DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy a Jobbik véleményét tolmácsoljam ezzel a fontos javaslattal kapcsolatosan. Részben meg kell majd ismételnem Bárándy képviselőtársamat, részben kiegészíteném új elemekkel. Természetesen, még mielőtt ránk sütnék, hogy itt valamiféle ellenzéki összeállásról van szó, mert ezt gyakran szeretik a kormánypárti államtitkárok elsütni, attól függetlenül még, hogy szakmailag ugyanarra az érvrendszerre jutunk, arra a végkövetkeztetésre jutunk, az nem azt jelenti, hogy ez együttműködést jelentene. Lehetnek olyan érvek, amelyek objektíve alkalmatlanná teszik azt a jogalkotást meg az ebből folyó jogalkalmazást is. Úgy tűnik, hogy ezeket meg kellene szívlelni.

Bár ki fogok térni a bíróságok rendszerére és az Országos Bírósági Hivatalra, de én mégsem ezzel kezdeném, hanem egy olyan témával, hiszen a törvényjavaslatban is ez előrébb szerepel, amivel kapcsolatban itt az Országgyűlés előtt már felmerült néhány agóniánk. Ez nem más, mint a Független Rendészeti Panasztestület és az oda való delegálhatósága az országgyűlési képviselőknek, illetve annak a szabálynak az eltörlése a rendőrségről szóló törvényből, ami két év kivárási időt határozott meg az országgyűlési képviselők vonatkozásában is. Polgármesterekre is ez vonatkozott vagy egyéb állami vezetőkre, de országgyűlési képviselők esetében is logikusan és jogosan két évet kellett várni, amíg valaki egy független szerv, a Független Rendészeti Panasztestület tagja lehetett. Most önök ezt törlik. Ezt módosító javaslattal próbáljuk korrigálni természetesen.

Úgy tűnik, hogy országgyűlési képviselők esetében, amikor valaki már nem tölti be ezt a tisztséget, akkor megválasztható lesz. Ezt nem tartjuk jónak, és úgy gondoljuk, hogy ez másra nem jó, mint a régi vagy a parlamentből kieső kádereik elhelyezésére. Ebben a formában ezt természetesen nem tudjuk támogatni.

A másik visszatérő eleme a javaslatnak, bár államtitkár úr talán erre nem tért ki, illetve részben kitért itt az átutalások költségei, közszféra, honvédség témakörében, az még támogatható, hogy valakinek azért, hogy megkapja a fizetését, tehát hogy a számlára utalják a fizetését, ne kelljen külön díjat fizetnie, ez egy támogatható dolog. De ha jól vettem ki a szabályozásból, akkor valamiféle támogatást nyújtanak, támogatást lehet nyújtani egy bizonyos összegig arra, hogy aki mondjuk, a közszférában megkapta a fizetését, az fel tudja venni akár készpénzben is.

Most ezt azért nem értem, mert ha az a szabályozás, amit önök meghoztak, az Országgyűlés meghozott, és a készpénzfelvételek esetében két alkalom és 150 ezer forint limitig tenné lehetővé az ingyenes készpénzfelvételt, legjobb tudomásom szerint a köztisztviselőkre is vonatkozik.

(18.20)

Na most, ha viszont efölött szeretnének kiváltságokat adni, az nem feltétlenül indokolt véleményem szerint, illetve nekem a szabályozásból az derül ki, hogy ez lehet egy olyan összeg, amit fix díjként, ahogy egyébként most a minisztériumoknál is - a sajtó foglalkozott vele - néhol magasabb, néhol alacsonyabb díjakat fizetnek ki a dolgozóknak, hogy ők hozzá tudjanak jutni a fizetésükhöz. Tehát eddig is egy kivételezett viszonyrendszerben voltak. Hogyha kétszer ez ingyenessé válik mindenki számára, akkor ezzel szerintem meg kellene elégedniük a köztisztviselőknek is.

A következő pont, ez a 4. §, amiről csak röviden szeretnék szólni, ez a hivatásos tűzoltóság, önkormányzati tűzoltóság és létesítményi tűzoltóság körében a beavatkozó önkéntes tűzoltó-egyesület feltüntetése, ami nagyobb rangot és nagyobb lehetőségeket biztosít a beavatkozó önkéntes tűzoltó-egyesület számára. Őket is a tűz elleni védekezésről szóló törvénynek a fogalomrendszerében tűzoltóságnak kell tekinteni. Ez jó rendelkezés. Hozzáteszem, hogy az önkéntes tűzoltóság vonatkozásában mindig a támogatásunkat fejeztük ki, hozzátéve, hogy sajnos a támogatási rendszere nem elég jó az önkéntes tűzoltóságnak, sőt volt rá javaslatunk, hogy normatív módon egy objektív kritériumrendszer alapján kapjanak támogatást ezek az egyesületek. Így tudnák betölteni a megfelelő funkciójukat.

Az, hogy a katasztrófavédelem főigazgatója fogja a támogatásokat elosztani pályázatok alapján, ez sok esetben kiszolgáltatottságot és az urambátyám-rendszernek az erősítését hozza maga után. De sajnálatos módon ezt néhány jogintézménynél megszokhattuk már a Fidesz-kormányzatnál, hogy nem az objektív kritériumokra törekszenek, hanem arra, hogy függőségi viszonyokat minél erőteljesebben létrehozzanak. Nem kellene az önkéntes tűzoltóságot is beáldozni ezen az oltáron, főleg, hogy néhány jó intézkedés azért elfogadásra került az elmúlt időszakban.

A másik téma, amiről szót kell ejteni, ez a bírósági rendszer, ügyáthelyezés. Valóban, az Alkotmánybíróságnak ma volt egy határozata, ami a sajtóhírek alapján többek közt a Hagyó Miklós által megindított eljárás volt alkotmányjogi panasz témakörben, amelyben az Alkotmánybíróság kimondta, hogy ezek az áthelyezések nem voltak megfelelőek, illetve alkotmány-, alaptörvény-ellenes volt a szabályozás. Ezt Bárándy képviselőtársam részletesen kifejtette, ezt nem ismételném meg, hogy mi volt az, amit itt az Országgyűlésben hányszor elmondtak, már-már elmantrázták, hogy ez márpedig jogilag helyes. Elmondták az alkotmányügyi bizottságban, a jelen lévő Vas Imre is ezt többször hangsúlyozta, a jelen lévő Répássy államtitkár úr is többször hangsúlyozta (Dr. Schiffer András: Más meg nincs jelen.), más meg nincs jelen, mondja itt Schiffer képviselőtársam, ez valóban igaz, de a lényeg az, hogy bebizonyosodott, hogy még az önök által egyébként felduzzasztott és többségire duzzasztott Alkotmánybíróság, amelynek két tagja az utóbbi vagy ebben az ciklusban az alkotmányügyi bizottságnak az elnöke is volt, még ez az Alkotmánybíróság is úgy gondolta, hogy alaptörvény-ellenes ez a szabályozás. Részletesen nem szeretném kifejteni a határozatot, bár az egy furcsa dolog, hogy annak idején még az akkori alkotmányügyi bizottsági elnökök is, ha jól emlékszem, pont amellett érvelnek, hogy hát ez így rendben van, de ebbe most nem mennék bele emberileg meg egyéb szempontokból.

Viszont azzal, ahogy önök megpróbálják megoldani ezt a szabályozásbeli kérdést, elég itt akár az eredménytelen pályázatra gondolni, hiszen az ügyáthelyezés nemzetközi nyomásra visszavonásra került, ebben a tárgykörben valóban az eredménytelenségnek az objektív kritériumrendszerét nem sikerül megteremteni. Erre mi is nyújtottunk be módosító javaslatot, gondolom, hasonló irányú lesz, mint amit a többi ellenzéki párt benyújtott. Való igaz, hogy önmagában például az a megfogalmazás, hogy akkor is eredménytelenné lehet egy pályázatot nyilvánítani, hogyha az elbírálási folyamatban a résztvevők eljárási szabálysértést követtek el, ez így lóg a levegőben. Hogyha beraknánk, hogy mondjuk, súlyos eljárási szabálysértést követtek el, és meghatároznák, hogy mi minősül annak, akkor elfogadnám.

De minden eljárásban lehet nyilván valamiféle apró szabálytalanságot feltárni, és erre lehet hivatkozni. Ezt általában meg is szokták tenni. Tehát ahol kiskapu van, ezt megszokhattuk nemcsak az elmúlt ciklusban, de konkrétan, mivel mi 2010-ben kerültünk az Országgyűlésbe, személyes tapasztalatainkat attól tudjuk származtatni, amilyen kiskapuk itt az Országgyűlésben megnyílnak, és önök tagadják, néhány hét múlva azon át is mennek. Hogyha esetleg nem vették volna észre, akkor lehet, hogy később ezt ugyanúgy kihasználják. Tehát nincsenek már illúzióim, hogy ezeket a jövőben ne használnák ki. Illetve az, hogy indokolási kötelezettségének a Bírói Tanács nem kellő mértékben tett eleget - itt is mi az, hogy nem kellő mértékben? Hogyha azt írnák, hogy egyáltalán nem tett eleget, és nem indokolt, akkor azt érteném, az lehet egy eredménytelenségi ok, de az, hogy nem kellő mértékben, és nincs meghatározva, hogy mi az a kellő mérték, ez így megint csak függ a levegőben. Illetve a munkaszervezési, munkaterhelési kérdések is, mivel az Országos Bírósági Hivatal elnökéhez tartoznak, hát ő könnyen módosíthatja esetleg úgy a körülményeket, hogyha ő úgy gondolja, és ezt legálisan megteheti a jelenlegi törvényi szabályozás alapján, hogy bizony azt mondja, hogy bár kiírtuk a pályázatot, esetleg nem az lett a rangsor, amit szerettünk volna, vagy nem jött be elég pályázat, akkor ezt meg lehet tenni arra hivatkozva, hogy hát esetleg mégse ott kell az az álláshely, hanem máshol. Ez kijátszása véleményem szerint is az alkotmánybírósági döntésnek.

A főtitkár kérdésében is egyetértek Bárándy képviselőtársammal. Valóban furcsa, hogy itt, amíg elnökhelyettes, elnökségi tagok vonatkozásában is módosít a szabályzat, de ott talán gyengítőleg, addig a főtitkár esetében olyan jogokat látunk, ami tulajdonképpen egyfajta helytartói meghosszabbított kézként tudja működtetni a rendszert. És adott esetben, mert ezeket a pozíciókat nem adott egyénekre kell szabni, hanem egy mindenkori főtitkár és egy mindenkori elnök vonatkozásában létrejöhet olyan helyzet, ami szerintem nem túl jó, hogy esetleg a főtitkár úgymond túlhatalommal bír, és nagyobb beleszólása lehet, vagy konkrétan a döntéseket ő tudja, ha nem is jogilag, de az előkészítés, az előterjesztés és a véghezvitel során meghozni, ezt nem kellene így ebben a formában engedni.

Tehát összefoglalva, nem tudjuk támogatni a javaslatot, bár látjuk, hogy néhol ez előrelépéseket is tartalmazhat. Hozzáteszem, mivel elhangzott, bár korántsem tökéletes a végeredmény, és elhangzott, hogy az a levél, amit az Országos Bírósági Hivatal elnöke, Handó Tünde küldött, ott a bírói értékelésnek a lerövidítése öt évről három évre, ha jól emlékszem, azzal viszont, önmagában ezzel az elvvel egyet tudunk érteni, és ezt támogatni tudjuk, hogy a bírákat minél gyakrabban értékeljék, és létrejöhessen - illetve ezt is szorgalmazzuk úgy egyébként is, hogy létrejöhessen - egy megfelelőbb értékelési rendszer a bírók vonatkozásában. És egyébként hozzáteszem, hogy nem azt kérjük, hogy ez elvonja a bírókat az ítélkezéstől, vagy hogy őket túl kellene terhelni adminisztratív problémákkal vagy kötelezettségekkel, de már az is egy jelentős előrelépés lenne, hogyha egy folyamatos monitorozása megtörténne az ügyeknek a bírók által. És azt is nagyon jól tudom, mert érvként el szokott hangozni a másik oldalról, hogy akik értékelik, azok is bírók, és azokat kivonják a munkából.

(18.30)

Úgy gondolom, hogy ebben az esetben rá kell szánni azt az összeget, hogy akár új bírókat kell felvenni, új álláshelyeket kell meghirdetni, és ehhez az államnak azt a néhány milliárd forintot hozzá kell tenni. Sokkal hasznosabb lenne, mint stadionépítésre költeni, és sokkal hasznosabb lenne az igazságügyi rendszert oly módon helyrerakni, hogy gyorsan, hatékonyan hozzáférjenek az állampolgárok az ügyeik elintézéséhez, büntetőügyekben gyorsan megszülessenek a döntések.

Akkor nem kellene olyan kényszerdöntéseket meghozni, mint az előzetes intézményének kibővítése, amivel csak azért tudtunk egyetérteni, mert itt komoly ügyekben szabadultak volna fel gyilkossággal gyanúsított személyek, illetve szabadultak volna ki. Ilyen körülményeknek tehát nem kellene kitenni az Országgyűlést, és mindezt meg lehetne valósítani a töredékéből, mondjuk, a stadionépítéseknek.

(Az elnöki széket dr. Ujhelyi István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

De ha az egész összeget erre rá kellene áldozni, szerintem a társadalom ezt sokkal nagyobb örömmel hálálná meg akár szavazatokkal is az önök irányába, és úgy érezhetnék, hogy valamilyen kardinális dologban előrelépés történt. Higgyék el, a magyar foci és a stadionok nem az a terület lesz, amiről úgy fogják gondolni a választók, hogy ez jó mulatság, férfimunka volt. Jobb lenne másra elkölteni azokat a pénzeket, mondjuk, a bírósági rendszerre.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu