SPALLER ENDRE, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. A hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló törvényt 1996-ban fogadta el a tisztelt Ház. Azóta számtalan módosítása történt meg, ezért is indokolt, hogy most egy újat fogadjunk el. Ugye, nagyjából ezzel indokolta meg a törvény előterjesztője, hogy miért is kell egy új törvény. Azonban nem lehet arról nem szólni, hogy a bankok és a bankárok okozói voltak a válságnak, ezért a bankok és bankárok működésének fokozott ellenőrzése, azt gondoljuk, kiemelt cél kell hogy legyen. Ugye, emellett meg kell felelni a Bázel III. európai uniós kritériumoknak, és az EU tőkekövetelményi rendeleteinek. Ha ezeket összeadjuk, akkor tulajdonképpen kiderül, hogy miért is kell egy új törvényt létrehozni.

Én igazából csak a fogyasztókat közvetlenül érintő rendelkezésekről beszélnék, ezért talán egy kicsit mozaikos lesz az előadásom, de remélem, hogy követhető. Emlékszünk, hogy régen még tévéhíradókban is szerepelt, hogy akár több száz százalékos THM is lehetett egy-egy hitel visszafizetésekor.

(16.40)

Ezt már korábban korlátozta ez a parlament, azonban nagyon fontosnak tartom, hogy ez az új törvényben is megjelenik, mégpedig 39 százalék plusz jegybanki alapkamat lehet a maximális THM. Még egyszer, emlékezzünk, volt, amikor ez több száz százalék is lehetett.

Az MNB komoly szankciókkal sújthatja a nem megfelelően gazdálkodó cégeket, pénzintézeteket, kirendelhet ellenőrt, de még új bankfiók megnyitását is megtilthatja. Megtilthatja osztalék kifizetését, vagy helyreállítási terv készítésére kötelezheti az adott intézményt. Ez mind azt a célt szolgálja, hogy az adott pénzintézet ne mehessen csődbe, illetve hogy ha már érzékel az MNB bármiféle problémát, akkor be tudjon avatkozni.

Ha működni szeretne egy intézmény, akkor nemcsak tőkekövetelményeknek kell megfelelnie, hanem igazolnia kell azt is, hogy megfelelően jogszerű forrásból szerezte azt az adott tőkét, nem mindenféle különböző kétes tranzakciókból, illetve illegális forrásból. Azt gondolom, hogy ma már ez is teljesen természetes, de talán a válság előtt ez se volt teljesen így.

Amennyiben külföldi pénzintézet az alapító, akkor további kérdésekre is válaszolnia kell ahhoz, hogy engedélyt kapjon. Ez azért nagyon fontos, hogy ha egy külföldi pénzintézet esetleg a csőd szélén táncolna, akkor Magyarországon ne alapítson olyan anyavállalatot, ami lehet, hogy Magyarországon jól működik, ámde a külföldi anyavállalat billegése miatt esetleg bajba kerül a magyar leányvállalat is, és természetesen a magyar hitelek és a magyar betétek is bajba kerülnek.

Betétet csak akkor gyűjthet egy intézmény, ha bejelentkezik az Országos Betétbiztosítási Alaphoz. Ez egységesen az egész Európai Unió területén - talán nem baj, ha valaki követi ezt a vitát, akkor megjegyzi ezt a számot, reméljük, hogy nem kell majd a későbbiekben tudnia - 100 ezer euró az az összeg, illetve annak a megfelelő forintösszege, amit az Országos Betétbiztosítási Alap biztosít.

Az MNB mellett a GVH is ellenőrzi az intézményeket és vigyáz a tisztességes versenyre. Az MNB leginkább azt ellenőrzi, hogy a cég megfelelően működik-e, illetve röviden szólva, hogy nem akar-e csődbe menni. A GVH ezzel szemben azt is ellenőrzi, hogy az a kereskedelmi gyakorlat, amit folytat, ahogy ajánlja a hiteleit, megfelelő-e. Tehát hogyha bárki úgy érzi, hogy egy adott betétet vagy egy adott hitelt nem megfelelően hirdetett egy pénzintézet, akkor az MNB mellett a GVH-t is megkeresheti.

A pénzügyi közvetítők szerepét is újraszabályozza a törvény. Nemcsak képesítési követelményeket szab meg, hanem azt is előírja, hogyan kell tájékoztassa egy adott közvetítő az ügyfeleit. Emlékezzünk rá, hogy még a válság kirobbanása előtt nagyon sokszor előfordult, hogy ezek a pénzügyi közvetítők úgy adták el a saját termékeiket, hogy ők az ügyfelek oldalán állva, a bankokkal szemben magukat pozicionálva, az ügyfelek segítőjeként jelentek meg, és nem volt teljesen világos mindenki számára, hogy ők valójában kitől is kapják a saját pénzüket, és kinek a termékeit is árulják. Ezt most ez a törvény megszünteti, a jövőben ez nem lehetséges.

A hitelintézet tulajdonosi köre nem vehet fel hitelt a pénzintézettől, és rengeteg szabály biztosítja azt, hogy nem is finanszírozhatja egy adott pénzintézet a saját tulajdonosainak a vállalkozását. Ez azért nagyon fontos, mert nagyon sok hitelintézetben az jelenti a fő kockázatot, hogy ezek a tulajdonosok olyan előnyhöz jutnak, amihez egy egyszerű betétes nem jut hozzá, illetve hogy olyan vállalkozásokat finanszíroz, hiszen az övé, az ő tulajdona, amiket, ha nem a sajátjai lennének, akkor eszébe nem jutna finanszírozni. Itt nagyon megnő az adott intézet kockázatossága, ezért ezt igyekszik, amennyire lehet, a törvény nagyon szépen szétválasztani.

Beszél a törvény a bankárok jövedelmeiről is. Itt az a cél, hogy a személyes és a banki érdekeket összehangolja a törvény, illetve hogy a hosszú távú teljesítményt vegye figyelembe akkor, amikor egy adott bankár fizetése szóba kerül. A válság előtt ez nem pont így volt, és nemcsak Magyarországon, hanem nemzetközi szinten is nagyon komoly gondot jelentett az, hogy a bankárok fizetése alapvetően attól függött, hogy ők mennyi - nevezzük úgy - hitelt tudtak kihelyezni vagy különböző kötvényeket, de hogy azokat a végén vissza tudták-e fizetni, hogy az a hitelintézetnek tényleg jó lett-e vagy sem, hogy az végül a válsághoz vezetett vagy a fenntartható működéshez vezetett, az nem mindig jelent meg a bankárok fizetésében. Még egyszer mondom, nem csak Magyarországon, de mondjuk, Amerikában, az Európai Unióban gazdagon lehetett ilyen történeteket hallani. Itt most ez a törvény azt mondja, hogy oda kell arra figyelni, hogy hosszú távon annak a bankárnak a tevékenysége megfelelő-e, és akkor természetesen díjazni kell, vagy nem, és akkor nem kell díjazni olyan nagy mértékben.

A bankok nem támaszkodhatnak a jövőben csak a hitelminősítő intézetekre, ugyanis kiderült, hogy a hitelminősítők minősítése nem mindig pontos. Ehelyett belső előrejelzési modelleket kell létrehozniuk. Halkan jegyezzük meg, hogy a hitelminősítőknek nemcsak a bankokra vonatkozó minősítése nem volt mindig pontos, hanem az országokra, például Magyarországra vonatkozó minősítése sem volt mindig pontos, tán most sem az.

Tilos az intézményeknek a cégek bizalmas adatait harmadik félnek átadni. Ez tán természetesnek tűnik, legalábbis az kellene hogy legyen, azonban ezt a törvény is bebetonozza.

Devizahitelek esetén ma már természetes, és a törvényben is ez szerepel, de azért emlékezzünk rá, hogy ez nem volt mindig így, hogy a devizát középárfolyamon kell nyújtani - itt kétféle középárfolyamot határoz meg a törvény -, és ugyanígy középárfolyamon kell visszaváltani, valamint a váltásért díjat nem lehet fölszámolni. A válság előtt ez úgy nézett ki, hogy volt egy árfolyam, amin nyújtotta az adott intézet, volt egy másik árfolyam, sokkal kedvezőtlenebb, amin visszavette, és ezért a váltásért bizony még díjat is fel lehetett számolni.

A jelzáloghiteleknél meg lehet hosszabbítani a futamidőt az ügyfél kérésére. Nagyon helyes ez is, hogy így van.

A jelzáloghitelek felmondása előtt tájékoztatni kell a fogyasztókat, ez egy nagyon fontos kötelezettség, azonban én javaslom, hogy az előterjesztő gondolja végig, hogy ha nem is ezekben a törvényekben, de mondjuk, kormányrendeletekben valahogy ezt szabályozza, hogy mi kell ebben a tájékoztatóban legyen, ugyanis ezek a tájékoztatók általában több paragrafusjelet tartalmaznak, mint ékezetet, azaz az ügyfél nem nagyon érti, hogy mi van ebben leírva. Van arra lehetőség és példa, én úgy tudom, például Nagy-Britanniában és Kanadában, hogy csak olyan tájékoztatót lehet kiküldeni, amit előzetesen teszteltek abból a szempontból, hogy egy átlagos, mondjuk, Magyarországon érettségivel nem rendelkező személy is megérti-e, hogy ebből fakadóan neki milyen lehetőségei vannak, és hogyha nem érti meg, akkor azt a tájékoztatót nem lehet felhasználni. Javaslom, gondoljuk végig, hogy nem lehetne-e esetleg ilyen módon ezeknek a tájékoztatóknak nem a tartalmát, inkább a stílusát szabályozni.

Kiemelten védi a törvény a fiatalkorúakat, körükben nem lehet bármilyen reklámot folytatni, de tilos lesz például az is, hogy magát a betétvédelmet vagy azt a tényt, hogy ez a betét biztosítva van, reklámozásra használja fel az adott pénzintézet. Ez azért nagyon fontos, hogy senki ne legyen abban a hitben, hogy azért meri egy banknál elhelyezni a pénzét, mert hogy az majd biztosítva lesz, és úgyis visszakapja. Az a lényeg, hogy azért helyezzünk el betétet egy adott intézményben, mert azt gondoljuk, hogy az az intézmény nem fog csődbe menni, és nem is lesz szükségünk a betétvédelemre.

A panaszkezelés folyamatát is szabályozza a törvény. Itt ma már nagyon fontos, hogy nagyon sok panasz e-mailen érkezik, talán nem is panasz, hanem inkább kérdés formájában sokszor, és hogy ezekkel mit lehet csinálni, vagy előfordul az, hogy egy panaszos odamegy és szóban panaszt tesz, hogy mit lehet ilyenkor tenni, illetve hogy hogyan, milyen határidővel kell az adott pénzintézetnek erre reagálnia.

Összességében azt kell elmondjam, hogy újra kell szabályozzuk a bankvilágot. Azt gondolom, hogy a mostani pillanat erre megfelelő. A válság alatt már megismertük a korábbi rendszer összes hibáját, ez már mind a nyakunkba ömlött, ugyanakkor a válság már enyhül, de a megfelelő pénzintézeti rendszer nélkül nem fogunk kilábalni ebből a válságból és nem tudjuk magunk mögött hagyni.

Tehát azt gondolom, hogy arra, hogy egy új pénzintézeti törvény létrejöjjön, ez a pillanat talán pont a legmegfelelőbb.

A törvény szakszerű és megalapozott, az ellenzéki vezérszónoktól idéztem ezt a két jelzőt, magam is így gondolom, és éppen ezért a KDNP elfogadásra javasolja a törvényt.

Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypárti sorokból.)

(16.50)

Forrás: parlament.hu