DR. ORBÁN BALÁZS, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Tisztelt Országgyűlés! Igen, valóban június 28-29-én megtartotta az Európai Tanács a soros ülését (Zaj, közbeszólások, derültség az ellenzéki pártok soraiban.), és e tekintetben egy mondás jutott eszembe. Nem kell félni a „soros” szótól, kedves képviselőtársak, azt gondolom. (Gréczy Zsolt: Nektek különösen nem! Derültség, közbeszólások.) Van ennek semleges jelentése is, csak önök nem így használják, nekünk ez a legnagyobb problémánk ezen az oldalon.A következő mondás jutott eszembe az európai tanácsi ülésről: „Félek a görögtöktől, még ha ajándékot hoznak is.” Miért jutott eszembe ez a mondás? Azért, mert valóban, akár első látásra nevezhetnénk az Európai Tanács következtetéseit ajándéknak is. Megváltozott a tanácsi következtetéseknek a tónusa. Végre kimondásra került az, hogy az irreguláris migrációt csökkenteni kell. Kiemelésre került az, amit mi régóta mondunk, hogy Unión kívüli hotspotokban kell a migrációs helyzetet kezelni. Kimondásra került az, amit a magyar kormány régóta képvisel, hogy Unión belüli hotspotokat is létre kell hozni, és ezeket a hotspotokat zárttá kell tenni. A magyar kormány régóta mondja ezt, sőt egyfajta pilotprojektként a gyakorlatban is tranzitzónák néven ezeket a zárt hotspotokat létrehozta a magyar határon. Tehát tulajdonképpen a működő magyar megoldásoknak az átvételéről szól az európai tanácsi következtetés.

Kimondta, hogy az NGO-k működésének nem szabad a hatóságok munkáját zavarnia. Véleményünk szerint ez nem egy erős szöveg, de azért ahhoz képest, ahonnan indultunk, azért kétségtelen az előrelépés. És igen, frakcióvezető úr, az is igaz, hogy a V4-es országok küzdelme árán kimondásra került az, hogy a felállítandó hotspotokból, legyenek azok az Európai Unió területén kívüli vagy belüli hotspotok, nem lehet kötelezően kérelmezőket áttenni a tagállamokba.

De miért mondom én mégis azt, hogy ez nem egy ajándék, hanem inkább óvakodásra van okunk, túl azon, hogy nekünk a munkakörünk része is az, hogy aggódjunk? Első és legfontosabb érvem emellett az, hogy láttunk már ilyet. Láttunk már ilyet a migrációs válság kezdetén, amikor kimondásra került bizonyos uniós intézmények által, hogy nincs kötelező áthelyezése a menedékkérelmezőknek. Mi történt többségi tanácsi döntéssel? Elfogadták az uniós országok a kötelező áthelyezést 120 ezer ember vonatkozásában.

Másrészt felhívnám a figyelmet arra, hogy az ördög a részletekben rejlik, ugyanis lehet, hogy elsőre jól hangzik az, hogy határmenedzsmentről beszélünk, de hogyha nem a határok lezárásáról és az irreguláris mozgások megállításáról szól, akkor ez mégis inkább a bejövő embereket segíti, nem pedig a határvédelmet támogatja.

Harmadrészt ugyanilyen kérdés az, hogy minek tekintjük az Unión kívüli hotspotokat. Mik ezek? Turisztikai ügynökségek, amelyek beszállítják az embereket az Európai Unió területére? Véleményünk szerint nem így kell működniük, hanem olyan határvédelmi eszközöknek, amelyek az irreguláris bemozgást megpróbálkozó (sic!) embereket visszatartják, és oda megtörténik a visszaszállításuk.

Negyedrészt, még ha az Európai Tanács rá is jön arra, hogy mit is kellene itt csinálni, azt látjuk, hogy a többi uniós intézmény, élen az Európai Parlamenttel és élen az Európai Bizottsággal, nem követi a politikai irányszabásra kijelölt Európai Tanácsnak az irányvonalát. Teljes mértékben ezzel ellentétes javaslatokat, következtetéseket találunk.

Ötödrészt, egyik intézmény sem foglalkozik azzal, hogy milyen migrációs nyomás van az Európai Unió környékén, szomszédságában, milyen migrációs nyomás van a szubszaharai Afrikában, hány millió ember vár Törökországban, illetőleg az észak-afrikai partvidéken arra, hogy megkísérelje az Európai Unióba való belépést.

(14.10)

Ezek miatt azt mondhatjuk, hogy nem tekinthetjük ajándéknak az Európai Tanács következtetéseit, hanem óvakodásra intenék mindenkit.

Itt térnék rá a frakcióvezető úr által említett Sargentini-jelentésre is, hiszen mindeközben az Európai Parlamentben a jogállamiság-mechanizmussal kapcsolatban olyan politikai nyomásgyakorlás zajlik Magyarországgal és egyébként más tagállamokkal szemben is, akik a migrációs politikájukkal kapcsolatban eddig irányt mutattak, ami az európai politikai elitnek egy utolsó, kétségbeesett kísérlete arra, hogy az európai parlamenti választások előtt nehéz helyzetbe hozza a sikeres és alternatív migrációs politikát folytató tagállamokat.

Éppen ezért óvatosságra intenék mindenkit (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), és azt jelenteném, hogy a magyar kormány tovább küzd az Európai Unióban a magyar érdekek érvényesítése érdekében. Köszönöm a szót. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu