DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk fekvő törvényjavaslat egyszerre jelenti vagy jelentheti egy alkotmányos alapjog, tehát a panaszjog érvényesülését, és egyszerre teremt meg egy olyan intézményt, a bejelentővédelmet, amelyik egyébként a korrupcióellenes küzdelem, a politikai korrupció visszaszorítása érdekében az egyik legfontosabb eszköz. A dolog jelentőségét azon mérhetjük le, hogy Magyarországon a magyar állam elég régóta egy foglyul ejtett állam. Teljesen nyilvánvaló, hogy az elmúlt 25 évben Magyarországon a politikai döntések túlságosan is gyakran vergődtek különböző gazdasági érdekcsoportok, oligarchák fogságában.

És a másik kellemetlen tapasztalat, hogy az elmúlt 25 évben a magyar polgároknak erre a jelenségre a válasza az volt, hogy ha nem szól szám, nem fáj fejem. Úgy gondolták, nem illeti meg őket kellő védelem azért, hogy ha látnak, hallanak, tapasztalnak egy visszás jelenséget, hogy egyesek a politikai befolyásukat áruba kívánják bocsátani, vagy mások a gazdasági befolyásukkal kívánnak közösségi döntéseket vásárolni, akkor erről bejelentést tegyenek. Az a kellemetlen tapasztalat halmozódott föl a magyar társadalomban, hogy ha valaki a köz érdekében bejelentéssel él, hamarabb üti meg a bokáját, mint hogy a bejelentésnek a végére járna az illetékes hatóság.

Az elmúlt három évben, miután a kétharmados többség a jogbiztonságot alapvetően megrendítette, az embereken alapvetően a félelem lett úrrá. Az elmúlt három évben végképp az lett az emberek tapasztalata, hogy ha valaki túl sokat ugrál, akkor a nemzeti együttműködés rendszere pillanatok alatt be tud darálni bármilyen egzisztenciát. Éppen ezért egy olyan bejelentővédelmi törvényre lenne szükség, amelyik egyfelől kifejezetten inspirálja az embereket, hogy vállaljanak felelősséget, vállaljanak adott esetben kockázatot a közért, a közélet tisztaságáért, a közösségért, másrészt pedig egy olyan intézményre lenne szükség, amelyik egy hatékony csatornát biztosít ahhoz, hogy a lappangó politikai korrupció mielőbb felszínre tudjon kerülni.

De még egy területről érdemes szólni, ami miatt kifejezetten fontos lenne a bejelentővédelmi intézmény, illetve egy bejelentővédelmi törvény, éspedig hogy valahol a versenyszféra és a politika határán mozgó különböző, monopolhelyzetben lévő cégek vagy jelentős tőkeerővel rendelkező nagy cégek, multik működése sok esetben szintén visszaélésektől terhes. Éppen ezért szeretnék én is csatlakozni ahhoz, hogy egy olyan bejelentővédelmi törvényre van szükség, olyan bejelentővédelmi törvényre lenne szükség, amely, túl azon, hogy lehetőséget nyújt az embereknek ahhoz, hogy a panaszjogukkal szabadon élhessenek, túl azon, hogy megfelelő eszközt ad az emberek kezébe, hogy a politikai korrupció visszaszorításában közreműködjenek, hogy segítsenek abban, hogy a politika kiszabaduljon Magyarországon az oligarchák fogságából, egy ilyen törvény arra is eszköz kell hogy legyen, hogy az emberek hatékonyan föl tudjanak lépni a magukról megfeledkező, különböző monopóliumokkal, multinacionális cégekkel szemben.

Ugyanakkor az az eszköz, amit a kormányzat választott, ez a törvényjavaslat nem bátorítja kellően a magyar állampolgárokat arra, hogy a közérdekű bejelentések és panaszok intézményével aktívan formálóan részt vegyenek a közösségi döntésekben, a közéletben. Nem ad kellő védelmet az emberek számára, hogy bátran föl merjenek lépni akkor, amikor mondjuk, egy hatalmi mámorban tobzódó polgármester a saját földjén akar dolgoztatni közmunkásokat.

(18.10)

És nem ad kellő eszközt, majdhogynem semmilyen eszközt nem ad az emberek kezébe, amikor különböző, az erőfölényükkel, információs helyzetükkel visszaélő közműszolgáltatókkal vagy éppen bankokkal szemben kívánnak fellépni, illetve az ő visszás működésükkel kapcsolatban akarnak problémákat felszínre hozni.

Egyrészt az az intézményi megoldás, amit ez a törvényjavaslat választ, az finoman szólva nem szolgálja, nem fogja azt szolgálni, hogy a közérdekű bejelentéseknek végére is lehessen járni. Az LMP már az első költségvetési törvény tárgyalásánál kezdeményezte azt, hogy megfelelő költségvetési összeg biztosításával az Állami Számvevőszéket tegyük meg a korrupcióellenes küzdelem központjává. Tehát olyan módon kellene rendszerben gondolkodni az antikorrupciós politikáról, hogy ennek egyik eleme a különböző közérdekű bejelentéseknek a kivizsgálása, de mellette szükség lenne arra is, hogy ami jelzés beérkezik a megjelölt állami szervhez, nézetünk szerint az Állami Számvevőszékhez, ezeket a jelzéseket, ha kell, akkor bizony tudományos igényességgel fel is dolgozza ez az állami szerv. Tehát legyen egy megalapozott korrupciós térkép az állam kezében, hogy hol vannak korrupciós kockázatok, ezeket a kockázatokat lehessen mérni, és adott esetben az Állami Számvevőszék mint az állami korrupcióellenes fellépés központja, tudjon javaslatokat megfogalmazni a jogalkotó kormány, illetve a parlament számára, hogy milyen jogszabályokkal lehetne a korrupciós nyomást enyhíteni. Sőt, továbbmegyek, az üzleti szektor számára is etikai kódexek készítéséhez egy ilyen intézmény tudna hasznos tanácsokkal szolgálni.

A másik intézmény, amelyik okkal kerülhet szóba a bejelentővédelmi intézmény felállításánál, ez az ügyészség. Az LMP kezdeményezte már korábban azt, hogy abban az esetben, hogy ha különböző hivatali bűncselekményekkel, közszereplőkkel kapcsolatban érkezik feljelentés az ügyészséghez, akkor a nyomozást megszüntető határozatokkal szemben legyen jogorvoslati lehetőség. Ugyanakkor a kétharmados többség a meglévő panasztételi lehetőségeket is elvette. Márpedig a legalapvetőbb közérdekű bejelentési intézmény az, hogyha valaki, mondjuk, egy korrupciós bűncselekmény gyanúja miatt feljelentést tesz az ügyész szerveknél. (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Például Sukoró!) Ugyanakkor ma oda jut a dolog, hogy a feljelentők esetében, a közérdekű bejelentők esetében a nyomozást megszüntető határozatról olyan kimerítő, érdemi tájékoztatást nem kell adni, jogorvoslati lehetőség pedig nincsen. Ez azt jelenti, hogy ha jóhiszeműen is közelítünk az ügyészség tevékenységéhez, hiába van bizonyos információknak birtokában egy egyébként laikus bejelentő, feljelentő, nem biztos, hogy ezt kellő mértékben meg fogja tudni osztani a nyomozó hatósággal. És hogyha közérdekről, közbizalomról van szó, akkor a közérdek, a közbizalom azt kívánja, hogy ha a közéletet veszélyeztető cselekmények esetében az ügyészség megszüntet egy határozatot, akkor ezzel szemben a köz érdekében fellépő személy jogorvoslati lehetőséggel tudjon élni.

Az LMP javasolja azt, hogy az ügyészség számára az ügyészi törvény megnyitásával írjuk elő, hogy amennyiben a jövőben egy oknyomozó riportban konkrét korrupciógyanús cselekményekre derül fény, akkor az ügyészség hivatalból kezdjen el nyomozni. Szinte közhelyszámba megy, hogy Magyarország egy következmények nélküli ország, ezért fordulhat elő az, hogy miközben valakik megnyernek egy választást, nem is akárhogyan, kétharmados többséggel, többek között azzal az ígérettel, hogy majd elszámoltatást fognak végrehajtani, három év után odajutunk, hogy most már azokat fenyegetik, akik komolyan vették ezt az ígéretet, azokat fenyegetik, akik egyébként állampolgárként végére akartak járni a gyanús ügyleteknek.

Nagyon jól emlékszem arra, hogy talán még az első parlamenti ciklus idején az akkor regnáló legfőbb ügyész, amikor egy tévériporter egy zavaros privatizációs ügyről kérdezte, amit akkor már elég régóta tárgyalt a sajtó, azt válaszolta, hogy nem érkezett hozzánk feljelentés. Na most, az ilyen reakciók miatt lett Magyarország egy következmények nélküli ország. Előfordulhat az, hogy heteken, hónapokon keresztül tárgyal a sajtó, tehát a nyilvánosság egy zavaros, közpénzekre vonatkozó ügyet, lehet, hogy hetek, hónapok óta tárgyalja azt a sajtó, hogy hogyan akarják egyesek meglovasítani a közvagyont, az ügyészségnek pedig semmiféle kötelezettsége nincsen, hogy ezeknek az ügyeknek a végére járjon. Márpedig erre már csak annál is inkább szükség lenne, hiszen abban az esetben, hogy egy adott oknyomozó riport, akár egy internetes blogposzt, amelyik feldolgoz egy zavaros közpénzügyet - mondjuk, egy Közgép-beszerzési ügyet -, semmiféle olyan adatot nem tartalmaz, ami bűncselekmény gyanúját vetné fel, az ügyészségnek akkor is dolga lenne, pontosan a közbizalom megőrzése érdekében, hogy feltárja azt, hogy lehet, hogy itt történtek nem biztos, hogy teljesen tiszta dolgok, de adott esetben a bűncselekmény gyanúját ki lehet zárni.

Nem lehet azt megengedni, hogy a következő 25 év is úgy teljen el Magyarországon, hogy folyamatosan terjengjenek se meg nem erősített, se meg nem cáfolt hírek arról, hogy különböző, egymást délelőtti-délutáni műszakban váltó kormányok hogyan ürítik ki a közös kasszát. És nincsen egy olyan állami hatóság, amelyiknek az lenne a dolga, hogy az így felreppenő híreket megerősítse, megcáfolja, utánaeredjen annak, hogy mi a valóság. Tudniillik, hogyha nem történt a konkrét ügyben korrupciós cselekmény, akkor is a közbizalom sérül.

Aligha kedvez a törvény hatékonyságának az, hogy a közérdekű bejelentést egyetlen kategóriaként tárgyalja ez a törvény. Tehát hogyha valaki tesz egy bejelentést azért, mert mondjuk, a Nyugati téren rosszul működnek a közlekedési lámpák, ez a bejelentés éppen olyan szintű közérdekű bejelentés, minthogyha tesz egy bejelentést arról, hogy rosszul működnek a közlekedési lámpák, de azért, mert mondjuk, valamilyen műveletet vagy anyagot a rendszerből kispóroltak, és van információja arról, hogy emögött valami bűnös cselekedet áll. Magyarul, mi, az LMP frakciója azt javasoljuk, hogy a közérdekű bejelentésektől válassza el a jogalkotó a közérdekű vészjelzést, tehát azokat a bejelentéseket, azokat a panaszokat, amik általában szolgálják a közérdeket anélkül, hogy bármilyen korrupciós cselekményre utalnának, ezeket válasszák le a közérdekű vészjelzésektől. Tekintettel arra, hogy az ombudsmani hivatal nem lesz kellően felkészült sem szakmailag, sem állományában, hogy hatékonyan ezt a bejelentővédelmi funkciót ellássa, az a félelmünk, hogy az általában vett közérdekű bejelentések egész egyszerűen el fogják dugaszolni a csatornát az olyan típusú bejelentések elől, amik konkrét közpénzzabrálásokra vonatkoznak.

Szeretnénk továbbá arra is felhívni a figyelmet, hogy a bejelentővédelmi törvényt összhangba kell hozni a környezetvédelmi törvény 97. §-ával, amelyik mindenki számára biztosítja a jogot, hogy környezetveszélyeztetés, -károsítás, -szennyezés esetén a környezethasználók és a hatóságok figyelmét felhívják. Tehát külön nevesíteni kell, hogy a közérdekű bejelentés a jövő generációk érdekeit, illetve a környezeti elemeket sértő cselekményekre, cselekedetekre is vonatkozhat.

Végezetül arról szeretnék szólni, hogy ez a törvény ebben a formában biztos, hogy nem fogja bátorítani jobban a magyar embereket arra, hogy felemeljék a fejüket, merjenek fellépni a Döbrögikkel szemben, merjenek fellépni azért, hogy Magyarország ne legyen Közgép-társaság. Ez a törvény nem ad kellő védelmet a munkavállalók számára, hiszen akkor lehet valakit visszavenni a munkahelyére, ha tett egy közérdekű bejelentést, hogyha ezt bírói úton előtte már elérte. Ezért javasoljuk azt, hogy ha valaki közérdekű bejelentést tett a törvény értelmében, akkor ebben az esetben egy évig ne lehessen elbocsátani a munkahelyéről. Tehát legyen egy fokozott munkavállalói védelem azok mellett, akik mernek kockáztatni, mernek fellépni, mernek kiállni az igazukért és a közért.

(18.20)

Teljesen felesleges és szintén az állampolgárokat elbizonytalanítja a rosszhiszemű bejelentés fogalma. A büntető törvénykönyv ismeri a hatóság félrevezetése, illetve a hamis vád tényállását, teljesen szükségtelen egy plusz elbizonytalanító elemet beletenni egy olyan javaslatba, amelynek egyébként inkább bátorítania kellene az állampolgárokat.

Aggályos továbbá az, hogy megnyitja a törvényjavaslat a lehetőséget amellett, hogy adott esetben az ügy elintézéséről szóban is lehet tájékoztatni az állampolgárokat. Kifejezetten, ha lemond valaki írásban arról, hogy őt írásban tájékoztassák, ezt csak akkor tartjuk elfogadhatónak, hiszen nem utolsósorban egy alapjog érvényesítéséről van szó. Az alapjog érvényesítése nem áll meg ott, hogy valaki egy panaszt megtesz, egy bejelentést megtesz. Joga van mindenkinek, a politikai közösség minden egyes tagjának egyenlő joga van ahhoz, hogy érdemi választ kapjon az ügye elintézéséről, ez pedig nem megy úgy, hogy egy hivatali szobában két szóval megpróbálja egy hivatalnok ezt a dolgot letudni. Kell írásban korrektül tájékoztatni az állampolgárokat a bejelentések elintézéséről.

Összegezve: ennek a törvényjavaslatnak az kellene hogy a célja legyen, hogy a foglyul ejtett államot segítsen kiszabadítani az oligarchák fogságából, és adjon pluszvédelmet azoknak az állampolgároknak, akik még felelősséget vállalnak a közért, és ezért adott esetben mernek, nem túlzott, de valamekkora kockázatot legalább vállalni.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu