DR. JÓZSA ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Érdekes ez az előterjesztés. A parlament a politikai viták színtere, úgyhogy azzal szeretném kezdeni, valahol anakronisztikusnak tűnik az a hozzáállás, miszerint a miniszterelnök úton-útfélen szabadságharcot hirdet az Unióval szemben, és ennek mindenütt elég harcosan hangot is ad, ugyanakkor elénk kerül egy ilyen, ránézésre nagyon korrekt és az uniós követelményeket, ott kiforrott szabályozási javaslatokat követő előterjesztés, mondhatnám úgy is, hogy az elvárásokat túlteljesítő minőségben.

Ugyanis túlteljesítés az, hogy a korábbi hitelpiaci törvényt három különböző törvényre bontja, a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló törvényt pedig teljesen újraalkotja. Ezt lehet indokolni azzal, hogy ez így talán áttekinthetőbb, ugyanakkor viszont, amikor hangulati szinten úton-útfélen ostorozza a hazai pénzügyi rendszert, a bankokat ez a kormányzat, akkor nem biztos, hogy bizalomerősítő, ha teljesen eltér a korábbi szabályozástól, vagy legalábbis ezt szeretné megjeleníteni azzal, hogy egy tökéletesen új törvényt alkot, és azt rögtön három különböző törvény formájában terjeszti a parlament elé.

(16.10)

Tehát eléggé érdekes ez az előterjesztés; azzal együtt, hogy a Fidesztől megszokott egyik napról a másikra történő előterjesztési gyakorlathoz képest, azt lehet mondani, hogy ez egy normál előterjesztési tempóban, és a korábbiakhoz képest, a többitől eltérően ennél jobb szakmai igényességgel került kidolgozásra, előterjesztésre.

Egyetértek azzal az okfejtéssel, amit bevezetőjében képviselőtársam, Ékes József képviselő úr elmondott. Tehát ez az előterjesztés valóban szolgálja azt a közös célt, hogy a hitelintézetek és a pénzügyi vállalkozások tevékenységének újraszabályozása megfeleljen a Bázel III. globális banki követelményrendszer európai uniós átültetési formáinak, megfeleljen az uniós tőkekövetelmény irányelv implementálásának, és a tőkekövetelmény-rendeletnek való megfelelés érdekében dolgozza ki ezt a jogszabályt, továbbá a hatályos, valóban többször módosított hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény szerkezeti bontásával egy logikusabb szerkezetű jogszabály kialakítását teszi lehetővé. Ez technikai jellegű, a másik, amit a bevezetőben mondtam, inkább bizalmi jellegű kérdés.

Tartalmát tekintve ez az új törvény a hatályos szabályok alapjaira épül, emellett kiegészítésre kerül az uniós jogszabályokban előírt prudenciális követelményekkel. Hozzáteszem, hogy pontosan a "prudenciális" szó mit takar, minden bankár mást mond róla, tehát azt hiszem, ez egy magyarra eddig még pontosan le nem fordított kifejezés, hogy mit takar, ezért kell három ilyen törvény, hogy leírja, hogy mitől prudens egy banki működés. De ez csak egy kis kitérő a hozzászólásomban.

A tartalmi részhez különösen az tartozik hozzá, hogy a tőkepufferre vonatkozó szabályozással, a vállalatirányítási és kockázatkezelési szabályokkal és a módosított felügyeleti szabályokkal az átláthatóbb és világosan szabályozott működés irányába hat. Tehát azon túl, hogy a "prudenciális" kifejezést ebben az országban mindenki másképp értelmezi, ez az előterjesztett törvény lehetőségeinek megfelelően ezt az öt területet próbálja világosan kifejteni.

A törvényjavaslat 218 oldalas, 313 paragrafusból álló szabályozást tartalmaz, és ezzel összefüggésben hatályát veszti a jelenleg még érvényes hatályos hitelpiaci törvény. Kikerül az eredeti törvény hatálya alól a pénzforgalmi intézményekre vonatkozó szabályozás, erre külön törvényt terjeszt elő ez a törvénycsomag. Kikerül a törvény hatálya alól a külső hitelminősítő intézetek elismerése, ezt a tőkekövetelmény-rendelet szabályozza majd.

Rögzítésre kerülnek ezen túlmenően a fogyasztók érdekeit célzó rendelkezések. Ez mindenképpen pozitívum, hogy világosan, áttekinthetően tartalmazza a törvény. A 2012. április 1-je előtt a fogyasztókkal kötött, egy évnél hosszabb hátralévő futamidejű jelzáloghitel-szerződés fogyasztó által kezdeményezhető módosításának határideje kitolásra kerül a futamidő végéig. Mondhatni, ez egy természetes követelmény, úgyhogy helyénvaló, hogy bekerül az új szabályozásba.

A lakáshitelcélú vagy kölcsönszerződés fogalma kiterjesztésre kerül a lakáscélú kölcsön kiváltására szolgáló kölcsönszerződésre is. Ez alapvetően a devizahitelesek számára jelenthet egy világosabb jogi környezetet. Közvetlen előnyt nem, de talán az ügymenetben egy egyszerűbb, áttekinthetőbb jogi környezetet biztosít.

Rögzítésre kerülnek továbbá a szövetkezeti hitelintézetek integrációjával összefüggő módosítások is. Ha nem úgy történt volna a szövetkezeti hitelintézetek működésének átalakítása, ahogy történt, tehát erőszakkal, az alkotmányos jogokat, a tulajdonhoz való szabad rendelkezés jogát sértő módon, akkor azt lehetne mondani, hogy ezek a konkrét javaslatok talán még helyénvalóak is, de nem tekinthetünk el attól, hogy hogyan került átalakításra a szövetkezeti hitelintézetek működése, és hogyan került sor egy lényegében erőszakos integrációra.

A jelen előterjesztésben a törvény hatálya alá tartozó pénzügyi szolgáltatásnak minősül ettől kezdve a követelésvásárlási tevékenység, és kiegészül a szövetkezeti hitelintézet által végezhető tevékenységek köre ezzel a követelésvásárlási tevékenységgel. Eltörlésre kerül az a rendelkezés, miszerint szövetkezet esetében a tagi kölcsön elfogadása is betétgyűjtésnek minősült, ha annak mértéke meghaladta a szövetkezetekre vonatkozó törvényben meghatározott korlátot. Azért mondom múlt időben, mert ez itt eltörlésre kerül. Megemelték 250 millióról 300 millió forintra a szövetkezeti hitelintézet legkisebb indulótőkéjének összegét, ami tekinthető úgy is, hogy nehezíteni akarják az ilyen hitelintézet megalakulását, de úgy is tekinthető, hogy valahol inflációkövető az előterjesztés, mert korábban került ez a 250 millió forint megállapításra.

Módosulnak az egyes pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó rendelkezések is, nem csak a saját tőkét meghaladó mértékű betét gyűjtése és más visszafizetendő pénzeszköz nyilvánosságtól történő, tehát a szabad piacról történő elfogadása minősül pénzügyi szolgáltatásnak, így kizárólag hitelintézet által végezhető tevékenységnek.

A törvény a hatályos szabályozással ellentétben nem mondja ki, hogy a kockázatitőke-alap a tőkepiacról szóló törvényben meghatározottak szerint pénzkölcsönt nyújthat. Korlátozásra kerül a pénzügyi intézmények által végezhető kiegészítő pénzügyi szolgáltatások köre is, a forgatható utalvány kibocsátását nem végezhetik ezután az ezen törvény szabályozása alá tartozó pénzintézetek.

Kiegészül a pénzügyi intézmény által végezhető tevékenységek köre a letéti szolgáltatásnak és a széfszolgáltatásnak nem minősülő pénzletét kelezéséhez kapcsolódó szolgáltatással. Azt lehet mondani, hogy ez pozitívum.

Rögzíti továbbá az előterjesztés a külföldi és harmadik országbeli, tehát Unión kívüli pénzügyi intézményeket érintő tevékenységet is. Kiegészül a harmadik országbeli hitelintézet fióktelepe útján végezhető tevékenység gyakorlatilag valamennyi pénzügyi szolgáltatásra, és pénzfeldolgozási tevékenységet a fióktelep is végezhet, az anyabank engedélyezési csomagja keretében.

Módosulnak a felügyeleti szabályok. Ezt én is pozitívumnak tekintem, hogy a felügyelet engedélyezési jogköre kiterjesztésre kerül a hitelintézetek átalakulására vonatkozóan - azaz az egyesülésen és szétváláson kívüli átalakulásra -, míg egyes esetekben az alárendelt kölcsöntőkével kapcsolatos felügyeleti jogkörök megszűnnek.

A felügyelet engedélye szükséges viszont a pénzügyi vállalkozás működésének megszüntetéséhez is. Ez egy igen jelentős garanciális elem. Ez a szlengben tűnősnek mondott kis pénzügyi vállalkozásokkal szemben nagyobb biztonságot jelent a fogyasztóknak. Jelenleg ilyen felügyeleti jogkör csak a hitelintézetek tekintetében volt.

(16.20)

A szakmai észrevétellel kapcsolatban, ahogy a bevezetőben mondtam, a törvényjavaslat alapvetően megalapozott, szakszerű vagy annak tűnő szabályozást tartalmaz, bizonyos kivételekkel. Természetesen a kivételek, az ördög a részletekben rejlenek. A módosítások ugyanakkor összességében nem akkora horderejűek, hogy egy új törvény megalkotása indokolt lenne. Tehát kérdés, hogy az a hangoztatott előny, ami az új törvény áttekinthetőségével kapcsolatos, összemérhető-e azzal a bizalmi kockázattal, hogy nehezen bírálható el részletekbe menően, hogy mi az új, és mi az, ami folyamatos. Nem világos annak az oka, hogy miért kerül külön törvénybe a pénzforgalmi intézményekre vonatkozó szabályozás. A fogyasztók érdekeit célzó rendelkezések, reméljük, nem csak látszatintézkedések lesznek, amelyek csak a hiteladósok töredékének kedveznek, és a devizahitelesek jelentős részének problémájára továbbra sem adnak érdemi megoldást.

A javasolt szabályozás több eleméről, számos eleméről már említettem, hogy a vitatott takarékszövetkezeti integráció és az az alapján létrejövő új szervezet érdekeit szolgálja, egyes esetekben kifejezetten a betétesek hátrányára. Például bizonyos esetekben a hitelszövetkezetnek nyújtott tagi kölcsön elfogadása a jövőben nem minősül betétgyűjtésnek, vagyis így feltehetőleg a rendelkezésre bocsátott pénzeszköz a jövőben nem minősül kiemelt jogszabályi védelem alá tartozó betétnek. Ez, úgy érezzük, inkább visszalépés a mai gyakorlathoz képest, tehát kérdéses, hogy ez miért került így szabályozásra.

A szövetkezeti hitelintézet legkisebb indulótőkéjéről már szóltam. Lehet, hogy piackorlátozó hatása lesz, ezt nehéz előre megmondani, ugyanakkor, ha valaki laikusként azt mondja, hogy ha valaki hitelintézeti tevékenységet akar kezdeni, akkor ne filléreskedjen, hogy 250 vagy 300 millió forinttal kerül ez megalapításra, tehát végül is ez nem egy olyan sarkalatos pont. A betét gyűjtésének és más visszafizetendő pénzeszköz nyilvános piacról történő elfogadásának saját tőkéhez viszonyított mértékétől független pénzügyi szolgáltatássá, így kizárólag hitelintézet által végezhető tevékenységgé minősítése jogharmonizációs kötelezettség teljesítésére irányul, tehát ez végül is helyénvaló, beleillik abba az európai stabilizációs gondolatkörbe, amire az egész módosítás irányul.

Ugyanakkor koherencia- és jogalkalmazási zavart okozhat azon rendelkezés eltörlése, amely alapján jelenleg a kockázati tőkealap a tőkepiacról szóló törvényben meghatározottak szerint pénzkölcsönt nyújthat. Tehát itt egy ilyen határterületi rendezetlenséget, jogalkalmazási zavarra lehetőséget adó koherenciaproblémát látunk. A forgatható utalványok kibocsátásának piacáról kiszorulnak a pénzügyi intézmények, amely rendelkezés feltehetőleg az ilyen tevékenységet folytató, pénzügyi intézménynek nem minősülő piaci szereplőknek kedvez, az ő piaci pozíciójuk erősítését szolgálja. Ennek a hatása kérdéses.

A törvényjavaslat több eleme a külföldi, illetve a harmadik országbeli, Unión kívüli pénzügyi intézmények érdekeit, működésük szabályozását szolgálja, az általuk végezhető tevékenységek körének bővítésére irányul. Lehet, hogy ez van összhangban a kormány keleti nyitás politikájával, hogy itt majd Keletről, harmadik országból esetleg komolyabb pénzeszközök érkeznek, és azok működésének ne legyen jogi akadálya.

Kritikai észrevételünk, és emiatt kérdéses, hogy a végső szavazatunk támogató lesz-e, hogy a szakszerű megfogalmazások mellett kérdéses, hogy a fogyasztók pénzügyi intézményekkel szembeni kiszolgáltatott helyzetét érdemben tudja-e javítani ez az előterjesztés, mert azt látjuk, hogy egyes esetekben mintha kifejezetten rontaná ezt a szituációt. Számos elemében a kormányzathoz köthető egyes érdekcsoportok nem megengedhető előnyben részesítésének a szolgálata látszik az előterjesztésből, tehát ilyen értelemben sok aktuálpolitikai elemet tükröz; itt a takarékszövetkezeti integrációs szervezetre gondolok.

A több elemében a külföldi, különösen Unión kívüli pénzügyi intézményeknek kedvező szabályozás által erősödhet a szolgáltatások hazai igénybevevőinek Unión kívüli pénzügyi intézményeknek való kiszolgáltatottsága. Kevés tapasztalat van erről, hogy ez milyen következményekkel járhat. Tehát ez az előterjesztés, amely a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló új törvényt tartalmazza, számos olyan kockázati elemet hordoz, ami miatt kérdéses, hogy az MSZP tudja-e ezt támogatni, inkább nem.

A második előterjesztés a hármas csomagban az egyes fizetési szolgáltatókról szóló T/13081. számú törvényjavaslat. Ezt is a nemzetgazdasági miniszter terjesztette a Ház elé. Az egyes fizetési szolgáltatókra, a pénzforgalmi intézményekre, az elektronikuspénz-kibocsátó intézményekre és az utalványkibocsátókra vonatkozó szabályozás külön törvényben kerül rögzítésre. Az új törvény a jelenlegi szabályozással összhangban - ez előnye - meghatározza a Posta Elszámoló Központot működtető intézmény egyetemes szolgáltatóként - jelenleg az a Magyar Posta - és a Kincstár kincstári körön kívüli pénzforgalmi szolgáltatási tevékenységének intézményi szabályait. A törvényjavaslat alapján önálló törvényben kerül meghatározásra a pénzforgalmi intézmény Magyarország területén végzett pénzügyi szolgáltatási tevékenysége, kiegészítő pénzügyi szolgáltatási tevékenysége és ezek engedélyezése, felügyelete.

Az MSZP-frakció törvényjavaslattal kapcsolatos észrevétele, hogy meglátásunk szerint összhangban van az uniós törekvésekkel, szakmailag szakszerű, megalapozott szövegezéseket tartalmaz, szabályozást terjeszt elő, hasonlóképpen a hatályos, ma érvényes szabályozáshoz. Nem különösebben indokolt ugyanakkor, hogy önálló, új törvénybe kerül a pénzforgalmi intézményekre vonatkozó szabályozás, annak tartalma ugyanis lényegében változatlan.

A törvény továbbra sem oldja meg azt a jelenlegi rendezetlen helyzetet, miszerint a Magyar Posta a postapiaci egyetemes szolgáltatói státusból kifolyólag nemcsak a postapiacon, hanem a pénzforgalmi szolgáltatások piacán is kivételezett helyzetben van. A pénzforgalmi tevékenységéhez nem szükséges engedéllyel rendelkeznie, egyes garanciális rendelkezések nem vonatkoznak rá. Ez a jelen helyzetben hiátus, tehát ha már új törvényt alkotnak, akkor ezeket a garanciális rendelkezéseket meg kellene fogalmazni, be kellene építeni az új törvénybe. A fő szabályokhoz képest enyhébb kivételszabályok vonatkoznak a Magyar Postára, és a felügyelet ellenőrzési hatásköre is korlátozott a működését illetően. A Magyar Posta ilyen formában történő privilegizálása felveti az indokolatlan piaci előny kérdését, ugyanis más pénzforgalmi szolgáltatók csak lényegesen szigorúbb feltételek mellett végezhetnek pénzforgalmi tevékenységet, mint a Magyar Posta.

(16.30)

Ezekkel összefüggésben úgy látja az MSZP frakciója, hogy a törvényjavaslat nehezen támogatható, tekintettel arra, hogy az abban szereplő szabályozás lényegében azonos a hatályos szabályozással, a szükséges garanciális elemeket nem építették be, és nem oldja meg a Magyar Posta egyenlő piaci feltételek között történő működésének, működtetésének kérdését.

A harmadik része a törvénycsomagnak a T/13082. számú törvényjavaslat, az egyes pénzügyi tárgyú törvények jogharmonizációs célú módosítása, vagy ahogy az előterjesztő mondta, a biztosítási törvények felülvizsgálatára vonatkozó törvénycsomag. Ez a hitelintézeti és pénzügyi vállalkozásokra vonatkozó új szabályozásra tekintettel a magyar joganyagban szükséges változtatások átvezetése, tehát ha a másik kettő így van, akkor erre a harmadikra elengedhetetlenül szükség van. A törvényjavaslat összesen 33 pénzügyi tárgyú törvényt módosít, 125 paragrafuson keresztül. A tőkekövetelmény-irányelv, ami az Unióban egy jelentős előrelépés a stabilitás irányába, és az uniós rendelet hatálya kiterjed a hitelintézetek mellett a befektetési vállalkozásokra is, ami miatt a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló 2007. évi CXXXVIII. törvény jelentős módosítása is szükségessé válik.

A Vszt.-t érintő módosítási javaslatok, az új Hpt.-vel összhangban kerültek kialakításra, a módosítások lehetőséget adnak az összevont alapú felügyelet átlátható szabályozásának megteremtésére is azáltal, hogy ezen rendelkezések egységesen ebben a törvényben kerülnek meghatározásra, és nem lenne megosztott szabályozás a biztosítási és a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény között.

Tekintettel arra, hogy 2013. október 1-jétől a Magyar Nemzeti Bank látja el a hitelintézetek és a befektetési vállalkozások felügyeletét, ezért az uniós jogszabályok felügyeleti hatóságra vonatkozó rendelkezéseinek implementálása kapcsán szükségessé vált a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013. évi CXXXIX. törvény módosítása is. A makroprudenciális hatóságként eljáró Magyar Nemzeti Bank eszközeinek módosítása és kiegészítése is indokolt az uniós jogszabállyal való harmonizáció megteremtése érdekében. Tehát ez végül is egy szükséges bővítése a nemzeti banki lehetőségeknek.

A törvényjavaslat tartalmazza egyes biztosítási tárgyú törvények felülvizsgálatát a piaci és felügyeleti tapasztalatok figyelembevételével. Ez helyénvaló. A biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló törvény módosításának egyik legfőbb célja a jutalékcsalások megelőzése és ennek érdekében a biztosításközvetítői jutalékra vonatkozó szabályozás alapjainak lefektetése, összhangban az új polgári törvénykönyvvel. Ez számos problémát vetett fel az elmúlt években, tehát helyes, hogy belekerül ebbe a törvényi előterjesztésbe, és egyértelműen szabályozásra kerül.

A törvényjavaslat mindezek mellett szöveg- és értelempontosító rendelkezéseket tartalmaz még. A kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló törvény módosítása főként a Ptk.-val való összhang megteremtésére irányul, valamint ügyfélvédelmi szempontú változtatásokat tartalmaz. Ezen belül különösen pontosítja a károsultat megillető kártalanítási összeg kifizetésének szabályait. Nevezetesen, amennyiben a károsult nem kívánja megjavíttatni a gépjárművét, akkor a nettó kártérítési összeggel szabadon rendelkezhet. Ez egy lényeges előrelépés, ez állandó vita forrása volt a biztosítókkal, hogy egyik biztosító így értelmezte, a másik biztosító úgy értelmezte. Most a fogyasztó, tehát akit megillet a kártalanítás, annak döntési hatáskörébe kerül, ami helyénvaló.

A törvényjavaslat módosítja a minősített adat védelméről szóló törvényt is, amellyel lehetővé kívánja tenni, hogy a szigorúan titkos minősítésű adatok tekintetében, minősítői jogkörben államtitkárok is eljárhassanak, ne csak a közigazgatási, illetve a helyettes államtitkárok. Ez egy kicsit aggályos, mert más a parlamenti államtitkár és más a közigazgatási államtitkár feladatköre egy minisztériumon belül. Úgyhogy nem biztos, hogy ez helyénvaló. A törvényjavaslat alapvetően szakszerű megfogalmazásán túlmenően nehezen fogadható el, hogy ilyen és ehhez hasonló, a harmadikra jellemző vegyes salátatörvényben olyan módosítások is elfogadásra kerüljenek, amelyek érdemben nem kapcsolódnak a törvényjavaslat címében jelzett tárgykörhöz. Ilyen például, amit az előbb említettem, a minősített adatok védelméről szóló szabályozás átírása. Ez nem helyénvaló, úgy érezzük, hogy ez kockázatot hordoz magában.

Nem volt véletlen, hogy a szigorúan titkos minősítésű iratok tekintetében a hatályos jogi szabályozás nem csak a kormány tagjait és a szakmai szabályok szerint eljáró, nem politikai minőségükben tisztséget betöltő közigazgatási és helyettes államtitkárokat jogosítja fel arra, hogy valamely dokumentumot ilyen minősítéssel lássanak el. Ez közigazgatási feladat. A minősítési lehetőség indokolatlan, pusztán a gyakori igényekre való hivatkozással történő kiterjesztése az államtitkárokra általában jelentősen korlátozhatja a kormány működésének átláthatóságát, megbízhatóságát és a közérdekű adatok megismerhetőségének kérdéskörét.

Különösen erre a részre tekintettel az MSZP ezt a harmadik csomagot nem tudja támogatni, annak ellenére, hogy nagy részében megalapozott és szükséges szabályozási elemeket tartalmaz. Ugyanakkor nehezen fogadható el, hogy a kormányzati működés átláthatósága és a közérdekű adatok megismerhetősége újabb korlátozásának lehetünk tanúi. Tehát visszatérve, amivel a bevezetőmet kezdtem, hogy a szokásos kormányzati előterjesztésekhez képest ez láthatóan egy erősebb szakmai munkával előkészített joganyag, nem világlik belőle, hogy miért kell teljesen új törvényt alkotni a hitelpiaci működésre, és miért kell három részre szétszedni.

Mindezek alapján mi javasoljuk, hogy a szakmai szervezetekkel akár még most, az általános vitát elnapolva kerüljön konzultációra sor, és azután folytassa a Ház a vitát.

Köszönöm, elnök úr. (Dr. Lamperth Mónika tapsol.)

Forrás: parlament.hu