ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Korábban, tisztelt elnök úr, volt már lehetőségem, hogy az összes számot felmondjam a tekintetben, hogy a megelőző kormányokhoz képest mennyivel többet költünk egészségügyre, hogy mennyi volt a beruházások összege, hogy hogyan alakultak a bérek. Szerintem ezt ön is tudja, mégis úgy csinál, mintha mulasztást lehetne felróni a kormánynak e tekintetben. Sőt, ön javaslatokat is tesz nekünk. Tisztelettel megköszönjük, és megkérjük, hogy ne tegye.

Ennek az az oka, hogy ön mégiscsak egy olyan ember, aki orvos-egészségügyi vállalkozásban dolgozik. Most felolvasom az ön cégének egyik hirdetését. „Ha ön jól beszél franciául, esetleg hollandul, és szeretne orvosként Belgiumban dolgozni, itt a kiváló lehetőség. Szakmai megbecsültség, kiszámítható, tervezhető jövőkép.” Ez a legújabb hirdetés a honlapon.

Uraim, nem kevesebbről van szó, mint hogy mi kiképezzük az orvosokat, megpróbáljuk őket megfizetni ‑ nem mondom, hogy jól vannak fizetve, ez messze lenne az igazságtól, de mindent megteszünk, hogy megfizessük őket ‑, majd jön néhány vállalkozó, és elviszi őket azzal a tudástőkével, amit a magyar adófizetők pénzén egyébként át tudtunk nekik adni, és elviszi őket külföldre dolgozni! Rendben van, mert szabad vállalkozás van. De utána feláll a parlamentben, és tanácsokat ad nekünk az egészségügyben ‑ ez talán mégiscsak több a soknál! (Nagy taps a kormánypártok padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu