CSÓTI GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Az ellenzéki képviselőtársaim többnyire alaptalan vádaskodásaira a válaszadást meghagyom az államtitkár úrnak, és miután az előttem szóló kormánypárti vezérszónokok összefoglalták az eredményeket, ezekre se akarok külön kitérni, csak egy-két fontos dolgot emelnék ki, és utána egy-két előremutató gondolatot szeretnék megosztani önökkel.

Mindenekelőtt nem lehet elégszer leszögezni, hogy a 2010-es kormányváltás történelmi fordulatot hozott a nemzetpolitikában, és különösen kiemelendő az, hogy mindjárt a Magyar Országgyűlés 2010-es megalakulása után rendkívül erős üzenetet küldött nemcsak a Kárpát-medencében élő elszakított nemzetrészek felé, hanem az egész világ felé azzal, hogy lehetővé tette az egyszerűsített honosítást, és biztosította a kettős állampolgárság intézményét. Kiemelem azt is, hogy nagyon jó döntés volt, hogy még a kormány megalakulása előtti időszakban nemzeti gyásznapunkat, június 4-ét a nemzeti összetartozás napjává is tette, amikor is megemlékezhetünk a trianoni tragédiáról úgy, hogy közben hitet teszünk a nemzeti összetartozás mellett.

Több szó esett arról, hogy megindult a nemzet határokon átívelő újraegyesítése, rendkívül fontos a Magyar Állandó Értekezlet életre hívása, ezek kiemelkedő események voltak és meghatározó dolgok. Nagyon-nagyon fontosnak tartom és kiemelem azt is, hogy végre helyére került a határon túli magyarok ügye a magyar politikában. Eddig is nyilvánvaló volt, de most már intézményes formában is deklarálásra került az, hogy a határon túli magyarok ügye nem külügy, hanem - Duray gondolatából kiindulva - egy speciális belügy, amelynek külpolitikai vonatkozása van. Ez azt jelenti, hogy azért belügy, egy speciális belügy, mert a magyar nemzet összetartozása az elmúlt két évtizedben megbizonyosodott, és megállapításra kerülhetett most már szinte mindenhol Európában, hogy nemcsak nyelvileg és kulturálisan vagyunk egységesek, hanem a magyar nemzet politikailag is egységes. Ez a politikai egység azt jelenti, hogy az elszakított magyar nemzetrészek egyöntetűen magyarként akarnak boldogulni, magyarként akarnak megmaradni, ebben a gondolatkörben egységes a magyar nemzet. Miután nyolc országban szétszakítottan élünk, ezért külpolitikai vonatkozással is rendelkezik ez az ügy, a külpolitikában is megjelenik. Nagyon fontos, hogy a legmagasabb szintre, miniszterelnök-helyettesi szintre került kormányzati vonatkozásban ennek a kérdésnek a kezelése, és külön kiemelendő az, hogy a parlamenti dimenzióba is bekerült önálló intézményként a nemzeti összetartozás bizottságának a létrehozásával.

Tehát egy sor eredményt és egy komoly előrelépést tudunk az elmúlt időszakról elmondani.

(11.10)

Én azonban úgy látom, hogy a kezdeti nagy lendület az elmúlt egy-másfél évben megtört, mégpedig objektív okok miatt, tisztelt képviselőtársaim, mert Magyarország olyan helyzetbe került a nemzetközi közvéleménnyel, a nemzetközi közösséggel való kapcsolattartás során, hogy a kettős válság, a 2010-ben örökölt hazai pénzügyi és gazdasági válságra rárakódó nemzetközi válság hatására olyan intézkedéseket kellett hozni, amelyek számos multinacionáis céget, pénzügyi köröket sértettek - ismerjük ezt a történetet -, és Magyarország érdekérvényesítő képessége az elmúlt egy-két évben meglehetősen lecsökkent. Most viszont az elért eredmények után kifelé megyünk ebből a gödörből, és úgy gondolom, úgy hiszem, hogy a hátralévő bő esztendőben egy nemzetpolitikai hajrát kell beindítania a magyar kormányzatnak, és ennek a hajrának a tárgya az autonómia.

Tisztelt Képviselőtársaim! Amit az elmúlt 23 évben tettünk az elszakított nemzetrészekért, az nagyon fontos, nagyon dicséretes, nagyon szükséges. Mindenféle hagyományos támogatási forma, a pénzügyi támogatás, az oktatásban, a kultúrában történő támogatás mind nagyon fontos, de nem több, mint segítségnyújtás a túléléshez. Az elszakított magyar nemzetrészek boldogulásának és megmaradásának egyetlen záloga, egyetlen biztosítéka a tényleges és teljes körű autonómia. Tényleges, tehát nem olyan, mint ami Romániában Petru Groza és Ceauşescu idejében volt, hanem tényleges autonómia, és teljes körű, ami azt jelenti, hogy nemcsak a területi autonómiát, hanem a szórványban élőknek a személyi elvű és kulturális autonómiát biztosítani kell. Erre kell a jövőben a magyar nemzetpolitikának fókuszálnia.

Az érvelési rendszerünk egyébként rendkívül egyszerű, két okból is. Egyrészt azért, mert a mi felfogásunk szerint az elszakított nemzetrészeknek alanyi jogon jár az önrendelkezés. Alanyi jogon jár azért, mert ott születtek, azon a tájon, ahol őseik falvakat, városokat hoztak létre, kultúrát teremtettek, vérükkel védték azt a földet nem kevesebb, mint 1100 esztendőn keresztül. Ez egy erkölcsi, elvi alap. Ennek az érvelésnek a másik pillére, ami legalább ennyire fontos, az, hogy mi nem kívánunk, nem kérünk mást, mint a meglévő pozitív európai gyakorlatot. Nem kérünk mást, mint a vonatkozó Európa tanácsi ajánlások tiszteletben tartását, amelyeket a kedves barátaink, a kedves szomszédaink aláírásukkal elfogadtak, csak éppen a valóságban nem adnak érvényt ezeknek.

Tehát ezekből az alapokból kell kiindulni, s én azt mondom, hogy erőt kell mutatni, mert csak az erő szavát értik meg a világban. Mondhatja erre valaki, hogy kicsik vagyunk, gazdaságilag gyengék vagyunk, de az erkölcsi tőkénk tökéletes, és ha az igazunkba vetett hittel lépünk fel, akkor nagyon nehéz ellenünk szólni. Ebből kell kiindulni! És hangsúlyozom, az autonómia, a tényleges és teljes körű autonómia a határon túl élő magyaroknak, az elszakított nemzetrészek megmaradásának és boldogulásának az egyetlen záloga.

A másik javaslatom a kormány felé nemzetpolitikai vonatkozásban, hogy még határozottabban lépjen fel Szlovákiával és Romániával szemben. Lehet, hogy a "szemben" szó nem tökéletes, de most nem találok másik kifejezést. Nyilván a jó szomszédságra való törekvés, az elért gazdasági és egyéb együttműködések megtartása és továbbfejlesztése mellett - s most a következő egy-két esztendőről beszélek - Szlovákia vonatkozásában a kettős állampolgársággal kapcsolatos kérdéskörben és a nyelvhasználat kérdéskörében kell nagyobb határozottan fellépni, Románia vonatkozásában pedig a székely autonómia ügyében, a tervezett közigazgatási határok megváltoztatásának a megakadályozása ügyében kell fellépni szintén nagyon határozottan és eltökélten. Az autonómia ügyét az egész Kárpát-medencében képviselni kell a Délvidéken, a Vajdaságnak nevezett területen elindult pozitív folyamatokat felerősítve, Erdélyben teljes mellszélességgel a székely autonómia mögé állva nem elfeledkezve persze a partiumi és a szórványban élő magyarok autonómiaigényeinek a kielégítéséről sem.

Tisztelt Képviselőtársaim! Röviden ennyit szerettem volna elmondani, hozzátenni az eddig elhangzottakhoz: autonómia és határozott fellépés az igazunkba vetett hittel. Sikert kívánok a következő bő egy esztendőben és azt követően is majd a jelenlegi kormánynak, a választások után is. Ebben az egy esztendőben az autonómia ügyében korszakos előrelépést nyilván nem tudunk elérni, de meg tudjuk vetni, meg tudjuk alapozni azt a folyamatot, ami talán az évtized végére az elszakított nemzetrészek nagy részének az autonómia valamilyen formáját biztosítani tudja.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu