NOVÁK KATALIN, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Asszony! Tisztelt Ház! Számunkra minden gyermek kincs, így minden gyermek megszületése kincs, és mindenkit, aki felelős módon vállal gyermeket Magyarországon, támogatni szeretnénk ebben az elhatározásában. Bizonyára ön is tudja, hogy milyen demográfiai helyzetben van Magyarország, ami Európa egészére jellemző. 1981 óta kell szembenéznünk a népesség fogyásával. 1981 óta halnak meg minden évben többen annál, mint ahányan születnek. Erre a jelenségre szerettünk volna válaszolni akkor, amikor 2010-ben egy családbarát kormányzást indítottunk el, családbarát politikánkat hirdettük meg, és a kormányzásunk középpontjába a gyermekeket és a gyermekeket nevelő családokat helyeztük.
Ennek eredményei is vannak, sőt kézzelfogható eredményei is vannak.
Ha csak a legjellemzőbb mutatót vagy a legfontosabb mutatót nézzük, a gyermekvállalási kedvet, az úgynevezett termékenységi mutatót, akkor látjuk azt, hogy ez a korábbihoz képest több mint 20 százalékkal emelkedett, sőt 20 éve nem volt ilyen magas a gyermekvállalási kedv, mint amekkora most Magyarországon. Igaz ez a házasságkötésekre is. Végre 50 ezer fölé nőtt a házasságkötések száma. Ez a mutató sem volt már nagyon régen ilyen magas, közel másfélszeresére emelkedett 2010-hez képest.
Annak is örülhetünk, hogy egyre többen választják a nagycsaládos életformát Magyarországon. Ma már nagycsaládot vállalni nem jelent szegénységi kockázatot, és ma már a nagycsaládok megítélése is egyre pozitívabb, ezért egyre többen mernek igent mondani a nagycsaládos létre, a nagycsaládos életformára.
Azt is egy komoly eredménynek tartom, hogy a nemzetközi tendenciával ellentétben, míg Magyarországon is elindult a gyermekvállalás életkorának a kitolódása, amelynek aztán következménye részben az is, amikről képviselő asszony beszélt, ez most úgy tűnik, hogy megállt Magyarországon, tehát talán sikerült megállítanunk a gyermekvállalás időpontjának a kitolódását, hiszen egyetértek én is abban, hogy fontos lenne, hogy a fiatalok bátran merjenek igent mondani az életre, bátran merjenek gyermeket vállalni, családot alapítani, és ne maradjon el a vágyott, tervezett gyermekek számától a ténylegesen megszülető gyermekek száma.
Beszélt konkrét felvetésekről is képviselő asszony, ezekre is szeretnék reagálni. Én is fontosnak tartom azt, hogy segítsük a nőket abban, hogy egyszerre lehessen egy hivatásuk, és lehessen a gyermekvállalás is mellette része az életüknek. Sőt, én tovább mennék ennél: azt is fontosnak tartom, hogy az anyaság is lehessen egy olyan hivatás, amelyet valaki úgy él meg, hogy ez a kiteljesedésének az eszköze, ezért a főállású anyaság támogatását is kiemelten fontosnak tartom.
De hogy a munka és a család összeegyeztethető legyen egymással, és hogy legyenek olyan példák is a nők előtt, amelyek azt mutatják, hogy valaki lehet sikeres nő a munkájában, és egyúttal sikeres az anyaságban is, édesanyaként is, ezt támogatja a gyed extra, amit 2014-ben vezettünk be, hogy már lehet a munkavállalás mellett gyermeket is nevelni, a kettő nem zárja ki egymást. Ezt segíti az is, hogy ott vannak a nagymamák, és a „Nők 40”-nek köszönhetően tudnak segíteni a dolgozó édesanyáknak; ezt segíti az, hogy 16 ezerrel több bölcsődei férőhely van most, mint 2010-ben volt; vagy ezt segíti az, hogy az atipikus munkavégzését is segítjük az édesanyáknak, most éppen a család- és karrierpontok megnyílásával.
Az édesapákat is igyekszünk minél inkább ösztönözni arra, hogy a családi életben is vállaljanak aktívan szerepet. Jelezném önnek azt, hogy közel 80 százalékkal emelkedett a gyedben részesülő édesapák száma, tehát egyre többen vannak olyanok, akik ilyenformán is kiveszik a családi szerepekből a részüket, tehát én fontosnak tartom, hogy osztozzanak ebben a szülők is.
A fiataloknál ön arról beszél, hogy összehordunk itt adatokat. Én azért jelezném önnek azt, hogy a KSH, a Központi Statisztikai Hivatalnak a hivatalos vándorlási statisztikái mit mutatnak. Eszerint, míg 25 ezer fő távozott annak érdekében, hogy munkát vállaljon külföldön, ehhez képest 28 500-an jöttek ugyanebben az évben vissza. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Tehát tényszerűen igaz az, hogy többen jöttek vissza, mint ahányan elmentek azért, hogy munkát vállaljanak.
Az, hogy a személetmód minél inkább családbarát legyen éppen erről szól a családok éve is, illetve az intézkedéseink jelentős része. (Az elnök ismét csenget.)
Bízom benne, hogy Magyarország tényleg egy családbarát ország felé vezető úton halad. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)
Forrás: parlament.hu
Kommentek
Bejelentkezés