VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Előterjesztő! Habár a zárószavazás előtti módosító indítványokkal egyetértünk, konkrétan, mondjuk, a kifejezetten szakmai javaslatokkal egyetértünk, akár azzal, hogy a világörökség részeként számon tartott helyszínek kerüljenek bele a törvénybe, akár azzal, ami a főváros és a kerületi önkormányzatok jogosultsága tekintetében rendelkezik, viszont az egész törvény úgy, ahogy van, nem fog eredményt elérni.

Ellentétben a liberális, szocialista siránkozásokkal, mi nem azt kifogásoljuk, hogy ne alkalmazzunk azokkal az emberekkel szemben kényszerintézkedést, akik már olyan antiszocializációs fázisban vannak, hogy akár egy közterület-felügyelő vagy rendőr figyelmeztetésére nem hagyják el az adott területet és nem képesek ezekhez alkalmazkodni.

(18.10)

Tehát nem azt vitatjuk, hogy velük szemben kényszerintézkedésre van szükség, csak azt vitatjuk, hogy jelen törvényben meghatározott kényszerintézkedésre van szükség velük szemben.

Mire is gondolunk? A közérdekűmunka-megváltás végrehajtása azoknál az embereknél, akik már ilyen társadalmi fázisban vannak, mondhatnám úgy is, hogy már társadalmon kívüli létben vannak, számukra ez végrehajthatatlan. A pénzbírságot ugyanúgy képtelenek lesznek megfizetni, marad a fogda. Ami az adófizetőknek nagyon sok pénzébe fog kerülni, és azok a hajléktalanok, akik a fogdára bekerülnek, az iksz nap letöltött büntetés után ugyanabba az életkörülménybe kerülnek vissza, és nagyon sok esetben, figyeljék meg, a közterület-felügyelők, illetve a rendőrök szinte méterre, centiméterre pontosan ugyanazon a közterületi helyen fognak velük találkozni.

Éppen ezért a rendészeti kényszerintézkedés nem jó megoldás. Be kell hozni egy régen, főleg a kommunizmusban lejáratott intézményt, fogalmat, mégpedig a kényszergyógykezelés fogalmát, és ezekkel a mentálisan már olyan mértékben sérült emberekkel szemben, akik miatt tulajdonképpen ez a törvény született, és akik joggal zavarnak nagyon sokszor bizonyos közterületeket a funkciójuk szerint igénybe venni kívánó polgárokat, velük szemben igenis a kényszergyógykezelést kell alkalmazni. (Németh Szilárd István: Hajnóczy Pétert olvassál!) És ha a közérdekű munka büntetés, akkor terápiás jellegű legyen, és egyéb szakemberek bevonásával történjen, a végrehajthatatlanság esetén pedig igenis kényszerintézkedés keretében kényszergyógykezelésre egy erre kialakított speciális intézménybe kell őket szállítani, ahol orvosi, rendészeti és szociális szakemberi felügyeletet egyaránt kapnak, és így talán esélyük van a reszocializációra.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu