VOLNER JÁNOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én magam nagyon furcsállom, amikor a kormány arról beszél, hogy az ország milyen sikereket ért el. Láthatóan arra törekszik a kormányzat, hogy lehetőség szerint sikerek híján kommunikációs fronton nyerje meg a küzdelmet, hiszen valódi sikerekről aligha lehet beszámolni.

Csak emlékeztetnék rá, képviselőtársaim, hogy mik a társadalmi fejlődés főbb mutatószámai. Véletlenül sem az, amiről a KDNP vezérszónoka, Aradszki képviselő úr beszélt. Képviselőtársaim, a társadalmi fejlődésnek, a társadalmi eredményességnek nem az a mutatószáma, hogy önök képesek brutális költségvetési megszorításokkal tartani, az Európai Unió és az IMF minden diktátumának engedve, a 3 százalék alatti költségvetési hiányt. A társadalom sikerességének mértékegysége például az, hogy hány ember él létminimum alatt egy országban. Itt emlékeztetnék arra: a kormányváltás környékén 3 millió 200 ezer ember, azaz a magyar társadalom egyharmada volt létminimum alatt élő Magyarországon, az önök kormányzása alatt azonban, nem kis részben a bevezetett adóváltozások következtében ez a szám fölkúszott több mint 4 millióra. Képviselőtársaim, a magyar társadalom 40 százaléka, 10 emberből 4 a létminimum alatt él a hivatalos statisztikák szerint is Magyarországon. Arra kérem önöket, hogy akkor, amikor 10 emberből 4 létminimum alatt élőnek számít, véletlenül se kezdjen el sikerpropagandát folytatni a kormány, mert ez egész egyszerűen hazugság, ennek nincs valós gazdasági alapja.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Nézzük tovább! Hova vezetett az az adópolitika, az a kiszámíthatatlanság, ami 2010-től fogva övezi a magyar gazdaságpolitikát? A költségvetési vitában egyébként már elmondtuk ezt is, az Európai Unió 20 legszegényebb régiójából 4 Magyarországon található. Az Európai Unió 20 legszegényebb régiójából 4 magyar. És erre mondom azt, hogy önök elmondhatják az embereknek, hogy az országban gazdasági növekedés van, csakhogy ez a gazdasági növekedés olyan mértékű, ami gyakorlatilag észrevehetetlen még azokban a régiókban is, ahol ténylegesen növekszik a gazdaság, és csak egy-két növekedési pólusra koncentrálódik ez a gazdasági növekedés. Kérdezem én önöket: egy borsodi, szabolcsi, hajdú-bihari, Békés megyei kis faluban élő ember mit érzékel abból a gazdasági növekedésből, ami, mondjuk, a kecskeméti Mercedes-beruházás 0,5 százalékos mértékben képes élénkíteni önmagában is a magyar GDP-t?

(11.00)

Mi lesz ebből érzékelhető az emberek számára ezekben a térségekben? Az égvilágon semmi. Foglalkoztatnak ott 1500 embert, papíron a GDP-módszertan miatt ki tudnak mutatni egy megfelelő gazdasági növekedést, 0,4-0,5 százalékot. Megjegyzem egyébként, hogy ha ilyen ütemű marad a gazdasági növekedés, akkor körülbelül négy év alatt tudja Magyarország összeszedni azt a gazdasági növekedést, amit tavaly elveszítettünk. Tehát ha önök négy éven keresztül így növelnék a gazdaságot, akkor pont azt az eredeti gazdasági szintet érnénk el, amit tavaly elbukott az ország az önök kormányzása alatt, hiszen 1,7 százalékos volt tavaly a gazdasági visszaesés Magyarországon. Erre mondom azt, hogy a régiós egyenetlenségekkel, hihetetlen leszakadással, az ország jelentős részének elképesztő mélyszegénységbe kerülésével valósul meg ez a mérhetetlenül alacsony növekedési ráta is. Az ország legtöbb részén, hölgyeim és uraim, nemhogy nincs siker, nemhogy nincs gazdasági növekedés, egyenesen recesszió van.

Az adózás szempontjából vizsgálva a kérdést, nagyon fontos adófilozófiai különbség van köztünk és a kormány között. Mit mond a kormány? Az adózásnak egy célja van: az, hogy megteremtse a közösségi kiadások forrását. Ez, kérem, egy vegytiszta neoliberális megközelítés, ugyanis az adórendszernek másodlagos, harmadlagos funkciói is vannak, például az, hogy a társadalmi felzárkóztatását megoldja a leszakadó rétegeknek, például az, hogy a kormány képes legyen az adórendszer eszközrendszerével módosítani, javítani a társadalompolitikai célkitűzésein, illetve elérni egyáltalán azokat. A kormány láthatóan ezzel sem törődik, a társadalompolitikai célok eszközeként nem használja fel az adórendszert; ami most itt folyik, az egyszerű népbutítás.

Ha megnézzük, hogy hova vezetett ez az adórendszer a foglalkoztatottság vagy éppen a fogyasztás élénkítése terén, azt láthatjuk, hogy az egykulcsos adórendszerhez fűződő várakozások ma már bizonyítottan illúzióknak bizonyultak. Matolcsy György elmondta a gazdasági bizottság ülésén, amikor bevezették az egykulcsos adórendszert: meglátjuk, 2011-ben élénkíteni fogja az egykulcsos adórendszer a gazdaságot, és a többi, és a többi. Ez az élénkítés természetesen nem következett be, ez az adórendszer nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

Nagyon fontosnak tartom elmondani azt is, hogy akkor, amikor húsz különböző adónemet módosít a kormány egy nagy, 186 oldalas adótörvény-javaslatban, érdekes módon, bár a jogalkotási törvény előírja kötelező jelleggel a kormány részére költségvetési hatástanulmány elkészítését, egy húsz adótörvényt tartalmazó javaslatnál egyetlen költségvetési hatástanulmány nem készül el. Hölgyeim és uraim, önök törvénysértő módon működtetik jelenleg a Magyar Országgyűlést! És hogy miért is lenne az fontos, képviselőtársaim, hogy elkészüljön? Csak emlékeztetnék azokra a kormányzati sikertelenségekre, hogy amikor a kisvállalkozók különböző adóit, a katát és a kivát bevezették, kiderült az, hogy a várható adónemekből mindössze negyedrészben teljesültek ténylegesen a költségvetés bevételi előirányzatai, azért, mert nem volt mögöttük semmiféle hatástanulmány, semmiféle számítás. A kormánynál valaki, isten tudja, milyen filozófia alapján, a hasára ütött, és azt mondta, hogy ő most ekkora gazdasági növekedést, ekkora bevételt vár ettől az adónemtől, aztán ez nem történt meg, mert nem volt megalapozott ez az intézkedés. Emlékeztetni szeretnék arra, hogy nem is kis részben a gazdasági sajtó a jelenlegi kormányon röhögött vagy éppen sírt, pártállástól függően, mert ennyire amatőr módon előkészíteni adótörvényeket normális esetben nem lehet.

Nézzük sorba ezeket az adókat, amelyeket a kormány a jelenlegi törvényjavaslatával érinteni szeretne. Személyi jövedelemadóról szóló törvény módosítása, családi adókedvezmények kiszélesítése. Mit is kommunikál a kormány? Azt kommunikálja, hogy egy bruttó 90 ezer forintos összjövedelemmel rendelkező kétgyermekes családnál 5600 forinttal nő az adójavaslat miatt a nettó jövedelem. Tehát még egyszer mondom: aki bruttó 90 ezer forintot keres, és négy embernek kell ebből a bruttó 90 ezer forintból megélnie, az egy mélyszegénységben lévő családnak számít Magyarországon, és náluk 5600 forinttal növeli a kormány jelenleg ezzel az adóváltozással a nettó jövedelmet. Csakhogy, képviselőtársaim, én azt mondom, nézzük meg a 2010-es adatokat: bruttó 94 ezer forintos összeg, ami jelenleg a minimálbér, több mint 11 ezer forinttal többet ért 2010-ben, az egykulcsos adórendszer bevezetése előtt. Tehát mit tesz most a kormány? Mindössze a felét adja vissza annak az adómegszorításnak, amit az egykulcsos adórendszer bevezetésével, pont a legszegényebb emberek rovására a leggazdagabbakhoz történő jövedelemátcsoportosítással eredményezett. Itt megint csak egy adófilozófiai, illetve nem kis részben etikai kérdést javaslok átgondolni. Vajon mennyire igazságos és mennyire célravezető az az egykulcsos adórendszer, amely a legszegényebb embereket megrövidíti - itt voltak ezek a számok, uraim, nézzék meg -, csak azért, hogy a legmagasabb jövedelmű, 15 százalékot kitevő munkavállalók részére jövedelmet csoportosítson át? Sem erkölcsi, sem pedig célszerűségi alapon az ilyen adóváltozásokat nem lehet támogatni.

Felidéztem már itt az Országgyűlésben korábban azt a példát, hogy lehetőségem volt a svéd parlament alelnökével, Hagberg asszonnyal találkozni a gazdasági bizottság részéről mint a gazdasági bizottság alelnöke, és megkérdeztük őket arról, hogy hogyan vészelte át a svéd gazdaság a gazdasági válságot, hiszen láthatóan nem volt olyan gödörbe esés, mint Európa legtöbb országában. Hagberg asszony akkor elmondta, hogy az adórendszeren belül csökkentették a legalacsonyabb jövedelmű emberek jövedelemadóját azért, hogy megkíméljék őket a gazdasági válság hatásaitól. Mi történik ezzel szemben Magyarországon? A legszegényebb emberektől, a legalacsonyabb jövedelmű emberektől elvesz pénzt a kormány, kivezeti az adójóváírás intézményét a személyi jövedelemadó-rendszerből, és utána a tőlük elvett pénzt odaadja a leggazdagabb 15 százaléknyi munkavállalónak, azoknak, akiktől egyébként nem sajnáljuk ezt a pénzt, félreértés ne essék, de ha ennek, hogy ők ehhez a többletjövedelemhez jussanak, az az ára, hogy el kell venni a szegény emberektől ennek érdekében, azzal viszont sem erkölcsileg, sem célszerűséget tekintve nem tudunk egyetérteni.

Hölgyeim és Uraim! Nem kis részben pont ez az adófilozófia, ez az érzéketlen, önök által megvalósított neoliberális adófilozófia vezetett oda, hogy több mint négymillió létminimum alatt élő ember van jelenleg Magyarországon. Ez egy szégyenletes dolog.

A biztosítások különböző adóztatási formájáról nagyon szemérmesen említést tesz a törvényjavaslat. Idéznék a törvényjavaslatuk általános indokolásából: A javaslat egyebekben a biztosítások adózásának 2013. január 1-jétől módosult szabályait, a szabályozás lényegét lényegében változatlanul hagyva pontosítja, figyelembe véve az év során a gyakorlatban felmerült értelmezési problémákat.

Hölgyeim és Uraim! Ha valóban ennyi lenne, akkor egy-két bekezdéssel megúsztuk volna a törvénymódosítást. Aki belelapoz ebbe a 186 oldalas törvénybe, az azt láthatja, hogy több tíz oldalon keresztül foglalkoznak a biztosítással összefüggő kérdésekkel, mert akkora hibákat követtek el a törvényjavaslat tárgyalása során. Visszatérnék oda, képviselőtársaim, hogy akkor, amikor ezeket a törvényeket elfogadták itt az Országgyűlésben, mi történt. Megnéztem a saját felszólalásaimat, emlékezve arra, hogy én voltam a vezérszónoka, témafelelőse annak az adócsomagnak, amit jelenleg kénytelenek vagyunk módosítani, 2012. 06. 12-én részletesen beszéltem azokról a szakmai hibákról, amelyeket a kormány elkövetett a biztosítási adóztatással kapcsolatban, részletesen az Országgyűlés nyilvánossága előtt felhívtam rá a figyelmet. Természetesen semmit nem vettek ebből figyelembe. Egy éven keresztül úgy működtették az országot, hogy hibás definíciójú, rossz célú törvényekkel működött az ország, majd amikor a gyakorlatban is belátta a kormány ennek a sikertelenségét, akkor ismét módosítja a saját maga által elkészített jogszabályt, és megpróbálja kiküszöbölni a hibákat.

Hölgyeim és Uraim! Ez a kör megspórolható lett volna akkor, ha másfél évvel ezelőtt odafigyelnek arra, hogy mit mond a Jobbik.

(11.10)

Ha másfél évvel ezelőtt nem azt az intoleráns, ignoráns magatartást tanúsítja a kormány, hogy nem foglalkozik egyáltalán az ellenzéki véleményekkel... - ha rossz lesz a törvény, majd módosítunk rajta egy évvel később. Nem kis részben pont az ilyen országgyűlési felelőtlenség miatt tart ott a kormány és az ország is jelenleg, ahol tart.

A társasági adóról és osztalékadóról szól a következő törvénymódosítás. Azzal egyetértünk, hogy a K+F kiadások a kapcsolt vállalkozásoknál is elszámolhatók legyenek. Azonban sokkal fontosabb különbségre hívtam fel a figyelmet még a költségvetési vitában. Hölgyeim és uraim, ha jelenleg egy külföldi beruházó eljön Magyarországra, rohannak az önkormányzatok megkötni vele az iparűzésiadó-mentességről szóló különmegállapodást. Ne felejtsük el, az iparűzési adó nagyon sok vállalkozásnál magasabb összegű, mint amennyit a vállalkozás társasági nyereségadóként fizet. Megjegyzem egyébként: egy külföldi vállalkozásnak egy magyar vállalkozással ellentétben nem kell adót fizetnie az osztalékágon kivett jövedelem után. Ez azt jelenti, hogy jóval magasabb egy magyar vállalkozás adóterhelése, mint amit egy külföldi vállalkozásnak az itteni tevékenysége után adóznia kell.

Azt kell látni, hogy ha idejön egy külföldi vállalkozás, töredékéből megússza az adóterhelést, mint egy magyar vállalkozás. Értelemszerűen ez a kétsebességes gazdaság ki fog alakulni, ami Magyarországot jelenleg jellemzi, értelemszerűen a magyar vállalkozásokat a saját kormánya teszi tönkre azzal, hogy túladóztatja őket, mert több adóbevételt vár tőlük, mint egy külfölditől. Még egyszer mondom: nagyon egyszerű lenne ezen változtatni, ugyanazokat az adószabályokat kellene alkalmazni a magyar vállalkozásnál, mint a külföldinél. Ha a külföldinek nem kell osztalékágon adóznia, akkor a magyar vállalkozásnak se kelljen.

Itt is egyébként a kormány tisztességtelen módon félreviszi a politikai közbeszédet, azt mondja, hogy nézzék meg, hölgyeim és uraim, mennyi a társasági adó Magyarországon és mennyi külföldön. Csakhogy nem csak a társasági adó van, az csak az egyik adónem a sok közül, amit egy vállalkozásnak fizetnie kell. A cégeknek Magyarországon az úgynevezett effektív adóterhelése lényegesen magasabb, mint a régió bármelyik államában. És ez az, ami ilyen szempontból fontos.

Az egyszerűsített vállalkozói adó kérdése. Az egyszerűsített vállalkozói adót nagyon sok adózó számára értelmetlenné tette a kormány azzal, hogy társadalmi egyeztetés, költségvetési hatástanulmány nélkül brutálisan megemelte ennek mértékét. Sajnálom, hogy a törvényjavaslat tanúbizonysága szerint ebből sem sikerült semmilyen tanulságot levonni.

A különadók és a járadékok kérdése. Emlékeztetni szeretnék arra, hogy amikor a kormány, egyébként nagyon helyesen, bevezetett különböző ágazati adókat, amelyekkel az energetikai cégeket, a távközlési cégeket és a bankszektort sújtotta, a Jobbik felhívta a figyelmet ezen törvényjavaslatok tárgyalásakor arra, hogy meg kell oldani azt is, hogy valóban ezek a cégek legyenek ezeknek az intézkedéseknek a valós teherviselői, ne lehessen ezeket a közterheket áthárítani a lakosságra. Mi történik, hölgyeim és uraim? Áthárították a lakosságra, és a kormány nem tett semmit. Mivel propagálja a kormány a saját tevékenységét? Azt mondja, hogy mi ezeket a közutálatnak örvendő nagy bankokat, multinacionális cégeket megadóztattuk. Megadóztattuk őket, mert nem a lakosságtól szeretnénk elvonni a jövedelmet. És valójában mi történik? Úgy adóztatják meg például jelenleg a bankszektort, hogy engedik az áthárítást a részükre.

Csak emlékeztetni szeretnék Varga Mihály miniszter úr napokban tett nyilatkozatára. Azt mondta, hogy a bankok magasabb mértékben emelték meg az ügyleti költségeiket, mint amekkora a kormány által kivetett adómérték, és ennek érdekében a kormánynak lépéseket kell tennie. Tehát úgy látszik, hogy a kormány számára semmilyen probléma nincs azzal, ha a bankok áthárítják az ügyfelekre a tranzakciós adót. Az a probléma, ha még több az áthárítás, de érdemben ezzel együtt sem történik semmilyen intézkedés. Hölgyeim és uraim, már akkor tudni lehetett, amikor megjelent a bankok üzletszabályzatának módosítása, ezt postázták az ügyfeleknek, látható volt az üzletszabályzat módosításából, hogy jelentősen emelkedni fognak a különböző ügyleti költségek. Sem a kormány, sem pedig a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete nem tett semmilyen intézkedést azért, hogy megvédje a bankoktól a lakosságot, az a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete sem lépett, amelynek egyébként a Fidesz nevezte ki a jelenlegi vezetőjét.

A csekkadó néven elhíresült tranzakciós illetéket százszázalékos mértékben a magyar lakosság fizeti. Bár a kormány a bankokra veti ki ezt az adónemet, engedi részükre az áthárítását ezeknek az adónemeknek.

A következő kérdés a regisztrációs adóról szóló törvény módosítása. Emlékeztetni szeretnék arra, hogy amikor frissen megalakult az Országgyűlés, kezdeményeztük azt, hogy a 125 köbcentis motorkerékpároknál történjen meg nyugat-európai mintára az átminősítésük azért, hogy lehessen ezeket egyrészt jogosítvány nélkül némi vezetéstechnikai oktatás után vezetni, részben pedig azért, hogy ne lehessen egy 125 köbcentis kismotor után magasabb regisztrációs adót kivetni, mint mondjuk, egy modern személygépkocsi után. Bármilyen nevetséges, jelenleg a magyar regisztrációs adóról szóló törvény tele van elképesztő hibákkal, többek között azzal, hogy 125 köbcentis robogó után több regisztrációs adót kénytelen valaki fizetni, mint egy újonnan vásárolt, több millió forint értékű személyautó után. Felhívtuk erre a figyelmet, benyújtottuk erre a törvényjavaslatot, nem történt semmi az ügyben. Nem tudom, hogy az önök arányérzékét nem bántja-e, hogy ez így alakult.

Nagyon fontosnak tartjuk azt is, hogy a gázüzemű járművek - amelyeknek a finompor-szennyezése töredéke a dízelüzemű járművekének - kedvezőbb adóztatásának feltételeit teremtse meg a kormány, jelentős adókedvezményeket biztosítson számukra. Ugyanis ha megnézik, képviselőtársaim, a légúti megbetegedések statisztikáit, azt láthatjuk, hogy a nagyvárosokban, nem kis részben a dízelüzemű járműforgalom miatt megnövekedett szmog következtében megbetegednek az emberek, tömegesen halnak meg, több évvel csökken az átlagéletkoruk, és csökken a munkában eltöltött idő is. Jelentős nemzetgazdasági károkat szenvedünk el ezen a szinten.

A jövedéki adóról szóló törvényt is módosítja a kormány ebben a javaslatban. Európa egyik legdrágább gázolajárát Magyarországon "élvezhetik" az autósok. Elképesztő adómérték-emelés történt ezen a területen is. A kormány természetesen abban bízik, hogy nem fog beindulni az üzemanyag-csempészet. Láthatóan felélénkült a szomszéd országokban folyó tankolás, elsősorban Ukrajna irányából áramlik be kamionok, illetve személyautók tankjában az üzemanyag. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból.) Igen, képviselőtársaim, elmondják, hogy ez eddig is így volt. Ezután meg még inkább így lesz, mert önök újabb lökést adtak ezzel az adóemeléssel a csempészetnek, a feketegazdaságnak.

Fontosnak tartjuk azt is elmondani, hogy nézzék meg például azt is, mit tettek az autógáz jövedéki adójának emelésével. Az autósok egy része, miután megdrágult a dízel, mert megemelte jelentős mértékben a kormány a dízel jövedékiadó-tartalmát, átszokott a gázüzemű járművekre. Mi történt? Ott is megemelte a kormány, nehogy már ki lehessen bújni alóla. Az etanolüzemű járműveknél mi történt? Nagyon sok benzinüzemű autó tulajdonosa átszokott az etanol tankolására, mert olcsóbb volt. Ott is megemelte a kormány az adómértéket. Bárhova nézünk, adóemeléseket látunk.

Az áfáról szóló törvényt is módosítja a kormány. Mit látunk ezen a szinten? Európa legmagasabb áfáját kénytelenek a magyar fogyasztók megfizetni. Sehol Európában nincs 27 százalékos áfamérték. A kormány folyamatosan sikerekről meg adócsökkentésről beszél, mi ezzel szemben azt látjuk, hogy európai uniós rekordot ért el az áfa szintje Magyarországon. Ez is szégyenteljes és teljesen szükségtelen dolog. Ez a feketekereskedelmet, a bevásárlóturizmust erősítő tényező jelenleg Magyarországon.

(11.20)

Az építményadót is módosítja a kormány. Mihez nem nyúl az építményadó kapcsán? Nemrég egyébként az Országgyűlésben ezzel kapcsolatban már kifejtettük a véleményünket. Jelenleg egy önkormányzat hatáskörébe van utalva teljesen, hogy mekkora összegű építményadót vet ki, és differenciálatlanul ki is vetik az önkormányzatok az építményadót. Jelenleg ugyanakkora összegű négyzetméter alapon megállapított építményadót kell egy logisztikai cégnek egy kültelki, üresen álló raktárépület után fizetnie, mint amennyit kell egy belvárosi luxusiroda után. Kérdezem én: ez nem csípi az önök arányérzékét? Az egyikből semmilyen jövedelem nem származik, mert üresen áll, mégis megadóztatják, ugyanakkora az adó mértéke, mint egy olyan belvárosi luxusirodának, amelyből mondjuk, 8-10 ezer forint négyzetméterenként befolyik havi bérleti díjként. A kormánynak ez sem csípi az arányérzékét, a kormány ezzel a módosítással sem foglalkozik. Ez egyszerűen elképesztő!

Módosítja a jelenlegi törvényjavaslat az illetékekről szóló törvényt is. Miről feledkezik meg a kormány? A KDNP is és a Fidesz is nagyon sokat beszél ugyan arról, hogy meg kell segíteni a családokat, támogatni kell őket adókedvezményekkel, csak kérdezem én, hogy például a gyermekneveléssel összefüggő kiadásokat miért nem próbálja azzal csökkenteni a kormány, hogy mondjuk, a családos emberek részére biztosítja az illetékmentes lakás-, gépjárművásárlás lehetőségét. Miért nem hozza őket az illetéktörvényen keresztül kedvező helyzetbe? Megmagyarázhatatlan ez is. Elfeledkeztek róla, nem foglalkoznak vele. Ténylegesen nem adót csökkentenek, hanem adót növelnek ezen a területen is.

A szabadvállalkozási zónákat is említi a törvényjavaslat, és ezeknek az adóztatásával is részletesebben foglalkozik. Itt egyre szeretném képviselőtársaim figyelmét fölhívni. Azokkal a szabadvállalkozási zónákkal, amelyek munkaerőt hivatottak lekötni a leszakadó térségekben, a kormány ugyanúgy nem tudott eredményt elérni, mint az előbb fölsorolt jó néhány egyéb törvényjavaslat esetén is. Éppen ezért kérem a javaslataim (Az elnök csenget.) megfontolását.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu