VÁGÓ
SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Először is,
engedjék meg, hogy szeretettel köszöntsem a Jobbik nyugdíjas tagozatának
karzaton helyet foglaló tagjait az idősek napja alkalmából. (Taps a Jobbik soraiból. - Szórványos taps a kormánypárti padsorokból.)

Tisztelt
Államtitkár Úr! Az előző ciklusok kormányainak, vagyis az önök által
olyan sokat emlegetett elmúlt nyolc év és az azóta elmúlt hét év
áldatlan intézkedéseinek következtében fiatalok százezrei menekültek
külföldre. Ennek egyik következménye az, hogy a családon belüli
gondoskodás híján egyre több idős ember szorul rá arra, hogy az
idősellátás valamelyik formáját igénybe vegye. Sajnos ez az, ami nem
annyira egyszerű dolog ma Magyarországon. Az utóbbi években a bekerülés
feltételei is nagyon erősen megváltoztak, nem beszélve a férőhelyhiány
miatti hosszú várólistákról. Megállapítható, hogy a rendszer nem
alkalmazkodott a körülmények miatti megváltozott igényekhez.

Az
már egy másik kérdés, hogy a jelenlegi szakemberhiányos állapotban
lenne-e lehetőség a férőhelyszámok bővítésére. Az ellátórendszerben
folyamatosan betöltetlen státuszokkal találkozhatunk, ami sokszor magát a
szolgáltatást sodorja veszélybe. Persze ezen nem is csodálkozhatunk,
ugyanis ma Magyarországon a legrosszabbul kereső ágazat pont a szociális
szféra, főleg, ha figyelembe vesszük azt is, hogy pont az idősgondozás
az az ágazat, aminek a végzettségi előírásai hasonlóak az egészségügyi
ellátáshoz, ahol bár szintén alulfizetettek a dolgozók, mégis 20-25
százalékkal többet keresnek, mint a segítő szakmában dolgozó
munkatársaik. Nem beszélve arról, hogy mind mentálisan, mind fizikailag
egy nagyon megterhelő állásról, munkáról beszélünk. Ilyen körülmények
között szinte borítékolható, szinte egyértelmű a pályaelhagyás. Azokra a
kérdésekre már nem is térek ki, amelyek az ellátás színvonalával
kapcsolatosak.

A fenti körülmények,
illetve a jogszabályi háttér miatt az intézményeknek - még ha igény is
lenne rá -, illetve a dolgozók túlterheltségének csökkentése, valamint a
gondozottak biztonságos és teljes ellátása érdekében, ugyanúgy, mint az
alapellátásban, a szakellátásban is szükség lenne magasabb szükségletű,
demensrészlegek kialakítására. De ez csak egy példa volt a közül a
számtalan példa közül, amit említhetnék akár az ellátás színvonalával,
akár az ellátás körülményeivel kapcsolatosan, amiért, itt el kell
mondanom azt, hogy nem a benne dolgozók a felelősek, hanem azok, akik
ellátják, illetve azok, akik fenntartják ezeket az intézményeket.

Tisztelt
Államtitkár Úr! Ha lehet, a szokásos panelválaszoktól, kérem, tekintsen
el, amelyek a minimálbér-emelésről, az adócsökkentésről, a pótlékokról
szólnak, egy konkrét kérdésre adjon választ: bevezetik-e végre a
szociális életpályamodellt? A megváltozott körülményekhez alakítják,
vagyis könnyítik-e a bekerülés feltételeit az idősellátásban? Illetve
hajlandók-e a férőhelyszám-bővítésre, hogy a végtelen hosszú várólisták
megszűnjenek, és a rászoruló idős embereknek legyen lehetőségük, legyen
reményük arra, hogy bekerülhessenek ezekbe az intézményekbe?

Várom érdemi válaszait. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)

Forrás: parlament.hu