DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Néhány nappal ezelőtt Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke hitet tett a rendeleti kormányzás mellett. Sokan voltak, akik felháborodtak ezen, és a náci Németország államrendje iránti nosztalgiának aposztrofálták a kijelentést. Nem csoda, hiszen köztudottan akkor és ott volt ilyen. Az 1933. március 24-én kihirdetett felhatalmazási törvény I. cikke szerint "birodalmi törvényeket a birodalmi alkotmány által előírt eljárásokon kívül a birodalmi kormány is hozhat". Ez a rendeleti kormányzás lényege.

Azután jött a magyarázkodás: Kövér László szavait ezúttal is félreértették, mint annak idején a köteles beszédet, hogy kinek is kéne és miért egy jó erős gerendára felakasztania magát (Zaj a kormánypárti oldalon.), Nyirő József újratemetésében vállalt szerepét, ahol nem az volt a fontos, hogy Nyirő a nyilas parlament képviselője volt, hanem az volt a fontos, hogy milyen remek költő. Most pedig a rendeleti kormányzásról szóló mondatait értelmezték félre, amelyek valójában arról szóltak, hogy az Országgyűlés szerepét erősítené annak elnöke. Márpedig ezt így nem lehet érteni. A rendeleti kormányzás lényege, hogy a jogalkotó az Országgyűléstől telepít át jogalkotási hatáskört a kormányhoz, ez pedig az Országgyűlés szerepét nem erősíti, hanem gyengíti, még akkor is, ha emellett további ellenőrzési jogokat kap.

Mi természetesen nem állítjuk, hogy a házelnököt a náci Németország jogrendszere ihlette meg, de azt igen, hogy kijelentése szervesen illeszkedik abba a folyamatba, amelynek eredményeképpen a kormányzati fékek és ellensúlyok rendszere erodálódott, és egy megengedhetetlen mértékű hatalomkoncentráció jött létre. Az pedig már csak hab a tortán, hogy az országgyűlési jogalkotás eljelentéktelenítését éppen az Országgyűlés elnöke javasolja.

Persze, az eset kapcsán érdemes röviden áttekinteni, hogy a Kövér László elnök úr által vezetett Országgyűlés működése általában megfelel-e a jogállami működés feltételeinek. Tendenciaként érthetjük tetten, hogy nincs megfelelő idő a döntés-előkészítésre és sok esetben annak megvitatására sem. Gyakorlattá vált, hogy péntek délután benyújtott több száz oldalas javaslatoknak még aznap megkezdődik a vitája. Volt, hogy alkotmánymódosító javaslatról a benyújtás napján már zárószavazást tartott a Ház, és gyakorivá váltak az összevont általános és részletes viták. Mindennaposak a Házszabálytól eltéréssel gyorsított eljárásban tárgyalt javaslatok, az ellenzéki képviselők általában nem kapnak választ a kérdéseikre. Módosító javaslatokkal teljesen átírják az általános vitában megtárgyalt javaslatot. A jogalkotási törvényben előírt kötelező egyeztetést úgy kerülik ki, hogy a valójában kormány-előterjesztéseket képviselői önálló indítvány formájában nyújtják be. És a felsorolás még folytatható lenne. Megjegyzem, ennek alkotmányellenességét már megállapította az Alkotmánybíróság. Összességében ez a gyakorlat kiüresíti a legfőbb népképviseleti szerv alkotmányos jogköreit, és Kövér László óhajának megfelelően tartalmilag szinte rendeleti kormányzást vezet be.

De úgy látszik, a Fidesznek még ez sem elég, formálisan is rendeleti kormányzást vizionálnak. S hogy miért? Az egyik alkotmánybíró párhuzamos indokolásában mutatott rá: a törvény és a rendelet közötti alapvető alkotmányjogi különbség azon alapszik, hogy a rendelet a törvénnyel ellentétben előzetes nyilvános érvelő megvitatás nélkül lép életbe. Idézem: "A törvény tehát nem akármilyen jogszabály, hanem a politikai képviseletben és így a közvélemény nyilvánossága előtt előzetesen igazolt norma."

Így már jól érthető a gondolatmenetük. Az Országgyűlést önök a szükséges rossz kategóriájába süllyesztették. E felfogás szerint a parlament egy olyan intézmény, amely a hatékony kormányzati munka felesleges gátja. Szükség van rá, hogy fenntartsák a demokratikus működés látszatát, de a képviselőknek teljesen felesleges időt biztosítani a javaslatok tanulmányozására, megvitatására, az egyeztetésre és a felkészülésre, hiszen a szerepük formális.

A másik és talán fontosabb oka a rendeleti kormányzáshoz való vonzódásuknak a transzparencia hiánya. Milyen jó lett volna, ha a parlament nyilvánosságát kizárva zárt kormányülésen lehetett volna dönteni arról, hogy einstandolják az emberek nyugdíj-megtakarításait, hogy haveroknak osztják el a földeket és a trafikokat, hogy elveszik a rokkant emberektől a járandóságukat, hogy államosítják az iskolákat, hogy kiszolgáltatott helyzetbe taszítják a munkavállalókat, avagy hogy 27 százalékra emelik az áfát. Milyen jó is lenne, ha az ehhez hasonló intézkedéseket a jövőben csak egymás között, a parlament nyilvánosságát kizárva lehetne megvitatni!

Ha hiszünk a demokratikus állami működés szükségességében és a népképviseleti demokráciában, a kormányzat és a törvényhozás vázolt viszonyát, a kövéri antidemokratikus modellt a leghatározottabban el kell utasítanunk, főképpen a demokrácia nemzetközi világnapjának másnapján.

Köszönöm, hogy meghallgattak, tisztelt képviselőtársaim. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu