VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen. Én még az államtitkár úr régebbi mondatainál nyomtam kétperces gombot, arra szeretnék reagálni.

Az államtitkár úr említette, hogy nem megy egyik napról a másikra az, hogy az iskolába járást, az oktatást mindenki számára elért dologgá tegyük, egy bizonyos rétegnél saját maguk által megfogalmazott feladatnak és kötelességnek tekintsék, viszont ezzel a húzd meg-ereszd meg technikával sem fog ez működni. Azért nem fog egyik napról a másikra működni, sőt hosszú távon sem, mert míg az egyik oldalról tapasztalunk olyan lépéseket, amelyeket jónak találunk, akár amit a családi pótlékkal, az iskoláztatási támogatással kapcsolatban változtatott az Országgyűlés, azt üdvözítőnek tartjuk, azt jó motivációs eszköznek tartjuk, azt egy kényszerítő motivációs eszköznek és jó iránynak tartjuk, viszont ezzel szemben pedig vannak olyan lépések is, amikor még több segélyt adunk, még jobban hozzáférhetővé teszünk bizonyos szolgáltatásokat, bizonyos ellátásokat olyan rétegek számára, akik számára, mondom, nem megint az újabb segélyek, az újabb juttatások, az újabb engedmények adása lenne a célravezető, hanem a másik út, amin elindult a kormány. Ez a két út együtt sajnos nem fog működni.

Egy mondatra még beszállva, elnézést kérek, elnök úr, ebbe a vitába, csak annyit mondanék, hogy nem az a méltánytalan, és nem az a méltatlan, és nem az az - idézőjelben mondva - gyomorforgató, amit Apáti István kimondott, hanem az a gyomorforgató, és az a méltánytalan, és az a méltatlan, amilyen élethelyzetek és amilyen gondolatvilággal élő emberek, ilyen gondolatvilággal élő emberek ténylegesen a mindennapokban megtalálhatóak.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu