PÁLFFY ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ezen a napon - azt mondtam volna, hogy ezen a napon, ha nem haladtuk volna meg 20 perccel az éjfelet -, tehát tegnap volt éppen 100 éve, hogy megalakult Tisza István második kormánya. Viharos események előzték meg, előtte egy éven keresztül dúlt a nyugtalanság az országban, Budapesten. A vérvörös csütörtökön a munkások Tisza ellen az általános választójogot követelve vonultak ide, a Parlament elé. A rendőrség feltartóztatta őket, hat ember meghalt, több száz embert letartóztattak.

Tisza, aki akkor a házelnök tisztét töltötte be, ellene volt az általános választójog bevezetésének. Az volt a meggyőződése ebben a helyzetben, hogy a háborús hangulat katonai készültséget indokol, ezért itt a parlamentben is ez arra késztette, hogy letörje az ellenzéki obstrukciót, és vita nélkül szavazásra tette fel az úgynevezett véderőtörvényt, amit a többség el is fogadott, egészen pontosan 1912. június 4-én pedig a rendőrséggel vezettette ki az emiatt tiltakozó, dühöngő és lármázó ellenzéki képviselőket. No, erre egy bizonyos Kovács Gyula, a kitiltottak egyike pár nappal később, június 7-én az újságírói karzatról, egyébként ott, éppen Vágó Sebestyén mögött ugrott be a terembe, és "Van itt még egy ellenzéki!" felkiáltással pisztolyt rántott, Tisza Istvánra lőtt háromszor, A golyók - ezt mindannyian tudjuk - nyoma ott látható a pulpituson. Persze, ugye célt tévesztettek, ez azt is jelenti, és azután Kovács Gyula képviselő a negyedik golyóval magát lőtte fejbe, de az öngyilkossági kísérlet sem sikerült. Erre jegyezte meg azután Tisza István rezignáltan, hogy a Kovács képviselő nemcsak rossz politikus, hanem rossz célzó is. A merénylőt mindenesetre az esküdtszék később "mélyebb öntudatzavarra" hivatkozva felmentette.

No, de az esetet követően napra pontosan, és mondom, ez volt a hétfői nap, pontosan egy évvel később az uralkodó ismét Tisza Istvánt bízta meg a kormányalakítással. A beiktatás meg is történt, és ebben a periódusban Tisza István a bizonytalan nemzetközi helyzetben az állam megszilárdítását tartotta a legsürgetőbb feladatának, a világháborúban azonban sokak számára a háborús politika jelképévé vált. Emiatt összesen négy merényletet, tehát ezt és még hármat követtek el ellene, a negyedik az már végzetes volt. A másodikat egy huszártiszt kísérelte meg, amikor Tisza István a frontról hazafelé tartott, az a golyó is célt tévesztett. A harmadikat pedig 1918. október 16-án egy, a Galilei-körhöz és Korvin Ottó pacifista internacionalista mozgalmához tartozó tag próbálta elkövetni, de akkor meg a revolver mondott csütörtököt. Az illetőt börtönbe zárták, és azután körülbelül két hét múlva szabadult is. Ugye, ez volt az őszirózsás forradalom időszaka, ekkor történt a negyedik merénylet október 31-én, az már Tisza István otthonában, a Roheim-villában. Akkor este negyed 8 tájban nyolc katona átmászott a kerítésen, behatoltak a házba, és azután egy rövid szóváltás után többször rálőttek Tiszára. Két golyó eltalálta a hasán és a vállán, egy harmadik pedig a feleségét is súlyosan megsebesítette. A volt miniszterelnök akkor egy haláltusában elvérzett és elhunyt. A nyomozás a gyilkosság körülményeinek tisztázására ugyan megindult, de sikertelen maradt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisza Istvánt és két kormányának munkáját nem dolgunk megítélni itt a mai magyar parlamentben, nem is tudjuk, ez a történészek dolga, de emlékeznünk kell, mert az események különböző tanulságait minden politikus levonhatja magának. A szobra is ezekre a tanulságokra emlékeztet bennünket, akár Zuglóban áll az, akár majd itt a Parlament előtt, a Kossuth téren fog állni.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak, köszönöm a figyelmüket. Mindenkinek jó éjszakát kívánok! (Taps.)

Forrás: parlament.hu