Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Megtisztelő számomra, hogy ezen ciklus első parlamenti felszólalását a több százezer hitelkárosult érdekében intézhetem.

Felszólalásunk, felszólításunk lényege pontosan az, hogy egyrészt lelkiismeret-furdalás nélkül szavazza meg a Ház minden képviselője azt az előttünk fekvő előterjesztést, ami bár valóban csak tüneti kezelés, de komoly segítséget nyújt, átmeneti segítséget nyújt. Másodsorban viszont legalább ilyen kemény hangsúlyt kívánok fektetni arra, hogy miért nem jelent végső megoldást az, ami előttünk van, mindezek után pedig próbálok egy nagy levegőt venni, hiszen az MSZP-s padsorokból több éves semmittevés után megint a forintárfolyammal kapcsolatos különböző, egyébként részben jogos machinációk rémképe jelent meg (Dr. Harangozó Tamás: Most machináció vagy jogos?), mint ami önmagában devizahitel-krízisbe sodort családok százezreit.

Csak az a probléma, hogy aki alapfokú gazdasági szakképesítéssel rendelkezik, tisztában van vele, hogy egy forintot, adott esetben ennek az országnak a valutájának az árfolyamát egyáltalán nem csak belföldi tényezők mozgatják. Az önmagában ugyanakkor nagyon-nagyon ciki, hogy az említett kormányzás alatt mintegy 120-szorosára nőtt az a hitelállomány, amiről itt most mi jelen pillanatban beszélünk, nem elvitatva, hogy 2001-es az az ősbűn, amikor az egyoldalú szerződésmódosítások lehetősége egyáltalán felmerült. Akkori az az ősbűn, ami kiszabadította a szellemet a palackból, de önmagában a forintárfolyammal kapcsolatos ingadozásoknak betudni azt az elképesztő pénzügyi visszaélés-sorozatot, a magyar lakosság tömeges és szervezett kifosztását, nemcsak szakmaiatlan, de nonszensz is.

Meg kell hogy említsük, jelen pillanatban az előttünk fekvő előterjesztés indoklása kapcsán is felmerülnek szerencsére jobbikos mondatok. Nem véletlen, hogy mi nagyon sokáig mantráztuk azt, hogy a kilakoltatási moratóriumot valóban addig kell meghosszabbítani, amíg a probléma meg nem oldódik, és melengeti a szívünket, amikor szó szerint azt halljuk, hogy önkényes lakásfoglalókat önök sem akarnak támogatni ebbéli tevékenységükben, ahogy mi sem, éppen ezért hoztuk ezt a Ház elé több tucatnyi alkalommal.

De azt meg kell hogy jegyezzük, tüneti kezelés van előttünk, a végső megoldást csakis a hitelek felvételkori árfolyamon történő forintosítása jelentheti, amelynek révén a szennyező fizet elve alapján visszahárítanánk a szennyezőkre, az érintett bankokra azt a hatalmas tehertömeget, amit a magyar lakosságon vertek le. És bár lehet itt az MSZP-kormányzatok hibáiról, sőt bűneiről beszélni, azt el kell hogy mondjuk, hát azért eltelt itt négy év, amely négyéves Fidesz-KDNP-kormányzás minden egyes hónapjában és minden egyes évében ez a probléma fennállt, éves szinten a bruttó hazai össztermék 2-3 százalékát a magyar lakosság törlesztésre fordította ahelyett, hogy ez a hatalmas tömeg vásárlóerőként megjelent volna a sarki fűszeresnél, megjelent volna a magyar vállalkozónál, és a gazdaság kiszárításához önök is nagyon keményen hozzá tetszettek járulni. Ezek után minimum belátásra lenne szükség, és egy olyan megoldási javaslatcsomagra, amely valóban határidő megjelölésével és számon kérhető módon eléri azt, hogy Magyarországon ezeknek az embereknek a sorsát rendezzük, és igenis számoltassuk el egy fogyasztóvédelmi razzia keretein belül, ne az összes bankot, az érintett bankokat, azokat, akik a pénzügyi szemetet a magyar polgárok nyakába zúdították.

A módosító javaslataink is annak tudatában születtek meg, hogy minél szélesebb kört próbáljunk meg óvni. Ilyen alapon javasoltuk azt is, hogy azon forinthiteleseken is segítsünk, akik adott esetben egy devizahitel kiváltására vettek fel forinthitelt, vagy pedig a többféle hitel együttese okozta az ellehetetlenülésüket, és éppen nem a devizahitelbe buktak bele, mert a forintot nem tudták éppen befizetni az adott tárgyhavakban. Számukra is segítségre lenne szükség.

A mi módosító javaslatunk ezt lehetővé tette volna, önök sajnálatos módon leszavazták, a saját lelkiismeretükkel kell elszámolni ezzel kapcsolatban. Normális és épeszű indoka nem lehet, hogy ennek az alig pár ezer embernek pluszban ne segítsen Magyarország Kormánya. Nyilvánvaló, hogy ez magyarázatért kiált az önök részéről.

Ugyanígy azokkal kapcsolatban is felmerül a segítség igénye, akik úgynevezett hitelegyesítő vagy hitelkönnyítő konstrukciót vettek igénybe, és lehet, hogy nem konkrétan kizárólag devizaalapon elszámolt tartozással bírnak abban a pillanatban, amikor bedőlnek, de bizony a devizahitelezésnek nevezett gazdasági katasztrófasorozat vezetett a helyzetük ellehetetlenüléséhez.

Láthatjuk azt is, hogy a 90 napon túl lejárt jelzáloghitel-tartozással bírók száma az MNB adatai szerint még mindig 118 ezer fölött volt, tehát a veszélyben lévő emberek számát a mögöttük álló családtagok számával felszorozva egy nagyon komoly tételre tehetjük, és azt is láthatjuk, hogy az úgynevezett mentőcsomag is csak az adósok egy nagyon kis részén segített - bármilyen típusú mentőcsomagról legyen szó -, hiszen még mindig 300 ezer fölötti azon devizahitel-szerződések száma, amelyeknek és a mögöttük álló embereknek, hangsúlyozom, önök semmiféle segítséget nem tudtak négy év alatt kétharmados felhatalmazással nyújtani. Saját maguk, kormánypárti tisztségviselők és képviselők elismerték, hogy az árfolyamgát rendszere csak azoknak jelent könnyebbséget, akik tőzsdén vagy más úton-módon meg tudják forgatni a megspórolt összeget, magasabb hozamot tudnak elérni, mint az átlagember, aki nem foglalkozik ilyen műveletekkel, és aztán ezen magasabb hozam egy részének a visszacsorgatásával könnyíteni tudnak a helyzetükön. De nem ez a magyar rögvalóság, nem ez a realitás.

Éppen ezért talán segített volna, ha ezen kilakoltatási moratórium mellé odacsaptak volna legalább egy részleges árverési moratóriumot, hiszen mi történik ezen adósokkal, és azokkal, akik tartoznak. Ha valakivel szemben, mondjuk, devizahitel-tartozás címszó alatt eljárnak, végrehajtást indítanak, elárverezik a lakását, mi történik? Azonnal az árverési vevő birtokába kerül ez az ingatlan, és nincs más dolga, mint megvárni a majd valamikor lejáró kilakoltatási moratóriumot, amikorra egy nem tudjuk, milyen, tehát biankó csekken aláírt törvényjavaslati csomaggal önök vagy rendezik a problémát, ahogy ígérték, vagy nem, ahogy a tapasztalatok mutatják az utóbbi négy esztendő tekintetében. De látható, hogy egy árverési moratórium nagyon komolyan segített volna, sőt akár egy részleges végrehajtási moratórium végiggondolása és szakmai megtárgyalása is elérhette volna azt, hogy bizonyos típusú végrehajtási formákban ne duzzasszák mesterségesen a tartozásokat addig a szintig, amíg az ingatlan már konkrétan veszélybe kerül.

(18.50)

Látható, hogy önök most a kommunikációjuk szerint azt remélik, hogy a bankrendszerre ez olyan pressziót gyakorol - önmagában ez az előterjesztés -, hogy rákényszeríti őket az adósokkal való megállapodásra. A valóságban a bankok ebből a fizetési morál minimális csökkenését fogják csak érezni az ügyfelek részéről, hiszen az azonnali kilakoltatás veszélye talán elhárulni látszik, de önmagában ez nemhogy nem rengeti meg a bankrendszert, nem kényszeríti rá semmilyen cselekvési formára. Önök már megpróbálták a bankokat belátásra bírni. Határidőt adtak nekik, miután majd nagyon keményen eljárnak, aztán nem tettek le semmit az asztalra. Megpróbálták vegetáriánus étrendre átszoktatni a farkasokat. Megpróbálták elérni azt, hogy azok a bankok gyakoroljanak belátást, akik egy több száz milliárdos pénzkifosztó szivattyút működtettek Magyarországon a magyar lakosság kárára, a mindenkori állami felügyeleti szervek asszisztálásával, sok esetben jóváhagyásával.

El kell tehát mondanunk azt, hogy ha azt hiszik, hogy önmagában ez, ami itt előttünk van, elégséges és nem csak tüneti kezelés, akkor nagyon nagy probléma van. Hiszen látnunk kell, hogy még lehetne védeni az úgynevezett devizahiteleket akkor, ha lenne egy olyan igazolás letéve az asztalra, hogy az adott bank igen, felvett devizát, innen, ennyiért; lenne róla egy dokumentum, egy papiros, és meg tudná támasztani, meg tudná védeni, mondjuk, a bíróság előtt azt, hogy igen, itt történt devizabevonás, az adós kapott devizát, azt felhasználta helyesen vagy helytelenül. De egyetlen bank sem képes tisztességes úton-módon minden tekintetben megfelelni ezeknek a vizsgálatoknak.

Létező perekről beszélünk, létező károsultakról beszélünk, ezért csak azt tudom javasolni, hogy egyeztessenek pár ilyen emberrel. Üljenek le pár olyan, a károsultakat védő civillel, jogvédővel, ügyvéddel, aki a gyakorlati életben, a valóságban valódi devizahiteleseket próbál megvédeni azon bankrendszerrel szemben, amelynek a tevékenysége ezer sebből vérzik, és egy normálisan működő országban a vádlottak padjának már tele kéne lenni velük.

Előfordulhat ugyanis az - megint létező esetekről beszélek -, hogy a szerződésekben lévő árfolyamok egyszerűen nem stimmelnek. Belekerül a szerződésbe egy 1997-es árfolyam - konkrét eset konkrét számát fogom idézni -, 137 forintos árfolyam, amely már a 2007-ben aláírt szerződésbe került bele, az akkori 153 forintos árfolyammal szemben. Az eredmény az, hogy a hitelfelvevő 1,3 millió forinttal kevesebbet kapott, hiszen a bank megtehette azt, hogy egy 10 évvel korábbi árfolyamra hivatkozással az állítólagosan fölvett devizaösszeg átváltása vagy át nem váltása után ennyivel kevesebbet adott annak az adósnak.

De a hitelintézeti törvényhez is hozzá kéne nyúlniuk sürgősen, hiszen jelen pillanatban is, ha kamatplafont szeretnénk szabni - márpedig nagyon kéne szabnunk, akár euróalapú, akár svájcifrank-alapú hitelről van szó -, még mindig hihetetlen kamatlábakkal találkozunk. A jelenlegi, az önök által módosított hitelintézeti törvény szerint még mindig 36 és 39 százalék közötti kamatlábakat is ki lehet vetni, és ez csak a kamat. Rájönnek még az egyéb költségek, de látható, hogy ha a jegybanki alapkamat tizenhatszorosát vetheti ki valaki, nincs olyan legális gazdasági tevékenység Magyarországon, amivel ezt ki lehet termelni.

Egy magyar vállalkozó nem tud tizenhatszoros hasznot produkálni a felvett pénz után, egy magyar polgár pedig pláne nem tudja ezt az óriási, indokolatlan terhet visszaadni. Éppen ezért a cél csak az lehetne, hogy a szerződésekből takarítsuk ki egyrészt a kamaton kívüli költségeket, másrészt egy kamatplafon szabásával legalább a devizahitelesnek csúfolt ügyletek esetében érjük el azt, hogy a banki játszadozásnak legalább ezt a szféráját meg tudjuk spórolni.

Hiszen látható, hogy a bankoknak még a nemzetközi piacokon is talán a legkevesebb bevételük a kamatokból van. Lényegében abból élnek, hogy 2 betett forintra adott esetben 100 forintot teremthetnek hitelezéssel, pénzkihelyezéssel, tőzsdézhetnek a lakosság pénzével, és az azután kreált virtuális pénzegységekkel, de az az óriási és elképesztő kamatszint és az a kamatokkal, árfolyamokkal történő játszadozás, ami Magyarországon jellemző, egyetlen más európai országban sem fordult elő, és nem is fordulhatott volna elő, hiszen az állami felügyeleti rendszer beavatkozott volna.

Éppen ezért csak és kizárólag a forintosítást tudjuk elképzelni, a felvételkori árfolyamon történő forintosítást megoldásként. Egyszerűen ki kéne mondaniuk egy jogszabályban, hogy nem számolható el idegen devizában semmi, ha azt nem tényleges átváltással vonták be. És lenne ennek az elképzelt törvénynek egy végrehajtási része is, miszerint köteles lenne az érintett bank új egyenleget megállapítani akkor is, ha a követelést már átruházta, és ezen új egyenleg esetében, ha túlfizetés mutatkozik, akkor ne a jegybanki alapkamat alapján kapja vissza a károsult az őt megillető összeget, hanem a szerződésben lévő brutálisan magas kamatláb alapján igenis járjon a polgárnak is annyi, amennyi a pénzintézetnek járhatott ezen nem túl tisztességes szerződéses forma szerint.

És látni kell azt, hogy az a kabaré, amit önök a magáncsőd vagy családi csődvédelem indítványa körül folytatnak az utóbbi években, egyszerűen szánalmas. Azért nevezhetjük szánalmasnak, mert 2010-ben, amikor a Jobbik egyébként már felvetette ennek fontosságát, a KDNP a családi csődvédelemmel kampányolt. Az MSZP azóta háromszor-négyszer felhozta időről időre. Az önök ötlete, a KDNP-s ötlet, ami egyébként a Ház elé sem kerülhetett, mert bizottsági szinten a maga idejében elkaszálták, hogy beszélni lehessen róla, de konkrét cselekvésre ne legyen szükség, rendelkezik egy nagyon nagy hibával, amivel az MSZP-s elképzelés is, miszerint önök kirendelnének egy fizetett csődgondnokot, aki majd beleszólna szépen a család költségvetésébe. A Jobbik ugyanakkor nem akarja eldönteni, hogy az idős szülő gyógykezelésére vagy a gyerek tandíjára jusson pénz. Mi egy ingyenesen kirendelt jogvégzett segítőt szeretnénk a károsult családok mellé állítani, akik segítenek újratárgyalni a feltételeket a hitelező pénzintézettel, megtisztítani a pénzügyi szeméttől azt a megegyezést, ami indokolatlanul sújtotta a lakosságot - még egyszer mondom, folytatólagosan és az állami szervek asszisztenciája mellett -, másodsorban pedig ingyenes átképzési programokkal igenis a munkaerőpiacra a lehető legtöbb embert vissza kéne vezetni azok közül, akik ellehetetlenültek, tönkrementek, mert a munkahely elvesztése és az anyagi ellehetetlenülés szinte mindig kéz a kézben jár, egyik következik a másikból.

És Magyarországon nem lehet más célunk, mint hogy ezen károsultak fölé a lehető legkeményebb védőhálót biztosítsuk, mindemellett pedig elérjük azt, hogy a károsultakból, kisemmizettekből és később segélyezettekből újra a társadalom produktív tagjai, dolgozó, boldog, családot alapítani és fenntartani képes, és végül gyermeket vállalni hajlandó és akaró emberek, polgártársaink legyenek. Csak ez lehetne egy tisztességes országban az alapvető nemzeti minimum. Semmikképpen nem az, hogy ahogy a Bankszövetséggel elköltött munkareggelik száma exponenciálisan nő, az önök cselekvési kedve rendszeresen ugyanilyen fokon és ugyanilyen mértékben lankad.

Ez az, ami elfogadhatatlan Magyarországon, ezért kéne végiggondolni a most letett előterjesztésen túl, hogy hogyan lehet ezt a pénzügyi szemetet kitakarítani a nemzetgazdaságból, és hogyan lehet Magyarországot végre a bankok paradicsomából a biztonságos életvezetésű emberek paradicsomává változtatni.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu