Z.
KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Jobbik
képviselői nem csak kampányidőszakban teszik tiszteletüket az utcán,
azon kívül is. Ezekben a hetekben is egy utcafórum-sorozatot folytatok
Óbuda-Békásmegyeren, azon a területen, amit jobban ismerek, ahol élek
évtizedek óta, és ezt teszik képviselőtársaink országszerte.

Javasolnám
ugyanezt a Fidesz-KDNP képviselőinek is, tehát a fogadóórák biztonságos
irodai homályából mozduljanak ki azokra a forgalmas helyekre, ahol
bizony rengeteg életszerű, életszagú történettel lehet találkozni,
nagyon sok tragikussal is mindezek között.

(15.00)

Az
utolsó ilyen utcafórum-alkalom során Kerékgyártó Katalin és pár devizás
érdekvédő tisztelt meg a bizalmával. Rendszeresen szoktunk beszélgetni,
de mindig, újra és újra mellbe vágják az embert azok a történetek,
amelyeket közvetlenül a kilakoltatási eseményekről hoznak, amelyeket a
végrehajtói visszaélések kapcsán hoznak. Nem lehet elszigetelt
jelenségként kezelni ezeket, hiszen mintegy 900 ezer honfitársunk
áll valamifajta végrehajtási eljárás alatt, tehát ennyi a folyamatban
lévő eljárások száma, és ezek jelentős része értelemszerűen banki
ügyekből, banki ügyletekből adódik. Önmagában az, hogy közvetlenül ez
minden tizedik embert érint, még megfejelődik azzal, hogy közvetett
módon mindannyiunk családjában szinte, vagy minden második családban
előfordul hasonló esemény által érintett személy, de az a kilakoltatási
hullám és az a kormányzati érzéketlenség, ami ezt az eseménysorozatot
követi, egészen elképesztő.

Nem
is tudom, hogy egy miniszter vagy egy kormánytag hogyan képes nyugodtan
álomra hajtani a fejét, mert az az egyébként visszataszító esemény és
jelenségsorozat is előfordult, hogy a Bajnai-időszakban, tehát egy
gazdasági vészkorszakban nem került sor ennyi kilakoltatásra és ilyen
végrehajtói kegyetlenségre, mint most, napjainkban. Csak az elmúlt két
hét „terméséből” csemegéztek azok a devizások, akik a standunknál
megtiszteltek bennünket: kéthetes pici babával és 18 hónapos
kisgyerekkel tettek ki egy családot a fővárosban, szintén kétgyerekes
családot lakoltattak ki a XI. kerületben, a múlt héten Csömörön tettek
ki az otthonából egy családot, hétfőn pedig Pécsen lesz egy olyan
kilakoltatás, ahol egy anyukáról és beteg gyermekéről van szó.

Mindez
tökéletesen bizonyítja számomra, hogy az a társadalmi védőháló, ami még
azért nyomokban megvolt az utóbbi egy-két évtizedben, lényegében
semmivé foszlott, és előállt az az elképesztő helyzet, hogy egy‑egy hiba
vagy akár hiba elkövetése nélkül is bármely magyar család kerülhet
hasonló helyzetbe. Ez önmagában katasztrófa, ez egy nagyon nehezen
kezelhető helyzet, de az igazi katasztrófa akkor következik be, amikor
itt a kormányzat képviselői azt mondják, hogy ők ezt a problémát
megoldották, azt mondják, hogy megmentették az érintett embereket,
kiplakátolják óriásplakátokra ‑ akkor még ez nem volt egy
tiltott vagy tiltandó forma -, hogy elszámoltatják a bankokat.

Ezzel
szemben az a helyzet, hogy az egész rendszer úgy lett finomhangolva,
olajozva, hogy mindenben a végrehajtónak, a kereskedelmi banknak kedvez,
és tulajdonképpen alig valamiben a családnak. Még most is hozzák
hozzánk azokat a bírósági döntéseket, azokat az innen érkező híreket,
amelyek értelmében 3 millió forint munkadíjat ítéltek meg
bankjogásznak hasonló esetben.

Tehát
milliós bankjogászi illetmények röpködnek, miközben a családokat adott
esetben egy ötmilliós tartozásért dupla behajtással, 33 milliós
tartozással vegzálják. Ez egy állítólagos tartozás, nyilvánvaló, hogy
ezt mi soha nem fogjuk valósként elismerni, de a jelenlegi kormány
helybenhagyta azt a rendszert, amelynek értelmében ezt meg lehet
csinálni Magyarországon, és még mindig jóval százezer fölött van azoknak
a száma, akik legalább 90 napos elmaradással bírnak, tehát bizony a
bárd ott lóg a fejük fölött.

Neogrády
Dezső, az egyik szintén devizahitelezés által érintett polgár küldte el
számunkra, igen, azt a hasonlatot, amely egyébként teljesen képszerű,
hogy ha valaki egy hűtőt vásárol, bármelyik képvi­selő, és az áramütést
okoz a családban, vajon az eladó tartozik‑e a kártérítéssel, vagy pedig
azt mondják, hogy senkinek nem tartottak pisztolyt a fejéhez, hogy
vegyen hűtőszekrényt.

A
helyzet az, hogy ez a kép tökéletesen jellemzi a kormányzati
hozzáállást is. Még most, az utóbbi egy-két hétben is államtitkári,
miniszteri szinten kaptam olyan választ, hogy nem tartottak pisztolyt
ezen emberek fejéhez. Való igaz, nem, de arról sem szóltak nekik, hogy
milyen undorító összejátszás valósul meg Magyarország
kormányai ‑ és nemcsak a mostani, hanem az előzőek -, illetve a
kereskedelmi bankok között, hogy hogyan hagyják helyben ezeket a
fogyasztóvédelmi visszaéléseket és hiányosságokat, és hogyan teszik ki
több százezer honfitársunkat annak, hogy úgy kell álomra hajtaniuk a
fejüket, hogy dolgozó emberekből lehet, hogy szociális transzferre
szoruló segélyezettek, hajléktalanok lesznek, akik elveszítik
családtagjaikat, elveszítik a jövőbe vetett hitüket.

Egy tisztességes kormány ezt nem hagyhatja, nem hagyná szó nélkül. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu