DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Az előzetes állításokkal, az előzőekben elhangzott állításokkal szemben én szeretném megerősíteni azt, hogy véleményem szerint a 2019-es költségvetés a biztonságos növekedés költségvetése, és hogyha csak az oktatás, a tudomány vagy a kutatás területére fordítjuk a figyelmünket és ezeket a fejezeteket nézzük, akkor az ott szereplő számok egyértelműen alá is támasztják ezt. Mindez az előrelátó tervezésből következő pénzügyi stabilitásnak és tartós gazdasági növekedésnek köszönhető.A köznevelési feladatok ellátására valamelyest több pénz jut, ez egy 15 milliárdos keret. A ’18-as támogatási előirányzathoz képest egy durván 6 százalékos növekedést tapasztalunk, és a növekvő tételek között olyan elemek szerepelnek, mint a pedagógus-életpálya és a -minősítés további többletei, ez mintegy 7,1 milliárd forint, vagy a minimálbér és a garantált bérminimum emelkedése miatti többlet, ez 7,6 milliárd, de emelkedik a Klebelsberg-ösztöndíjprogram, vagy a Határtalanul! program támogatási többlete is növekszik, és ne felejtsük el azt sem, hogy az állam továbbra is ingyenesen biztosítja a tankönyveket, ami megint csak nem kis tétel. A fellendülő gazdaságnak folyamatos és egyre növekvő szakképzettmunkaerő-utánpótlásra van szüksége, ezért fontos a szakképzési centrumok működésének további erősítése, a szakképzési intézmények képzési, átképzési kínálatának szélesítése, bővítése, és elsődleges nemzetgazdasági cél a foglalkoztatottság további növelése. Ennek érdekében tovább kell erősíteni a szakképző intézmények és a gazdasági szereplők együttműködését a munkaerőpiac változásaihoz való rugalmasabb alkalmazkodás és a szakképzési intézményrendszer hatékony működtetése érdekében.

A szakképzési centrumokban folyó felnőttoktatás előirányzata 2019-ben a jelenlegihez képest egy 4,3 milliárd forintos többletet mutat, összességében ez a keret egy 12,3 milliárdos tétel, és ugyanakkor a tervezet szerint ez egy felülről nyitott alapot képezne, amennyiben szükséges, akkor ezt lehetne bővíteni.

A szakképzési, felnőttképzési támogatások a Nemzeti Foglalkoztatási Alap fejezetében szerepelnek a képzési alaprésznél 31,9 milliárdos összeggel, ami, azt gondolom, elég figyelemreméltó és imponáló. Ez az előirányzat biztosít forrást a Szabóky Adolf szakképzési ösztöndíjhoz, amelynek a kerete egy 9 milliárdos tétel; a tanulmányi ösztöndíj célja az, hogy a hiányszakmákat választókat ösztönözze, és csökkentse a lemorzsolódást, ez tanulónként 10-15 ezer forintos ösztöndíj/hónap, és egyúttal az alacsony tanulmányi átlagot produkálók számára felzárkóztató oktatást is lehetővé tesz. A 2016/17-es tanévben az érintett tanulói létszám, akik ilyen ösztöndíjban részesültek, 35 990 fő volt, tehát látható, hogy ez egy igen komoly létszám. De a szakképzési hídprogram ugyancsak szerepel, itt 8-10 ezer forint/hónapos ösztöndíjakkal találkozhatunk, ennek a forrásigénye durván 1 milliárd forint.

A vállalatok részéről jelentős érdeklődés mutatkozik a beruházásösztönző képzési programok és tanműhelyfejlesztés támogatása iránt. A tanműhelyfejlesztési támogatások, amelyek egyedi miniszteri döntéssel nyújthatóak, nagy számban generálnak új tanulószerződéseket is, ebből következően ez egy olyan irány, amit érdemes folytatni. 2019-ben ennek a finanszírozási igénye 8 milliárd, jelenleg 45 futó projekt van, és további 41-gyel összefüggésben vannak tárgyalások.

A felsőoktatás célkitűzése 2019-re az ágazat versenyképességének további javítása, a gazdaság és a munkaerőpiac igényeinek minél jobb érvényesítése, a műszaki, informatikai és természettudományos képzések, valamint a pedagógusképzés súlyának növelése. A felsőoktatás a képzés, oktatás mellett kutatási, fejlesztési, innovációs feladatokat is ellát, amelyek az oktatás megalapozásán túl szolgálják a tehetséggondozás, utánpótlás-nevelés feladatát is. A célok elérésének eszköze a tehetséges hallgatók, doktorjelöltek, oktatók, kutatók kiemelt támogatása és az intézmények feladat- és minőségalapú finanszírozása. A felsőoktatási intézmények oktatási és kutatási tevékenységük mellett fontos szerepet töltenek be szűkebb-tágabb térségükben, arra komoly hatást is gyakorolnak. Ez az úgynevezett harmadik misszió; közvetett, közvetlen gazdasági szerep, kulturális funkció egyaránt idetartozik.

A felsőoktatási intézmények beruházásainak következő évi támogatása többletet mutat, mintegy 19,4 milliárd forinttal, a Stipendium Hungaricum program úgyszintén emelkedik, a felsőoktatási képzések finanszírozása vagy éppen a doktorandusz hallgatók képzésének és ösztöndíjkeretének a forrása ugyancsak bővül, ahogy a hallgatók szociális ösztöndíja is, amelyet a HÖOK-kal való megállapodás alapozott meg. A nem állami felsőoktatási intézmények mintegy 7,7 milliárdos többlettel számolhatnak a 2019-es esztendőben. A felsőoktatás esetében a 2019. évi támogatás mintegy 11,1 százalékkal nagyobb, mint az ez évi.

(14.40)

Tudomány, kutatás, innováció úgyszintén egy fontos terep. A 2018. évi áprilisi választás után megalakult új polgári kormány az Innovációs és Technológiai Minisztérium létrehozásával a hazai tudománypolitika egységes szemléletű kezeléséért felelős szervezetet hozott létre. Mindez nem előzmény nélküli, mert a kormány már korábban megkezdte az úgynevezett tématerületi kiválósági támogatások rendszerének kialakítását a felsőoktatási intézményeknél, azzal a céllal, hogy az intézmények inter- és multidiszciplináris jelleggel összehangolják kutatásaikat, erősítve ezzel a hazai innovációt, vállalatokkal való együttműködéseket, gazdasági szerepvállalásokat. Ennek köszönhetően jelentősen megnőtt a felsőoktatási intézmények piacról származó saját bevétele.

A felsőoktatási intézményeknél a rendszerszintű, intézményekre lebontott stratégiai koordinációval az eddigi gyakorlat tapasztalatai alapján hatékonyabban biztosítható a teljes felsőoktatási rendszer K+F+I, azaz kutatás-fejlesztés-innováció szerepvállalása, eredményes működése, az állami költségvetésen túli egyre jelentősebb saját bevételeket hozó képessége.

Az egyetemeknél már érzékelhető külső tőkebevonási képesség lényegében a felsőoktatási államtitkárság tudományos koordinációs tevékenysége nyomán bontakozott ki, amikor az állami költségvetési kutatási és innovációs források megoszlottak az EMMI, a Miniszterelnökség alá tartozó Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal, valamint a Magyar Tudományos Akadémia között. Ugyanakkor a felsőoktatásban megjelenő kutatási eredmények, a vállalati szektorral kiépülő együttműködések azt jelzik, hogy hasznos és szükséges a hazai tudománypolitika egységes szemléletű kezelése. Ebből következően hasznos és szükséges, hogy a hazai kutatás-fejlesztési és innovációs feladatok ellátását finanszírozó költségvetési támogatások is egy helyen, az Innovációs és Technológiai Minisztériumnál kerüljenek tervezésre, azaz a felsőoktatási intézmények K+F-re fordítható 29,1 milliárd forintja, az OTKA 12,7 milliárd forintja és az akadémiai kutatóhálózat intézményeinek kutatási tevékenysége is így kiemelten fontos szakmapolitikai céllal, a hazai K+F+I erősítéséhez csatlakozni tudjanak.

A 2019. évi eredeti kiadási előirányzatban az MTA kutatóintézeteinek és támogatott kutatóhelyeinek 37,2 milliárd forintos keretéből 20,1 milliárd az ITM fejezeténél van nevesítve. Ez a tény az elmúlt hetekben politikai hisztériává vált, ugyanúgy politikai hisztériává, mint korábban a kancellária-rendszer bevezetése a felsőoktatásban.

Az ellenzék akkor is a tudomány és a kutatás szabadsága miatt aggódott, csak arról nem beszéltek, hogy a kutatást és a fejlesztést valamikor az MSZP-SZDSZ-kormányok megszorításai lehetetlenítették el, azok taszították súlyos adósságokba a felsőoktatást, és tették takaréklángra az akadémiai kutatóintézetek működését is. A kancellároknak köszönhetően ma az egyetemeknek van pénz a számláján, és nem adósságokat görgetnek maguk előtt. Most az ellenzék az Akadémia önállóságát és a tudomány szabadságát félti.

Tisztelt Képviselőtársaim! Jó, ha emlékezetünkbe idézzük, hogy azok, akik ma krokodilkönnyeket hullajtanak egy költségvetési technikai jellegű módosítás miatt, hogy a Tudományos Akadémia kutatóhálózatának finanszírozása két fejezetnél van nevesítve, tíz évvel ezelőtt még magát a Magyar Tudományos Akadémiát is fel akarták számolni. A Gyurcsány-kormány gazdasági minisztere, Kóka János 2005. április 29-én az akkori sajtóhíradások szerint azt mondta, hogy felesleges a Magyar Tudományos Akadémia kutatói hálózatának azon területét finanszírozni, amelyek nem hoznak valódi hozzáadott értéket a társadalom számára. Idézem Kóka János liberális miniszter akkori szavait; idézet következik: „Az MTA azon területeit, amelyek nem szolgálják közvetlenül a versenyképességet, a földdel kell egyenlővé tenni, mert csak porosodó iratokat gyártanak.” Érdekes módon ezt akkor nem kifogásolta sem Hiller István, sem Gréczy Zsolt, sem egyetlenegy baloldali képviselő sem, aki még most is itt ül a parlamentben.

Az MSZP-SZDSZ-kormány az MTA létjogosultságát kérdőjelezte meg. A 2019. évi költségvetési tervezet Akadémiát érintő része nemhogy nem kérdőjelezi meg a Tudományos Akadémia létét, hanem pénzügyi eszközökkel még erősíteni is akarja azt. Az MTA-nak jutó források összességében 60,8 milliárdról 64,1 milliárdra emelkednek 2019-ben, tehát akárhogy nézem, ez bizony forrásbővülést jelent, mintegy 5,4 százalékos emelkedés. Ugyanakkor az alapkutatások terén és az akadémiai kutatóintézetek többségét ez jellemzi -, amelyek nem közvetlenül hasznosíthatók gazdaságilag, fontos, hogy a nemzetközi beágyazottság erősödjön, fontos, hogy meghatározottak legyenek azok a területek, amelyekben Magyarországon elérhető a kritikus tömeg, mind a kutatói létszámok, mind a kutatási eredmények területén.

Jelenleg a hazai kutatás a tudománymetrikai elemzések szerint számos területen ténykedik, ami a kutatás szabadságát tekintve mindenképpen támogatandó és fenntartandó, azonban a teljesítménye, néhány eseti kivételtől eltekintve, átlagosnak tekinthető. Éppen ezért az egyéni kutatói szabadságot és kezdeményezéseket támogatva és tiszteletben tartva, cél bizonyos kiemelt kutatási területek azonosítása, illetve meglévők támogatása, a már működő nemzeti agykutatási program mintájára. Ezeknek a programoknak minden esetben részét kell hogy alkossa a kritikus tömeg a kutatói téren, a várható jelentős nemzetközi kutatási eredmények, illetve, ahol lehetséges, akár még a gazdasági hasznosíthatóság is.

A baloldali média és az ellenzék által hiszterizált, a valósággal köszönőviszonyban nem álló politikai állításokkal ellentétben a 2019. évi költségvetés nem arról szól, hogy a magyar állam átvenné, megszüntetné vagy máshová helyezné a Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézeteit, sőt beleszólni sem akar azok működésébe, életébe. A Magyar Tudományos Akadémia továbbra is maga működteti intézményeit, maga döntheti el, hogy az egyes területekre szánt forrásait hogyan bontja le projektekre, kutatóintézetekre, kutatókra.

A finanszírozás rendszerének némi módosításával csupán az eddigi, viszonylag alacsony innovációs képességet szeretnénk növelni. Meg kell határozni azokat a kutatási területeket, amelyeket kiemelten kell kezelni a források elosztásakor. Ehhez egy, a Tudományos Akadémiával közös tudós emberekből, akadémikusokból, egyetemi rektorokból álló munkacsoportot kell felállítani.

Náray-Szabó Gábor akadémikus írta, idézem: „Mindenki azt kutat, amit akar, de a szükséges anyagi forrásokat valakinek, az államnak, a gazdaság szereplőinek vagy magánembereknek biztosítani kell. Kutatási forrás nem jár alanyi jogon senkinek. A finanszírozónak szíve joga, hogy a neki tetsző témákat kiemelten, a kevésbé tetszőket ímmel-ámmal, a nem tetszőket pedig egyáltalán ne finanszírozza. Ez így működik az egész világon, az Egyesült Államoktól Németországon és Nagy-Britannián át Indiáig vagy Kínáig.” A 2019. évi költségvetési javaslat Tudományos Akadémiát érintő része azonban nem arról szól, hogy valamit nem kívánnánk finanszírozni, vagy valamit meg kellene kurtítani, csupán arról szól, hogy a K+F+I költségvetési források, támogatások az Innovációs és Technológiai Minisztérium egységes koordinációjába kerüljenek.

Az, hogy bizonyos kutatási és innovációs források valamelyik kormányzati fejezetben szerepelnek, korántsem csorbítja a kutatás és a tudomány szabadságát. Engedtessék meg, hogy két példát is idézzek ennek alátámasztására.

A Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatalba tagozódva az OTKA egy kormányhivatal része lett, ez évekkel korábban bekövetkezett, és az a Miniszterelnökség alá tartozott. Akkoriban sok kutató a mostani érvrendszerben hallható érveket hangoztatva hevesen tiltakozott ellene, vége a tudomány szabadságának és így tovább.

(14.50)

Nos, az elmúlt évek gyakorlata bebizonyította, hogy az OTKA pályázati rendszere, független és objektív bírálati rendje nem szenvedett csorbát, sőt az OTKA forrásai is jelentősen megemelkedtek a korábbi 7 milliárdról 12,7 milliárdra.

Másik példa: a Magyar Tudományos Akadémia 2015-17 között a Miniszterelnökség alá tartozó Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivataltól különböző kutatásokra 58 milliárd forintot kapott, azaz közel háromszorosát annak az összegnek, ami most az ITM-fejezetben szerepel. Amikor ezt a korántsem jelentéktelen forrást az Akadémia megkapta, senki nem kifogásolta, hogy az közvetlenül egy kormány, egy minisztérium alá tartozó egységtől érkezett és meghatározott kutatási területekre vonatkozott.

Tisztelt Képviselőtársaim! Összefoglalva, a 2019. évi költségvetés a közoktatás, a szakképzés, a felsőoktatás, a kutatás és tudomány területén egyaránt forrásbővülést, gyarapodást mutat, ami üdvözlendő és támogatandó. Remélem, a szavazáskor is így lesz. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu