DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Mindenki tudja, milyen fontos, hogy egy ország hogyan jelenik meg más országok szemében, mit tud felmutatni, miben jó az adott ország, mire lehetünk büszkék az adott országon belül (Dr. Józsa István: Lósport?), egyáltalán van-e mit megmutatnunk. Magyarország, hála a Jóistennek, sok mindenre büszke lehet, kulturális gazdagságára, Nobel-díjasaira, olimpiai bajnokaira, a nemzeti értékeinkre, őseink hagyatékára, múltunkra, a magyar emberek szorgalmára, akaraterejére, vendégszeretetére. Hosszasan sorolhatnánk mindezt.

A pünkösdi hétvégén Magyarország világkiállítást rendezett, világkiállítást az ember leghűségesebb társai, a kutyák számára - a kutyák, akik sokszor az életüket áldozzák szeretett gazdájukért, az emberért. Hűségükről legendák szólnak. 71 országból több mint 26 ezer kutyát neveztek erre a világkiállításra. Csak megjegyzem, a tavalyi ausztriai világkiállításon 16 700 kutya nevezésére került sor, tehát jelentősen, létszámában is túllépte a budapesti világkiállítás az ausztriait. 60 országból érkeztek különbírók, és több mint 100 ezer ember látogatott ki az ötnapos rendezvényre.

Tisztelt Országgyűlés! Magam is kilátogattam erre az eseményre, személyes tapasztalataim is vannak erről, és szeretném önökkel ezt megosztani. Egyrészt azt a tapasztalatot, hogy kiválóan szervezett rendezvényről van szó, világraszóló sikert jelentett mindez Magyarország számára. Szeretném megköszönni ezúton is a hazai ebtenyésztő-társadalomnak, annak a közösségnek, akik évtizedek óta folytatják kemény munkájukat: a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületének, a Nemzetközi Kriminológus Szövetségnek és mindenkinek, aki a siker létrehozója volt.

Engedjenek meg néhány gondolatot még ezzel kapcsolatosan. A szervezés kérdését említettem. Azt hiszem, mindannyian tudjuk, hogy ebben a mai korban talán kevésbé oktatják, kevésbé képesek az emberek a szervezését tudományát megismerni és elsajátítani, ezért is példaértékű volt a rendezvény, mert kiválóan szervezett eseményt láthattunk, és meg tudtuk mutatni a világnak, hogy képesek vagyunk erre.

Szeretnék néhány szót szólni a kutyáról mint értékről, a természet felé való örökös kapcsolódásunkról, a felelős állattartásról és arról, hogy valóban szegényebb lenne az ember élete kutyák nélkül. A magyarok történetét a népvándorlástól a honfoglaláson át az államalapításig, de a Kárpát-medencei történetét is végigkíséri a kutyákkal való törődés, az állattenyésztésnek egy sajátos, magas szintű kultúrája. 9 régi magyar kutyafajtánk nemzeti kinccsé vált, ezt jómagam kezdeményeztem, és nagy tisztelettel, elfogadta az Országgyűlés, és ezúton is köszönöm az akkori Országgyűlésnek is, hogy a 9 magyar kutyafajta nemzeti kincs: pumi, puli, mudi, kuvasz, komondor, rövidszőrű magyar vizsla, drótszőrű magyar vizsla, erdélyi kopó és a magyar agár. Ezt ajánlom mindenkinek, hogy az ismereteiben legyen ott. (Dr. Józsa István: A magyar agár divat lesz, azt hiszem!) Józsa képviselő úrnak pedig különösen, mert ő segített most ehhez hozzá, hogy mondjam el az ő tanulására és okulására is. Úgyhogy köszönöm, hogy lehetőséget adott erre.

Szeretném emlékeztetni az Országgyűlést arra, hogy nagyon komoly hagyományai vannak a kutyatenyésztésnek Magyarországon, és többek között a reformkorral kapcsolódik össze. Nagyon érdekes dolog ez, hiszen a reformkor a nemzettudat kialakulása, a nemzetté válásnak az időszaka volt, és nem feledkeztek meg őseink arról, hogy bizony a nemzeti kutyatartás is, az állattenyésztés is hozzátartozik egy fejlett egészséges nemzettudathoz.

(8.30)

Gróf Széchenyi István 1835-ben létrehozta az első agarász egyesületet, és ekkor már egy agárversenyt is megrendeztek Kocséron. 1839-ben pedig a Pest Megyei Agarásztársaságot alapította meg.

Igen, egy felvilágosult nemzet odafigyel az értékeire, megbecsüli azokat. Minősíti az adott nemzeti közösséget, hogy hogyan viszonyul az értékeihez. Magyarországon 1879 óra már törzskönyvezik a kutyákat. A Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete 1899-ben alakult, míg a Nemzetközi Kinológiai Szövetség csak 1911-ben. Egyébként az Osztrák-Magyar Monarchia révén Magyarország alapító tagja is a Nemzetközi Kinológiai Szövetségnek.

Végezetül annyit tudnék mondani, hogy 2013. május 16-tól 21-ig Magyarországra figyelt a világ, Magyarországról szóltak a jó hírek. Ezért is mondom azt, hogy e Ház falai között is, meg e Ház falain kívül is meg kell becsülni a hazai kutyatenyésztési tudást és a 114 éves MEOE-t.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)

Forrás: parlament.hu