OSZTOLYKÁN ÁGNES (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem lehet elfogadni ezt a választ, hiszen nem is kaptam választ a kérdésemre. Az a baj, államtitkár asszony, hogy ön benn ül egy szobában a Szalay utcában, amelyből valóban nem túl jó a kilátás, de azt lehet látni, hogy ön még a fáradságot sem veszi arra, hogy elmenjen az emberek közé, bemenjen iskolába, vagy csak egyszerűen megnézzen internetes oldalakat arról, hogy a szülők mit gondolnak az oktatási törvény egyes passzusairól, és hogyan értelmezik az iskolák, mit is jelent, hogy négyig bent lehet tartani vagy négyig bent kell tartani, vagy ötig bent lehet tartani.

Számos olyan történettel tudnék önnek szolgálni, amikor már előre kiadják valóban az igazgatók azt, hogy akarják-e a szülők ezt a bizonyos egésznapos iskolát vagy kötelező napközit, ahogy inkább én hívom, viszont azt mondják, hogy olyan nincs, hogy ha valaki, mondjuk, hétfőn, kedden, szerdán, csütörtökön (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) és pénteken nem akarja, de szerdán igen, akkor kapjon lehetőséget. (Dr. Hoffmann Rózsa: Idő!)

Forrás: parlament.hu