DR. HOFFMANN RÓZSA, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt MSZP-s Képviselők! Úgy látszik, hogy összebeszéltek, mert kettejük szóhasználatában is a tragikomikus jelzőt hallottam. Én magam is egy kicsit tragikomikusnak ítélem ezt a vitát. Mert miután úgy állítják be az ellenzéki képviselők, jelesül az MSZP-s képviselők, mintha ismét káosz és viharfelhők lennének, tulajdonképpen három témát említettek meg mindössze, amelyhez kritikusan viszonyulnak.

Hiller képviselő úr e törvénymódosítás kapcsán körülbelül 6 percet annak szentelt, hogy az állami fenntartásba vétel kritikáját ismételten, nem először elmondja, holott ezt a témát a benyújtott módosítás nem is érinti.

Én nem akarok részese lenni ennek a tragikomédiának, de nem tudom megállni, hogy néhány észrevételt ne tegyek. Tizenhat hónappal ezelőtt fogadta el az Országgyűlés a köznevelési törvényt. Ennyi idő alatt, igen, néhány pontosításra szükség volt. Mi több, néhány olyan javaslatot is beépítettünk, mert hiszen együttműködtünk Michl Józseffel a módosításban, ezt nem is titkoltam, amelyek megnyitnak olyan lehetőséget, amelyet ellenzéki képviselők javasoltak. Vagy említhetem a Híd-programot, amelyben kifejezetten pontosításra került sor. Vagy az egyházi jogi személy által szervezett hit- és erkölcstan oktatásával kapcsolatban is olyan pontosításra került sor, amely - most már látszik - szükséges volt. Miért olyan nagy baj ez? Miért kell úgy beállítani, mintha ez tragédia lenne? Sőt, a törvényalkotónak pontosan az a dolga, hogy igyekezzék a lehető legjobb szabályozással előkészíteni mindazt, ami következik.

De nem tehetem meg, hogy ne reagáljak ismét a beiskolázással kapcsolatos dolgokra. Azt, hogy a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ igazgatója vagy helytelenül idézte a törvényt, vagy a sajtó idézte őt helytelenül, nem tisztem eldönteni. De a képviselő úrnak pontosan tudnia kellene, hogy a köznevelési törvény a beiskolázásnak a határát, a tankötelezettség alsó határát az augusztus 31-éig hatéves korukat betöltő gyerekekig kitolta, de hozzátette, hogy ahol a szülő kéri és a szakértői bizottság, vagy az óvodavezető iskolaéretlenséget gyanít vagy azt állapít meg, maradhat tovább az óvodában. Ezért tehát mindaz, amit a sajtó nem tudom, kinek a sugallatára vagy kinek a kezdeményezésére, de két-három hete nyom, hogy tankötelezett, iskolaéretlen gyerekek tömege fogja ellepni az első osztályokat, idézhetem némelyik ellenzéki képviselő szavait, ez kérem szépen, nem igaz. És miközben húszezrekről regéltek az elmúlt hetekben, lám kiderült, hogy tízezerrel több férőhely van az általános iskolákban, néhány agglomerációs körzetben van olyan probléma, ahol iskolaterem gyors felépítésével, vagy átszervezéssel, vagy - utolsó esetben - osztálylétszám megemelésével fogjuk orvosolni a beiskolázást. Ezért nem értem, azaz sajnos értem, de mégis úgy csinálok, mintha nem érteném, hogy az ellenzéki képviselőknek miért kedves az, hogy állandóan pánikot keltsenek, hogy állandóan olyan képben fessék fel az előttünk álló hónapokat, mintha itt valami iszonyatos káosz lenne, aztán az idő elmúltával kiderül, hogy ilyen káosz nem következett be, és akkor mélyen hallgatnak róla.

Hiller képviselő úr is a mai interpellációs szövegét még az előtt benyújtotta, hogy a beiratkozás lezárult volna, amikor még nem voltak ismertek az adatok. Most már ismertek az adatok, ezért amiket ma a válaszomban elmondtam, valósak. És azt is tudja, képviselő úr, hogy április 30-ig kell a szülőknek értesítést küldeni a felvételről. Addig pedig a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ teljes mértékben és nagy erőfeszítésekkel azon dolgozik, hogy minden gyerek sorsát elrendezzék.

Azt sem tudom megállni, jóllehet nem tárgya ennek a benyújtott törvénymódosításnak, de miután hat percet szentelt a központosításnak, ahogy ön mondta, soha ilyen központosítás nem volt, ez részben igaz. Tudja, hogy a magyar köznevelési rendszernek hány százalékát tartja most fenn a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ? 64 százalékát. És mi volt a helyzet az államosítás előtt? A magyar iskoláknak és óvodáknak a 60 százalékát az egyházak tartották fenn. Nem is lehetett szó tehát ilyen központosításról. Az iskolarendszer többi elemét pedig nagyrészt az állam tartotta fenn. Egészen más volt az iskolaszerkezet. Az tehát, hogy nem volt ilyen mértékű központosítás, természetesen igaz, de valahol mégiscsak a történet, a történelem nem teljes fokú ismeretére vall (Dr. Hiller István: Na, na, na!), ha ezt a múlt rendszerrel hozzuk össze, ahol - megismétlem - 60 százalékát az egyházak tartották fenn a magyar iskolarendszernek. Ma ez körülbelül csak 10 százalék. Ezért óvatosan kellene bánni ezekkel a példálózásokkal, összehasonlításokkal vagy hozzá kellene tenni mindazt az ismeretet, ami megvilágítja ezt az egész helyzetet.

Szánalmasnak érzem azt, hogy most a néptáncon élcelődünk. Elég csak megnézni egyszer egy néptáncos csoportot, akik már egy-két-három éve néptáncot tanulnak. Nézzük meg a gyerekeket, micsoda izmos lábuk van, micsoda sportos alkatuk! Ezért ezt egyáltalán vitatni, én ezt érzem tragikomikusnak. De hát úgy látszik, hogy nem egyforma a véleményünk.

Befejezésül: a mindennapos testnevelés is előkerült. Soha egyetlen percig nem titkoltuk, én magam legalább tíz interjúban elmondtam, hogy tudatában vagyunk annak, hogy az infrastruktúra nem áll még készen. Sietnünk kell és siettetjük. Egy ilyenfajta kötelezettség persze kényszert is jelent. De azt is hozzáteszem, hogy közvélemény-kutatást végeztettünk az elmúlt hetekben; nyolcszáz telefonos lekérdezés, reprezentatív minta, amely megfelel az általános véleménynek. A mindennapos testnevelés bevezetését a lakosság kétharmad része egyértelműen támogatta. Akkor nekünk, törvényalkotóknak az a kötelességünk, hogy igen, mindent elkövessünk azért gyorsított ütemben, hogy a gyerekek naponta mozogjanak. Ezen van a hangsúly. Ideális esetben tornateremben, uszodában, bárhol és igen, a néptánc is mozgás, mi több, ezen kívül még többet is hoz a konyhára, éppen mert a művészeti nevelés tekintetében is sok mindent tud adni.

Én ismét csak megköszönöm ezt a törvénymódosítási javaslatot Michl József úrnak.

(19.30)

Nyilvánvalóan megint el fognak bennünket árasztani módosítási javaslatokkal, ezeket természetesen feldolgozzuk. Hogy milyen nehéz a közoktatás, a köznevelés rendszerében, majdhogynem lehetetlen helyzet olyan szabályokat készíteni, amelyek mindenkinek a tetszését elnyerik, ezt mutatja az, ahogyan a köznevelési törvény alkotásakor is, és gyanítom, ez most is meg fog ismétlődni, egy-egy paragrafushoz egymást kioltó, ellentétes, néha öt vagy hat módosító javaslat is érkezett. Nos, ezekben a kérdésekben a parlament bölcsessége dönt.

Tehát amit alkotott a parlament 2011 decemberében, azért, higgye el, képviselő úr, ezt ön is pontosan tudja, nem személy szerint én, nem személy szerint egy ember, nem személy szerint egyetlen pártszövetség viseli a felelősséget, hanem a parlament egésze, illetve a parlament többsége, amely a törvényt elfogadta. Nekünk pedig az a dolgunk, hogy csiszoljuk, javítsuk, hogy a köznevelés rendszere olajozottan működjön. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu