KORONDI MIKLÓS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Örülök, hogy ennek a kiváló törvénynek mindkét frakcióból, a Fidesz-frakcióból és a Jobbik-frakcióból is hasonló módon megtaláltuk az egyetlen gyenge pontját ezek szerint. Mert a törvény maga valóban jó és elfogadásra ajánlott, de a 60. §-ról szeretnék én is hosszasabban beszélni. Nem beszéltem össze képviselőtársaimmal, de velük egyetértve én is kifogásolnám a 60. §-t, amellyel kapcsolatban képviselőtársaimmal együtt közösen módosító indítványt nyújtottunk be. Bízom benne, hogy elfogadásra kerül, mert enélkül valóban nem elfogadható ez a kiválónak titulált törvénymódosítási javaslat.

Rá is szeretném irányítani államtitkár úr figyelmét a 60. §-ra. Én nyolc pontban szedtem össze, hogy milyen veszélyeket rejt magában, ha így kerül elfogadásra. Ezek közül már többet említett Staudt Gábor képviselőtársam itt.

Az első pontban szeretném említeni, hogy a történelmi múlt megismerése tudományos kutatás keretében történik. A tudományos kutatás alkotmányos alapjog. A személyes adatok védelme is alkotmányos alapjog. E két alapjogot a közlevéltárakról szóló törvény úgy hangolja össze, hogy fő szabályként kimondja: a személyes adatot tartalmazó levéltári anyag az érintett halálozási évét követő 30 év után válik bárki számára kutathatóvá.

Ha az anyakönyvek esetén 2012-től az eddigi 30 év helyett 90 év lenne a zárolt időszak, nem lehetne többé hiteles adatok alapján kutatni a különböző eseményeket, amelyeket már képviselőtársaim is említettek, akár a hősi halottakra, vagy a holokauszt áldozataira, vagy a kényszermunkatáborok áldozataira vonatkoztatván. Meggyőződésem, hogy a történelmi kutatások, a települési monográfiák, családtörténetek hiteles adatokon alapuló megírásának lehetetlenné tétele nyilvánvalóan nem lehetett a jogalkotó szándéka.

(15.10)

2. Külön problematikus, hogy a hatályba lépő normaszöveg nem tesz különbséget az anyakönyvi alapbejegyzés és az utólagos bejegyzés között. A gyakorlatban példa, hogy 1900-ban született személy 70 évesen, azaz 1970-ben hunyt el, a születési anyakönyv utólagos bejegyzés rovatába 1970-ben bejegyzésre került egy utalás. Ez a jelenlegi normaszöveg szerint azzal járna, hogy még a születési adata is csak az ettől számított 90 év múlva, azaz 2060-ban lenne kutatható. Ez a szövegezés tehát a törvényhozó szándékával nyilvánvalóan ellentétesen megakadályozza az 1895. október 1-jével vezetett állami anyakönyvek kutathatóságát. Gondolom, hogy nem ez volt a jogalkotó akarata.

A 3. pont, ami szintén a 60. §-ra vonatkozik: a XXI. század elején a genetikai vizsgálatoknál lehetővé teszik az öröklődő betegségek korai felismerését. Erről részletesen már Staudt Gábor képviselőtársam kifejtette gondolatait. Ennek a gyakran életmentő családkutatásnak 2012-től való meggátlása aligha lehetett szintén a jogalkotó akarata.

4. A problémás szabály csak a közlevéltárakban őrzött anyakönyvi adatok kutatását tiltja meg, ezért a családjuk történetét kutatókat arra kényszeríti, hogy ugyanezen levéltári adatokat közvetlenül az anyakönyvvezetőktől szerezzék be. Egy levéltári anyag kutatásának lehetővé tétele nyilvánvalóan nem az anyakönyvvezető, hanem a levéltár feladata. E koherenciazavar előidézése és az anyagot amúgy is őrző levéltár helyett inkább az anyakönyvvezetők munkaterhének növelése aligha lehetett a jogalkotó akarata.

5. Ráadásul egy kettős rendszer jönne létre egyrészről az anyakönyvi törvény hatálya alá tartozó anyakönyvi másodpéldányok, másrészt az egyéb forrásokban fellelhető anyakönyvi adatokat tartalmazó dokumentumok kutathatósága kapcsán. Ugyanis más levéltári iratok is tartalmaznak anyakönyvi adatokat, például önéletrajzok, iskolai anyakönyvek, sorkötelesek összeírása, útlevéligénylések s a többi, melyek a levéltári törvény hatálya alá tartoznak a 90-60-30-as kutathatósági szabállyal. E kettősség adatvédelmi szempontból is kezelhetetlen.

6. A levéltári törvény szerint a már nyilvánosságra hozott levéltári anyagban bárki szabadon kutathat. Az anyakönyvi másolatok nagy része viszont már az interneten is hozzáférhető. E tény ismeretében a XXI. században egy ilyen anakronisztikus rendelkezés hatályba léptetése egyszerűen méltatlan lenne a magyar törvényhozáshoz, és az elmaradottsághoz ragaszkodást sugallná.

7. A világháló robbanásszerű elterjedése kapcsán az anyakönyvi bejegyzések nagy része bárki számára már hozzáférhető. E tény azzal jár, hogy a fejlett demokráciák egy részében már alkalmazkodnak az új helyzethez, és az adatvédelem körében már nem az adatok megismerhetőségét korlátozzák, hanem a megismert adat felhasználását kötik feltételekhez. A külföldi példákat már Staudt Gábor képviselőtársam megemlítette.

8. A magyar adatvédelmi szabályozás a személyes adatok védelmét az élő személyek információs önrendelkezési jogaként értelmezi. Az elhalálozással a személyiség védelmét a kegyeleti jog veszi át, amely az idő múlásával fokozatosan elenyészik. Ez az oka annak, hogy a levéltári törvény a közlevéltárakban a személyes adatot tartalmazó levéltári anyag megismerését az érintett halálozási évét követő 30 éven belül az örökös engedélyéhez köti, míg 30 év után az adatot már bárki kutathatja. A 30 év helyébe lépő 90 év tehát még a kegyeleti joggal sem igazolható.

Összefoglalva, a személyes adatok védelmében Magyarország nagyon sokáig élen járó ország volt, ennek utóhatásai ma is megfigyelhetők; ha valaki nálunk adatvédelemre vagy annak szigorítására törekszik, még mindig bízhat abban, hogy jó a hátszele. Közben azonban eltelt két évtized, és immár az információs társadalom korát éljük. Bekövetkezett az, ami minden törvény esetében be szokott: öncél lett a szabályozás, bürokratikussá vált a végrehajtás. A józan ésszel ellentétesnek tűnik, hogy a fejlődéssel szembemenve az anyakönyvi adatok megismerhetőségénél az eddigi 30 éves védelmi időt éppen ebben az időben 90 évre emeljék fel.

A megoldás nyilvánvaló, az adatvédelem 20 évvel ezelőtti koncepciójának átfogó és életközeli korszerűsítése lenne, de ennek megtörténtéig sem lenne szabad a hibás irányba továbbmenni. Ezen kérdést a törvény életbe léptetésének kétszeri elhalasztásával nem oldották meg, mi több, most a 60. § is itt áll előttünk. Ez a rendelkezés az anyakönyvek másodpéldányaiban való kutatást teljes mértékben ellehetetleníti, ugyanis a levéltáros csak konkrét adatot szolgáltathatna ki annak, aki hitelt érdemlően igazolni tudja kapcsolatát az adat tulajdonosához, illetve ha nem áll rendelkezésre konkrét információ, úgy a levéltáros kutatást nem végez, azaz sérül az állampolgár azon joga, hogy saját családjának, felmenőinek adatait kutassa és ezáltal megismerhesse.

Mindezek után reménykedve és bizakodva vagyok a tekintetben, hogy államtitkár úr figyelembe veszi valamennyi képviselőtársam 60. §-sal kapcsolatos nehezményeit, és abban is bízom, hogy a módosító indítványaink elfogadásra találnak.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu