DR. GYENES GÉZA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A 2013. év végéig az előrejelzések szerint az egészségügy fekvőbeteg-ellátó intézményeinek a beszállítók felé fennálló adósságállománya elérheti akár a százmilliárd forintos mértéket is. Ez azt jelenti, hogy az intézmények a rendelkezésükre álló forrásokat meghaladóan költöttek a betegek ellátására. S hogy miből? Nem másból, mind a beszállítók pénzéből.

Óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy a ki nem fizetett tételek mennyiben kötődtek szükségesen a betegellátáshoz, voltak-e közöttük felesleges, netán luxustételek. Meggyőződésem, hogy a betegellátáshoz szükséges tételek mellett nem voltak felesleges tételek, így az adósság ténye azt kell hogy jelentse, hogy a reális igényekhez képest - már ha azok egyáltalán felmérésre kerültek -, a korábbi évek gyakorlatának megfelelően, a 2013. évi egészségügyi költségvetés is annak ellenére lett alultervezve, hogy előre tudható volt, elégtelen lesz arra, hogy az állam eleget tudjon tenni az egészségügyi ellátás biztosítására vonatkozó kötelezettségeinek.

Tisztelt Képviselőtársaim! A számok tükrében úgy tűnik, hogy a 2014. esztendő egészségügyi költségvetésének tervezésekor nem lettek figyelembe véve sem a 2013-ban keletkezett, sem a 2014. évben várható adósságok. Úgy tűnik, hogy ezzel a kormány változatlanul a beszállítók jóindulatára, hajlandóságára kívánta rábízni az egészségügy amúgy sem zavartalan működtetésének biztosítását. Hogyan várható el így, hogy csökkenjen a várólisták hossza, hogy csökkenjen a betegek várólistákon eltöltött várakozási ideje?

Tisztelt Képviselőtársaim! Gondoltak-e arra, hogy mi lesz akkor, ha a beszállítók - vagy azért, mert nem akarják, vagy azért, mert nem tudják - nem fogják tovább hitelezni a betegellátáshoz nélkülözhetetlenül szükséges anyagok, eszközök, gyógyszerek beszerzését? El tudják képzelni, hogy hány beteg állapota romolhat, esetenként hány beteg halhat meg a fentiek következtében? Kire hárul mindezekért a felelősség?

Kedves Képviselőtársaim! Ez a mi felelősségünk, nevezetesen az, hogy végre egy olyan egészségügyi költségvetés készüljön, amely a fiskális szemléletű hazardírozás helyett valójában az ország rossz népegészségügyi mutatói javításának adna elsőbbséget. Mi más lehet egy magát nemzetinek mondó kormánynak a célja és feladata, mint hogy állampolgárainak egészségben eltöltött éveinek száma, valamint a születéskor várható élettartama elérje végre az európai átlagot? Mikor lesz annyi kurázsi bennünk, mint a finnekben, akik az észak-karéliai programukkal példát mutattak a világnak arra, hogy egy ország parlamentjének képviselői hogyan azonosulhatnak az ország állampolgárainak egészségi állapotát sújtó problémákkal, hogyan változtathatják meg azokat a körülményeket, okokat, amelyek miatt Finnország egykoron Európa legbetegebb országának számított?

A finn parlamenterek elsőbbséget adtak ezeknek a problémáknak, és több éven és politikai kurzuson át a megoldásukat szolgáló projektre szabottan alakították ki az ország költségvetését, amely elegendő volt a betegséget előidéző okok és körülmények felderítésére és kiküszöbölésére, a leküzdendő betegségek megelőzését szolgáló ismeretek terjesztésére, az emberek egészségtudatos magatartásának kialakítására, a betegségek időben történő felismerését célzó szűrővizsgálatokra, a felismert betegségek gyógyítására, gondozására, a betegek rehabilitációjára, valamint az ezekhez szükséges intézményi háttér, valamint a személyi és tárgyi feltételek biztosítására. S bizony, az eredmények nem maradtak el: Finnország kormánya nemrég jelentette be, hogy 2015-re megpályázzák az "Európa legegészségesebb országa" címet. Ehhez képest ma országunk - a rendszerváltó kormányok közös bűneként - a vonatkozó statisztikák tanúsága szerint szégyenszemre Európa legbetegebb országának számít. Nemzetünk tragikus egészségi állapotáért elsősorban minket és elődeinket terhel a felelősség, amiért a rendszerváltásnak hazudott folyamat kezdete óta hiányzott belőlünk az a politikai akarat, amely célként tűzte volna ki a fent említett szégyenletes mutatók javítását, vagy ha volt is bennünk ilyen akarat, nem tudtuk azt az aktuális kormányzatokra rákényszeríteni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mikor kezdünk hozzá a felelősségi körünkbe tartozó munkákhoz, amelynek első lépése lehet a kórházak adósságállományának rendezése és az újabb adóssághegyek elkerülése? Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu