HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Valóban nagyon fontos az a téma, ami az Országgyűlés előtt van a jelenlegi törvényjavaslatban, és az, hogy ezen kulturális javak őrzése, védelme, kölcsönzése megfelelő és szabályozott keretek között történjen, kiemelt célunk lehet. Valóban nemzeti érdek fűződik hozzá, és nagyon sajnálatos, hogy ahogy ismereteim szerint nemrégiben is történt, volt már ilyen jellegű visszaélés egy jelentős leltárral rendelkező nagy múzeumnál is, pont olyan helyen, ahol igen gazdag az a kincs összességében, amit raktároznak és nem tudnak bemutatni.

Ugyanakkor megmondom őszintén, hogy az a törvényjavaslat, ami itt előttünk fekszik, engem sok tekintetben nem nyugtat meg, inkább további kérdésekre sarkall, amit most szeretnék önökkel meg is osztani.

Azt hallottuk, hogy állami tulajdonban lévő kulturális javak őrzéséről, illetve bemutatásáról rendelkezhet a miniszter, kizárólag állami tulajdonban lévő kulturális javakról, igen ám, csak a törvényjavaslat szerint amit olvashatunk, a kijelölt hely, illetve az úgynevezett kijelölt személy vagy szervezet, amivel vagyonkezelési szerződést köt a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt., tehát a hely, a szervezet, a személy már egyáltalán nincs pontosítva a törvényjavaslat szerint. És az, hogy majd egykor erről miniszteri rendelet születhet, hogy pontosan hogyan is fog ez történni, ez minket kevéssé nyugtat meg. Az, hogy mi legyen tehát a bemutatási hely, mi legyen az a személy vagy szervezet, akivel határozott időtartamra, de nem maximum 5 évre - hanem maximum 99 évre?, de ezt nem tudhatjuk, mert ez nincs leírva - vagyonkezelési szerződést köt a Nemzeti Vagyonkezelő, mondhatjuk így, hogy nagyon sokfajta találgatásra adhat okot.

Tudjuk, hogy - mondjuk így - vannak nemzeti oligarchák, nemzeti nagytőkések, akik igen szeretnek szép műtárgyak közelében élni, szép helyeken, felújított, régi ingatlanokban, és adott esetben értelmezésünk szerint ezen törvényjavaslat szerint kijelölt helynek, kijelölt személynek nyugodtan minősülhetnek a jogszabály értelmében, hiszen semmi további előírást a törvény nem tartalmaz a tekintetben, hogy ez csak egy állami szervezet lehet, csak egy állami tulajdonban lévő helyszín lehet, és így tovább, tehát nyugodtan gondolhatjuk azt is, hogy ezek igenis lehetnek magántulajdonú helyszínek és magánszemélyek, akikkel ez a vagyonkezelési szerződés megköttetik. És onnantól kezdve, még egyszer mondom, akár 99 évre is egyébként az állam lemond ezen kölcsönzött kulturális javakról, és én azt sem látom biztosítottnak, megmondom őszintén, hogy ezek bemutatása a nagyközönség számára annyira egyértelmű és nyilvánvaló lesz, hogy nap mint nap látogathatjuk majd ezeket a gyönyörű kincseket.

Ez tehát az egyik ilyen jellegű problémánk, és ha már az államtitkár úr javaslatokat vár tőlünk, akkor azt szeretném kérni, hogy ha már a törvényjavaslat miniszteri rendeletet ír elő a tekintetben, hogy hogyan is történhet ezen kijelölt helynek, kijelölt szervezetnek s a többinek a minősítése és meghatározása, akkor kérem, hogy kizárólag állami tulajdonú helyszínekről beszéljünk és olyan szervezetekről, amelyeknek valamifajta kapcsolatuk van az állammal; például költségvetési szervek, önkormányzatok, s a többi. Szorítkozzunk ezekre csak és kizárólag! Ha már egyébként az államtitkári expozéban, illetve magában az előterjesztői expozéban ezt hallhattuk, hogy mennyire fontos ezen kulturális javak bemutatása.

Aztán a másik igen komoly problémánk, illetve kérdésünk, ami itt felmerül, az a 3. §-ban megfogalmazott intézményvezetői kitételek. Hallom, hogy szakmai szervezeteknek is gondot jelent ezen szakaszok értelmezése, és az államtitkári expozéval szemben én azt állítom, hogy igenis lesz itt három olyan hónap, gyakorlatilag a törvény hatálybalépésétől kezdve október, november, december, amikor valóban csak államháztartási és vezetési ismeretekkel, vezetői gyakorlattal kéne rendelkezni, nem szükséges felsőfokú szakirányú végzettség (Halász János: Tévedni tetszik egy nagyot.), nem, nem szükséges, és erre is egyébként további két évet hagyna a törvény olyaténképpen, hogy ezt a képesítést, ami a vezetői ismeretre vonatkozik, majd valamifajta tanfolyamon elvégezheti az illető. (Halász János: Tessék elolvasni újra!)

(21.20)

Aztán majd január 1-jétől lép életbe az, amit itt államtitkár úr nekünk előadott, mert ha egyébként nem így volna, akkor kérdezem mély tisztelettel, hogy igazából miért van szükség a 3. §-ra. Miért nem lehet rögtön azt mondani, hogy minden egyéb tekintetben a '92. évi XXXIII. törvény, illetve a 150/1992. kormányrendelet vonatkozik rá? Mert ezek már jelenlegi is létező jogszabályok. Tehát lehetne azt mondani, az önök logikáját követve, hogy mostantól legyen ez a törvény, illetve kormányrendelet irányadó e tekintetben. Nem, önök hagynak 3 hónapot valamilyen okból kifolyólag.

Na most, sajnálatos módon azt kell mondjam, hogy volt már a Házban olyan szituáció, amikor személyre szabott törvénykezés történt, hogy tudvalévő volt, hogy X. Y. személye miatt kell egy törvényt megváltoztatni azért, hogy az illető egy adott megbízást elnyerhessen. Ugye, államtitkár úr, most nem ezzel a helyzettel állunk szemben, tehát nem személyre szabott törvénykezéssel? (Halász János: Nem.) Mert akkor leegyszerűsítené a mi életünket is (Halász János: Még egyszer mondom, hogy nem.), ha megmondanák, hogy X. Y.-ra hozunk törvényt. Ha nem ez a helyzet, akkor mondják már meg nekem, hogy egyáltalán miért van szükség a 3. §-ra. Mert különben semmi más logikai magyarázatot e tekintetben nem látok. (Halász János: Úgy látom, reménytelen a helyzet.)

Még egy dolgot hadd említsek: ön mindig a kormányrendeletre hivatkozik, a 150/1992. kormányrendeletre, hogy az milyen különböző előírásokat tartalmaz. Ugyanakkor jelenleg egy törvényben van lefektetve, hogy felsőfokú szakirányú végzettséggel kell rendelkeznie az adott intézményvezetőnek, és hogy az adott intézménnyel közalkalmazotti jogviszonyban kell állnia. Na most, ez a kettő kikerül, és mondom, csak egy kormányrendeletben lesz majd szabályozva. Hogy mi lesz ez a kormányrendelet, és hogy az a kormányrendelet egyébként hogyan módosul majd tovább, azt ez a Ház már nem fogja látni, arról mi már nem fogunk tudni vitatkozni.

És itt van a kutya elásva, államtitkár úr, pontosan ez a lényege. Abban a pillanatban, amikor ez a 3. § majd életbe lép, önök megváltoztatják azt a bizonyos kormányrendeletet, félő, hogy arra a személyre szabva, akit önök pozícióba akarnak emelni, és azon túl már sajnos ennek a Háznak, a törvénykezésnek semmifajta fennhatósága nem lesz a tekintetben, hogy ezt meg tudja akadályozni. Úgyhogy attól tartok, hogy ezek a bizonyos szakmai szervezetek, amelyek az aggályaikat megfogalmazták, pontosan ismerve az önök logikáját, fogalmazták meg szintén kételyeiket és fenntartásaikat. És ha az államtitkár úrnak őszinte volt az a felvetése, hogy várja a javaslatainkat, akkor az én javaslatom az, hogy az erre vonatkozó összes szabályozás kerüljön ki a jelenlegi törvényjavaslatból, és maradjon meg az eredeti.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu