DÖMÖTÖR CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Az igazat megvallva kicsit nehéz rendet vágni abban, amit képviselő úr mondott, annyira sok témát érintett. Ami az oktatást illeti: az önök kormányzásához képest több mint 600 milliárddal költünk ma többet oktatásra, a pedagógusok bére 50 százalékkal nőtt. És ami a gazdaság állapotát, illetve a munkahelyeket illeti: 12-ről 4 százalék alá csökkent a munkanélküliség Magyarországon. De beszélt alkotmányosságról, ha jól értettem, demokráciáról és európai ügyekről is, és ilyen értelemben reagált a miniszterelnök által elmondottakra is. Talán utalt arra is, hogy ki milyen határt lépett át. Ha már a határok átlépéséről van szó, akkor azért a demokráciához fűződő viszonyukról sokat elárul, hogy amikor a szemkilövető Gyurcsány füttyentett egyet az elmúlt napokban, tegnapra már ugrottak is, hogy közösen tüntessenek vele. (Dr. Rétvári Bence: Ez így van.) Azzal sütkéreztek egy színpadon, aki a békés tömegbe lőtt, kordonnal vette körül a Parlamentet, miközben a nemzetközi aggodalmároknak ehhez egy szava nem volt. Ezzel a szemkilövetővel tüntettek önök egy színpadon. Hogy másképp mondjam: amikor a szocialisták kezdik el védeni a demokráciát, abból előbb-utóbb nyolc napon túl gyógyuló sérülés lesz. Ezt láttuk 2006-ban is.

De nem csak ez a lényeg, mert tartja magát a magyar közéletben egy gondolat, mégpedig az, hogy a baloldal időről időre ráront a saját hazájára. És azért tartja magát ilyen makacsul ez a gondolat, mert önök időről időre bebizonyítják, hogy ez így van, legutóbb múlt héten, a Sargentini-jelentés megszavazásakor. Olyan emberek szavazták meg ezt a jelentést a baloldalról, akik egyébként arra tettek esküt, hogy a magyar érdekeket védjék az uniós intézményekben, az Európai Parlamentben. Ehelyett megszavaztak egy Magyarországot támadó jelentést.

Nem ez az első eset arra, hogy egy ilyen szégyenteljes jelentést megszavazzanak, a Tavares-jelentés esetében utólag önök beszéltek arról, hogy maguk mondták tollba. De ez történt a Sargentini-jelentés ügyében is, ami így nem más, mint egy ideológiai jellegű koncepciós vádirat. Ezért is van az, hogy valószínűleg egyetlenegy baloldali képviselőt sem találunk, aki elolvasta volna azt a 108 oldalas anyagot, amit a kormány állított össze, és minden sületlenséget cáfolt. Mert nem is érdekelte önöket, hogy melyek a tények, mert ezek önök számára nem számítanak.

Hadd tegyek már fel pár egyszerű kérdést. Hogyan szavazhattak meg önök egy olyan jelentést, amely szerint Magyarországon nem lehet sztrájkolni? Hogyan szavazhattak meg önök egy olyan jelentést, amely szerint paramilitáris gárdák masíroznak Magyarországon, miközben az önök kormányzása idején voltak ilyenek? Hogyan szavazhattak meg önök egy olyan jelentést, amely szerint nincsenek nyilvános vagyonnyilatkozatok Magyarországon? Hogyan szavazhattak meg önök egy ilyen dilettáns papírfecnit, amelyben annyi hazugság van, mint a jó nyári almában a kukacok?

Valószínűleg úgy, hogy magukat csak és kizárólag a színvonaltalan bosszú érdekli, bosszú azért, mert három választáson is méretes zakóba futottak bele. De amikor így tesznek, akkor önöknek is tudniuk kell, hogy nem a kormányt támadják, hanem az egész országot. És ha szétnézünk Európában, nem nagyon látunk még olyan alakulatot, mint az önöké. De az a helyzet, hogy nem tudnak annyiszor rátámadni a saját országukra, hogy ne erősítsék azok közösségét, akik szerint ki kell állni Magyarországért.

Ha a Sargentini-jelentésből levonjuk az orbitális hazugságokat és a lezárt pontokat, akkor csak és kizárólag ideológiai jellegű kérdések maradnak, amelyeknek semmi köze a jogállamisághoz. És itt érkezünk el a lényegi ponthoz, a politikánkat, az önökét és a miénket ugyanis világok választják el egymástól (Dr. Varga László: Így van!): önök nyitott társadalmat akarnak, mi a nemzetállamok Európáját; önök megnyitnák a határokat, mi meg akarjuk védeni azokat (Közbeszólások az MSZP soraiból.); önök a migrációra költenének többet, mi a magyar családokra szeretnénk ezt a pénzt költeni. És ez azt is jelenti, hogy nekünk Magyarország az első, maguknak pedig az, hogy hogyan tudnak igazodni a külföldi, a brüsszeli elvárásokhoz.

A botrányos hozzáállásukkal egy szívességet azért mégiscsak tettek: pár hónappal az európai választás előtt minden magyar ember jól láthatja, hogy kire is számíthatnak az ország védelmében és kire egyáltalán nem.

A strasbourgi vitán képviselőjük, Ujhelyi István úgy fogalmazott, azt állította, hogy valaki elvette önöktől a kokárdát. Nem vette el a kokárdát senki, önök nem hordják egyáltalán. És a múlt heti események után már azt is értjük, hogy miért. Köszönöm, hogy meghallgatott. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Forrás: parlament.hu