DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat, ahogy az már előttem több képviselőtársam által is elmondásra került, azt célozná meg, hogy a közlekedést érintő eljárásokat egyszerűsítse, ami önmagában támogatható is lenne, vagy legalábbis a céljaival mindenképpen egyet tudunk érteni. Ez egyébként a törvényjavaslat elég szűkszavú, rövid általános indokolásában szerepel. Itt utalás van a Magyary-programra, amelynél néhány esetben láttuk, hogy egyszerűsítést hozott. Sok esetben nem feltétlenül értünk egyet, hogy minden pontban sikerült ezt elérni, de mindenesetre ennél a javaslatnál valóban láthatunk előremutató elemeket. Viszont, ahogy az szintén elhangzott, egy-két kérdés is felmerül, amit viszont itt az általános vita keretében mindenképpen tisztázni kell, vagy meg kell próbálnunk érinteni.

A részletes indokolásra áttérve, azt határozza meg a törvényjavaslat, hogy többek közt az adminisztratív kötelezettségek csökkentését a károkozó számára, egy közlekedési balesetben a károkozói oldal számára teremtené meg. Ez egyébként számomra egy kicsit nehezen érthető volt, hogy a károkozói oldal adminisztratív terheit miért szeretnénk csökkenteni, hiszen általában mindig a károsult, a vétlen fél az, aki leginkább a védelemre rászorul.

Én értem, és később erre ki fogok térni, hogy mi vezérelhette a törvényjavaslat megalkotóit. Viszont az a módosítás, ami szerint eddig hitelt érdemlően kellett a helyszínen igazolnia a károkozó félnek a károsult fél felé a kötelező biztosítását és annak meglétét, tehát a köznyelvre lefordítva nemcsak azt kellett mondani, hogy van biztosítása, és egy biztosítót bemondania, hanem fel is kellett mutatnia egy dokumentumot, egy befizetési csekket vagy egy biztosítási kötvényt, valamit be kellett mutatnia, jelen pillanatban ez kikerült, és annyi maradna benne, hogy meg kell neveznie a biztosítót, amelynél ő biztosítással rendelkezik.

Egyébként a felállítandó rendszer, tehát adatbázis alapján, amelyből ez lekérhető lenne, ez logikusnak is mondható, viszont egy adott szituációban, amikor megtörténik egy karambol, egy káresemény, akkor azért jobb, hogyha benne lenne a törvényben az, hogy ezt ott helyben is, már egyébként csak a károsult fél megnyugtatása végett is igazolnia kelljen a károkozónak. Tehát én nem tartom jónak, hogy ez így ebben a formában kivételre kerül, ráadásul azért, mert - ahogy szokták mondani - nem kér kenyeret, tehát hogyha benne maradna, akkor se rontaná le a további rendelkezéseket vagy a központi nyilvántartás megteremtését.

Belekerül a törvénybe, hogy az időszakos vizsgálat, gépjármű-vizsgáztatás kapcsán be kelljen mutatni a gépjármű-felelősségbiztosítást. Ez egyébként tudtommal vagy jogilag nem feltétlenül alátámasztva, de eddig is működött, mert jómagam is, amikor a gépjárművemet vittem vizsgáztatásra, elkérték minden alkalommal a kötelező felelősségbiztosítás igazolását. Lehet, hogy ez csak egy ilyen kiterjesztő belső szabályzat, vagy egy alacsonyabb szintű jogszabályban volt eddig megteremtve. Ha erről van szó, és tulajdonképpen ezt csak egy felsőbb, a jogi hierarchiában egy magasabb szintre szeretnék emelni, akkor tulajdonképpen én ezzel egyet tudok érteni, de azt azért érdemes kimondani, hogy a gyakorlat szerintem nagyon helyesen eddig is ez volt.

(15.50)

Az, hogy az eladónak elektronikus úton is lehetősége van bejelenteni az adásvétel tárgyát, ez szintén nagyon jó, abba az irányba halad, hogy valóban könnyebbé tegye. És egyébként ez még környezetvédelmi indokokkal is megindokolható, hogy kevesebb papírfelhasználással jár, tehát én az elektronikus ügyintézést mindig támogatni szoktam, és hála istennek, az utóbbi években egy előremozdulás látható. Az egyébként korábban nagyon is archaikus gondolkodásúnak mondható közigazgatási és egyéb szerveknél egyre inkább elfogadják az elektronikus ügyintézést. Sok esetben elő is van írva, tehát ez nemcsak az ő gondolkodásmódjuk változását jelenti, hanem a törvény szigorát, ami erre rákényszeríti őket. De ez egy előremutató dolog.

És azzal együtt, hogy összehasonlítottam az adatlejelentési kötelezettség kibővülését, arra jutottam, hogy amíg eddig csak az átruházás, tehát az adásvételi szerződés tényét kellett lejelenteni és az alapadatokat, addig már az új nyilvántartás azt is fogja tartalmazni, hogy egyrészt a bejelentés mikor történt meg az eladó részéről, ami talán egy fontos előremutató dolog lehet, hogy nyomon követhető, hogy egy eladó, mondjuk, egy elektronikus adatszolgáltatást mikor tett meg, egy ehhez képest, mondjuk, a vevőnek a rosszhiszeműsége vagy az adásvételi szerződést le nem jelentő magatartásánál összehasonlíthatóvá válik a két időpont. Ez talán azokat a visszaélésgyanús eseteket csökkentheti, ahol - és sajnos ezzel is találkozhatunk sokszor, megtörténik - bár az adásvételi szerződés kitöltésre kerül, de mondjuk, azt a vevő nem nyújtja be az illetékes szervekhez.

Itt többször elhangzott és szerintem üdvözlendő, hogy a szabálysértési törvény, a 2012. évi II. törvény 17. §-ának helyébe az a rendelkezés kerül, hogy a járművezetéstől eltiltás hatálya a szabálysértési határozat jogerőre emelkedésével kezdődik. Ez egyébként egy, a jogbiztonságot is jobban megalapozó kérdés. Az viszont, hogy - és erre jó lenne, ha államtitkár úr esetleg a válaszában tudna valami iránymutatást megfogalmazni - ez a kötvénynyilvántartás valóban milyen módon, milyen garanciális rendszerben és esetleg milyen pénzügyi rendszerben elképzelhető, gondolom, van erre valamiféle elképzelése a minisztériumnak. Ha nincs terv, egyelőre az is egy válasz, de én nagyon kíváncsi leszek arra, hogy ennek a konkrét megvalósítása hogy fog működni, lévén, hogy itt a csúszások vagy a nem megfelelő kivitelezések azért a rendszer működését sajnos nagyban veszélyeztethetik.

Viszont, amire itt a felszólalásom vége felé ki szeretnék térni, az az, hogy szerintem - és ezt a törvényjavaslat részletes indokolásában találtam meg - mi lehetett az az indok, mert sokat gondolkoztam azon, hogy jó-jó, ezek a részletszabályok jónak mondhatóak, talán még előremutatóak is, de mégis mi indokolhatta, hogy most a Ház elé került, hiszen azért mindig az ember azzal a szemlélettel áll a törvényjavaslatokhoz, hogy az, hogy pont most ebben a körben ez idekerült, annak oka kell hogy legyen. Úgy vélem, hogy ezt az indokot megtalálni véltem, vagy legalábbis úgy gondolom, hogy a 11-12. §-hoz benyújtott részletes indokolásban találhatjuk meg talán azt az indokot, ami úgy szól, hogy 2012. január 1-jétől a baleseti adó a kötelező felelősségbiztosítás díjával együtt fizetendő. Aki kötelező biztosítást fizet, az tudja ezt, hogy a baleseti adó beépítésre került, vagy a biztosítási díjjal együtt kerül beszedésre. Ezután egy olyan mondat található a részletes indokolásban, hogy az adóelkerülés és a fentebb említett okok miatt az ellenőrzési rendszer fejlesztése vált indokolttá, többek közt az elektronikus hozzáférés biztosításával.

Amikor ezeket a mondatokat olvastam, azért felmerült bennem, hogy akkor talán a nagyobb ellenőrzésnek ez lehet a célja, hogy ahol már adó merül fel, ott már az állam közvetlen károsultnak érezheti magát. Ez az állam szempontjából érthető, az állampolgárok szempontjából, akik mondjuk, eddig elszenvedtek olyan káreseteket, amelyek nem kerültek esetleg kifizetésre, az ő szempontjukból kevésbé, hogy eddig miért kellett eddig várni.

Ami viszont egy kicsit félelemmel tölt el engem, azon kívül, hogy örülünk neki, hogy ezeket ellenőrizni lehet, és most már, hogy adóbevétel van belőle, egyre inkább ellenőrizni is szeretnék, de itt felmerül annak a lehetősége, hogy a rendőrségen és a NAV-on kívül vagy amellett a Nemzeti Közlekedési Hatóság és a megyei közlekedési felügyelőségek több és nagyobb hatékonyságú ellenőrzést tudnak majd a jogszabályi felhatalmazás alapján végrehajtani. Ez viszont egy kicsit nekem úgy tűnik... - és ha ennek a célja csak a kötelező felelősségbiztosítás ellenőrzése, akkor még csak hagyján, de sajnos ennek a mondatnak a megfogalmazása abba az irányba hat, hogy már megint az adóbeszedési célzattal egy kicsit úgy tűnhet, mintha az autósokat próbálnák vegzálni, vagy ebbe az irányba haladna a törvények, nem azt mondom, hogy végrehajtása, mert a törvényeket természetesen mindenkinek be kell tartani. Erre lehet ezt válaszolni. Viszont sajnos azt tapasztaljuk, és az autóstársadalom ezt tapasztalja, hogy nagyon sok esetben, egyébként egyenlőtlenül, sokszor apróbb szabálytalanságok miatt is kirívóan magas bírságok kerülnek kiszabásra, nagyon gyakran pénzbeszedési célzattal; most ezt halkan jegyzem meg, gyakran kicsit kvóta jelleggel is. Nyilvánosan természetesen ezt senki nem fogja elismerni, de nagyon gyakran kvóta jelleggel történnek ezek a pénzbeszedések, és ez nem feltétlenül abba az irányba hat, hogy helyreálljon egy rend, hanem inkább a pénzbeszedés, apró szabálytalanságok megbüntetése.

Ráadásul ez azzal is kiegészül, most ha itt elvonatkoztatunk a szép elvektől és a vidék valóságát nézzük Magyarországon, hogy a valódi mulasztókra meg egyszerűen nem sújt le a törvény. Inkább egyébként a rendőrség felé is kellene egy kicsit címeznem ezeket a szavakat, mert persze minden apróbb szabályt tartassunk be, másrészről, és azt hiszem, ez napi tapasztalat, és jómagam is be tudok számolni ilyen esetről, és ahogy az állampolgárok közt járunk, ez mindenkivel megesik, elmondják, hogy amíg őt mondjuk, megbüntették, teszem azt, az elsősegélynyújtó felszerelés lejárta miatt, ahol nyilván a gézlapok lejárata egy komoly jogszabálysértés, amellett a rendszám nélkül népes családdal elszáguldó Zsiguliban tartózkodó állampolgártársainkat még a rendőr igazoltatni se meri. És ők azok a csoportok, akik adott esetben egy rendőrőrsöt is megostromolnak, ha kedvük úgy tartja.

Tehát amíg ezek a visszásságok fennállnak, és a vidék lakossága azt látja, hogy van, akinek mindent szabad, van, aki rendszám, jogosítvány, mindenféle jogosultság nélkül, nem betartva a közlekedési szabályokat, a lakótársait zavarva kiskirályi életformát élhet, és a rendőr még megállítani sem meri, mert sajnos vidéken ez gyakran megesik, addig a másik esetben meg őket mindenféle apróbb szabálysértéssel vagy apróbb szabálytalansággal, nem is biztos, hogy a szabálysértés jogi fogalmát elérő esetben, bizony súlyos tízezer forintokra megbírságolhatják. Tehát ez az, amit elutasítunk, és ez az, amire jelen előterjesztés kapcsán is fel szeretnénk hívni a kormányzat figyelmét, még akkor is, ha ez nem a Belügyminisztériumhoz tartozik, illetve az általam felvetett probléma a Belügyminisztériumhoz tartozik, de jelen törvényben csak érintőlegesen van jelen.

Azt szeretném kérni, és ezzel nem vagyok egyedül, hogy a törvényeket mindenki számára betartható és betartatandó módon kell kezelni, és ne legyenek olyan kisebbségek az országban, amelyek ez alól kibújhatnak, és természetesen ezáltal a többség teljesítési morálját is sajnálatosan le tudják rombolni, és valóban úgy fogják érezni, hogy csak a pénzbehajtás a célja a kormányzatnak nagyon sok esetben.

Összefoglalva és lezárva a felszólalásomat, az ebben meghatározott javaslatok előremutatóak, alapvetően támogathatóak, csak azt kérem - és ezt nem győzöm elégszer hangsúlyozni -, hogy ezek megvalósítása ne lendüljön át a ló másik oldalára, és bizony-bizony az olyan bűnelkövetőkre is sújtson le a törvény, akik sokkal jobban megérdemelnék a törvény szigorát, mint az, aki esetleg nem figyelt oda, és mondjuk, néhány hónappal az egészségügyi felszerelése lejárata után közlekedik az utakon.

(16.00)

Az ő esetükben egy kis megértést kellene a hatóságoknak tanúsítani, a másik esetben, amit pedig elmondtam, ott pedig a törvény legnagyobb szigorával kellene lesújtani.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu