rendeletekben ne lehessen olyan tárgyköröket szabályozni, amit egyébként most az Alkotmánybíróság akár az utcán élés tárgykörében is kifogásolt. Többek közt azt, hogy ott, abban az esetben olyan közösségellenes magatartások és az elkobzás esetkörében önkormányzatok tudnak olyan szabályozást, olyan rendeleteket alkotni, amelyek esetében meghatározhatják azokat a közösségellenes magatartásokat, amelyek a jogalkotó és az alaptörvény szándékai szerint nem önkormányzati rendeletben szabályozhatóak. Ugyanez igaz egy elkobzásnál, tehát egy önkormányzati rendeletben a tulajdon mint alkotmányos alapjog elvonása bizony nem valósulhat meg. Úgy érezzük, amit egyébként az Alkotmánybíróság a közelmúltban a hajléktalanok esetében is kimondott, de jogelvként is megállapított, hogy önkormányzati rendeletben bizonyos dolgokat nem lehet szabályozni, azt itt az új Ptk. rendszerében megnyitjuk, véleményem szerint csak kodifikációs hibaként. Nem szeretnénk, ha ez mégis benne maradna.

Fontos lehet ugyanígy a Harmadik könyvnél, hogy olyan esetekben... - és persze könnyű általánosságokban gondolkodni, itt éppen a megszűnt egyesületek vagyonának a felhasználására gondolok, természetesen elsőre abban sem lehet kivetnivalót találni, hogy közhasznú szervezeteknek lehessen ezt a vagyont odaadni, tehát a megszűnt egyesületek vagyonát. Viszont mi van abban az esetben, ha egy egyesület olyan tevékenységet lát el, amelyet esetleg nagyon kevés más szervezet vállal fel, és nincs olyan közhasznú szervezet, amely ezt ellátja? Akkor sérelmes lenne az ő vagyonát vagy megmaradt vagyonát amiatt nem odaadni egy egyébként hasonló tevékenységet végző egyesületnek, mert az éppen nem közhasznú. Ebben az esetben itt a közhasznúsági kitételt kivennénk ebből, ezzel is közelítve, hogy egy egyesület esetén is azok a jogok és azok az elvek vagy az a vagyon, amit ő kezelt, megszűnése után is hasonló célokra szolgáljon. Szerintem a jogbiztonságot és az állampolgárok döntési szabadságát, legyenek azok akár alapítók vagy akár egyéb jogi személyek, megadhatjuk.

A jogi személyeknél - ezt Kepli képviselőtársam egy kétpercesben említette - a diszpozitivitás fő szabállyá tétele, tehát tulajdonképpen annak a megfogalmazása, hogy mindent lehet, ami nem tilos, elég veszélyes lehet, hiszen a társasági jogban tulajdonképpen arról beszélünk, hogy milyen szabályrendszer alapján jöhetnek létre új jogi személyek, és ezt bizony a világon mindenhol szigorúan veszik, és eltérést csak akkor engednek, ha ez külön a törvényben meg van határozva.

(10.30)

Én, akikkel beszéltem jogászokkal, akár társasági jogászokkal, ennek hatásait nem tudták megbecsülni, hogy mi lesz, ha ez a rendszer marad fenn. Természetesen várjuk, hogy a kormány erre módosító javaslatokat is benyújt, annál is inkább, mert mint tudjuk, a kódexet változtatás nélkül terjesztették az Országgyűlés elé, ami egyébként nem probléma, de ezt a jogelvet a társasági jognál a kógenciára kellene cserélni, vagy úgy fogalmazok, hogy a régi kógens szabályokat megtartani.

Azt már Gaudi képviselőtársam mondta, hogy valamilyen módon az off-shore cégek hálózatát és rendszerét fel kellene számolni. Erre jó javaslat lehet, természetesen más javaslatokra is nyitottak vagyunk, hogy egy alapító okiratban fel kelljen tüntetni azokat a közvetlen vagy közvetett tulajdonosokat, természetes személy tulajdonosokat, akik a cég mögött állnak. Természetesen ez a nyilvános részvénytársaság kivételével értendő, akár többes láncon keresztül is, hiszen ezzel tudjuk megteremteni azt, hogy valóban átláthatóak legyenek a tulajdonviszonyok. Sajnos jelen pillanatban távol állunk ettől, és sok esetben kinyomozhatatlan, kibogozhatatlan off-shore rendszereken keresztül tűnik el az állami vagyon jó része.

Ha hinni lehet egyébként a külföldön megjelent kutatásoknak, akkor a teljes államadósság kétszerese vándorolt ki off-shore cégeken keresztül. Tehát egy ilyen megoldás azért is indokolt lenne, mert a magyar nemzeti vagyon ellopása, és legfőképpen az elmúlt 20 évben való elherdálása, de inkább tudatos eltulajdonítása ilyen szabályokkal megnehezíthető lenne. Bár hozzáteszem, hogy a visszaszerzésre is kellene lépéseket tenni, de legalább egy új kódexben a jövőre nézve meg kell gátolni, ha már úgymond tiszta lappal és új kódexszel szeretnénk indulni.

Nem értjük, hogy lehet alapítványi juttatásoknak kedvezményezettje akár a kuratórium tagjának hozzátartozója. Hiszen jelenleg csak közeli hozzátartozóról beszél a törvény, ami azt jelenti, hogy például az élettárs, egy kurátor élettársa nincs kizárva. Véleményünk szerint itt a közeli hozzátartozó helyett a hozzátartozót kellene szerepeltetni. Tehát a tiltásnak szigorúbbnak kellene lenni a szabályozásban, és így meggátolhatnánk olyan eseteket, hogy a kuratórium tagjai, a kurátorok esetleg élettársuk számára bizonyos kedvezményeket nyújtsanak.

A Hatodik könyvben, annak is a 14. § (5) bekezdésében nem igazán érthető számomra az a meghatározás, pusztán így, ebben a formában megfogalmazva, hogy meghatalmazás alapján egy cselekvőképes személyt korlátozottan cselekvőképes személy is képviselhet. Ez tulajdonképpen - és ennek egyébként egy módosítóban az elhagyását is fogjuk javasolni - arra vezethet, hogy olyan jogviszonyokban, amelyekben mondjuk, egy korlátozottan cselekvőképes személynek a saját jognyilatkozatához is, teszem azt, a szülőknek, ha egy kiskorúról beszélünk, a hozzájárulását kellene kérni, abban az esetben ő viszont meghatalmazás alapján teljes jogkörben eljárhat. Ezt egy kicsit tág kapunak érezzük, ami a jogbizonytalanság felé vezet. Tehát ezt a részt úgy, ahogy van, el kellene hagyni.

Egyébként nagyon sok rész és olyan javaslat is van az általunk beterjesztettek között, amelyek lehet, hogy technikaiak, de vagy a magyar nyelv védelmét, vagy a magyar jogdogmatikát erősítik. Így például, amit szerintem kormánypárti képviselőtársaim is támogathatnak nyugodtan, hogy a franchise jogbérleti szerződéseknél ne első helyre kerüljön az idegen nyelvű kifejezés, a franchise, ami egyébként egy francia eredetű szó, nem is úgy ejtik, ahogy mondják, tehát a leírásával már így is gondok lehetnek, hanem a magyar kifejezés szerepeljen első helyen, és utána esetleg zárójelben, hogy az a franchise-ra vonatkozik; ne fordítva legyen. Szerintem a magyar nyelvet és a magyar jogdogmatikát ilyen formában erősíteni szükséges.

Ha viszont fogyasztói szerződésekről volt már szó, nagyon fontos szempont, ami jelenleg a lakáshiteleknél és a devizaalapú hitelezésnél, de azt kell mondjam, sajnos minden banki viszonynál előtérbe kerülhet, az az egyoldalú szerződésmódosítás. Ezt a fogyasztói szerződéseknél kategorikusan meg kellene tiltani, de olyan formában, hogy egyéb jogszabályok se engedhessék meg. Hiszen jelen pillanatban, annak ellenére, hogy mondjuk, magánszemélyek között tiltott, hogy az egyik fél egyoldalúan módosíthassa a szerződést, a másik esetben, bankok esetében, akik egyébként egy erősebb anyagi és jogi háttérrel bírnak, sokkal nagyobb az érdekérvényesítő képességük, sok esetben megengedjük azt, hogy egyoldalúan módosítsanak szerződést. Ráadásul, bár nekik a tisztességtelen egyoldalú szerződés jelen pillanatban is tiltva van, de ezzel az esetek többségében visszaélnek, és bizony ezt tisztességtelenül gyakorolják.

Nem értjük, hogy miért kell a bankoknak, amelyek egyébként is erősebbek, törvényileg többet nyújtani, többet megengedni, több lehetőséget adni, mint akár a természetes személyeknek, akik sokkal gyengébb jogérvényesítő képességgel bírnak. Ezzel tulajdonképpen lehetetlenné tesszük az ő harcukat a pénzügyi szektor ellen. Egyébként hozzátéve, hogy azon a gyakorlaton is valamilyen formában változtatni kellene, ha már a polgári jogról beszélünk, hogy azok a szervek, amelyeknek ellenőrizniük kellene például a pénzügyi szektort, gondolok itt a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletére, vagy akár a Gazdasági Versenyhivatalt is idevehetjük, de legfőképpen a fogyasztóvédelmi szerveket, egymáshoz passzolgatják a labdát. Az egyik azt mondja, hogy ez nem fogyasztói kérdés, hanem a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéhez tartozik, a PSZÁF meg esetleg azt mondja, hogy hát ez bizony fogyasztói kérdés, és oldja meg a hatóság. Tehát pestiesen szólva egy kicsit mindenkinek büdös, ha a bankokhoz vagy pénzügyi óriásokhoz kell hozzányúlni. És ha erre még rápakolunk annyit, hogy a Ptk.-ban is előnyöket adunk nekik, akkor így valóban kilátástalan lesz a természetes személyek helyzete, amivel egyébként a bankok sok esetben visszaélnek.

Bevezetésre javasoljuk a jogalkotással okozott kárt, ami lehet, hogy elsőre megdöbbentőnek tűnik, de sok esetben olyan helyzeteket tapasztalunk, amelyben a jogalkotó nem veszi figyelembe azokat a társadalmi hatásokat, amit a jogalkotásról szóló törvény alapján figyelembe kellene venni, és adott esetben elemzéseket és különböző, a joghatásokat alátámasztó dokumentumokat kellene produkálni. Ezekben az esetekben, ha ez megalapozottan bizonyítható, akkor bizony akár az Országgyűlésen keresztül, vagy akár az Országgyűlés által okozott jogalkotási kárért is felelnie kell a magyar államnak. Természetesen ezt kordában lehet tartani vagy keretek közé lehet szorítani, mondjuk, azokra az esetekre, amikor, teszem azt, a jogalkotási törvény megsértésre kerül. De mindenképpen akár a legfőbb döntéshozó szervnek, legfőbb népképviseleti szervnek, a parlamentnek is felelnie kell azért, hogy az eljárásait betartsa, és felelnie kell azért, ha ezzel másnak kárt okoz.

Gaudi képviselőtársam a fiduciárius hitelbiztosítékoknál, illetve azoknak semmisségénél megemlítette, hogy ez egy jó irány, amivel jómagam is egyetértek. Viszont amit nem tudok értelmezni, ez egy kicsit jogalkotási harakirinek tűnik, hogy annak ellenére, hogy ezeket megtiltják, semmissé nyilvánítják, tesznek egy kivételt, ami úgy szól, hogy a pénzügyi biztosítékokról szóló irányelvben meghatározott biztosítéki megállapodások kivételével. Tehát az általános semmisséghez képest egy európai uniós irányelvet és az abban megjelenteket teszik kivétellé, ami azért furcsa, mert az irányelv csak céljában köti a magyar jogalkotót, vagy a célnak kell megfelelni, de nem taxatíve kell, úgy, ahogy egy európai uniós rendeletet vagy beépíteni, vagy közvetlen hatály esetén alkalmazni a magyar jogban.

Nem tudom, elnök úr, egy perc hosszabbítást kérhetek?

(10.40)

Forrás: parlament.hu