DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Tisztelt Országgyűlés! Ha már Staudt képviselőtársam itt a végrehajtási törvénynek a tavalyi módosítását emlegette, nekem élesen él az emlékeimben ez a vita. Akkor éppen ott hátul ültünk, és akkor is volt egy olyan KDNP-s ígéret, ami körülbelül olyan, mint a családi csődvédelem. A KDNP mindig előugrik vele, és egy ilyen soha véget nem érő történetként lehet vele a KDNP-nek kampányolni, amelyik valójában soha nem is kampányol.

(19.40)

Akkor is az történt, hogy a KDNP nagyban bólogatott arra, hogy igen, rendet kellene tenni a végrehajtási rendszerben, mert egy teljesen elfuserált modell volt az, amit '94-ben bevezettek, hogy önálló bírósági végrehajtók működnek gyakorlatilag hatékony állami kontroll nélkül. Ha egyszer a végrehajtói apparátus az állami akaratot érvényesíti, akkor jó okunk van azt gondolni, hogy ennek az igazi helye valójában a bírósági szervezetrendszeren belül lenne. Akkor a kereszténydemokrata képviselők, azt hiszem, Tarnai képviselő úr azt mondták, hogy ez egy remek javaslat, meg fogják fontolni. Ezzel körülbelül úgy jártunk, mint a családi csődvédelemmel: ma is Harrach frakcióvezető úr elmondta, ugyanezt elmondta szerintem szó szerint 2010 májusában is.

Az a helyzet, hogy amiket az imént elsősorban Staudt képviselő úr elmondott, hogy egyébként milyen érvényességi anomáliák lehetnek az egyes devizahitel-szerződéseknél, ezt a jelenlegi helyzetben valóban esetről esetre, szerződésről szerződésre meg kell vizsgálni, hiszen nem ugyanazok a típusú és nem ugyanazok a mélységű érvényességi problémák merülhetnek fel. No, ez a problémagörgeteg még inkább aláhúzza azt, hogy minden egyes hitelkárosultat engedni kell bíróságra menni. Tehát legalább a bírói úttól nem kellene elzárni a hitelkárosultakat, hiszen az elmúlt évek jogesetei is azt mutatják, hogy például ha csak azt a szabályt mérlegre teszi egy bírói fórum, hogy kellően tájékoztatva volt-e a fogyasztó a hitelszerződés megkötésekor, volt-e olyan elem vagy az árfolyamkockázattal voltak-e olyan tényezők, amelyek alapvetően érintik a szerződés egy lényeges elemét, akkor, azt gondolom, az emberek bírói úttól való elzárása egyet jelent azzal, hogy valójában nem vállalja fel a parlament a felelősségét annak, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba.

Látható volt az elmúlt évek pereiben, hogy a hatályos joganyag is a devizahitel-szerződések jelentős részénél már arra sarkallja a bíróságokat, hogy az érvénytelenséget kimondják. Ehhez képest jó néhány család olyan helyzetben van, hogy végrehajtható okirat alapján vezetik a vagyontárgyukra, ingatlanjukra, lakásukra a végrehajtást. Ebben a parlamentnek cselekednie kell; mint ahogy cselekedni kellene abban is - és kíváncsi vagyok ebben a körben is a Fidesz álláspontjára -, hogy meddig lehet azt eltűrni, hogy azok a bankok, amelyek ilyen devizahitel-ügyletekkel becsaptak embereket, utána szabadon forgathassák át a követeléseiket ilyen-olyan kétes hátterű követelésbehajtó cégekre. Mi tettünk egy javaslatot, hogy ennek a vircsaftnak vessünk véget. Ezt egyszer önök lesöpörték az asztalról. Kíváncsi lennék, hogy most, az új ciklus kezdetén változott-e a Fidesz-KDNP véleménye, mint ahogy arra is kíváncsi lennék, hogy partner lenne-e a kétharmados többség abban, hogy a polgári törvénykönyv feketén-fehéren mondja ki a devizaalapú hitelügyletek tilalmát. Erre egyszer javaslatot tettünk. Az elmúlt 13 évben láthattuk, hogy egy ilyen hibás termék milyen károkat okoz, nem csak a családoknak, az egész nemzetgazdaságnak. Itt lenne az ideje annak, hogy egy világos tilalmat mondjunk ki erre a Ptk.-ban.

Azért is beszélek arról, hogy ez nem pusztán az egyes családoknak, az egyes hitelkárosultaknak probléma, mert az elmúlt években az egész devizahitel-krízis magának a nemzetgazdaságnak a fejlődését is akadályozta. Abban, hogy a 2010-es Matolcsy-program megbukott, vastagon benne van a devizahitel-krízis, hiszen nem is lehetett remélnie azt egy józan pénzügyminiszternek, hogy amikor fuldokolnak a családok és még a tehetős emberek számára is nagy gondot jelent a devizahitel visszafizetése, akkor az egykulcsos adó valamilyen módon a fogyasztást felpörgetné. Ez nem történt meg. Abban, hogy ez a várakozása Matolcsy Györgynek nem vált valóra, nagymértékben részes ez az egész devizahitel-krízis. Itt lenne az ideje már annak, miután már egy teljes ciklusa eltelt a kétharmados többségnek, hogy végre tiszta viszonyokat teremtsen. Ki kell mondani a devizahitel-ügyletek tilalmát, meg kell tiltani azt, hogy a bankok ezeket a követeléseket követelésbehajtó cégekre áttolhassák, és meg kell tiltani azt, hogy közjegyzői okirat alapján bármilyen vagyontárgyra egy devizakölcsön-ügylet alapján végrehajtást lehessen vezetni. Meg kell fontolni azt is, hogy a kilakoltatási moratórium, úgy, ahogy más ellenzéki képviselők javasolták, ne csak a szűken vett devizakölcsön-ügyletek esetén merüljön fel, hanem akkor is, amikor egy szerencsétlen család azért vett fel forinthitelt és fulladt bele a forinthitelbe, hogy egyébként a teljesen bizonytalan árfolyammozgású devizatartozását törleszteni tudja.

Azt gondolom, hogy ezek lennének azok a lépések, amelyek érdemi lépések lennének. Önmagában a kilakoltatási moratórium meghosszabbítása a problémának a további maszatolása.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu