DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A helyzet az, hogy a Lehet Más a Politika mindenképpen úgy látja, hogy ha egy társadalom demokratikus elköteleződését akarjuk mérni, akkor egy alapvető fokmérő az, hogy miként viszonyulunk azokhoz a csoportokhoz, amelyek érdekérvényesítő képessége gyengébb. Azt gondolom, ilyen szempontból is nagyon fontos minden egyes olyan alkalom, amikor olyan törvényjavaslatot tárgyalunk, ahol mentális vagy intellektuális károsodással élő embertársainkról van szó. Jelen esetben az szerepel a fókuszban, hogy az érintett emberek társadalmi részvétele van valamilyen módon korlátozva. Ez azt jelenti, hogy például vagyoni, személyi viszonyaikban nem tudnak teljeskörűen részt venni.

A helyzet Magyarországon, le kell szögeznem, korántsem rózsás. Ugye, jövő márciusban fog hatályba lépni az új Ptk., ami több tekintetben is alapvető és progresszív fordulat a hatályos Ptk.-hoz képest, de sajnálatos, hogy mégsem követi az ebben az értelemben mindenképpen forradalmi, hatályba nem lépett 2009-es Ptk. újításait. Ez lett volna az, ami alapvetően humanizálta volna a korlátozó, illetve kizáró gondnokság alatt élő embertársaink alapvető viszonyait. Azt világossá kell tennem, hogy a Lehet Más a Politikának az az alapvetése, hogy amikor a jogalkotó a cselekvőképességi szabályokhoz az új Ptk. elfogadásával hozzányúlt, akkor első helyen kellett volna tekintettel lennie a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményre, különösképpen annak 12. cikkelyére, ami azt rögzíti, hogy a fogyatékossággal élő állampolgárok számára biztosítani kell azt a jogot, hogy cselekvőképességüket másokkal azonos alapon gyakorolják.

Alapvető problémánk továbbra is, akkor is ez volt, ezt továbbra is fenntartjuk, hogy az új Ptk.-ban fennmaradt a teljes korlátozás intézménye, innentől kezdve alapvető átalakulásról, humanizálásról nem tudunk beszélni. Sajnálatos módon az a helyzet, hogy a mostani törvény is azt húzza alá, hogy a gondnokságnak annak ellenére, hogy a támogatott döntéshozatal bevezetésre kerülne, ilyen módon nem lesz alternatívája a támogatott döntéshozatal intézménye. Ugyanis nagyon csekély vagy marginalizált szerep látszik így kibontakozni e törvényjavaslat kapcsán. Azt látjuk, hogy a gondnokság dominanciája továbbra is megmarad, pontosan a támogatott döntéshozatallal szemben abban az esetben, ha többek között az általunk is benyújtott módosító javaslatok nem kerülnek majd méltányolásra a kormánypártok részéről.

Azt gondolom, megérdemelné ez az intézmény, amely messzemenőleg támogatható általunk is, hogy egy valódi alternatívát biztosítson. Tulajdonképpen, ha ez így megvalósulna, akkor nem az történne, hogy a fogyatékossággal élő személy helyett hozunk döntéseket, hanem megkönnyítjük, hogy a fogyatékossággal élő személy a saját maga döntését ő maga tudja meghozni. Egy teljesen más szemléletet tükröz a jelenleg itt tárgyalt törvény, meg amire például Tapolczai képviselőtársam is utalt külföldi példák kapcsán, ahol alapvetően nem a fogyatékossággal élő személyben keressük a problémát, hanem sokkal inkább az ő és környezete viszonyrendszeréből próbáljuk elhárítani azokat az akadályokat, amelyek őt megakadályozzák abban, hogy el tudjon járni a saját érdekeinek megfelelően. Ez egy olyan szemlélet, ami nem eredményezhetné azt, hogy az egyén gondnokság alá helyeződjön, és így folyamatosan helyette döntsenek.

Szintén vissza kell utalnom Tapolczai képviselőtársamnak arra a megjegyzésére, hogy úgymond lelketlenség lenne, ha most erről a javaslatról itt nem beszélnénk. Azt gondolom, hatalmas hiba lenne, pontosan azért, mert az ENSZ fogyatékossággal élő személyek jogainak bizottsága 2012 őszén, talán pont szeptemberben vizsgálta meg Magyarország országjelentését, és pontosan a záró észrevételeiben egyértelműen arra hívta fel hazánk figyelmét, hogy szüntesse meg a teljesen korlátozó gondnokság intézményét. Ugyanez a bizottság ugyanekkor arra kérte Magyarországot, hogy 12 hónapon belül írásban számoljon be arról, hogy az általa ajánlásban megfogalmazottaknak mennyire sikerült eleget tennie. Hozzá kell tennem, hogy a bizottságnak volt egy olyan érvelése, amely szerint a teljesen korlátozó gondnokság intézményének megszüntetése alapvető fontosságú. Ez szerinte magában foglalja azt, hogy az egyén jogát tiszteletben tartjuk, így például, hogy saját maga tájékozott beleegyezését tudja adni vagy éppen visszavonni egy orvosi kezeléssel kapcsolatban, vagy gyakorolja az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférését, a választójogot, a házasságkötéshez való jogot, a munkához való jogot vagy hogy a lakhelyét megválassza.

Nagyon fontos az, hogy most itt tárgyalunk erről a törvényjavaslatról, és bármennyire is tudom én is a Lehet Más a Politika nevében üdvözölni azt a tényt, hogy a támogatott döntéshozatalról egyáltalán beszélni tudunk, de sajnálatosan rögtön hozzá kell tennem, hogy ha ez ilyen módon kerül bevezetésre, ahogy önök kidolgozták, akkor a gondnokság dominanciája meg fog maradni egyértelműen, és pontosan azért, mert a teljesen korlátozó gondnokság intézménye nem kerül kivezetésre. Innentől kezdve erre a 12 hónapos határidőre adott írásbeli reakcióban a magyar kormány nem fog tudni beszámolni arról, hogy jelentős előrelépés történt volna. A pártom egyértelműen osztja a szakmai szervezetek véleményét, és ilyen módon nem tartjuk alkalmasnak a mostani javaslatot a támogatott döntéshozatal eredeti céljainak megvalósítására.

Azt gondolom, hogy itt az idő, hogy pár konkrét észrevételt is mondjak a javaslathoz, hozzátéve rögtön azt, hogy több módosító javaslatot is be fogunk adni annak érdekében, hogy megkíséreljünk javítani a jelenlegi helyzeten. Az első megjegyzésem arra vonatkozik, hogy ha ilyen módon vezetik be ezt az intézményt, akkor kvázi a gondnokság alá helyezés előszobájaként fogják értelmezni a támogatott döntéshozatalt, pontosan azért, mert a fogyatékosság súlyossága alapján korlátoznak, korlátozzák a támogatott döntéshozatalhoz való hozzáférést. Ez, jelzem, nem egyeztethető össze a támogatott döntéshozatal nemzetközileg is elismert fogalmával. Ugye, hallottunk itt külföldi példákat, magunk is ismerjük ezeket. Tényleg az a trend, hogy a támogatott döntéshozatal egy általános támogatói forma, nem pedig egy olyan jogintézmény, amely kisebb mértékű fogyatékossághoz kapcsolódik. Azt javaslom, mérlegeljék, hogy Magyarországnak inkább ehhez a nemzetközileg is elismert definícióhoz kellene csatlakoznia, semmint egy újfajta kategóriát létrehozni.

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

A másik megjegyzésem kicsit kapcsolódik ehhez a lelkesség kérdésén kibontakozott beszélgetéshez. Ugyanis azért van itt egy olyan dimenzió, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni, méghozzá a bizalom és a szabad választás lehetősége. Mi is azt látjuk, hogy ha a gyámhatóság ennyire erőteljesen szerepel, például itt hivatalból kirendelt támogatókról van szó, akkor pontosan a támogatott döntéshozatal lényegi eleme, a bizalom és a szabad választás fog eltűnni ebből a törvényből. Azt gondolom, ez hatalmas kár lenne, pontosan a szándék pozitív jellege miatt. Egész egyszerűen látniuk kell azt, hogy ha egy támogatott döntéshozatal kialakul, annak van egy teljesen evidens előfeltétele, hogy a támogatott személy rendelkezzen bizonyos társadalmi szociális kapcsolatokkal. Hatósági úton nem lehet létrehozni egy olyan kölcsönös bizalmat, ami eredetileg nem jött létre.

A másik az, hogy a támogatók számának viszont nem érdemes felső határt húzni. Úgy látjuk, abból, hogy a támogatók száma egy személy esetében emelkedik, semmilyen káros jogkövetkezmény véleményünk szerint nem származik. Annál inkább szükséges a másik oldalon korlátozni a támogatott személyek számát. Ugyanis itt ezeket a garanciális szabályokat javasoljuk kiegészíteni. Már a Ptk. vitájában is elmondtuk azt, hogy hivatásos támogató maximum 20 személy tekintetében láthasson el gondnokságot. Azt gondoljuk, ez egy racionális felső határ kellene hogy legyen. A másik pedig az, hogy mekkora távolságot kell ennek a személynek megtenni ahhoz, hogy a feladatát elvégezhesse. Mi 50 kilométert nem meghaladó távolságot javasolunk, pontosan annak érdekében, hogy a lehető leghatékonyabban és legmegfelelőbben tudja ellátni a személy a munkáját.

(15.10)

Összességében tehát azt tudom mondani, hogy a Lehet Más a Politika a támogatott döntéshozatalnak mint intézménynek a bevezetésével teljes mértékben egyetért, de kapcsolódva a korábbi megszólalásainkhoz, amelyeket már az új Ptk.-val kapcsolatban kifejtettünk, ezt a támogatott döntéshozatali modellt, amelyet önök itt felvázoltak, ebben a formában nem tudjuk támogatni, viszont megkíséreljük módosító javaslatokkal azt jobbá tenni.

Köszönöm.

Forrás: parlament.hu