DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Elég furcsa helyzetben állok itt, mert a kormánypártok és miniszterelnök-helyettes úr az életrajzi könyvemben egy új kis színes fejezetet nyitott ezzel a törvényjavaslattal. Tette pedig ezt azért, mert 30 évvel ezelőtt e Ház falai között, ebben a könyvtárban ültem három hónapot, amikor is a külföldiek magyarországi befektetéséről szóló művet mint disszertációt írtam.

(11.40)

30 év után itt állok képviselőként, és amikor 30 évvel ezelőtt még a rendszerváltás előtt üdvözöltük azt a kényszerű nyitottságot, amely Magyarország tőketechnológiai és logisztikai hiányosságából eredően létszükségletünk volt, 30 év után eljutok oda, hogy ilyen jogdogmatikai szempontból értékelhetetlen munkáról kell e Házban vitatkoznunk, és egy ilyenfajta teljesen átgondolatlan jogszabályt terjeszt be a miniszterelnök-helyettes a Ház elé.

Miért mondom azt, hogy átgondolatlan, és miért mondom azt, hogy jogdogmatikai szempontból értékelhetetlen? Egyrészről azért, mert azért azt már megbeszéltük az elmúlt 30 évben, legalábbis az összes képviselő feltétlenül, aki az elmúlt 28 évben ebben a Házban volt, hogy amikor alapvető életviszonyokat szabályozunk, amikor valamifajta, mindenki számára normatív viselkedést tartalmazó jogszabályt alkotunk, akkor azt igyekeznünk kell a legmagasabb szintű jogszabályban tenni. Nem elégségesek csak a keretszabályok vagy a keretrendszerek, hanem a mindenki számára követendő viselkedést, eljárásrendeket, kötelezettségeket és jogokat is a legmagasabb szintű törvényi szabályban kell szabályozni.

Ezzel a jogszabállyal, azzal, hogy kormányrendelet megalkotására hatalmazza fel a kormányt, olyan szabályok megalkotására hatalmazza fel a kormányt, amelyeket ebben a jogszabályban kellett volna rögzíteni, visszatértünk a pártállami rendszer jogszabályalkotásához. Ez elképzelhetetlen, hogy egy ilyenfajta új intézmény alapvető szabályrendszerét, azokat a feltételeket, amelyekkel egyáltalán meg lehetne állapítani, hogy egy befektető nemzetbiztonsági szempontból kockázatos-e, olyan objektív feltételrendszereket kellett volna ebben a jogszabályban bevezetni, amelyekhez mindenki tud alkalmazkodni, és nem azt érjük el, hogy egy miniszter valóban kénye-kedve szerint nagyon aggódom, hogy a politikai vezetője iránymutatása szerint dönthesse el, hogy Magyarországon ki az, aki befektetési szempontból biztonságos vagy sem.

Hangsúlyozni kívánom, hogy nemcsak a frakciónk, a pártunk, hanem én magam is úgy gondolom, távol kell tartanunk az országtól minden olyan személyt, aki a nemzetünk biztonsága szempontjából ártalmas lehet. Ez egyszerűen nem kérdés. De az is igaz, hogy egy ilyen semmirevaló, szakmailag minősíthetetlen jogszabálytervezettel és ennek gyakorlati megvalósításával ezt biztosan nem lehet elérni.

Minden héten valamelyik államtitkár megsértődik azon, hogy minősítem negatívan a jogszabályokat vagy a tervezeteket, de azt kell mondjam, hogy egy ilyenfajta kidolgozatlan, átgondolatlan és korábban semmifajta indokolt egyeztetésen abszolút át nem ment jogszabálytervezetről nem is lehet másként beszélni. Óráról órára hallom valamelyik előterjesztőtől, államtitkártól, minisztertől, hogy üdvözli azt, amikor valamely javaslatot megelőzte hétpárti egyeztetés, és mintegy ilyen, hogy úgy mondjam, örömittasan konstatálja, hogy ebben vagy ebben a kérdésben a hét párt egyeztetett, egyetértésre jutott, és úgy kerültek a Házba jogszabályjavaslatok.

A kérdésem: egy, a nemzetünk biztonsága szempontjából ilyen fontos javaslatot miért nem előzte meg hétpárti egyeztetés? Ugyanis ha ez megtörtént volna, akkor nagy valószínűséggel nem ilyen általánosan kritizálható jogszabálytervezet jutott volna be ebbe a Házba. Hát, ha valami, akkor ez ezt igényelte volna!

De menjünk egy picit vissza a történelem kerekével a múltba! 1972 óta a szocialista rendszer alatt már engedélyezett volt külföldi befektetés. Akkor a pénzügyminiszter volt a gazdája ezeknek az ügyeknek. Kényszerű helyzetben volt az országunk, mert ha tetszik, ha nem, tőkehiányban szenvedett, és a nyugati technológiák behozatala létfeltétele volt annak, hogy egyáltalán az ország gazdasági versenyképessége fennmaradhasson vagy legalább fejlődhessen. Ezekben a szabályokban erős korlátok voltak, és az 1985-ös tanulmányban, amely feldolgozta az az előtti 13 évet, egyértelműen azt mondták ki az arra rendelt szakemberek, hogy ez a fajta korlátozás gátja annak, ami az akkori jogszabály és az akkori bevezetett új rendszer célja volt. Ezért mi történt? Ugyan 1977-ben már enyhítettek a szabályokon, enyhítettek az engedélyezés folyamatán, de láss csodát, 1988-ig mégsem váltotta be a hozzáfűzött reményeket mindez.

Miért is nem váltotta be? Azért nem, mert bizonyosfajta kötöttségek, adminisztratív kötöttségek a tőke szabad áramlását elnehezítik, hiszen amíg a világban számtalan hely van, ahova tőke befektethet ennél sokkal liberálisabb módon, addig oda fog menni, addig azt fogja csinálni.

És hadd hívjam fel a tisztelt képviselőtársak figyelmét arra, hogy ma Magyarország a világ fejlődéséhez képest semmivel nincs jobb tőketechnológiai és logisztikai helyzetben, és semmivel sem áll relatíve, a világ fejlődéséhez képest jobb helyzetben, mint 40 évvel ezelőtt volt. Mi csak megmagyarázzuk magunknak, hogy mi akkora nagyot fejlődtünk, hogy mi a világ gazdasági vérkeringésében tényezők vagyunk. Hát, nem! Nálunk most pont ugyanolyan tőkehiány van, pont ugyanolyan szakértelemhiány és pont olyan technológiai elmaradás van, mint akkor volt, csak a világ azóta szintén ugyanúgy fejlődött. És hiába látunk magunk is fejlődést, az ütemünk nem volt olyan, amivel utolérhettük volna vagy megközelíthettük volna a világ fejlettebb országait.

Az 1988. évi XXIV. törvény volt az, amely bevezette a külföldiek magyarországi befektetésének, hogy úgy mondjam, erőteljes liberalizációját, de még ekkor is és ezért mondom, hogy bizony 40 évvel lépünk vissza ezzel a jogszabállyal 50 százalék tulajdonrész esetén kellett engedélyt kérni. Hát persze, hogy üdvözölte a piac, hiszen mint mondtam, az adósság óriási, a tőkehiány még inkább.

Mi történt az évek során? És erre szeretném a tisztelt képviselőtársak figyelmét felhívni. Nem azért törölte el a jogalkotó az 50 százalékos határt mint engedélyezhető lehetőséget, mert már annyira biztonságos volt bármilyen külföldi befektető, hanem azért tette meg, mert mindennapossá vált az ezzel a jogintézménnyel való visszaélés a strómanrendszerrel, a strómanok rendszerével.

Már ebben a Házban a Mátrai Erőmű témája ma szóba került, bár egy új dimenzióban, a lassan a világ leggazdagabb emberévé váló Mészáros Lőrinc kapcsán, de ennek a Mátrai Erőműnek az eredendő privatizációja kapcsán, ha tetszenek emlékezni, mert van egypár 50 évesnél idősebb képviselő ebben a Házban, emlékezhetnek rá, hogy annak a privatizációjakor stróman járt el, egy idős ember, akit hiába kérdeztek meg arról, hogy mit tetszett venni és az hogy működik, semmire nem tudott válaszolni. Egyszer csak kiderült pár hét után, hogy ő is stróman volt; külföldiek strómanja volt. Tehát azt kell mondanom, hogy itt, a Házban lehet azzal szembetalálkozni, hogy ugyanannak a gazdasági tényezőnek a történetében ugyanabba a folyóba lépünk újra, pedig elvileg nem lehet.

Azért fontos kérdés ez, képviselőtársaim, mert lehetünk mi szigorúak, várhatunk arra, hogy bizonyos stratégiai ágazatokba még véletlen se gyűrűzzenek be idegen érdekeket szolgáló külföldi személyek, de legalább tegyük már ezt úgy, hogy a külföldi tisztességes befektetőt mert azért csak van! ne riasszuk el ilyenfajta, objektív feltételrendszereket hiányoló javaslattal, mert bizony azzal fogunk pár év múlva megint szembesülni, hogy olyan korlátokat állítottunk, hogy visszatértünk az időben 40 évvel, és bezártuk saját magunkat.

Szeretnék még pár kérdésre kitérni. Azt mondja az általános indoklás, hogy a tagállamok szabályozásában sokszínűség jellemző, és nagyon sok helyen van ilyen jogszabály. Hát persze, hogy van, minden országnak elemi érdeke, hogy a saját gazdasági vérkeringésébe ne léphessenek be olyan szervezetek, személyek, akik az adott haza érdekeivel ellentétesen dolgoznak, és céljuk a gazdasági tulajdonszerzéssel kizárólag az, hogy annak az országnak ártsanak. Hát persze, hogy van ilyen csak nem ilyen silányul megfogalmazva, nem ilyen követhetetlen szabályrendszerrel és nem ilyen óriási hiányossággal!

És még egyet hadd mondjak! Ha nekünk vannak adataink arról és itt ül a Belügyminisztérium államtitkára, ő csak el tudja mondani titoksértés nélkül -, hogy vannak szervezetek és személyek, amelyek és akik ilyen módon kívánnak Magyarországon gazdasági érdekeltségeket szerezni, akkor bocsánatot kérek, miért nem építették bele ebbe a jogszabályba azt a feltételrendszert, hogy ha adatok keletkeznek ilyen személyekről, szervezetekről, akkor egy monitoringrendszerrel meg lehet akadályozni a tulajdonszerzésüket.

(11.50)

Erre is lehet jogszabályt alkotni. Mindenre lehet jogszabályt alkotni, csak annak koherensnek kell lenni és az adott életviszonyhoz igazodónak kell lenni.

Van egy nagyon érdekes kérdés ebben: miért nincs benne a mezőgazdaság, tessék mondani?! Nem stratégiai ágazat? Nem a föld a legnagyobb értékünk? Nem a földön termő élelmiszer az, amit a magyar polgárok magukhoz vesznek a fennmaradásukhoz? Nem lehetséges, hogy a mezőgazdasági területekre olyan akarjon befektetni, aki a hazánkkal szemben ellenséges vagy biztonságot sértő? Miért nincs ott a mezőgazdaság?

Valószínűleg azért nincs ott a mezőgazdaság, mert akiknek a gazdasági érdekeit szolgálja ez a törvényjavaslat, azok már birtokolják az összes földet. Ez például az a kérdés, amiből egyértelműen azt a következtetést lehet levonni, hogy ennek a törvényjavaslatnak nem a címe a célja, hanem az, hogy bizonyos kormányközeli gazdasági érdekcsoportok ezeken a szakterületeken, amit a jogszabály tartalmaz, hegemóniát, monopóliumot tudjanak létrehozni, és gyakorlatilag rá tudjanak ülni olyan szakterületekre, amilyenekkel az ország teljes népességét és az összes gazdasági érdekeltséget ellenőrizni, korlátozni, befolyásolni, nehezíteni lehet.

Tehát ez a jogszabály jóval túlmutat a célján. Ez a jogszabály gyakorlatilag egy gazdasági leárnyékolást, egy teljes mértékű ellehetetlenítését célozza azoknak az ágazatoknak, amelyek ugyan nem szerepelnek benne, de a mozgásterüket ezzel fogják beszűkíteni.

Az előbb szólt egyik képviselőtársunk vagy lehet, hogy többen is a letelepedési kötvény kérdéséről. Az előbb tisztelt fideszes kollégám azt mondja, hogy na de, kérem szépen, az Európai Unió és a Svájci Államszövetségben lévő személyek, szervezetek kivételek, és a letelepedési kötvénynek egyébként ehhez a kérdéshez semmi köze. Hát hogyne lenne köze?! Hát, 20 ezer embert tetszettek letelepíteni a letelepedési kötvénnyel a harmadik világból, akik európaiak lettek. Tehát ez a 20 ezer letelepedési kötvényes, ha gaz-dasági társaságban akar tulajdonrészt szerezni, akkor rá ez nem fog vonatkozni akkor sem, ha egyébként az országunkkal szemben ellenséges. Tessenek már ezt végiggondolni! Önök alakították ki ezt a helyzetet. Akkor már az a letelepedési kötvényt vásárló, akit egyébként… szinte mindennap valamilyen nevet hallunk itt a Házban, hogy éppen ki vált ellensé-günkké, és egyébként ő most már uniós polgár, köszöni szépen, az már nem tartozik e törvény hatálya alá. Az ismert legfőbb ellenségeinket nem akarjuk kiszűrni ezzel a jogszabállyal? Hol tartunk, kérem szépen?!

Van azért még pár egyéb aspektus is. Azért az elmúlt hetekben ebben a Házban törvényjavaslatokat szavaztunk meg Európán kívüli országokkal való gazdasági, kereskedelmi megállapodásokról. Mi van a bilaterális egyezményekkel, mi van a multilaterális egyezményeinkkel, mi van a befektetésvédelmi kü-lönböző egyezményeinkkel, amelyek az Európai Unió és a Svájci Államszövetségen kívüli országokkal kö-töttünk? Tetszettek ezeket harmonizálni ehhez a jog-szabályhoz? Hogyan fogják feloldani azt az ellent-mondást, ami ezen jogszabály és az egyezményeink közötti ütközést jellemzi vagy eredményezi?

Tudjuk, hogy ezt a jogszabályt meg fogják szavazni, nem kérdés. Na de gondoljanak már abba bele, hogy mennyi jogi problémát fog ez a javaslat, ennek törvényi szintre emelése és a gyakorlatban való alkalmazása lehetetlenné tenni, nehézségeket okozni és a nemzetközi tekintélyünket pedig aztán végképp lerombolni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu