SIMON GÁBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A javaslat nagy hangsúlyt fektet arra, hogy az Európai Unió jogával kapcsolatban a fogyasztóvédelem körében született irányelvekre is figyelemmel legyen, azonban azt a problémát kell megoldani, hogy ezek az irányelvek sok esetben nem igazán a magánjog eszköztárával, fogalomkészletével dolgoznak, hiszen sok esetben széttagoltak.

(10.00)

Az előttünk lévő Ptk. ezeknek az irányelveknek a szabályozási lényegét építette be oly módon, hogy az egyes irányelvek részletes részletszabályait nem építette be a javaslatba, hanem azt külön törvények fogják szabályozni a jogrendszerben.

A törvényjavaslat - változtatva a hatályos Ptk.-ban alkalmazott megoldáson - a szerződések általános szabályai mellett tartalmazza a kötelmek közös szabályait is, így kodifikálva a bíróságok által alkalmazott gyakorlatot.

A Ptk.-tól eltérően a fogyasztó fogalmát a javaslat csak a természetes személyekre szűkíti le. Ez a megoldás összhangban áll - megjegyzem - egyrészt az Európai Unió irányelveivel, mivel valamennyi fogyasztóval kapcsolatos irányelv a természetes személyt tekinti fogyasztónak, egy kivételével, ez az utazási irányelv; egyébként mindenhol a természetes személy minősül csak fogyasztónak, ellentétben a fogyasztóvédelmi törvényben foglaltakkal.

Ez a javaslat eltér a fogyasztóvédelmi törvény fogyasztószabályozásától, viszont csak annyiban, hogy a fogyasztóvédelmi törvény is a fogyasztónak fő szabályként a természetes személyt tekinti, csak a békéltető testületekre vonatkozó szabályok körében tekint nem természetes személyeket is fogyasztónak a törvényben felsoroltak szerint.

A Ptk.-ban egyébként nincs fogyasztóvédelemmel foglalkozó önálló fejezet. Az új Ptk.-ban a fogyasztóvédelmi szakaszokat a Hatodik könyv tartalmazza. Éppen ez a fogyasztó védelmének a lényege, hogy minden egyes esetben, ahol valamilyen eltérés szükséges, ott azt a kis módosítást a törvény végrehajtja, ott megemlékezik a fogyasztókról. Ez szükségszerűen széttagolttá teszi a fogyasztókra vonatkozó szabályozás bemutatását.

A javaslat a szerződésekre vonatkozó közös szabályokat több helyen tartalmilag is megújítja, ezek közül a fogyasztókat közvetlenül érintők az alábbiak.

Tartalmilag fenntartva a hatályos szabályokat külön fejezetben foglalja össze a kereskedelmi gyakorlatban fogyasztók és vállalkozások, valamint a vállalkozások egymás közti szerződéseiben is egyre jelentősebbé váló általános szerződési feltételek szabályait. Meghatározza az általános szerződési feltételek mibenlétét, alkalmazásuk joghatásait, valamint szerződési tartalommá válásuk feltételeit. A hatályos rendelkezésekkel megegyezően ezek az általános szerződési feltételek csak akkor válnak konkrét szerződés részévé, ha azok megismerését az alkalmazójuk lehetővé tette és a másik fél - kifejezetten vagy ráutaló magatartással - elfogadta. A fogyasztóval szemben a vállalkozást meghatározott többletkövetelésre jogosító szerződési feltétel csak akkor válik a szerződés tartalmává, ha azt a fogyasztó - az erre vonatkozó tájékoztatást követően - kifejezetten elfogadta. Megmarad a hatályos Ptk. azon szabálya, amely szerint az egyedileg megtárgyalt szerződési feltételek elsőbbséget élveznek az általános szerződési feltételekkel szemben.

Továbbá a javaslat semmisnek nyilvánítja a fogyasztó és a vállalkozás közötti szerződés olyan kikötését, amely a fogyasztó jogait megállapító jogszabályi rendelkezésektől a fogyasztó hátrányára eltér. Ugyancsak semmis az a jognyilatkozat is, amellyel a fogyasztó jogszabályban meghatározott jogairól lemond.

A törvénykönyvbe építi a tisztességtelen általános szerződési feltételekkel kapcsolatos, jelenleg kormányrendeletben szabályozott úgynevezett fekete- és szürkelistát. A tisztességtelen általános szerződési feltételekkel kapcsolatos közérdekű kereset szabályozásánál a javaslat tartalmazza a keresetindításra jogosult szervezetek kiegészített és pontosított listáját.

Továbbá a hibás teljesítés általános szabályai között kimondja a javaslat, hogy a fogyasztó és a vállalkozás közti szerződésben semmis az a kikötés, amely a kellékszavatosságra és a jogszavatosságra vonatkozó szabályoktól a fogyasztó hátrányára tér el. Ugyancsak a fogyasztó érdekeinek a védelmét szolgálja az a rendelkezés, amely szerint a fogyasztó és a vállalkozás közötti szerződés esetén ellenkező bizonyításig vélelmezni kell, hogy a teljesítést követő hat hónapon belül felismert hiba már a teljesítés időpontjában megvolt.

A kellékszavatosságra vonatkozó szabályok esetében a javaslat megtartja a hatályos szabályozás rendszerét. A jogosult a törvényi rendelkezések keretei között szabadon választhatja meg az igényelt szavatossági jogot, és a másik jogra való áttérés szabályai is megegyeznek a hatályossal.

Új alapokra helyezi a kellékszavatossági igényérvényesítési határidők rendszerét, kiiktatva a szabályozásból a feleslegesen szigorú jogvesztő határidőket. A jogosult a hibát késedelem nélkül köteles közölni a kötelezettel. A fogyasztó és a vállalkozás közti szerződés esetében a felfedezéstől számított két hónapon belül közölt hibát késedelem nélkül közöltnek kell tekinteni. A kellékszavatossági igény a teljesítés időpontjától számított egy év alatt évül el.

Megszünteti a kellékszavatosság és a jótállás hatályos szabályai közötti indokolatlan különbségeket. A jótállás a felek megállapodása alapján jön létre, önként vállalt többletkötelezettség, kivéve abban az esetben, ha jogszabály ír elő ilyen kötelezettséget.

Bevezeti a szerződés relatív szerkezetét áttörő termékszavatosság intézményét, amely a fogyasztó számára egyes szavatossági jogoknak a gyártóval szembeni közvetlen érvényesítését teszi lehetővé a termék hibája esetén. A termékszavatosság a gyártót a termék forgalomba hozatalától számított két évig terheli.

Továbbá a kellékszavatosság és a termékszavatosság egymás mellett létező polgári jogi igény, amely esetében a fogyasztó maga döntheti el, hogy egy adott hiba miatti igényét milyen igényként kivel szemben érvényesíti.

A Ptk. szerződésekre vonatkozó szabályozása diszpozitív jellegű, azaz a felek ettől eltérően is megállapodhatnak.

Eltérés még a hatályos Ptk.-val szemben az is, hogy a hatályos Ptk. szabályozza a fogyasztói szerződés fogalmát, a javaslatból pedig eltűnik ez a fogalom. Ennek az az indoka, hogy a hatályos Ptk. a fogyasztói szerződést két módon szabályozza. Egyrészt fogyasztói szerződés a fogyasztó, illetve a gazdasági, szakmai tevékenysége körében szerződést kötő közötti szerződés, valamint a jótállás és kellékszavatosság körében fogyasztói szerződés mindazon tárgy, az ingó dolog. A Ptk. javaslata nem ezt a metódust követi, hanem mindenhol, ahol a mai értelemben véve fogyasztói szerződésről beszélnénk, ott a fogyasztó és a vállalkozás közötti szerződésről beszél. Ebből az következik, hogy minden szerződést fogyasztói szerződésnek tekint, amely fogyasztó és vállalkozás között jön létre, függetlenül attól, hogy milyen típusú, illetve tárgyú a szerződés.

Vannak speciális rendelkezései is a javaslatnak, amelyek a fogyasztókra vonatkoznak, ezeket tárgykörök szerint lehet csoportosítani. Az egyik a fogyasztói zálogszerződés. Az közismert, hogy a javaslat a zálogszerződést teljesen új módon szabályozza. Az a célja a javaslatnak, hogy a zálogszerződés legyen az a fő biztosítéki szerződés, amelyet alkalmaznak majd a gyakorlatban, és ezért például a Hatodik könyv semmisnek nyilvánítja az egyéb ezzel kapcsolatos szerződéseket, így ez a fiduciárius szerződések tilalmát mondja ki.

A zálogszerződések körében szabályozza a törvény a fogyasztói zálogszerződést, aminek a körében egyrészt meghatározza, hogy melyik zálogszerződés minősül fogyasztói zálogszerződésnek, másrészt pedig két területen is eltérő módon szabályoz, mint az általános zálogszerződési szabályok. Egyrészt a zálogjog létrejötte körében a javaslatnak az a célja, hogy minél egyszerűbb legyen zálogszerződést kötni. Ennek körében két lényegi eleme van a zálogszerződésnek: meg kell határozni a biztosított követelést és a zálogtárgyat. Ezt az általános szabályok szerint, pont azért, hogy a gazdasági életben széles körben alkalmazzák a zálogszerződést, úgy szabályozza a törvény, hogy körülírással is meg lehet határozni. Azonban a fogyasztók védelme érdekében úgy rendelkezik a törvény, hogy fogyasztói zálogszerződés esetén egyértelműen meg kell határozni a zálogtárgyat, illetve összegszerűen meg kell határozni a biztosított követelést is.

A fogyasztói zálogszerződések körében úgy szabályoz a törvény, hogy ott csak nyilvánosan lehet értékesíteni a zálogtárgyat, és nem szerezheti meg a zálogjogosult a zálogtárgy tulajdonjogát.

Az általános szerződési feltételekkel kapcsolatos szerződéskötést a hatályos Ptk.-hoz viszonyítva kicsit szélesebb körben, de annak erényeit megtartva szabályozza a törvény.

A fogyasztók védelme érdekében láthatók a javaslatban olyan rendelkezések, amelyek teljesen kógensek a fogyasztóvédelem céljából. Így például a javaslat újdonságként szabályozza az elektronikus úton történő szerződéskötést, és ennek körében kimondja, hogy a fogyasztó és a vállalkozás között nem lehet eltérni a javaslat szabályaitól az ilyen módon történő szerződéskötés esetében sem. Ugyanígy a hibás teljesítés körében is kimondja a javaslat, hogy nem lehet eltérni a hibás teljesítés körében a fogyasztót védő rendelkezésektől, az ilyen eltérés ugyanis semmis.

Ugyanígy biztosítási szerződés esetén is, ha a szerződő fogyasztó, akkor a törvény szabályaitól csak a szerződő fél, a biztosított és a kedvezményezett javára lehet eltérni, tehát az ő hátrányukra nem. Illetve a szerződés értelmezése körében is található egy általános, fogyasztót védő rendelkezés, mely szerint ha a szerződés bármely feltételének a tartalma nem állapítható meg egyértelműen, abban az esetben mindig a fogyasztó számára kedvezőbb értelmezést kell elfogadni.

A javaslatnak van egy újdonsága a megtámadási joggal kapcsolatban. Általában az érvénytelenségre vonatkozó szabályoktól nem térhetnek el a felek, hiszen éppen ez az egész lényege, hogy az mindenkire feltétel nélkül és kibúvást nem engedően kötelező.

(10.10)

Egy kivétel van az új javaslatban. Az egyik érvénytelenségi oknál, a feltűnő értékkülönbség szabályozásánál az új szabályozás megengedi majd a feleknek, hogy a megtámadási jogot, a felek megtámadási jogát ezen érvénytelenségi ok tekintetében kizárják. Tehát akármilyen szerződéstípus esetén felmerülhet a kérdés, hogy egy szerződéses szolgáltatásért mennyi a pontos ellenszolgáltatás, és az adott esetben, az adott gazdasági körülmények között, az adott piaci helyzetben nem mindig határozható meg teljes egyértelműséggel, hogy mi az az arányos ellenérték egy adott szerződéses szolgáltatásért, amit az egyik fél a másiknak azért a szolgáltatásért nyújtani kíván.

Bizonytalanságot szüntethet meg az új jogintézmény akkor, amikor lehetővé teszi a feleknek, hogy ezt a megtámadási jogot kizárják egymás között, tehát azt mondják, hogy ha később esetleg ki is derülne, hogy ezért a szolgáltatásért nem ekkora ellenszolgáltatás járna, mi akkor is így szeretnénk megállapodni, ezt szeretnénk, és utána ezt a megállapodást senki érvénytelenné ne tehesse. Ez a könnyebbség, ez a szabadság az, ami a fogyasztói szerződések körében nem engedhető meg. Így tehát a javaslat kifejezetten kinyilvánítja, hogy a feltűnő értékaránytalanság miatti megtámadási jogot fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésben nem lehet kizárni. Tehát a piac egyéb szereplői, a gazdasági élet egyéb szereplői dönthetnek úgy, ahogy szeretnének, de a fogyasztóval kötött szerződés esetében nem lehet ilyen könnyebbséget tenni.

Egyes részterületeken, egyes szerződéses tartalmak érvénytelensége esetében is van különbség a fogyasztói szerződés és más szerződések között, még mindig az érvénytelenségi körben mozogva. A javaslat minden olyan szerződéses kikötést, szerződéses rendelkezést semmisnek nyilvánít, amely a fogyasztó jogait megállapító bármilyen jogszabályi rendelkezéstől a fogyasztó hátrányára eltér. Ez egy kicsit öszvér megoldás, itt a semmisségről van szó, de csak abban az esetben, amikor a fogyasztó hátrányára térhetnek el. Tehát bármennyire is kógens szabályról van szó, a fogyasztó kedvezőbb helyzetbe kerülhet, csak éppen hátrányos helyzetbe, hátrányosabb helyzetbe nem kerülhet. Éppen ezért az ilyen kikötések is semmisnek nyilváníttatnak.

Itt még érdemes megjegyezni, hogy itt minden esetben semmisségről, tehát a feltétel nélkül, külön kérelem nélkül, bárki által határidő nélkül figyelembe veendő érvényes érvénytelenségről van szó, nem pedig a megtámadásról, a viszonylag gyengébb megtámadásról, aminek határideje van és egyéb eljárási feltételei is. Itt tehát ezek mind feltétlenül érvénytelen rendelkezések.

Semmis az a jognyilatkozat is, amellyel a fogyasztó a jogszabályban meghatározott jogáról lemond. Meg lehet kerülni a szerződésben a fogyasztó hátrányára eltérő rendelkezéseket úgy, ha kvázi a fogyasztó önmagától, saját elhatározásából mondana le valamilyen jogáról, kikerülve az esetleges visszaéléseket. Ezt a fogyasztó maga sem teheti meg, mert ha megteszi, akkor az olyan, mintha nem is lenne a szerződésben, az egy semmis rendelkezés.

Az általános szerződési feltételek körében a javaslat megtartja a hagyományos rendelkezéseket, és az a rendelkezés is benne marad, amely szerint az általános szerződési feltétel tisztességtelen voltát önmagában az is megalapítja, ha a rendelkezés nem egyértelműen érthető.

Tisztességtelenségre egyébként a fogyasztó érdekében lehet csak hivatkozni, tehát a fogyasztóval szerződést kötő vállalkozás nem teheti meg azt, hogy egy érvénytelen rendelkezést belefoglal a szerződésbe, egy tisztességtelen rendelkezést, majd utána maga hivatkozik erre, nyilvánvalóan abban az esetben, amikor ezt saját magára előnyösebbnek érzi. Az érvénytelenségre, illetve a tisztességtelenségre csak abban az esetben lehet hivatkozni, ha az a fogyasztó javát szolgálja.

A javaslatnak egy technikai újdonsága az, hogy a szürkelistát és a feketelistát magának a törvénynek a szövegébe is beépíti. Ez volt az a két felsorolás, amely meghatározza, hogy a fogyasztói szerződésekben mely kikötések minősülnek minden külön vizsgálat nélkül tisztességtelennek, és volt egy másik csoport, amelyben az ellenkező bizonyításáig minősültek tisztességtelennek, tehát hacsak a fogyasztóval szerződést kötő másik fél nem tudta bizonyítani, hogy ezek a feltételek nem tisztességtelenek, abban az esetben a vélelem folytán ezeket tisztességtelenként kellett kezelni. Ezt a két listát gyakorlatilag módosítás nélkül beemeli a javaslat a saját szövegébe.

Egy valamivel speciálisabb, partikulárisabb rendelkezés, de talán nem kevésbé fontos, hogy a javaslat semmissé nyilvánítja azt a szerződéses rendelkezést, amellyel a fogyasztó pénztartozásának előtörlesztését megtiltja. A fogyasztó tehát minden esetben előzetesen törlesztheti a saját pénztartozását, nemcsak esedékességi időben, hanem azt megelőzően is. Általános esetben is van lehetőség ennek a lehetőségnek a kizárására, a fogyasztó esetében viszont ilyen lehetőség a továbbiakban nem áll a felek rendelkezésére.

További kiegészítő szabály ebben a körben, hogy a fogyasztóval szerződő másik fél, tehát a vállalkozás kizárólag az idő előtti teljesítéshez közvetlenül kapcsolódó költségeit számíthatja fel, tehát sem előtörlesztési díjat, sem kamatot, sem kártalanítást, sem kötbért, sem bármilyen néven nevezett egyéb pénzösszeget nem követelhet, csak azt, ami esetleg kizárólag ténylegesen és közvetlenül az előtörlesztéssel kapcsolatos. Természetesen a bírói gyakorlat feladata lesz majd eldönteni, hogy mik tartoznak ide, de nyilvánvalóan a jogalkotó kifejezésre juttatja azt a szándékát, hogy ezeket a lehető legszűkebb körben lehessen érvényesíteni.

További részletszabály a szavatossági szabályok közt, ha a fogyasztó és a vállalkozás közti szerződés tárgya használt dolog, akkor az általános szabály ebben az esetben az, hogy a felek két évnél rövidebb szavatossági határidőben állapodhatnak meg.

Fontos rendelkezés a fogyasztói érdekek érvényesítéséhez a közérdekű kereset, amit a fogyasztó és a vállalkozás közti szerződés részévé váló tisztességtelen általános szerződési feltétel esetén lehet megindítani. Tehát nemcsak a fogyasztó indíthatja meg a pert, hanem akár az ügyész, akár miniszter, kormányhivatal vezetője, gazdasági, szakmai kamara vagy érdek-képviseleti szervezet, és az e célra alakított fogyasztói érdek-képviseleti szervezet a saját tagjának a jogvitájával összefüggésben szintén felléphet.

A közérdekű kereseten kívül van még néhány rendelkezés, ahol az általános szabálytól ugyan a javaslat nem tér el, de vélelmet állít fel a fogyasztó javára, tehát a bizonyítási terhet az adott kérdésben átteszi a fogyasztó válláról a vállalkozás oldalára. A szavatossági jogok körében ez két esetben is előfordul. Míg az általános esetben a szavatossági jogokat akkor lehet érvényesíteni, ha a sérelmet szenvedett fél maga bizonyítja, hogy a teljesítés időpontjában már hibás volt a szolgáltatás, a fogyasztó és a vállalkozás közti szerződésben vélelmezni kell, hogy a teljesítést követő hat hónapon belül felismert hiba már a teljesítés időpontjában megvolt. Tehát nem a fogyasztónak kell azt bebizonyítania, hogy nemcsak most, de már a teljesítés időpontjában is hibás volt a szolgáltatás, hanem neki csak azt kell felmutatni, hogy hat hónapon belül meghibásodott a termék.

A kellékszavatossági határidőknek további szabálya, hogy a felismert hibát haladék nélkül, késedelem nélkül közölni kell. A fogyasztó esetében könnyebbség az, hogy a hiba felfedezésétől számított két hónapon belül közölt hibát kellő időben, késedelem nélkül érvényesítettnek kell tekinteni. Tehát megint csak nem a fogyasztónak kell bizonyítani, hogy ezt haladéktalanul közölte, hanem ha két hónapon belül ezt a közlést megteszi, akkor már az igényérvényesítéstől nem eshet el. A vélelmeken kívül még bizonyos határidőket is meghosszabbítanak a fogyasztó javára. Ilyen a zálogtárgy értékesítése esetén a határidő.

Végül még néhány dolgot szeretnék megjegyezni. Még egy utolsó jelentős jogintézmény a termékszavatosság intézményének a bevezetése. Bevezeti a törvény az úgynevezett termékszavatosságot, de ez nem érinti a termékfelelősséget, ami külön törvényben meghatározott kárfelelősséget keletkeztet. Itt a javaslat a fogyasztónak többletjogokat ad.

A szavatossági jogok érvényesítése során a fogyasztó a vele közvetlenül szerződő vállalkozással szemben érvényesíthette eddig a jogait, de a termékszavatosság jogintézménye arra is lehetőséget ad, hogy a gyártóval és a forgalmazóval szemben is felléphessen a fogyasztó, tehát nemcsak saját szerződéses partnerével szemben, hanem meghatározott felek esetén a gyártóval vagy a forgalmazóval szemben is.

A javaslat egészének, tisztelt Ház, az a koncepciója, hogy minden félnek egyenrangúnak és mellérendeltnek kell lenni, és ahol a fogyasztónak ehhez segítség szükséges, ott ezt a segítséget a javaslat megadja neki az alapelvek szintjén és az általános, illetve különös rendelkezések szintjén is.

Éppen ezért, tisztelt Ház, támogattuk a javaslatot a bizottsági vitában, hogy ezen kérdéseknek a középpontba helyezése lehetőséget teremtsen arra, hogy a fogyasztóvédelem terén egy jó, előremutató szabályozás történjen meg. De azt is szeretném önöknek jelezni, hogy módosító indítványokkal úgy véljük, hogy szükséges esetenként még ezeket a javaslatokat is pontosítani. Reméljük, hogy ennek figyelembevételével fog a Ház majdan a Ptk.-ról dönteni.

Mi ennek a résznek és az ehhez kapcsolódó fogyasztóvédelmi fejezetnek a megfogalmazását támogattuk, és vélhetőleg támogatni is fogjuk.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

Forrás: parlament.hu