DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen, és köszönöm szépen az imént felszólaló államtitkár uraknak, hogy megtiszteltek minket azzal, hogy mind az M4-esnek, mind pedig a milánói világkiállítás pavilonjának amely köznyelven csak Sámándobként ismert a sorsáról hallhattunk.Ez talán annyiban érdekes és akkor rácsatlakoznék a Sámándob-tematikára -, hogy amint imént Fekete Péter egyébként rendkívül jól összefoglalta, hogy mire is szolgált ez, nos, a funkcióváltást követően, hogyha ez Karcagra kerül, akkor sajnos kevesebb látogatóval vagy más funkcióval számolhat, és hogy az talán az egyetlen gond, amit ön is mondott, hogy itt az önkormányzatnak kell megnéznie vagy megoldania, hogy mit tud belőle kihozni.

Az a helyzet államtitkár úr, hogy mifelénk azért a turizmus meglehetősen gyéren mért adottság, illetve nagyon nehezen jönnek arra a turizmusban az országot felfedezők, akár külföldiek, akár belföldiek, és önmagában az, hogy ennek egy kulturális funkciója van, az nagyon jó, vagy hogy ennek egy kulturális funkciót szántak, az rendkívül jó lesz, de hogy ezt tartalommal miként lehet megtölteni, az egy másik kérdés.

De a legfontosabb akadálya szerintem az egésznek, hogy ha jól indulok ki ebből, akkor az önkormányzatnak kell valójában a zsebébe nyúlnia vagy valamilyen módon finanszíroznia és tető alá hoznia ezt az épületet, ami ismerve a helyzetet és akkor itt visszakanyarodhatunk az önkormányzatok helyzetére -, nem biztos, hogy egy sikeres projektnek fog ígérkezni. Itt ugyanis többen érintettük azt, hogy az önkormányzatok milyen forrásokra számíthatnak, és tudjuk, hogy milyen feladatokat látnak el, akár alapfeladatokat vagy ezeket a kötelezően ellátandó feladatokat, amelyre a forrás az előző évi színvonalon biztosított, sőt valahol egyébként emelkedés is volt benne.

Nyilvánvalóan ezeket az önkormányzat el fogja látni, de az önkormányzat minden ezen túli feladatát az én tapasztalataimból és az elmúlt évekből kiindulva már képtelen ellátni, abban az esetben, ha nincs megfelelő iparűzésiadó- vagy más bevétele, és az a helyzet, hogy a keleti országrészben Karcag is egy ilyen hely.

De Boldog képviselő úr is olyan helyről származik és olyan helyen él, ahol az önkormányzatoknak, nem azt mondom, hogy limitált, hanem szinte semmilyen iparűzésiadó-mozgásterük nincs. A nagyvállalkozások azért a települések java részét elkerülik, nagyon kevés olyan hely van, talán itt a környékünkön Szolnok, Törökszentmiklós, Jászberény, amely érdemben számíthat iparűzésiadó-bevételre, de például Tiszafüred, Karcag, Kunhegyes, Abádszalók, sorolhatnánk, vagy akár Püspökladány, olyan helyzetben vannak, hogy ők nem számíthatnak erre.

És hogyha nincs ez a láb, nincs ez a forrás, akkor ebből szinte semmit nem lehet megvalósítani. És akkor itt érkeztünk el egy másik kérdéshez, amit jó lenne tisztázni: ez ezeknek a TOP-os pályázatoknak a kérdésköre. Az elmúlt időszakban szinte mindegyik önkormányzat, aki TOP-os pályázattal érintett volt, arról számolt be, hogy amit elterveztek és amit kiszámoltak, az arra megérkezett vagy arra rendelkezésre álló forrás lényegében nem lesz elegendő. Tehát ezt valamilyen módon vagy ki kell pótolni, ami hitelfelvételt eredményezhetne, vagy egyébként csökkenteni kell a kivitelezésnek akár a tartalmát, műszaki tartalmát. Úgyhogy az önkormányzatok valamilyen szinten egy harapófogóba kerültek szerintem, és önökkel ellentétben én úgy látom, és őszintén megmondom, hogy mindig próbálok beletekinteni az önkormányzatok működésébe, még akkor is, hogyha önök olyan hangulatot teremtettek a választókerületben meg a vidéken, hogy az önök fideszes önkormányzati polgármesterei nem hajlandók velem szóba állni, annak ellenére, hogy 2010-14 között én magam is önkormányzati képviselő voltam, és pontosan tudtam és tudom most is, hogy milyen problémái vannak az önkormányzatiságnak. Ennek ellenére semmiben nem kommunikálnak, de ez engem nem tart vissza attól egyébként, hogy megnézzem a jegyzőkönyveiket, és lássam, hogy mi folyik valójában a település gazdálkodásában és mindennapi életében.

(20.10)

Tehát, tisztelt képviselőtársaim, oda szeretnék kilyukadni, hogy ezek az önkormányzatok annak ellenére, hogy nem mondják önöknek, szerintem botrányosan nagy bajban vannak. Nagyon sok önkormányzatnak nagyon pici mozgástere van. Valahol pedig az lenne a feladatunk, hogy az önkormányzatnál jelentkező fejlesztési igényeket nemcsak uniós forrásokon keresztül, hanem más forrásoknak a helybeni biztosításával támogathassuk.

Akkor itt visszakanyarodik az egész a Sámándob tematikájához. Mit fog tudni megcsinálni egy olyan önkormányzat, egy karcagi önkormányzat, amely a mínuszos, 100 millió forintos mínuszos költségvetését mindig azzal tömködi be, hogy egyrészt várja a központi költségvetésből a megérkező egyéb forrásokat, amik év végén megérkeznek, és végleg betömik a lyukakat, de a tervezésnél 100 milliós ingatlaneladásokat terveznek bele, hogy nullás legyen a költségvetése? Ez semmit nem jelent mást, mint hogy nem állnak biztos lábon az önkormányzatok, és mondom, ez például egy karcagi település.

Vagy gondoljanak bele, van például egy olyan település a választókerületben, Abádszalók, ahol az egyik közös gazdasági társaságban, amit egy másik önkormányzattal tulajdonolnak, nem tudnak visszakérni a településtől 15 millió forintot, mert ha azt visszakérik, akkor egy BM-es pályázaton nem tudják megvalósítani, amit elterveztek. 15 millió forintos, és egy önkormányzat életében majdnem hogy filléres problémái vannak egy 4-5 ezer fős településnek.

Szóval, az a helyzet, hogy az önkormányzatoknál valami szerintem nem jól sikerült itt a fene nagy centralizációban. Függetlenül attól, hogy egyébként a Jobbik milyen önkormányzati vonalat képvisel, de szerintem ebben egységes az álláspontunk, én nem vagyok híve ennek a túlzott centralizációnak. Ahogy egyébként bebizonyosodott, hogy az egészségügyben sem teljesen egészséges a centralizáció, ahogy bebizonyosodott, hogy az oktatáspolitikában sem megfelelő sem az intézményi, sem a döntéshozatali centralizáció, jobban kellene bíznunk az önkormányzatokban.

Én tudom, hogy nagyon szomorú példák voltak a 2010-et megelőző időszakról, amikor eladósodtak az önkormányzatok, nem volt más lehetőségük. Egy olyan gazdasági helyzetben, egy olyan költségvetési környezetben voltak, és sok esetben szerintem rá is játszottak erre utána már, hogy fel kellett venni azokat a hiteleket, kötvényeket kellett kibocsátani, amelyet utána mindannyian közösen, adófizetők nyögtünk vissza és nyögtünk ki, és a központi költségvetés terhére lényegében ettől megszabadultunk.

De, tisztelt képviselőtársaim, én azt szeretném mondani, hogy higgyük el, és szerintem bízzanak abban, hogy az önök képviselőtársai, a mi képviselőtársaink vagy a szocialista képviselőtársak vagy a függetlenek az önkormányzatokban pontosan tudják, hogy mit kell csinálni, sőt sok esetben szerintem jobban látják, mint bármelyik országgyűlési képviselő, még akkor is, ha valaki olyan lelkes, és ezt most dicséretnek szántam, mint Boldog István képviselőtársunk, aki egyébként ezeket az önkormányzatokat rendszeresen gondozza, lejárja. Sokan egyébként példát vehetnénk ebből.

De még szerintem ő is tudja, hogy ezeknek az önkormányzatoknak lényegesebben nagyobb teret kellene hagyni a gazdálkodásra, és lényegesen több lehetőséget kellene adni.

Még egy praktikus dolgot szeretnék elmondani esetleg, ha államtitkár úr válaszát ebben ki lehet csikarni, vagy az álláspontját. Képviselőtársainkkal arról döntöttünk, hogy megkíséreljük ugyanazt, amit 2014-ben is megkíséreltünk, ami egybeesik a Magyar Ügyvédi Kamara elvárásával és szerintem a jogi képviselők elvárásával. Ez nem más, mint a kirendelt védői díj emelése, illetve mindenkinek, aki a kirendelt védői díj alapján számítja a díjazását a jogi eljárásokban, az ő díjuk emelését tűztük megint zászlóra.

Itt az volt a helyzet, hogy korábban 3000 forintos óradíjjal dolgoztak a kirendelt védők. Ezt a 2014-es ellenzéki javaslatokat megfogadva, természetesen saját javaslatként beépítve a kormány végül is megfogadta, és emelte 5000 forintra.

Eltelt szerintem azóta annyira az idő, bekövetkezett annyi változás, sőt a szakma presztízsét is figyelembe kell venni, hogy mindenképpen indokolt lenne egy ismételt változás. Ennek a költségvetési kihatása egyébként nem egy óriási tétel, tehát nem több tizenmilliárd forintokról beszélünk. Pár milliárd forintról beszélünk, talán 2 milliárdot forintot nem is érné el ennek a módosítása. Nagyon örülnék neki. Akkor az Igazságügyi Minisztérium felé nézek, hogy szerintem ebben függetlenül attól, hogy ellenzékeikről beszélünk vagy nem ellenzékiekről, szerintem a jogi szakmának közös érdeke, hogy beszéljünk arról, hogy miként lehet a kirendelt védői díjakat hozzáigazítani egyébként ahhoz a bérnövekedéshez, ami más területeken is megvolt, és ami egyébként a kirendelt védői díjban nem mutatkozik meg.

De arról is egyébként vitát folytathatnánk vagy beszélhetnénk, hogy a bírák illetményalapját hogyan lehetne módosítani, hiszen én úgy gondolom, arra is igazán szükség lenne. De kezdjük először ezzel, ha erre esetleg választ tudunk kapni, hogy a kormánynak van-e hasonló álláspontja. Az államtitkár úr figyelmébe ajánlom, hogy 2014-ben a Magyar Ügyvédi Kamara egyébként 10 ezer forintra szerette volna felemeltetni, amit én egyébként akkor irreálisnak gondoltam, és nem véletlenül 5000 forintot nyújtottunk be, amelyet önök egyébként megfogadtak. Tehát lényegében ez volt az egyik ilyen utolsó rész, amit szerettem volna önnel tisztázni.

Természetesen még fenntartjuk a jogot, hogy a maradék időkeretben bármire reagáljunk, de talán ez egyelőre még kerek, és akkor itt le lehet zárni egy gondolatsort. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu